Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)
1995-02-21 / 51. szám
1995. február 21., kedd A mai nap új Dunántúli napló 3 Kinn is vagyok, benn is vagyok Szűrös Mátyás szerint lenne alternatívája a jelenlegi koalíciónak Szűrös Mátyás volt már ideiglenes köztársasági elnök és országgyűlési alelnök is, pártjának, az MSZP-nek választási győzelem után viszont - már ami tényleges pozícióit illeti - kikerült a politika élet centrumából. Az országgyűlési képviselőt pécsi látogatása alkalmával az MSZP-frakció belső szerkezetéről és a koalíció fennmaradásának esélyeiről kérdeztük.- A választások után az elemzők legnagyobb problémája az volt, hogy nem tudták, vajon milyen erőstruktúrák mentén szerveződik majd meg az MSZP-frakció? Mára már kialakultak az erőviszonyok: van egy liberális, egy pragmatikus, és egy ún. népi szárny a pártban, mely napról napra megvívja kisebb-nagyobb harcait.- Igen. Ez a felosztás nagyjából tükrözi az erőviszonyokat. A frakció felállásakor még nem lehetett tudni, ki mit képvisel, de ma már képben vagyunk.- Gondolom, nehéz elfogadtatni a képviselőkkel, hogy minden szavazáskor a frakcióvezetés által megszabott módon nyomják a gombokat.- így van - az MSZP-s képviselők nagy részét egyéni körzetben választották meg, s úgy érzik, tartoznak választóiknak annyival, hogy a helyi érdekek szerint szavazzanak. Ráadásul - a koalíció miatt - nem is csak az MSZP-n belül dőlnek el a dolgok: a koalíciós partnerrel is folyamatosan egyeztetni kell. A képviselő tehát hiába gondolja úgy, hogy fel kell szólalnia egy adott ügyben, akkor, ha az interpellációra a legtöbb esetben eleve nincs lehetősége.-Az MSZP-n belül a Horn Gyula körül csoportosuló pragmatikus szárny a legerősebb. Lehet-e a másik két szárnynak is befolyása a döntésekre?- A különböző irányzatok természetesen megpróbálnak nyomást gyakorolni a - mondjuk így - pragmatikus centrumra, de ennek a nyomás- gyakorlásnak is különböző esélyei és esetei léteznek. Nézzük például a siófoki találkozót: Békési László bejelenti lemondását, a miniszter- elnök elfogadja azt, s a Békésivel szimpatizáló ún. liberális szárny semmit sem tesz Békési megmentése érdekében.- Talán, mert annyira kevés képviselője van e csoportosulásnak, hogy tudták, semmi értelme sem lenne kiállni a volt pénzügyminiszter mellett.- Igen. Rájöttek, hogy úgysem tudnák keresztülvinni elképzeléseiket.- Hány fő tartozhat a liberális vonalhoz?- Nehéz ezt számszerűsíteni. A koalíciós tárgyalások idején úgy tűnt, számuk maximum harminc körül lehet, azóta viszont e csekély arány is tovább csökkent.- Mindezt azért firtatom, mert felvetődött, hogy ha kenyértörésre kerülne sor a szabaddemokratákkal, vajon kormányzóképes maradhat-e önmagában is a jelenleg 54 százalékos MSZP-frakció?- Nem vagyok biztos abban, hogy az SZDSZ-szel való esetleges szakítás után 50 százalék alá kerülnénk. Horn Gyulának vannak olyan erősek a pozíciói, hogy fenn tudja tartani a kormányzati többséget az SZDSZ kilépése után. S azt is állítom, hogy meg lehetne szerezni e mellé a jelenlegi ellenzéki pártok külső támogatását is - hiszen az ellenzék ma már kevésbé viszo- lyog az MSZP-től, mint a Szabad Demokraták Szövetségétől.- Pártja mégis szövetségre lépett az SZDSZ-szel, s ha így is áll a helyzet, ahogy Ön mondja, ennek nyilván komoly oka volt.- Nézze, nem valós, hogy a jelenlegi koalíciónak nincs alternatívája. Hiába ismételnek el valamit százszor, a dolog attól még nem lesz igaz. Tisztázzuk: a koalícióra az SZDSZ hazai és nemzetközi pénzügyi- és sajtókapcsolatai miatt volt szükség. A sokszor ismételtekkel ellentétben a választók nem erre a koalícióra, hanem egyes pártokra szavaztak. Más kérdés, hogy a pártok vezetői megkötötték szövetségüket, ez jogukban állt. Hogy mennyi időre köttetett ez a koalíció, az viszont megint más dolog. Az az érzésem, hogy még ebben az évben eldőlnek a dolgok - hogy pro, vagy kontra, az azonban még az én számomra is kérdéses. Pauska Zsolt Bokros „begyorsított” Tetteiben is következetes lesz-e a pénzügyminiszter-jelölt? Lassacskán két évtizede, hogy olyan hólabdát görget maga előtt a magyar gazdaság, amely már-már mindent elsöprő lavinaveszéllyel fenyeget. A roppant méretűvé duzzadt hiány - amennyiben kezeletlenül marad - rövid távon fizetésképtelenséghez, ezzel együtt talán örökös leszakadáshoz vezethet. A pénzügyminiszter-jelölt Bokros Lajosnak a múlt pénteken nyilvánosságra került, eredetileg a miniszterelnöknek címzett huszonöt pontos elvi programja az eddigieknél gyorsabb lépések megtételére ösztökél, s javarészt annyiban különbözik a jelenlegi ügyvezető pénzügy- miniszter elképzeléseitől, hogy az untig ismerten rossz helyzetre való hivatkozás helyett a radikális intézkedések megtételének szükségességét helyezi előtérbe. Amiben egyébként nem mondott újat, hiszen emlékezzünk csak a kezdeti Bé- kesi-megnyilatkozásokra, vagy hogy időben messzebb menjünk: Kupa is hasonló elánnal foglalt helyet a miniszteri bársonyszékben. E szempontból különösen figyelemre méltó, hogy deklarációit tekintve vajon sikerül-e keresztülvinnie a napi politikától, bizonyos értelemben a különböző lobbyktól függetlenítetten elképzeléseit az éppen ügyeletes pénzügyémek? Bokros szakértelméhez kétség nem férhet, de nem árt emlékeztetni az e lap hasábjain a közelmúltban napvilágot látott véleményre, mely szerint teljesen mindegy, ki tölti be a pénzügy- miniszteri posztot, előbb vagy utóbb őt is „bedarálják”. A lehetséges csapdákat minden biCímzett: Az ÚJ DUNÁNTÚLI NAPLÓ KIADÓHIVATALA Pécs, Rákóczi út 34., Pf. 134. Megállapítottam, hogy az ELŐFIZETŐK NYERÉSI ESÉLYEI nagyobbak az Új Dunántúli Naplóban közzétett sorsolási játékokon. Ezért megrendelem az ÚJ DUNÁNTÚLI NAPLÓT 1995. március 1-jétől. Kérjük a megfelelő négyzetben az időszakot megjelölni. □ egy hónapra 437 Ft ( 3 pld. kedvezményt nyújt) □ két hónapra 874 Ft (6 pld. kedvezményt nyújt) □ negyedévre 1254 Ft (12 pld. kedvezményt nyújt) □ fél évre 2448 Ft (27 pld. kedvezményt nyújt) Vállalom hogy az esedékes előfizetési díjat a kézbesítőnek számla ellenében készpénzben kifizetem. név lakcím Kérjük a megrendelőlevelet borítékba helyezve £ Kiadó címére beküldeni, Pécs, Rákóczi út 34., Pf.: 134. Beküldhető legkésőbb február 25-éig. Az új előfizetők között 5 db 500 Ft értékű vásárlási utalványt sorsolunk ki. zonnyal érzi a jelölt, különben az aktuális kérdések fölvetését cselekvési programjának több pontjában nem a „politikailag érzékeny” és „politikailag kényes” címkékkel látná el. S talán az sem csupán a véletlennek, vagy a szerző programszerkesztői vénájának tudható be, hogy a huszonöt pontból az utolsó - de nem a legrövidebb eszmefuttatás - így kezdődik: „Tiszta kéz. Könyörtelen harcot kell folytatni a korrupció, az adócsalás, a csalárd csőd, a bennfentes kereskedelem és a gazdasági élet bűnözéssel való összefonódása ellen”. Alább így folytatja: „A köztisztviselők feddhetetlensége legyen alap- követelmény”. Súlyos szavak - de hát a helyzet is súlyos. A programmá egyelőre még nem manifesztálódott Bokros-féle koncepció igazságosabb adórendszert, a valós értéket előállító vállalkozások helyzetének javítását, s hangsúlyosan a privatizáció felgyorsítását ígéri. Mindez még kézzelfoghatónak is tűnik, azzal a megnyilatkozással viszont - egyelőre - nem sokat tudunk kezdeni, hogy „mindig van olyan megoldás, amely a társadalom leginkább rászoruló rétegeit a mainál hatékonyabban és kedvezőbb feltételekkel kapcsolja be az oktatás, az egészségügy és a szociális gondoskodás áramkörébe”. Főleg annak fényében nem, hogy az államháztartási reform - lásd: kilábalás az állami csődből - alappillére, hogy a társadalom minél nagyobb hányadával el kell fogadtatni az úgynevezett humán infrastruktúra szerkezetének átalakítását. Ami sok egyéb mellett az ingyenes ellátások terjedelmének szűkítését, az ellátás nem alapszintű elemeinek részleges piacosítását jelenti. Ha tetszik, ha nem, az új pénzügyminiszter-jelölt sem ígér mást, mint „búsképű lovag” elődje. S ha hagyatkozni lehet a prognózisára - hogy alig bő egy évünk van az összeomlás elkerülésére - az égiek mellett már csak a józan következetességben bízhatunk. Balogh Zoltán Szigetvár belvárosában is időmérő reklámoszlopot helyeztek üzembe a közelmúltban. Az elektromos műszer a mindenkori pontos idő mellett a levegő hőmérsékletét is tizednyi pontossággal méri, és digitális kijelzőjével tudatja az adatokat a kisvárosi járókelőkkel Fotó: Läufer László Felhívás A bírósági népi ülnökök jelölésére A Köztársaság Elnöke 11/1995. (1.20) KE: sz. határozatával 1995. március 20. és április 22. napja közötti időpontra kitűzte a bírósági népi ülnökök választását. A népi ülnököket a bíróság székhelye szerinti települési önkormányzat képviselőtestülete, illetve a megyei és a megyei jogú város közgyűlése választja meg. A népi ülnököket a bíróság illetékességi területén állandó lakóhellyel és választójoggal rendelkező magyar állampolgárok, a bíróság illetékességi területén működő helyi önkormányzatok képviselőtestületei és a társadalmi szervezetek - kivéve a pártokat -, a fiatalkorúak büntetőügyében eljáró bíróság pedagógus ülnökeit a bíróság székhelyén működő általános iskolák és középfokú oktatási intézmények jelölik. Népi ülnöknek jelölhető az a 24. életévét betöltött, büntetlen előéletű magyar állampolgár, akinek választójoga van. A megye lakosai, a társadalmi szervezetek és a nevelési-oktatási intézmények a helyi, a megyei és a munkaügyi bíróságra jelölhetnek népi ülnököket. Baranya megyében 380 népi ülnök kerül megválasztásra - 25 a megyei bíróságra, 130 a pécsi, 30 a komlói, 30 a mohácsi, 40 a siklósi és 50 a Szigetvári Városi Bíróságra, 60 a Munkaügyi Bíróságra, továbbá 15 pedagógus ülnök. A választás sikeres lebonyolítása érdekében felhívjuk a jelölésre jogosultakat, hogy a jogszabályban biztosított jelölési jogukkal éljenek. A jelöléshez és a jelölés elfogadásához szükséges nyomtatványok, illetve a népi ülnökök jogairól és kötelezettségeiről szóló tájékoztatók a polgármesteri hivatalokban állnak rendelkezésre. Ugyanide kell benyújtani a jelölést, illetve az elfogadó nyilatkozatot 1995. március 4-ig. Werner József a Baranya Megyei Közgyűlés elnöke Népművészeti nagy díj a pécsi református asszonykörnek A pécsi belvárosi református gyülekezet asszonyköre több darabból álló kollekciót készített - köztük az úrasztala-terítőt-, mely országos népművészeti nagydíjat, Arany-gránátalmát nyert. Az asz- szonykör egyébként lepra-miszsziót végez, hímzéseiket eladva, a befolyt összegekből a világ sok részére a leprasok számára küldenek gyógyszereket, kötszereket. A díjnyertes úrasztala-terítőt a gyülekezet húsvétkor fogja birtokba venni. Ki fizesse az egyetemi tanulmányokat? A tandíj a társadalmi igazságosságot szolgálja Az egyetemeken, főiskolákon 1996. szeptemberében bevezetik a tandíjat. A döntést hosszas viták előzték meg. A tandíj ellenzői azzal érveltek, hogy így majd csak a gazdagok gyermekei tanulhatnak tovább, és kimaradnak a tehetséges, de szegényebb családból érkező fiatalok. Bretter Zoltán, az országgyűlés Oktatási Bizottságának tagja ezzel szemben azt állítja, hogy éppen a tandíj szolgálja a társadalmi igazságosságot. Az adófizető polgár szemszögéből- Egy-egy korosztálynak csak a 11-14%-ajut be jelenleg felsőfokú oktatási intézménybe. Igazságos lehet-e egy olyan rendszer, amelyben az egész társadalom fizeti ki egy szűk csoportnak a tanulmányait? - kérdez vissza a képviselő. - Mindenki áldoz azért, hogy ezeknek a fiataloknak a munkához jutási esélyei megnövekedjenek. Ha valóban igazságos rendszert akarunk, akkor minél több fiatalnak lehetővé kell tenni, hogy felsőfokú tanulmányokat végezzen.-Tudomásul kell venni, hogy már most is sokan szociális okokból szorulnak ki az egyetemekről, mert nem tudják megengedni maguknak a felvételi előkészítők, nyelviskolák és különórák borsos díjait. A tandíj, egy megfelelően elrendezett kompenzációs-, hitel- és ösztöndíjrendszerrel éppen az esélyegyenlőséget szolgálja. Az állam több pénzt a felső- oktatásra szánni már nem tud. Már most is az átlagbér tízszeresét fizetjük ki egy hallgató öt éves tanulmányaira, míg -ösz- szehasonlításul- a nyugati országokban az átlagbér kétszeresét fordítják erre. Ugyanakkor nagyon fontos cél, hogy emelkedjen a diplomások száma. Ez is indokolja a tandíj bevezetését. A befolyt pénzt kizárólag a felsőoktatás fejlesztésére fogják majd fordítani. Természetesen az sem lenne jó, ha a tanulás minden költségét a hallgatók állnák, hiszen akkor megint csak kevesebben tanulnának tovább. Egyensúly csakis egy vegyes finanszírozási rendszer működtetésével érhető el, ahol a tandíj, valamint az egyetem, főiskola nem állami bevételeinek aránya 30-40% az állami kiadások 70-60%-hoz képest. Ez persze csak fokozatosan érhető el, olyan megoldások bevezetésével, mint például a közalapítvány. A közalapítványi intézmény gazdálkodási szabadságot kap, érdekeltté válik az ésszerű gazdálkodásban, és egyéb, nem-állami forrásokat tud bevonni. Bretter Zoltán szerint, a tandíj bevezetése a diákok érdekeit szolgálná, és ezt bizonyos mértékig ők is hajlandók elismerni. A 90-es évek fordulóján éppen a hallgatói reformmozgalmak vetették fel a tandíj bevezetésének szükségszerűségét. A hallgatók érdeke Tisztában voltak azzal, hogy a felsőoktatásban belüli helyzetük változik meg alapvetően, ha a tandíj által megrendelőkké válnak, és az intézmény vagy a tanár valamelyest függ tandíj- befizetésüktől. Joggal várhatnák el ezentúl az oktatás magas színvonalát. A tandíjjal, valamint a hallgatói hitel felvételével és visz- szafizetésének kötelezettségével együtt megjelenik a hallgató életében a hosszú távú egyéni felelősségvállalás. A diák tudja, hogy amit a pénzéért most kap, annak mindenképpen hasznosulnia kell néhány év múlva, hogy vissza tudja fizetni majd a hiteleket. Ezért pedig joggal követelhet, és nagyon is érdekeltté válik a minél alaposabb, magasabb szintű tanulmányok folytatásában. A Pénzügyminisztériumban most olyan hitelkonstrukciókon dolgoznak, amelyek figyelembe veszik a hallgatók szociális helyzetét. Olyan feltételeket kívánnak teremteni, amelyek biztosítják a tandíjra felvett pénz visszafizetését, de úgy, hogy abba ne rokkanjon bele a pályakezdő. U. G. I V
