Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)

1995-02-24 / 54. szám

1995. február 24., péntek Városaink uj Dunántúli napló 7 Mohácsi körkép Fúvóskoncert A Mohács-Palotabozsok- Somberek Ifjúsági Fúvószene­kar önálló hangversenyt tart február 25-én, szombaton dél­után 5 órától a Kossuth Film­színházban. Vezényel: Dobos József karnagy. Eredményes akció Dr. Papp Ibolya, állatorvos tapasztalva, hogy a házi macs­kák is meglehetősen nagy számban fertőződtek a veszett­ségkórral, kedvezményes védő­oltási akciót hirdetett a közel­múltban. Két hét alatt több mint kétszáz kedvencet oltattak be a gazdák. Miután emberre is igen veszélyes az állatoknak ez a fajta megbetegedése, azt ter­vezi, hogy jövőben évente két alkalommal vállalja az oltó­anyag beszerzési áráért a meg­előző kezelést. Fellebbez a város Mint arról már több alka­lommal beszámoltunk, az Izrae­lita Hitközség az Eötvös utcai Szociális otthon épületeinek használatáért bérleti díjat kér Mohácstól. A bíróság által meg­ítélt több mint négy millió forint kifizetését a képviselő testület irreálisnak tartja, ezért a köz­gyűlés határozata alapján meg­fellebbezték a döntést. Anyakönyv Születtek: Vadkerti-Tóth Philadelphia (Sátorhely), Ta­kács Melinda (Mohács), Heil- mann Kinga Kitti (Himesháza), Biber Dominika, Biber Ditta (Mohács), Kliebert Barnabás (Babarc), Madarász Dóra (Mo­hács), Petrovics Péter (Szeder­kény). Meghaltak: Wald György (Majs), Müllerlei József (Som­berek), Rónai János (Máriaké- ménd), Hegyi Jánosné Városi Mária (Mohács), Kinaszt Rezső (Boly), Koch Menyhért (Lip- tód), Csongor Elekné Német­varga Erzsébet (Mohács), Imre Istvánná Bosnyák Terézia (Somberek), Csongor István (Mohács). Az oldalt összeállította: Berta Mária Az Új Dunántúli Napló Mohács és környéki ter­jesztői ügynökségének te­lefonszáma: 69-364-268 Mohácson az MAYER NYOMDA Árok u. 17. Tel.: 69 / 31 1-047 ÁLOM Bt. Széchenyi tér 9. Tel.: 69 / 322-847 SPITCZ JÁNOSNÉ Dózsa Gy. u. 40. (Temető Iroda) Felmérés az egészségi állapotról a Áprilisban indítja a programot az ANTSZ Az Országos Egészségbizto­sítási Pénztár és az Egészség- ügyi Minisztérium által meg­hirdetett életmód, szűrés-gon­dozás célját szolgáló pályázatra állított össze egy programot dr. Marosi Irén, városi tisztifőor­vos. Eredeti szándékáról, illetve a pályázattal elnyert pénz szabta lehetőségekről tájékoztatott.-A városban és térségében még soha átfogó felmérés nem készült, így az itt élők egészségi állapotáról a gyógyító, meg­előző munkát végzők nem al­kothatnak megbízható képet. Az országos statisztikai adatok egyes megbetegedési fajtákra utaló számokat ránk vonatkoz­tatva is tartalmaznak, de sze­mély szerint engem is érde­kelne, konkrétan nálunk melyik az a korosztály, amelyik a leg­inkább veszélyeztetett például a daganatos betegségek terén. A kiírásnak megfelelően a mohá­csi tüdőgondozó és onkológiai szakrendelő Eötvös utcai épüle­tegyüttesére, illetve az ott eddig is végzett vizsgálatokra ala­pozva három év alatt, több lép­csőben egy olyan egészségház jellegű centrumot képzeltem el létrehozni, ahova a tüdőszűrésre folyamatosan jelentkezők mel­lett életkoronként • kialakított csoportokban, ütemezetten be­hívhattuk volna a Mohácson, il­letve a környező községekben lakó embereket - összegezte a szándékait dr. Marosi Irén.- Az épület némi átalakításá­val együtt a vizsgálat sorozat, amely a súly- és magasság mé­résétől kezdve kiterjedt volna a vérből kimutatható öt paramé­terre, a vizelet, széklet vizsgá­latra, a kondíció mérésére, a légzésfunkció vizsgálatára, a kibővített onkológiai vizsgá­latra, ahol a szájüreget és a kül- takarót, azaz a bőrt is ellenőr­zik, nos mind ez, amint már em­lítettem, három év alatt a terve­zet szerint 30 millió forintból valósulhatott volna meg. Meg­jegyzem, ilyen átfogó vizsgálat tudomásom szerint eddig még Magyarországon sehol sem ké­szült. Ám a pályázatom „élet­mód” részét elutasították, a szű­rés-gondozás leszegényítve ma­radt, s erre az év végéig fel- használhatóan nyolc millió fo­rintot kaptunk. Az anyagi lehetőségek isme­retében így csak a mohácsi, 40 és 65 év közötti korosztály szű­résére lesz módunk. Áprilistól indítva májusban, majd szep­tember, október és november­ben, vagyis öt hónapra elosztva tervezzük a vizsgálatokat, il­letve az ehhez szorosan kapcso­lódó kérdőívek kitöltését. Az érintett lakosságot név szerint hívjuk meghatározott időpont­ban a tüdőgondozó intézetbe, ahol számos kérdésre szeret­nénk majd tőlük választ kapni. Családi anamnézist készítünk, ennek keretében azt kívánjuk megtudni, milyen megbetege­dések fordultak elő a kérdezett családjában. Kíváncsiak le­szünk a jelenlegi egészségi ál­lapotán túl egyebek mellett arra is, mikor járt orvosi vizsgálaton, előfordul-e mellkasi, szívtáji fájdalma, milyennek ítéli meg a pszichés állapotát. Az élet­módra vonatkozó kérdések kö­zül a táplálkozási szokásokat mérjük föl, azt, hogy dohány­zik, alkoholt fogyaszt-e, to­vábbá milyen a fizikai aktivi­tása, mennyit mozog valaki. Tüdőszűrés, nőgyógyászati on­kológiai vizsgálat, vér- és vize­letvizsgálat, továbbá széklet­vér vizsgálat egészíti ki a felmé­rést. Ez utóbbi az esetleges gyomor- és bélrendszeri daga­natos megbetegedést jelzi. A megjelenőktől kapott in­formációk, illetve az elvégzett vizsgálatok alapján az egyének­ről készített adatokat a házior­vosoknak megküldjük, de ter­vezzük, hogy minden érdekelt­nek postán is eljuttatjuk. Az óriási munka hasznosságát, úgy gondolom, nem kell magyaráz­nom. Szeretném, ha a behívot- tak megértenék e vizsgálat je­lentőségét és számíthatnánk az együttműködésükre. Kétségte­len, hogy mindez némi időt vesz igénybe, de az egészségi állapot ilyen alapos feltérképe­zéséért mindenképpen érdemes lesz majd áldozni. A vizsgálatba a kijelölt élet­kornak megfelelően 6700 em­bert vonunk be. A résztvevők között pedig az év végén kisor­solunk egy kétszemélyes, 100 ezer forintos külföldi utazást, míg az idén a csak tüdőszűrésen és onkológiai vizsgálaton meg­jelenő 18-40 év közöttiek közül valaki egy ausztriai sítúrás uta­zást nyerhet - mondta befejezé­sül a tisztifőorvos asszony. Berta M. A cigány kisebbségi önkormányzat tervei Mint ismeretes, városunkban három kisebbségi önkormány­zat alakult a decemberi helyha­tósági választásokat követően, a horvát, a német és a cigány. Ez­úttal Kovács István, a cigány ki­sebbségi önkormányzat elnöke ismertette, milyen céljaik, tö­rekvések vannak:-Mindenek előtt e népcso­port összefogása a legfontosabb feladatunk, hiszen köztudott, hogy a hozzávetőleg 1500 fős mohácsi cigányság nem alkot egységes közösséget. A műkö­désünkhöz, illetve a rendszeres összejöveteleink szervezéséhez egy iroda, továbbá egy klubhe­lyiség kell. A polgármester úr ígéretét bírjuk mindkettő átadá­sára, s ha ez megtörténik, akkor kezdhetjük az érdemi munkát. El kell mondanom, hogy bár igyekezünk minden tőlünk tel­hető segítséget megadni a hoz­zánk gonddal, problémával for­dulóknak, de az eltelt rövid idő tapasztalatai alapján úgy látom, nagyon nehéz lesz megfelel­nünk a választóink igényeinek. A lehetőségeink korlátozottak, s e tényt nem mindenki veszi fi­gyelembe, túlzottak az elvárá­saik és általában nagyobb erőt, hatalmat tulajdonítanak nekünk, mint amennyi valójában a fel­adatunk és a mozgásterünk. Tekintettel arra, hogy a Hát­rányos Helyzetű és Nagycsalá­dosok Érdekvédelmi Egyesüle­tének is az elnöke vagyok Mo­hácson, tudom, a segítséghez leginkább az anyagi erőforráso­kat kell majd megtalálnunk, hi­szen közöttünk mintegy 80 szá­zalékos a munkanélküliség. Nem a különböző címen adható segélyekre gondolok, hiszen a város költségvetésében e címen meghatározott keret áll rendel­kezésre, s annak felosztása a képviselő testület és nem a ki­sebbségi önkormányzat kompe­tenciája, viszont pályázatokkal remélhetően módunk lesz pénzt szerezni munkahely teremtésre. Tervezzük például egy cigány kézműves műhely létrehozását, ahol a hagyományos szakmáin­kat, a kosárfonást, teknőkészí- tést, vályogvetést megtanulhat­nák a képzettség nélküliek, s idővel a megélhetésüket e mun­kából biztosíthatnák. Szeret­nénk egy kovácsműhelyt is kia­lakítani, továbbá megszervezni a szeg- és díszkovács képzést. Szoros kapcsolatot tartunk a munkaügyi központtal, az álta­luk szervezett tanfolyamokra igyekezünk bejuttatni a cigá­nyokat is, továbbá amikor akad a számukra elvégezhető munka, segítjük az elhelyezkedésüket. Egy diszkont bolt nyitását már korábban elhatároztuk. Ta­lán a kisebbségi önkormányzat közreműködésével megvalósít­hatjuk, s akkor az egyesületi ta­gok külön kedvezményt is él­vezve alacsonyabb áron juthat­nak az alapvető árucikkekhez. Számos további elképzelésünk is van, ilyen például egy zene­iskola alapítása - erre a Parla­ment Emberjogi és Kisebbségi Bizottsághoz már be is adtuk a pályázatunkat -, valamint egy színvonalas tánccsoport működ­tetése. Tudva, hogy a cigányságnak a legtöbb problémája az iskolá­zatlanságból adódik, e téren is szeretnénk előre lépni. Figye­lemmel kísérjük a tehetséges gyerekeket és ösztöndíj szerzé­sével támogatjuk a továbbtanu­lásukat. Lőrincz Judit Versenyre készülnek Az MTE Fittnes Klubjában havonta rendszeresen mintegy 60 fő sportol. Az edzőteremben az új, profi testépítő gé­pek használatával az elkövetkezendő hetek­ben a versenyévadra készülnek. Április ele­jén a fővárosban a ju­nior jelvényszerző ver­senyen Illés Nóra és Mihálovics Attila, má­jus közepén a felnőttek minősítő bajnokságán Petz Zoltán, Mazák Zoltán és Horváth Ist­ván indul. A „szenzációs” nyolcas az edzőteremben A hét végén ismét benépesítik a mohácsi belváros utcáit a mas­karába bújt fiatalok Fotó: Läufer László Karnevál vagy folklórünnep? Vélemények a búsójárásról A búsójárás két évszázadnál jóval régibb hagyományának csakis az adhatja meg a létjogo­sultságát, ha úgy fogadjuk el he­lyi jellegzetességnek, ahogy va­laha kialakult. Nincs különö­sebb jelentősége annak, hogy a hátteréül szolgáló búsólegenda történetileg nem igazolható. Századunk első felében az a kérdés provokált vitákat és in­dulatokat, hogy elegendő-e a faálarcos, bundás rémalakok és az eléggé illúzióromboló janke- lék némileg már megszelídült orgiáira korlátoznunk, vagy ér­demes-e Mohács farsangi ide­genforgalmát heterogén elemek befogadásával megnövelni. 1916-ban veti föl először a Mohácsi Hírlap, hogy talán „még festőibb lehetne a hatás, ha a szétszórt csoportokat ügyes rendezés egyesítené, s a busójá­rásnak távoli vidékekre is híre menne". 1918-ban egy világ­járó Krőzus látogat ide, és azzal kérkedik hetilapunkban, hogy látta már „Nizza karneválját, Velence álarcos kavalkádját”, ám a búsójárás látványa lehan­golta, mert a faálarcos, nyúlbő- rös maszkákkal szemben túl­súlyban vannak „ a szalmával bélelt alakok és nadrágba öltö­zött asszonyok”. Globetrotte- rünk elfeledkezik arról, hogy még dúl a világháború, és az itt­hon árválkodó lányok, asszo­nyok is csak azért vonulnak ki az utcára farsangolni, mert talán érzik már a közelgő béke enyhet ígérő lehelletét... 1922-ben a Dunavidék arról panaszkodik, hogy „a busójá­rás mindinkább a nyugati népek effajta ünnepeit utánozza”. A vita tovább gyűrűzik, de néha bizony ellenkező előjellel. 1928-ban már épp azt firtatja a Mohácsi Hírlap cikkírója, hogy „miért ne lehetne a busójárás­ból nizzai felvonulásfélét kiér­lelni?” A 30-as évekre valóban furcsa kettősség alakult ki. Egy­felől céltudatos és eredményes intézkedések történtek a folklór­jelleg erősítésére, másrészt a népszokás vadhajtása is egyre dúsabban burjánzott. 1928-ban például egy gólyajelmez, egy maharadzsacsoport és az egy­másra tornyozott kerékpárjain bravúroskodó akrobata keltett feltűnést. 1935-ben tevegelő beduinok s egy kétfejű óriás, . 1936-ban az abesszín négus és az átszúrt ajkú fakir, 1937-ben egy hatalmas kakas, egy pokol­béli Lucifer és egy vadnyugati cowboy vitte el a népszerűségi pálmát. Pedig 1935-ben a Gyöngyös- bokréta-mozgalom országos irányítója, Kodály Háryjának egyik szövegírója, a tekintélyes rendező, Paulini Béla (1881-1948) vállalta magára a búsólegenda megkoreografálá- sát. Mohács balszerencséjére épp abban az évben oly cudar hidegre ébredtek a helybeliek, hogy a bátaiak és a hosszúheté- nyiek bevonásával megtervezett folklórparádét el kellett hagyni. 1936-ban már 150 faálarcosról emlékezett meg a végre elége­dett sajtó. Napjainkban is nyitott kérdé­sek vetődnek fel évente farsang táján. Vajon elsorvadás fenye­getné-e népszokásunkat kellő szervezés híján? Vagy felülke­rekednék ismét a spontaneitás? Sérelmes-e a sokácságra, a bú­sójárás ötletgazdájára, ha a többi mohácsi nemzetiség is ki­szélesedő részesedést kér ma­gának a nagy népi banzájból? Nem óhajtok persze ezekben a kérdésekben állást foglalni. De arra számítok, hogy sikerül azt a formát megtalálni, mely kar­nevál helyett mohácsi speciali­tásként őrzi meg az évszázados folklórünnepet. Bojtár László Holnap népdalverseny Huszonnegyedik alkalommal csendül föl a Mohácsi Zeneis­kola rézfúvós növendékeinek előadásában február 25-én, szombaton reggel 8 órakor a BATRA Irodaház nagytermé­ben a dunántúli népdaléneklési verseny szignálja, amely a dalos találkozó névadója, Schneider Lajosnak a század harmincas éveiben gyűjtött mohácsi nép­dalából született. Dunántúl megyéinek közel ötven általános iskolás verseny­zője áll most a zsűri elé, hogy számot adjon népdaléneklési felkészültségéről. Olyan népda­léneklők érkeznek Mohácsra, akik a megyei válogatókon a legjobbaknak bizonyultak. A nagyszabású rendezvény elismerésre méltó szervezője öt év óta a Bartók Béla Művelő­dési Központ. A dalosokat hol­nap Wemer József, a Baranya Megyei Közgyűlés elnöke kö­szönti, s a kétfordulós verseny eredményhirdetésére délután fél 4-kor kerül sor. A verseny rendezői, irányítói és támogatói - ez utóbbiaknak dicséretesen nagy a száma - jól tudják, hogy fa, levél, termés nincs gyökér nélkül. Zenei anyanyelvűnk gyökerét, népda­lainkat azért kell életre kelte­nünk, hogy gazdagodhassunk általuk. Biztos vagyok benne, hogy az elmúlt évekhez hasonlóan, igen magas színvonalú vetél­kedő színhelye lesz ismét a BATRA Irodaház, ahol a ver­seny napján este fél 7 órakor az első öt helyezett részvételével a gálaműsor hangzik el, közre­működik a neves TÉKA Együttes és fellép Budai Ilona énekes is. Dr. Várnai Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents