Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)

1995-02-15 / 45. szám

10 új Dunántúli napló Oktatás - Kultúra 1995. február 15., szerda MINDENHOL A GYEREKEK ÉRDEKÉT TARTSÁK SZEM ELŐTT BESZÉLGETŐPARTNERÜNK: Kisiskolák nagy gondjai Több mint negyven év óta illik a kistelepülések iskoláira a shakespeare-i kérdés: lenni vagy nem lenni? Önállónak ma­radni vagy beolvadni a települési körzetközpontnak kijelölt község iskolájába? Amikor 1951-ben a minisz­tertanács a 15. számú törvénye­rejű rendeletével elindította az osztatlan s a> részben osztott, va­lamint a kis létszámú iskolák összevonását, formálisan meg­oldódni látszott a probléma. Mintegy húsz év alatt az okta­tás- és a településpolitika kart karba öltve elvégezte a közsé­gek és az iskolák körzetesítését. Erőszakkal. Többnyire az érin­tett falusi lakosság véleményé­nek mellőzésével, sőt: tiltako­zása ellenére. Rendszerint anyagi és pedagógiai érdekekre hivatkozva, mondván, hogy a jól fölszerelt körzeti iskolában magas színvonalú, szakrend­szerű oktatásban részesülnek az aprófalvak több szempontból is hátrányos helyzetben élő gyer­mekei, amire az egy-két tanítós kisiskolában nincsen mód. Visszakörzetesítés? Az önkormányzati törvény hatálybalépése óta mód van a „visszakörzetesítésre”, vagyis a bezárt falusi iskolák kapuinak kinyitására. Ha még megvannak a régi épületek. A helyi tanács ugyanis sok helyütt „megvált” tőlük, eladta vagy lebontatta őket. De most ismét nyílt a tér. Ta­lán nincs is olyan megye, ahol ne nyitott volna ki egy-két kis­iskola. Jó néhány társközséggé lefokozott kistelepülés azzal adott nyomatékot az önállóság­nak, hogy visszaállította az is­koláját. Legalábbis az alsó ta­gozatot, hogy a legkisebbeknek ne kelljen naponta buszozniuk a körzeti iskolába. Egynémely sajtóhír alapján sokan már visszakörzetesítési hullámról beszélnek, holott er­ről nincsen szó. A Művelődési és Közoktatási Minisztérium adatai szerint a körzetből kivált, önállósult iskolák száma négy év alatt éppen csak eléri a hatr vanat, tehát a folyamat nem or­szágos méretű. Jelenleg a hivatalos művelő­désügyi statisztika „kisiskola” jelzésű rovatában 976 intéz­mény szerepel. Kisiskolának a száz tanuló alatti intézmények minősülnek, ámde ezeknek nem mindegyike klasszikus kisis­kola, ugyanis itt tartják nyilván a tanulólétszámnak megfelelő egyházi, alapítványi, nemzeti­ségi és magániskolák, továbbá a szociális és gyermekintézmé­nyek, valamint az általános is­kolából újonnan szervezett hat­ás nyolcosztályos gimnáziumok egy részét is. Hagyományos ér­telemben 821 az önkormányzati fenntartású kisiskolák száma. Mindenekelőtt ma is az jellemzi a kisiskolákat, hogy kevés tanu­lójuk van. Számos helyütt csak 5-15 között mozog a tanulólét­szám, aminek két oka is van. Egyrészt a kis lélekszámú fal­vakban mind kevesebb gyerek születik, másrészt sok szülő - mivel a község önálló, de ösz- szevont tanulócsoportokkal működő iskolája színvonalával nincsen megelégedve - inkább a körzeti iskolába íratja be a gyerekét, illetve ha városban dolgozik, naponta viszi magá­val a gyereket a városi iskolába. Ez idő tájt már nem a diktató­rikus politikai törekvések jelen­tenek veszélyt a kisiskolákra, hanem a megváltozott társa­dalmi-gazdasági körülmények. Manapság az általános és a kö­zépiskolák egyaránt harcot foly­tatnak a gyerekekért - hiszen tanulónként úgynevezett fej­kvótát fizet az állam és e te­kintetben is óriási előnyük, csá­berejük van a városi iskoláknak, főleg a gimnáziumoknak, ame­lyek nemegyszer evégett - le­felé terjeszkedve - indítanak hat- vagy nyolcosztályos tago­zatokat, ahová a falusi iskolák felső tagozatáról is elszippant­ják a jobb tanulókat. A prob­léma viszonylag új keletű, és sajnálatos, hogy társadalmi ve­szélyeiről nem vagy alig esik szó a pedagógiai közéletben és a közéleti fórumokon. Önállóság és az oktatás színvonala Újabban súlyos oktatási gon­dok forrása az is, hogy a költ­ségvetési törvény erőteljesen a "gazdaságos" működésre akarja ösztönözni az önkormányzato­kat. Eddig a forráshiánnyal küszködő önkormányzatok in­tézményeik működtetéséhez többlettámogatást kaphattak. Most a költségvetési törvény arra késztet, hogy próbálják meg társulással fenntartani in­tézményeiket. A törvény egy cseppet sem enyhít a pénzügyi nehézségeken. A társulásra kényszerülő te­lepülés tehetetlen, ha a szom­szédos önkormányzat, melynek iskoláját szeretné igénybe venni, netán megfizethetetlenül sokat kér a szolgáltatásért. Minden nehéz önállósodási helyzetben van egy szilárd el- igazodási pont, amelyre iskolaa­lapításkor okvetlenül tekintettel kell lenniük az önkormányza­toknak, ez pedig a gyerekek ér­deke. Sajnos, ez a szempont rit­kán játszik szerepet egyes pénzügyi szervezetek és képvi­selő-testületek döntéseiben. Az országban sokfelé előfordulnak A kisharsányi iskolában összevont osztályokban tanulnak az al­sótagozatos kicsinyek, gondos tanítói segítséggel Fotó: Läufer a rossz döntést illusztráló pél­dák, amelyek egyúttal az önál­lóság egyéb buktatóira is fi­gyelmeztetnek. íme, egy friss példa, a települések megneve­zése nélkül! C község T faluval huzamos idő óta közösen tart fenn általá­nos iskolát, ahol tizenhárom nevelő kilenc tanteremben a két település 115 gyerekét oktatja. A tanulók közül hatvanan T-ből valók, és most ennek a falunak az önkormányzata február else­jével önálló iskolát kíván létre­hozni az egykori téesziroda (hajdan kastély) két helyiségé­ben. A tizenhárom pedagógus közül hatra tartanának igényt. Hogy mi az oka a válási szándéknak, egyelőre nem is­meretes, ám azt, hogy hasznos lesz-e a változás a két község tanulóinak vagy sem, azt ki-ki maga is eldöntheti. A korábbi szakrendszerű oktatás, helyett most mindkét helységben ösz- szevont tanulócsoportokat kell szervezni, ami feltehetően ked­vezőtlenül hat a szaktárgyak ta­nításának színvonalára. (Igaz, nevelési szempontból előnyei is vannak, lehetnek az összevont tanulócsoportban folyó ok­tató-nevelő munkának.) Első: a tanuló érdeke Továbbtanulási szándék ese­tén főleg a felső tagozatos diá­kok kerülnek hátrányos hely­zetbe, akik itt is, ott is összesen épp hogy kitesznek egy osztály- ravalót. C-ben 9 ötödikes, 3 ha­todikos, 2 hetedikes és 1 nyol­cadikos tanuló marad. T-ben va­lamicskével többen lesznek a felsősök, itt 4 ötödikesből, 14 hatodikosból, 4 hetedikesből és 5 nyolcadikosból, összesen 27 diákból fog állni a felső tagozat. S mindkét iskolában egy vagy két pedagógus fogja tanítani az összes szaktárgyat! Színvonal tekintetében a jövő kevés jót ígér! Mit lehet tenni ilyen eset­ben a gyerekek érdekében? - Lehet-e, szabad-e gátat szabni a közigazgatási, iskoláztatási önállóságnak? A Művelődési és Közoktatási Minisztérium tanügyigazgatási főosztályán is legfeljebb ta­nácsot tudnak adni a vitázó fel­eknek - évente több ilyen este­rői van tudomásuk -, mert a mi­nisztérium nem avatkozhat be az önkormányzati döntésekbe. A tanács pedig így hangzik: mindenkor a gyerekek érdekét tartsák szem előtt, emelkedjenek felül a helyi viszályokon, és a döntés előtt mindig kérdezzék meg a szülőket! Vegyék tekin­tetbe azt is, hogy a pedagógusok közalkalmazottak, és foglalkoz­tatásuknak olyan kötöttségei vannak, amelyek az önkormány­zatra háramlanak vissza! Tanév közben pedig semmi­lyen körülmények között se ke­rüljön sor válásra! P. Kovács Imre Darvas Iván- Most hogy érzi magát, Iván?- Kitűnően. Jó hír. Darvas Iván ugyanis az október végi premieren, nyugodtan állíthatom, fergete­ges sikert aratott a Játékszínben. Neil Simon pompás vígjátéká­val,az évtizedekkel ezelőtt ná­lunk már játszott és világsikerű filmváltozatából is ismert Fur­csa párral hódította meg újra a közönséget. Alig egy hónap múlva azonban megbetegedett és a darab hosszú időre lekerült a műsorról.- Kinek jutott eszébe éppen a Furcsa pár? És nem vetette senki a szemére, hogy ez a kommersz bulvárdarab méltat­lan Darvas Iván rangjához?-Mondták, de kit érdekel? Ez egy remekül megszerkesz­tett, hallatlanul szórakoztató vígjáték, valóságos jutalomjá­ték két színésznek. Persze csak akkor, ha jól csinálják. Hosszú színészi pályám során sohasem kerültem össze színpadon Garas Dezsővel, csak itt a Játékszín­ben, három évvel ezelőtt, a Ja- cobowsky és az ezredesben. Nagyon örültünk egymásnak, együttműködésünk bevált. Oly­annyira, hogy amikor egy évvel később közös „anyaszínhá­zunkban”, a Művész Színház­ban megrendezhettem a Godot- ra várva című Beckett abszur­dot, Dezsőt kértem fel az egyik főszerepre. Sikerünk volt. Ezek után gondoltam arra, hogy har­madik közös dobásként most már egyfajta jutalomjátékot is megérdemelnénk, amelyben mindketten szinte lubickolha­tunk. így jutott eszembe a Fur­csa pár. Balázsovits Lajos, a Já­tékszín igazgatója azonnal elfo­gadta az ötletemet, meg is ren­dezte az előadást, nagy sikerrel.-Azért változatlanul a Mű­vész Színház tagja?-Igen. Mondhatnám azt is, hogy a kör bezárult. Művész Színháznak hívták azt a Paulay Ede utcai színházat is, ahol Várkonyi Zoltán igazgatása alatt színészi karrierem elkez­dődött. A Színház- és Filmmű­vészeti Főiskoláról másodéves koromban kirúgtak, de a színé­szegyesületi iskolában folytat­tam, ahol egyik tanárom, Rátkai Márton nagyon becsült. Amikor Várkonyinak szüksége volt egy nagyon fiatal színészre az Eurydike című Anouilh darab­ban, amelynek női főszerepét Tolnay Klári játszotta, Rátkai Marci bácsi engem ajánlott. Várkonyi szerződtetett. Ké­sőbb, a hatvanas évek második felében és a hetvenes években ismét Várkonyi volt a mesterem és mentorom, mint a Vígszín­ház igazgatója. Azt hiszem, nála értem el legnagyobb színpadi sikereimet. Es most, hogy csak­nem két éve újra a Művész ne­vet viseli egy színház, ide szer­ződtem. így zárult be a kör. Februárban eldől a pályázat: ki lesz a Művész Színház új igazgatója. Akárki lesz is, tud­nia kell: a színház minőségének Darvas Iván az egyik legfonto­sabb biztosítéka. Barabás Tamás Ingyenes utazás kisebbségi elektoroknak A Belügyminisztérium Or­szágos Választási Irodájának kezdeményezésére ingyen utazhatnak vasúton a lakóhe­lyükről a gyűlés helyére és visz- sza azok az elektorok (válasz­tott képviselők), akik a kisebb­ségi országos önkormányzat vá­lasztói gyűlésére hivatalosak. Február 17. és április 10. kö­zött választják meg a kisebbségi országos önkormányzatok tag­jait. A kisebbségi elektorok száma mintegy 5000, akik döntő részben vidékről utaznak Budapestre. Lesznek azonban vidéki helyszínek is, például Gyula, Szentgotthárd. A ki­sebbségi országos önkormány­zat megválasztása tikkor ered­ményes, ha az elektorok több mint kétharmada részt vesz a választáson. A BM a központi választási költségvetés tartalé­kából nyújtott támogatással is elő kívánja segíteni a kisebbségi választások sikerét. Az ingye­nes utazási lehetőség a MÁV partneri segítő szándékával jö­hetett létre, hiszen a BM és a MÁV fele-fele arányban téríti az útiköltségeket. A gyűlések résztvevői névre szóló meghí­vót kapnak, melynek hátoldalán lesz olvasható az utazással kap­csolatos technikai tudnivaló. Színházi fesztivál Gyulán 70 éves a keresztrejtvény A két várszínházi bemutató mellett több mint negyven egyéb színházi és társművészeti (balett, néptánc, jazz, komoly­zenei, báb, artista, operett, fil­mes) műsort kínál az idei nyári évadban a Gyulai Várszínház, amely az új vezetőség elképze­lései szerint az egész várost át­fogó, kéthónapos színházi fesz­tivál lesz. Csiszár Imre igazgató el­mondta: az új évad június 24-én nyitógálával kezdődik. Hubay Miklós „Színház a cethal hátán” című (korábban a pesti Nemzeti Színházban bemutatott, mos­tanra átdolgozott) drámájának július 6-án, G. B. Shaw „Szent Johanna” című művének pedig augusztus 3-án lesz a bemuta­tója. Mindkét darabból az el­múlt években megszokottnál több, 10-12 előadás lesz. Színre kerül Csokonai Vitéz Mihály „Kamyóné”-ja és Balázs Béla „A kékszakállú herceg vára” cínjű műve. A meghívottak közt szerepel a Holló Színház, a SÖR Színház, Cseh Tamás, Hofi Géza, Sass Szilvia, Bozsik Yvette, a Sebő Együttes, Kocsis Zoltán és a Tomkins Együttes, valamint a Magyar Állami Népi Együttes. A Gyulai Várszínház a Békés Megyei Jókai Színház­zal közösen mutatja be Csukás István új mesedarabját. Azt ter­vezik a gyulaiak, hogy a követ­kezőkben minden évben egy- egy színész filmszerepeit bemu­tató fesztivált is tartanak, első­ként Eperjes Károly filmjeit lát­hatja majd a gyulai közönség. Az eddigi „Lírafesztivál” he­lyett az idén „Irónia gálát” ren­deznek. A Gyulai Várszínház nagy­szabású terveinek megvalósulá­sára ötvenmillió forintra van szükség; a jelenlegi helyzet sze­rint ennek a felét állja a színhá­zat fönntartó városi és megyei önkormányzat, a többit egyéb támogatóktól remélik megsze­rezni. A világon az elsőnek tartott keresztrejtvény 1913. de­cember 21-én jelent meg Ame­rikában, a New York World című újság hétvégi mellékleté­ben. Kitalálója és készítője Art­hur Wynne volt. Az újfajta fej­törő valóságos rejtvénylázt idé­zett elő az Újvilágban, aztán a húszas évek elején Európában is divatba jött. Párizsban, Lon­donban, Berlinben már rejt­vényklubok is alakultak akkor. A Budapesten megjelenő Ma Este című újság egy fiatal mun­katársa, Kristóf Károly, aki szorgalmasan böngészte a szer­kesztőségbe érkező külföldi la­pokat, felfigyelt egy szokatlan kockás ábrára. Amikor már több világlapban találkozott vele, megtudta, hogy ezt a fejtö­rőt eredetileg Cross-Word- Puzzle-nak hívják. Elhatá­rozta, hogy meghonosítja. Kül­földi mintára el is készítette az első magyar keresztrejtvényt, amit akkor - az angol elnevezés szó szerinti fordításával - ke- resztszórejtvénynek nevezett el. Csak később rövidült az új játék neve keresztrejtvényre. Az első magyar keresztrejtvény 1925. január 22-én jelent meg a Ma Este 43. oldalán, 10x10 négyzet nagyságú volt, de a rejtvény maga - hibás. Mégis meg lehe­tett fejteni. A rejtvény közlésé­vel együtt Kristóf Károly nagy cikkben számolt be az amerikai rejtvénylázról, elmagyarázta, hogyan kell keresztszórejtvényt fejteni. A Ma Este pedig a he­lyes megfejtést beküldők között - ezek mintegy százan voltak - számos díjat sorsolt ki. Az első díj egy mah-jong készlet volt. Ez kínai eredetű, a dominóhoz hasonló, négyszemélyes társas­játék, 144 kővel játszották. Ez is akkortájt jött divatba Magyaror­szágon. Alig telt el két hét az első rejtvény megjelenése után, amikor Az Újság című napilap szintén megjelentetett egy ke­resztrejtvényt. A későbbi rejt­vénykirály, Gratzer József volt a készítője. Az új rejtvény faj tát aztán más lapok is sorra átvet­ték, és elindult hódító útjára a magyar keresztrejtvény! Világszerte nagyon népszerű ez az elmesport. Nyelvenként, országonként kialakultak a jel­legzetes formái, szabályai. Az angol nyelvű rejtvényekben ál­talában rövid szavak szerepel­nek, a francia meghatározások szellemességükkel tűnnek ki, egy-egy definíció szabályos kis logikai fejtörő, a cseh és szlo­vák nyelvű rejtvények ábrái és a fejtés módja igencsak szokat­lan, ezeknél néha meg kell fe­lezni egyes négyzeteket és kü- lön-külön kell beírni egy-egy, vagy akár két-két betűt. A magyar nyelvű keresztrejt­vénynek is megvan a maga kü­lönlegessége: csak a mi rejtvé­nyeinkben vannak kanyarodó sorok. A vízszintesen kezdődő sor függőlegesen folytatódik, és a függőlegesen indulót vízszin­tesen kell folytatni. Ez a magyar módi teszi lehetővé, hogy hosz­szabb versidézetek, aforizmák, viccek csattanói építhetők be az ábrába. Más nyelvű rejtvények­nél ez ismeretlen. A második világháború után aztán a hagyományos kereszt- rejtvénynek testvére született: a koppenhágai Wemer Nielsen kitalálta a ma már világszerte skandináv típusúnak nevezett retjvényt. Először a skandináv országokban terjedt el, aztán Európa más részén is, nálunk csak a hatvanas évek végén. Ér­dekes módon Amerikában a legutóbbi évekig idegenkedtek a skandináv típusú rejtvénytől. Abban, hogy ez ma már ott is ismert és népszerű, nem kis sze­repe volt annak, hogy magyar kezdeményezésre a különböző európai és amerikai rejtvényúj­ságok között rendszeresek let­tek a kétoldalú és többoldalú ta­lálkozások, tanácskozások. A skandináv típusú keresztrejt­vény a fejtörők népszerűségi lis­táján mindenütt az élen van, a felmérések szerint ez Magyar- országra is érvényes. Tiszai László i i i í

Next

/
Thumbnails
Contents