Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)
1995-02-16 / 46. szám
10 aj Dunántúli napló Társadalom 1995. február 16., csütörtök Tavasz A kertek életre kínálkozó ölein, ahol a mindig fürge a napsugár megpihenhet egy kissé, már nyiladoznak a téltemető virágai. Szobám tavaszi verőfényben fürdik, az ég oly merészen kék, hogy tán meg a tenger is elirigyelné tőle. A zsenge rügyek, a föld csodálatos illata, a sarjadó fűszálak elindítanak bennem valamiféle nosztalgiát, amelyet sem tetten érni, sem elűzni nem tudok. Csak annyit tudok. Bősz viharok, ronda-latyakos tél-végi esők, zord böjti szelek, bőr alá bújó dérharmatok sűrű szitáján kell még keresztülvágnia magát Tavasz tündérének, hogy meghódíthassa, elorozhassa Tél tábornok szikrázóan szép hatalmát. Most még tél van. Csont- tollúak csipegetik szerényen ablakom előtt az életük megmentésére kitett szalonnát, borzastollú verebek keresgélnek türelmetlenül, hogy éhüket kop- pintsák, idemerészkednek fésületlen seregélyek is. Koldusjárás van! Nem tudni, mit is keresnek voltaképpen. Ez a világ, itt benn, a betonkolosz- szusok szigorúan zárt ölében még az embernek is rideg, jellegtelen. Hogyan gondolkodhatnak rólunk kétlábú testvéreink, akik az erdők és mezők szabadlevegőjű panorámájában nőnek fel? S ha gondolnak valamit, vajon szánnak-e bennünket, akik rút törvények, avas koncepciók és suta geometriák közé szorítottuk életünket? Ha eljön a Tavasz, áhítattal állok meg a pincebogarak nap melegítette tüzes avaron rendezett díszfelvonulásának láttán, tombolnivalóan gyönyörű, ha íriszemet az első ibolya kékje irritálja, s nyomban odapattan a fülem, ha szemtelen szarkák szüntelen cserregését hallom erdőjártamban. Szeretem a Tavaszt. Valószínűleg azért, mert megejtően csalfa, s mert csupa csodálatos külsőséggel és tarka, jótékony hazugságaival elzson- gítja minden szépre szomjas énemet. Könnyű neki! - mondanám - a szürke után pompás színeket produkálni, s a didergető tél után kigomboltami a fázósan összehúzott gúnyákat, a hangtalan tél után pompás allegrettót fuvoláztatni ittas dalosmadarakkal. De mit ad még a Tavasz? Reményt, hitet és erőt a gyümölcsérlelő nyárhoz türelmet és bölcsességet a csendesléptű őszhöz és lélek-ener- gia-tartalékot a csak itt-ott megejtő tél zordságához. Most megmelegedett a lelkem, mert kinyílóban a téltemető első virágai. De ha füty- työgve kabátom alá bújik a sarki szél, újra begubózom, ha hasamról lecsúszik az ingerlő napsugár s szobám falait homály vendégli meg, újra kérem sorsom: hozza vissza, adja visz- sza a tavaszt minden csalárdságával, ifjonti merészségével. Várom hát a Tavaszt. Amelyet már annyi-annyi jelzővel társítottak. Volt új Tavasz, Forradalmi Tavasz, sőt volt már az emberiség Tavasza is. Én most az emberiesség Tavaszát várom. Bokrétás András És mi nem sírhatunk? Olvassuk a felháborító törtétet: a Szabadság úti fcuszmeezek’' mélyen netet: a Szabadság gállónál guggolva kéregető koldustól két fiatalember elszedi az addigi „bevételt”. Aztán szor- gosabb koldulásra bíztatják, mert keveslik a zsákmányt. Hát valóban felháborító! De miért csak ez? Olvassuk, hogy „brutális” fűtésdíjemelésre van kilátás Pécsett, és amikor utóbb halljuk, olvassuk, hogy már nem csak számítani lehet erre, sehki sem háborodik fel. Szinte sehki. Mindenki csak magájban dohog, szitkozódik, hogyj már megint milyen nyúlkálnak a zsebünkben, mikor még éppen csak elkezdték a parlamenti vitát a soros nyugdíjemelésről. A magunkban dohog ás csak akkor erősödik fel, amikor halljuk: a szomszéd megye székhelyen „brutális” 25 százalék az emelés, az egy átlagos méretű lakásnál 800 (!) forintot jelent. Hűha! Hát akkor hogá is vagyunk? Mi itt Pécsett jkemény büntetésben lennénk, amiért erőműtől kapjuk a meléget. De hiszen mi nem tehetürtk erről. Szóval dohogunk magunkban, vagy egymás közt két-három ember mondja a magáét, mert így szoktuk meg évtizedek óta. A jeles döntés delén felhívott egy úr: hallottam-e Mondom: nem. Erre mondta, aztán kérdeztji kellene-e valamiféle pofy gedetlenségi mozgalon élni? Amire magamban bu; gón helyeseltem, de a kagylósa csak zavartan mormoltam, he gy nem is tudom... Nem is tudom, ha valaki mondaná, hogy esik eső karikára, hát biztos, hölgy fognám magam, és szép csendben mennék, mert ugyancsak esik már az az eső karikára. Mert engem, vagyis az állampolgárt soha meg nem kérdeztek még, hogy mi is a véleményem, hanem csak ágy rám zúdították az áldást, [csőstül, érezhettem. Az egészben egyébként az a leglehangolóbb: valamely szolgáltató cég illetékes vezetője elsírja magát, és máris mindenki elhiszi neki, hogy ha azonnal nem nyúlnak a koldus zacskójába, bizony napi 1-1,5 milliós veszteség keletkezik, ez pedig egyszerűen elviselhetetlen. Es - teszi hozzá az állampolgár - elhihetetlen. De tőlünk meg nem kérdezné senki: volna-e kedvünk sími, s egyáltalán fizetőképesek va- gyunk-e még? Hanem a zokogó urakat azért megkérdezhetnék - mert a nem-kérdezés módfelett idegesítő! -, hogy ugyan már uraim. Önök megtettek-e mindent a maguk területén a veszteségek legalább részbeni kiküszöbölésére, nem építkeztek-e éppen most szükségtelenül, és le tudnának-e mondani a városszerte szóbeszéd tárgyát képező hatalmas prémiumokról. Persze már csak azért is, hogy akiktől áldozatot várnak, lássák, hogy más is tud áldozatot hozni. Az urak pedig - most is - elmulasztják megígérni: ha enyhébbek a napok (mint voltak mostanában), a nem-fűtést - szinte hidegek voltak a fűtőtestek, s e sorok is hideg radiátorok mellett íródtak, de ezt a gyarló fogyasztó nem bizonyíthatja, a mérőember mindig izzasztó hőséget mér, még ha jégcsapok lógnak is a szobában - természetesen pedánsan levonják a „brutális” számlából. Istenem, ha csak legalább ennyit megígérnének! Hogyan is olvastam a „legkedveltebb napilapban” a minap? „Az Európai Únióhoz való csatlakozás egyik feltétele, hogy 1997-ben el kell érnünk az európai díjszabások szintjét. ” Kemény csapások várnak tehát még ránk! Csak lenne már egy ilyen idéznivaló is: „Az Európai Unióhoz csatlakozás feltétele, hogy 1997-ig el kell érnünk az európai bérek és nyugdíjak szintjét. ” Dehát ki is támasztana ilyen feltételt? Európát igazából kérdezte meg sem az eg; a másik zokogó úr, ak kezét - zokogásukat tandó - máris a zsebem rik, sem iknek a :sillapí- mélyén nem érdekli, hogy a volt vasfüggönytől keletre az ágyakon „álmodik a nyomor.” Hársfai István TI /1 j i / A n Hogyan választunk gyógyszert? Március elsejétől a patikákban az eddiginél gazdagabbnak, türelmesebbnek és megértőbbnek kell lennie annak,jaki orvosságra szorul. A gyógyszerárak emelkedésén túl a várhatóan hosszabb sorbanállás is borzolhatja a kedélyeket Ez időtől ugyanis megváltozik, szigorodik a gyógyszerrendelési szabály, új formátumú receptek kerülnek forgalomba, a népjóléti tárca és az egészség- biztosító kezdeményezésére. A módosítások gyjakorlati bevezetése kezdetbenj kissé megnövelheti a sorbanállással eltöltött időt - figyelmeztet a Népjóléti Minisztérium Gyógyszerészeti Főosztályának főosztályvezetője, dr. Hamvas József.- Mit jelent a helyettesíthetőség gyógyszerrendelésben?- Az új jogszabályok szerint az orvos többféleképpen írhatja föl a szükséges patikaszereket. Az első változat szerint a vényre a törzskönyvezetjt orvosság nevét kell fölími. Hja az orvos - betege ismeretében - úgy véli, hogy kizárólag a? általa ajánlott gyógyszer adható ki, akkor azt a recepten egy külön rubrikában kell megjelölni. Vannak olyan készítmények, amelyeknek azonos a hatóanyaguk, ugyanakkor eltérő az áruk. Ha az orvos nem záija ki a helyettesíthetőséget, akkor az azonos hatóanyagú tabletták közül a patikus ajánlhat mást, például olcsóbbat. A második változat a vagylagos rendelés. Ez nem újkeletű gyakorlat, csupán ritkán alkalmaztak. Ez esetben a fölírt két azonps hatóanyagot tartalmazó medicina Melyiket válasszuk ki a patikák pultjánál ? Fotó: Löffler közül választható a kedvezőbb árú, vagy az a készítmény, amelyik éppen kapható. A harmadik változatban az orvos a hatóanyagot nemzetközi néven tünteti föl, a hatáserősség megjelölésével. Ekkor is érvényesül a helyettesíthetőség elve.- Az új recept igencsak komplikált. Miért volt szükség az új szabályok bevezetésére?- A gyógyszerkiadások rövid időn belül finanszírozhatatlanná váltak volna enélkül. Az új vény valóban bonyolultabb az előzőnél, de a jobb ellenőrizhetőség miatt szükség volt a cserére. Elsősorban az, hogy a korábbinál jóval nagyobb a választási lehetőség; a választék kibővült és több az ugyanolyan hatóanyagú, ám eltérő árú készítmény. A helyettesíthetőség bevezetése lehetővé teszi a betegek számára, hogy a pénztárcájuknak kedvezőbb árú gyógyszert vehessék meg.-Március után elfogadják a régi recepteket is?-Október 31-ig még érvényesek. A. M.
