Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)

1995-02-22 / 52. szám

10 uj Dunántúli napló Oktatás - Kultúra 1995. február 22., szerda HORN GÁBOR: Elvállalnám Horn Gábor neve nem most merült fel először, mint aki esélyes a kulturális mi­nisztérium politikai államtit­kári tisztre. Mi erről az SZDSZ politikus vélemé­nye? „A politikai államtitkár­ságot elvállalnám, de nem akármilyen áron"”- szögezte le az SZDSZ oktatási műhe­lyének vezetője és hozzá­tette: „amennyiben a minisz­terelnök úgy gondolja, hogy legyen „tisztán" SZDSZ-es kézben a kulturális tárca, ak­kor felesleges az „árucserén” gondolkodni. Ez a poszt ugyanis nem köthető össze sem a privatizációs miniszter személyével, vagy bármely más, még be nem töltött tisztség sorsával.” Hóm Gábor elismerte: az SZDSZ vezetőivel természe­tesen megvitatták a minisz­terelnök kijelentését s annak esetleges következményeit. Arról, hogy tárgyalt-e a kul­turális tárca vezetőjével az esetleges együttműködésről, Hóm Gábor elmondta: még 1994. nyarán beszéltek erről a lehetőségről. Fodor Gábor­ral egyébként állandó mun­kakapcsolatban áll, de mos­tanában nem került szóba kettejük között az államtit­kári kinevezés ügye. Nem tartja elképzelhetetlennek, hogy az MSZP-ben nem ta­láltak jelöltet erre a posztra, hiszen a tárcát ért támadások nem tették népszerűvé ezt az államtitkári széket. De az tarthatatlan állapot, hogy hónapok óta betöltetlen ez az állás. Az ellenzék azt sugallja, hogy hazánkban kultúrharc dúl. Hóm Gábor hangsú­lyozta: erről szó sincs. Vé­leménye szerint az MDF-nek, a Fidesznek és a KDNP-nek szembe kellene néznie a legutóbbi választá­sok tapasztalataival, misze­rint az emberek elutasítják a politikai szélsőségeket. A koalíció jövőjéről Hóm Gábor elmondta: vitathatat­lan az SZDSZ felelőssége is az ország sorsáért. A gazda­ság nagyon nehéz helyzet­ben van, a pénzügyminiszter személye körüli válság két­ségtelenül nehéz napokat okozott. Mind a két fél pon­tosan tudja, hogy a koalíciót csak nagyon indokolt eset­ben szabad felmondani. A koalíciós partnerek viszonya rendeződött, a gazdasági program folytatására minden remény megvan. Ezek az igazi nagy kérdé­sek, ezekhez képest a kul­tuszminisztérium politikai államtitkári posztjának be­töltése másodlagos, ha nem is elhanyagolható kérdés, - mondta Hóm Gábor. Szalóky Eszter Kiemelt rekonstrukciók A kormány határozatot ho­zott egyes alapítványok, re­konstrukciók évközi, rendkívüli támogatásának engedélyezésé­ről. Az odaítélt összegek a tava­lyi évről maradványként ren­delkezésre állnak, így a kor­mány dönthet a 109,5 millió fo­rint felhasználásáról. Ezt azon­ban az Országgyűlésnek a tava­lyi zárszámadás keretében jóvá kell majd hagynia. A támogatottak és a támoga­tások mértéke a következő: Pannonhalmi Főapátság re­konstrukciója 40 millió Ft Bethesda Alapítvány 25 mil­lió Ft Pázmány Alapítvány 20 mil­lió Ft Budapesti Evangélikus Kol­légiumok Alapítványa 1.5 millió Ft. Gábor Dénes Műszaki In­formatikai Alapítványi Főiskola 9,5 millió Ft. k I Szorongásteszt a pályakezdőknek 160 éves a Kalevala Mindenkinek vannak tanul­ságos történetei pedagógusok­ról, jók vagy rosszak, szívderítő vagy felháborító epizódok. Mindenki volt egyszer iskolás, de gyermekeink, unokáink ré­vén később is kapcsolatunk le­het az iskolával, a pedagógu­sokkal. Az iskolai emléksor ele­jén rendszerint egy jóságos ta­nító áll, aki bevezetett minket az írás-olvasás tudományába. Aztán fölrémlenek felsős és kö­zépiskolai nevelők, többnyire szeretetre méltó emberek, de az emlékezet képernyőjén felbuk­kanhatnak ellenszenves figurák is, hiszen vannak csapnivaló ta­nárok is. Az iskola világa csak velük együtt kerek. Szaporodó pedagógiai balesetek Radnai Béla pszichológus szerint a katedra veszélyes üzem, ahol nagyot lehet hi­bázni. A mostanában szaporodó „pedagógiai balesetek” ismétel­ten előtérbe állítják a pedagó­giai pályalkalmasságot. Ha va­lóban veszélyes üzem a katedra, akkor bizony jobban meg kel­lene válogatni, hogy ki léphet fel a dobogóra, kire bízzuk gyermekeink képzését, nevelé­sét. Szövényi Zsolt, a Művelő­dési és Közoktatási Miniszté­rium főosztályvezetője is hiá­nyolja a minden felsőfokú pe­dagógusképző intézményre vo­natkozó pályalkalmassági előí­rásokat. Jelenleg ugyanis csu­pán az óvónői és a tanítóképző főiskolákon nézik a jelöltek al­kalmasságát, a tanárképző főis­kolákon és a tudományegyete­meken nem. Ilyen rendeletet a minisztérium nem hozhat, a megnőtt felsőoktatási autonó­mia miatt elsősorban magukra az intézményekre vár a kezde­ményezés.-Nálunk kétféle pályalkal­massági vizsgával kezdődik a felvételi - tájékoztat Nagy- szentpéteri Géza, a Budapesti Tanítóképző Főiskola főigazga­tója. - Az első vizsga kizáró jel­legű, vagyis ha ajelölt nem felel meg itt, akkor már nem folytat­hatja a vizsgát. A kizáró vizsga három részből áll: a beszéd-, az énekkészség és a testi alkalmas­ság vizsgálatából. A jelöltektől nem profi teljesítményt várunk, csak azt, hogy ne legyen be­szédhibás, dadogó, érthetetlenül hadaró vagy pösze - és ne le­gyen botfülő, se testi fogyaté­kos. Évente két-két és félezer fia­tal próbál szerencsét a budai képzőben, és átlagosan 15 szá­zalékuk hullik ki az első rostán. (Az enyhén beszédhibás jelöl­teket felveszik, de azonnal a fő­iskola logopédusához irányít­ják.) Szükség van a szigorú előírá­sokra, hiszen az alsó tagozaton a nevelőnek az összes tárgyat tanítania kell. Például a pösze tanító hogyan is tudná oktatni az írást, az olvasást, a sánta a testnevelést? Azt se felejtsük el, hogy a gyerekek nagyon ke­gyetlenek is tudnak lenni és nem tolerálják a felnőttek fo­gyatékosságát! Meglehetősen régiek az ef­féle előírások a tanítói pályán. Mészáros István neveléstörté­nész írja, hogy már a 18. szá­zadi iskolai regulákban szó esik a néptanítóval szemben állított testi és szellemi követelmé­nyekről. Más kérdés, hogy az utóbbi évszázadban intézmé­nyenként eltérő volt az alkal­massági mérce. A pszichológia segíthetne Két évtizede pedagógiai helyzetben is megnézik a szak­emberek a tanítónak pályázó fi­atal képességeit, ez a második vizsga. Néhány perc időtar­tamra rábíznak a jelöltre tíz-ti- zenkét öt-hat éves kisgyereket, hogy foglalkozzék velük belá­tása szerint. Játsszék, beszél­gessen velük, kösse le a figyel­müket! Itt hamar kiderül ajelölt kapcsolattermető készsége, mi­ként a felvételi vizsga záró fel­adatából is, amikor egy videóra vett nevelési helyzetben kell ál­lást foglalnia. Ezen a második szűrésen már jóval kevesebben véreznek el a budai képzőben, a felvételizők­nek mintegy két százaléka. Az alapos vizsgák következménye: a főiskolai tanulmányok során már csak elvétve fordul elő, hogy valaki pedagógiai alkal­matlanság miatt hagyja abba ta­nulmányait.- Rendkívül fontos lenne, hogy a tanárnak készülő fiata­lok - még a szakmai felvételi vizsga előtt - jelzést kapjanak a pályaalkalmasságukról, de ilyen irányú felmérés az egyetemeken nem folyik - mondja Sipos La­jos, az ELTE Bölcsészettudo­mányi Karának dékánhelyet­tese. Hogy itt mit kellene vizs­gálni? Sipos professzor a ma­gyar viszonyokhoz igazított amerikai (Spielberg-féle) szo­rongástesztre gondol, amellyel ki lehetne szűrni a „szélsőérté­keket”, tehát a túlságosan szo- rongót és az egyáltalán nem szorongót. Ugyanis sem a bete­gesen szorongó, sem az agresz- szív természetű fiatal nem való katedrára. És az sem, akinek nincsen kapcsolatteremtő kész­sége vagy beszédhibás. A gyerekek jövője a tét Tudományegyetemeken me­net közben is megejthetők vol­nának az alkalmassági vizsgák, és a kiszűrt hallgatókat nem kel­lene eltávolítani az egyetemről, mivel bölcsész-, matematikus-, fizikus-, biológusdiplomát olyan ifjú is szerezhet, aki nem tanári munkakörbe készül. Sipos Lajos több szakmai ta­nácskozáson szólt a pályaal­kalmasság szükségességéről az egyetemen, de javaslatára nem reagáltak az oktatótársak. Pedig a probléma időszerű. Évente megesik a bölcsészkaron, hogy egészen a gyakorlótanításig el­jut valaki, és csak a katedrán de­rül fény arra, hogy a tanári pá­lyára teljesen alkalmatlan, mert oly mérvű a szorongása, a kö­zépiskolásoktól való félelme. Minden bizonnyal rossz taná­rok lesznek a személyiségi problémákkal küszködő tanárje­löltek, akiknek a száma a ké­sőbbiek során csak bővül, hi­szen hány szépen induló tanár személyiségét tépázzák meg a napi iskolai gondok! Miközben a pályaalkalmassági felmérések kiterjesztése a cél, a civil társa­dalomnak többet kellene törőd­nie pedagógusai testi-lelki egészségével. Mindkét esetben gyermekeink nevelése s jövője a tét. P. Kovács Imre F innország és a világirodalom a Kalevala megjelenésének 160. évfordulóját ünnepli feb­ruár 28-án. A világirodalom remekei kö­zül a Kalevala történelemfor­máló erőnek, nép- és nemzetal­kotó tényezőnek, művészet- és tudományihlető s tápláló for­rásnak bizonyult. Megjelenése a finn nemzet és egyetemes érte­lemben a tudomány és irodalom szenzációja volt. Rövid idő után megszólalt a világ számos nyelvén, és az eposz hősei sok költőt, képző­művészt, festőt és zenészt ihlet­tek alkotásra. Az ősi finn dalok, versek, az ősi finn költészet iránti szeretet és csodálat adta az erőt és kitar­tást Elias Lönnrotnak, hogy már mint diák faluról falura járva énekléssel gyűjtögessen pénzt tanulmányai folytatásához. El­végezte az orvosi egyetemet, hogy létalapot teremtsen mun­kájához és távoli gyűjtő útjai­hoz. Elias Lönnrot (1802-1884) első útja 1828-ban szülőhelyé­ről Sarhmattiból indult. Gyűjté­sének nagy része ősi varázs­igék. Második gyűjtő útjára 1831-ben, harmadik útjára 1832-ben az orosz karjalai fal­vakban indul. Lönnrot már 1828 őszén első útjáról haza­térve lejegyezte a dalénekek rö­vid darabjainak összeolvasztá­sából készült epikus - elbeszélő - dalait. így született meg a Kantele, a finn nép régi és újabb dalainak népköltészeti gyűjte­ménye. 1833 januárjától Lönnrot Ka- jaaniba, Közép-Finnországba került körorvosnak, a „Nyomo­rúság fészkébe” ahol járvány és éhínség dühöng, mely csaknem életébe kerül. Negyedik útjára ez év szeptemberében, ötödik útjára 1834 áprilisában indul. Útlevél nélkül, gyalog, paraszt­ruhában utazott, hátán batyu, vállán puska. Az akkori viszo­nyok között nem volt meglepő, hogy hazájában is lépten-nyo- mon félreismerték, de fia­talsága, jókedve, lelkesedése a hagyományok és dalok gyűjté­séért, orvosi felkészültsége minden akadályon átsegítette. Ötödik gyűjtőutjáról haza­térve összeállította runó gyűj­teményét és rendszerbe foglalva a hagyományokat a Kalevala nevet adta neki. Kaleva, az istenek és hősök atyjának a neve, a Kalevala pe­Negyvenezer'gondosan meg­választott címszót tartalmazó négykötetes üzleti nagyszótár került a közelmúltban piacra. Az angol-magyar, magyar-an­gol, német-magyar és magyar­német nagyszótárak közgazda- sági, kereskedelmi, pénz- és bankügyi, tőzsdei szakszavak­dig annyit jelent mint Kaleva - hon. Végül 1835. február 28-án- 160 éve - írta alá és előszavá­val kiadójához küldte az eposz kéziratát, mely e szerkezetben 32 énekből, azaz runóból és 12078 sorból állt. Elias Lönnrot a Kalevala első kiadását követően további gyűj- tőutakon - összesen kilenc útján- az újonnan felszínre került népköltészeti anyagot belefog­lalta a mű, az eposz egészébe. Az eként összeállított szerke­zetben 1849-ben jelent meg a Kalevala, a Finn irodalmi Tár­saság kiadványa 50 énekkel és 22795 sorral. Magyarországon a Kalevala keltett igaz érdeklődést a finnek iránt. A forradalom, a Kossuth nevével egybefonódó szabad­ságharc és Petőfi költészetének híre viszont a finnekben tudato­sította, hogy kik is a magyarok. 1850-től Kalevala kutatások kezdődnek, az eposz magyarra fordításának kísérleteivel. A finn nemzeti eposzt a magyar­ság közkincsévé Vikár Béla (1859-1945) etnográfus, a Ma­gyar Tudományos Akadémia tagja emelte. Huszesztendős, kemény és áldozatos munkával, helyszíni kutató és gyűjtő utak­kal, a nyelvjárások és folklór feltérképezésével méltó gyü­mölcsöt hozott. Fordításában a finn nemzet ősi múltjának gon­dolat- és érzésvilága a színtiszta költészet ragyogásában tükrö­ződik. Vikár Béla 1859 április 1-jén született a Kaposvár melletti Hetes községben. Pécsett a Má­tyás király utcai főreáliskolában diáskodott 1871-1877 években. A magyar népdal kutatás úttö­rője, ő vezette be a gyűjtést fo­nográffal. Vikár Béla fordítása jelentette nemzedékeknek a finn népköltészetet. Paasonen finn nyelvtudós véleménye szerint, ha az eredeti mű elveszne, a Vi­kár fordításból vissza lehetne ál­lítani az eredeti szöveget. A Ka­levala fordításáért Vikár Bélát a Finn Tudományos Akadémia tagjává választotta. Dunave- csén, 1945. szeptember 22-én halt meg. P écsett a Mátyás király utca 17. szám alatt emléktáblájá­nál február 28-án 15.00 órakor a Pécsi Magyar-Finn Társaság tart megemlékezést és helyez koszorút a tudós emlékére. Sütő László a Finn-Magyar Társaság tiszteletbeli tagja ban igazítják el az üzletembere­ket, vállalkozókat, az üzleti le­velezést bonyolítókat. A négy kötet tartalmazza mind a ma­gyar, mind a német, mind pedig a brit és amerikai angol üzleti nyelvben használatos legújabb kifejezéseket, mégpedig egysé­ges értelmezésben. Mindig közvetlenné, meghitté, érdekessé kell tenni a tanórákat, ez nem könnyű feladat... Müller Andrea felvétele • • Üzleti nagy szótárak BESZÉLGETŐPARTNERÜNK: Az elnökné M ozgalmas élete volt az 1937-ben Újpesten szüle­tett Cseh Máriának. A zenemű­vészeti szakiskola elvégzése után 1966-92-ig a Pécsi Nem­zeti Színház operett-primadon­nája volt, de már énekesi pálya­futása alatt politizálni kezdett, 1989-ben tagja lett a Független Kisgazdapártnak, majd egy év­vel később a párt női szövetsé­gének alapító tagja. Férje, dr. Torgyán József, a párt elnöke, aki után ő a kisgazdák egyik legbefolyásosabb politikusa. De vajon honnan a politikai indítta­tás? Mennyire speciális politi­kusként, politikus-feleségként élni? Többek között erről be­szélgettünk az egykori prima­donnával.-Mióta foglalkozik politiká­val? Mi terelte ebbe az irányba?- Édesapám 1943-ban a Don-kanyamál megfagyott, anyám egyedül nevelt engem és a bátyámat. Igen nehéz körül­mények között éltünk, hiszen anyám még özvegyi nyugdíjat sem kapott. Ebben a helyzetben úgy éreztem, hogy valamit tenni kell a hozzánk hasonló sorsú emberekért, s így kezdtem poli­tizálni.- Hogyan ismerkedett meg Torgyán doktorral?- Végzős egyetemista volt, amikor 1955-ben megismertem. A szerelemből 1959-ben házas­ság lett, s 1962-ben megszüle­tett Attila nevű fiunk. A férjem tagja volt az akkori Kisgazda- pártnak, tehát a politika ekkor már „hivatalosan” is az életem részévé vált.-Az átlagember számára azonban mégsem egyértelmű, hogyan lesz egy operett-prima­donnából harcos képvise lőnő...-A politikusnő nem a szín­padi sztárból, hanem az ember­ből lesz, s ez alól én sem va­gyok kivétel. De meg kell mondjam, rengeteget köszön­hettem énekesként is a férjem­nek. Az ő unszolására iratkoz­tam be a zeneművészeti szakis­kolába. Amikor befejeztem, szerződést ajánlottak Pécsett. Csakhogy akkor még nem volt négy éves a fiunk, nagy fejtö­rést okozott, hogy a családom­tól 200 kilométerre elvállalha- tom-e az egyébként igen ked­vező ajánlatot. Összeült a csa­lád, s végül Jóska azt mondta: szerződjek le Pécsre! Szép és nehéz időszak következett az életemben, hiszen a színpadon sikeres voltam, ugyanakkor a szünnapokon rohantam haza el­látni a családomat. Az állandó rohanás, a megfelelni vágyás nagyon megedzett.-Innen a hihetetlen energi­ája?- Képviselőként „hivatalból” is azt csinálom, amit egyébként egész életemben tettem: meg­próbálok segíteni a mások ba­ján. Gyerekkoromtól kezdve va­lahogy mindig átszőtte az éle­temet a politika. Pécsi színész­ként, akik közel álltak hozzám és kérték, megpróbáltam úgy segíteni, ahogy az az erőmből tellett. Akkoriban az is egyfajta politizálás volt, hogy másokon segítettem. Manapság a mun­kám jelentős része az ügyinté­zésre korlátozódik, hiszen nem elég meghallgatni a másik em­ber panaszát, valahogy orvo­solni is kell azt.- Egy-egy jelentősebb par­lamenti vitára hogyan készül fel? A párt szakértői véleménye, a „családi kupaktanács’’, vagy a személyes meglátásai alapján dönt?- Amikor frakcióülést tart az FKgP, megbeszéljük, ki, melyik soron következő témához kíván hozzászólni. Én legutóbb a tűz­oltók ügyében kértem szót a T. Házban, mert ezt a témát a szí­vemhez közelinek éreztem. Természetesen a párt szakértő­jével is konzultáltam a felszóla­lásom előtt, ez azt hiszem min­den pártban hasonlóan műkö­dik.- Mennyire egyeztethető ösz- sze a politikával az asszonyi szerepkör?-Azt hiszem jól megfér egymással e két „szerep”. Azt viszont most, politikusként lá­tom igazán, hogy mennyit szá­mít a nyugodt családi háttér, egy biztos hátország. Szerintem ez a politikai siker titka. Persze ez az élet más területein is igaz. Szalóky Eszter t k I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents