Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)

1995-02-09 / 39. szám

10 üj Dunántúli napló Politikai vitafórum 1995. február 9., csütörtök A MOHÁCSI RINGBEN KIÜTÖTTÉK AZ EURÓPAISÁGOT Horogütés a demokráciának SZDSZ a hűvös kívülálló A helyhatósági választások viszonylag zökkenőmentesen folytak le városunkban. Az eredmény is kiegyensúlyozott erőviszonyokat tükrözött: a pár­tok az önkormányzaton belül arányosan adták vissza a kerüle­tekben egyéni jelöltekre leadott voksok számát. így az SZDSZ részéről 3 fő, a Fidesz jelöltjei közül 2, a KDNP-MDF közös jelöltlistájáról 3, a Köztársaság Párt színeiben 3, az MSZP szin­tén 3 képviselővel, valamint az FKgP 2 jelöltje jutott be az ön- kormányzati testületbe. A szo- ciál-liberális oldal a Köztársa­ság Párttal, valamint Kolbach Ferenccel kiegészülve kéthar­mados arányban vesz részt, míg a konzervatív oldal képezi a tes­tület egyharmadát, ugyanis Kuti István nem csupán polgármes­terként győzött, hanem egyéni­leg, választókörzetben is képvi­selővé választották a KDNP-MDF jelölése alapján. Mindaddig hittünk abban, hogy kiegyensúlyozottan fog működni a testület, s mindenki eleget tesz eredeti ígéretének, hogy pártérdekek helyett a vá­ros érdekeit fogja képviselni, - ameddig az említett kétharma­dos többségű baloldal nem kö­tött pártpaktumot, s nem torpe- dózta erőszakos követeléseivel a polgármestert. Az önkormányzati törvény alapján a polgármester jogköre az alpolgármester vagy alpol­gármesterek jelölése, mert vilá­gos, hogy a polgármester meg­választhatja, kivel kíván együtt dolgozni, vagy kivel nem. Ezt minden demokratikusan mű­ködő testület elfogadja, különö­sen akkor, ha két alpolgármes­ter személye jöhet szóba. Ebben az esetben mindkét fél érvényre juttathatja akaratát. A szo- ciál-liberális paktum résztvevői azonban nem voltak a politikai kultúra birtokában, mikor túlsú­lyuk tudatában saját jelöltjüket erőltették a polgármesterre. Ez a túlsúly azt is eredményezte - amint az Új Dunántúli Napló­ban olvasható volt -, hogy az első zárt ülés eredménytelenül végződött, a bizottságok meg­alakítását levették napirendről, amiből egyenesen következett: ha nincs bizottság, nincs költ­ségvetés sem, tehát a város mű­ködésképtelen. Végülis az alpolgármesterek személyében a második zárt ülésig sikerült a polgármestert előző határozott akaratának megváltoztatására bírni, és ki tudja milyen módszerrel elfo­gadtatni azt a jelöltet, akit a polgármester eredetileg kizárt a jelöltek sorából. A második al­polgármester megválasztása után került sor a bizottságok megalakítására, a bizottsági el­nökök kijelölésére. Az elnökö­ket a hivatal ajánlotta, s a kon­zervatív oldal legnagyobb meg­döbbenésére, minden elnökje­lölt a szociáli-liberális oldalról, illetve a paktum tagjaiból került ki. Az MSZP mindhárom kép­viselője elnöki tisztre javasolta- tott. Az európai szokásoknak megfelelően, a kisebbségnek a többség minden esetben fel­ajánlja az arányos elosztást. Itt azonban európai mércével aligha mérhető terrort alkalma­zott a „spontán” koalíció. Az arányoknak megfelelően két el­nöki hely illette volna meg a konzervatív oldalt, de minden innen jövő előterjesztést lesö­pört az asztalról a paktumos ol­dal. Ennek következtében min­den bizottsági elnök az ő sora­ikból került ki, s hogy ez a tény mennyire egyoldalúvá teheti a későbbi döntéseket, mi sem bi­zonyítja jobban, mint hogy a bi­zottságok számára önálló dön­tési jogkört kémek, melynek következtében a testületnek esetleg csak a bólogató János szerepe marad. A polgármester úr az alpol­gármesterek jelölésekor alapve­tőnek tartotta a felsőfokú vég­zettséget, a bizottsági elnökök sorában azonban megfelelt a nyolc általános iskolai végzett­ség is, míg a konzervatív olda­lon felsőfokú végzettségű és érettségivel rendelkező képvise­lők sem kaphattak elnöki posz­tot. Hogy valóban a konzervatív oldal háttérbe szorításáról van szó, legélesebben mutatja a bi­zottságokba külső tagként dele­gálható személyek nagy része, ugyanis titkos szavazást kérve, mindazon jelölteket, kiket kon­zervatívnak minősítettek, likvi­dáltak a névsorból, míg saját je­löltjeik szakmai kvalitásuktól függetlenül mind bekerültek a bizottságokba. Sajnálatos, hogy Kuti István polgármester már a kijelöléskor nem vette figyelembe azt a poli­tikai kultúrán alapuló európai szókást, hogy pártonként aján­lotta volna pontozásos alapon az elnöki tiszteket az arányok­nak megfelelően, mint ahogy tették ezt az országgyűlésben és Pécsett, a megyei önkormány­zatban, de ez volt a gyakorlat a szomszédos megyékben is. A KDNP-MDF színeiben in­duló és támogatásukkal győztes polgármester a szó szoros ér­telmében a lovak közé dobta a gyeplőt. A lovak kocsis nélkül szaladnak. Vajon hova? Winternitz Ferenc MDF elnök Wéber Ádám KDNP elnök Czita Mátyás FKgP elnök A koalíciós kormány eddigi működéséről sok jót nem lehet elmondani. A partnerek között az érdemi munkát, és az ered­ményt illetően számottevő kü­lönbség nincs. Elmondható ez annak elle­nére is, hogy az SZDSZ igyek­szik önmagát pozitív színben feltüntetni, ujjal mutogatva a „nagy” testvérre, mint a csőd­halmaz egyedüli megtestesítő­jére. Klasszikus ellenzéki sze­repet tölt be, kapun belül. Nem emelkedik ki a kormányon belül az SZDSZ-es miniszterek tevé­kenysége. Sőt!... Nos, hogy működött az SZDSZ három minisztériuma (belügy, kultusz, közlekedési és hírközlés)? Az SZDSZ úgy­mond előretolta, frontra küldte Kuncze Gábort és Fodor Gá­bort. Bizonyítottak is. A villa­mos üzemmérnök, közgazda (Kuncze) tevékenysége során teljesen szétzilálódott a belügyi irányítás, a bűnözés soha nem látott mértéket ölt hazánkban, amely immár vonzó terepet kí­nál a külföldi maffiáknak is. Fodor Gábor kultuszminiszter tetteit még a liberális kultúrkö­rök is felháborodással fogadják. Lotz Károly közlekedési mi­niszter kevés hibával áltevé­kenykedik. Nem oszt nem szo­roz. Mi vitte az SZDSZ-t ebbe a házasságba? Elhivatottság, vagy az ország megmentésének szándéka? Könnyen belátható és bizonyít­ható, hogy egyik sem. Az 54%-al rendelkező Szocialista Párt stabil kormányzati tényező lett volna egyedül is. Feltehető, hogy az eddig is meglevő konk­rét és kézzel fogható igények (média, privatizáció) miatt szálltak be. Horn Gyulát sikere­sen riogatják ezzel. Mostanában napirenden tart­ják azt a lehetőséget, hogy az SZDSZ kilép a koalícióból. Ez­zel főleg a párt elnöke, Pető Iván revolverezik. Valójában az előzményeket ismerve a kérdés az, hogy mikor történik meg ez a lelépés. Legalább négy variá­ció adódik. Az egyik, hogy vé­gig kitartanak az MSZP mellett. Erre van a legkisebb esély, mi­vel 98-ban végre választást sze­retnének nyerni. A második va­riáció, hogy most szállnak ki amire alig van esély, hiszen még nem kapták meg, amit akartak. A harmadik lehetőség, hogy az utolsó évben hagyják ott a szocialistákat, de ez túl át­látszó lenne, így adódik a leg­kézenfekvőbb megoldás, hogy félidőben intenek búcsút a part­nernek és beleilleszthetik mind­ezt a 98-as választási kampá­nyukba. A kormányon belül le lehet járatódni, népszerűséget lehet veszteni. Ez az, amit az SZDSZ mindenáron szeretne elkerülni. Jobb inkább a társra mutogatni hűvös kívülállóként. Mindezt érzi és tudja a miniszterelnök. Vergődik is abban a béklyóban, amelyet Kiss János boszor­kánykonyhájában készítettek neki. Habjánecz Tibor MDF Szigorúan szakmai alapon Pécs sportirányítása Az eszmecsere folytatódik Baranya Megye Közgyűlése idei első ülésén megalakította bizottságait. A kilenc öttagú és egy háromtagú bizottság negy­vennyolc helyére - ezt a testület jó előre kikötötte - csak köz­gyűlési képviselőt lehetett vá­lasztani, persze szigorúan szakmai alapon. A közgyűlés törvényben meghatározott lét­száma megyénkben negyven fő, ám bizottsági tagságöt termé­szetesen nem vállal az elnök, a két alelnök, s mivel egy képvi­selő a rendkívül nehéz helyzet­ben lévő városunk polgármes­tere, őt sem sorolták be egy bi­zottságba sem. így harminchat képviselő kénytelen betölteni negyvennyolc bizottsági helyet, vagyis - elkerülendő a funkció- halmozást - tizenkét képviselő két bizottságban vállal munkát, természetesen szigorúan szak­mai alapon. A szakmaiság követelmé­nyét azért kell újra és újra ki­emelni, hiszen a képviselői eskü szövege is tartalmazza a pártatlanság követelményét a döntések meghozatalakor. Márpedig, ha ez érvényesült, nem lehet mással, mint a szakmai alkalmasság hiányá­val magyarázni azt a tényt, hogy a közgyűlés legnagyobb pártfrakcióját alkotó 11 MSZP-s képviselő mindegyi­kének egy bizottsági hely ju­tott. Hasonlóan járt a Bara­nyáért Egyesület és a Mun­káspárt, de a FIDESZ is, s a KDNP is csupán egy közgyű­lési alelnöki hellyel vigaszta­lódhat. A társadalmi élet több terü­letén is jártas polihisztorok az SZDSZ-ben (öt), az FKgP-Polgári Kör Baranyáért választási koalícióban (négy), az MDF-ben (kettő) és a Köz­társaság Pártban (egy) kon­centrálódtak. Arra meg a világért sem gondoljon bárki, hogy az ilyen szigorúan szakmai alapon szü­letett döntéseket kicsinyes anyagi okok motiválják. Az a 42.000 két bizottsági tagsá­gért, vagy 54.500, ha egy bi­zottságban elnök, másikban tag, csak nem késztethet vala­kit ilyen döntésekre?! Alább pedig nem adhatták, mert, mint azt megtudhatta a közgyűlésen az adófizető ál­lampolgár, „az alacsony ösz- szegek magukban rejtik a kontraszelkeció veszélyét”. Akkor pedig ki tudja, milyen érdemtelenek, gyengébb te- hetségűek kerülnének be a bi­zottságokba! Kablár János MSZP A társadalmunkra nehezendő gazdasági terhek a sport terüle­teit sem hagyták érintetlenül. A rendszerváltást követően az állam kivonult a sport finan­szírozási köréből, s ezen felada­tát áthárította a klubokra, illetve részben a helyi önkormányza­tokra. Pécsett az elmúlt időszakban a város sportirányításáért fel­elős sportbizottság megtette, amit megtehetett. Életben tar­totta az „A” kategóriás egyesü­leteket, így azok működése nem lehetetlenült el és továbbfejlő­désük lehetőségei, értékei megmaradtak. Gondoljunk csak a szép sikereket elért PVSK női kosarasok teljesítményére, akik a meglévő komoly szakmai fel­készítés mellett sem tudtak volna ilyen eredményesen sze­repelni, ha az önkormányzat munkájukat nem értékelte volna úgy, mint ahogyan értékelte. Mi úgy látjuk, hogy a nem éppen kedvező körülményekhez ké­pest a sport helyzetének megíté­lése a döntéshozók részéről po­zitívan értékelhető. A múlt vizsgálata mellett ér­demes a ma gondjaira talán még hatékonyabban odafigyelni, mivel ezek a gondok, problé­mák nem hogy csökkentek volna, inkább nőttek, s ez felte­hetően kihat a sport területére, illetve fontosságának megítélé­sére, nehéz helyzetbe hozva a döntéshozókat, önkormányza­tot, sportbizottságot egyaránt. Bízunk abban, hogy amikor a sport fontossága, szükségessége megítélésre kerül, akkor a dön­tést hozók figyelembe veszik az ország aggasztó egészségügyi helyzetét, (korai halálozás, a rövidesen bekövetkezhető 60 éves átlagos életkor, mozgás- szegény életünk ... stb.), a sport személyiségformáló sze­repét, valamint az eredménye­sen működő és a fiatalok szá­zait, ezreit foglalkoztató sport­klubok, sportágak helyzetét. Bízunk az önkormányzat bölcs ítélőképességében, hogy a sportot úgy minősíti, mint aho­gyan azt az egyes kultúrálla- mokban teszik a világban. Végül, de nem utolsósorban hallva a megválasztott sportbi­zottság elnökének és tagjainak a médiumokban tett nyilatkozata­ikat, úgy ítéljük meg, hogy ők minden tőlük telhetőt megtesz­nek majd azért, hogy városunk sportélete törést ne szenvedhes­sen és minél több fiatal ismer­kedhessen meg a sport áldásos hatásaival. Köztársaság Párt Baranya Megyei Szervezete Azután, hogy a miniszterel­nök az ország vezető közgazda- sági szakértőivel tárgyalt, a tá­vozó vendégek meglehetősen szűkszavúan nyilatkoztak a megbeszélés tartalmi kérdései­ről. Nagy Sándor, a MSZOSZ elnöke a találkozó után meghí­vott néhány újságírót, ahol a részletekről is szó esett.-A miniszterelnöktől távozó politikusok úgy nyilatkoztak, hogy Békési László nélkül is változatlan a kormányprogram. Ennek legfontosabb eleme pe­dig a költségvetési egyensúly helyreállítása. Ön is így látja?- A kormány gazdasági prog­ramja nem kötődhet és nem is kötődik egyetlen személyhez. Szerintem a nyáron elfogadott kormányprogram nem lehet kő­bevésett törvény, hiszen az or­szág gazdasági viszonyai, külső kapcsolatai szüntelen változ­nak, amihez a gazdaságirányí­tásnak is alkalmazkodnia kell. Kisebb-nagyobb korrekciók, tehát elkerülhetetlenek anélkül is, hogy maguk a célok alapjai­ban változzanak.- Egy kötetlen beszélgetés nem hozhatott megoldást . ..- Ez igaz, de talán segítet­tünk a miniszterelnöknek ab­ban, hogy a továbblépést ille­tően kialakítsa a maga állás­pontját. A beszélgetés résztve­vőiről az a hír járta, hogy a leg­több kérdésben nem értenek egyet egymással, s most mégis kiderült, hogy a legfontosabb kérdésekben igen közeli az ál­láspontjuk. Ha vannak is nézet- különbségek, egyáltalán nem abban, amiről eddig gondoltuk.- Mondana erről valamit részletesebben?- Ezekről azért nem beszélek szívesen, mert az eszmecsere valóban kötetlen volt. Elhang­zottak olyan megjegyzések is, amelyeket talán újra kell gondolni, egyeztetni kell, meg kell vizsgálni, hogy a felvetett ötletek megvalósíthatók-e, vagy sem. Ezért mondta a miniszter- elnök úr, hogy a most elhang­zottakat elemezni fogják és en­nek alapján újabb megbeszé­lésre hívja majd vendégeit. Fel­tehetően itt már konkrét lépé­sekről is szó lesz, amelyek egy későbbi cselekvési program alapját képezhetik. (koós) Ki a garázs tulajdonosa? Ne írják alá A Pécsi Távfűtő Kft. az elmúlt napokban megküldte a társasházi közös képvise­lőknek a társasházak távhő- ellátása tárgyában készített szerződés tervezetet. Tekintettel arra, hogy a szerződés tervezetében fog­laltak tartalmilag nem felelnek meg a társasházak érdekeinek, nem javasoljuk annak elfogadását. A szerződés tervezetét a Pécsi Távfűtő Kft. előzete­sen nem egyeztette sem a lakásszövetkezetekkel, sem a társasházak érdekképvise­letével. Felhívjuk a közös képvi­selők figyelmét arra, hogy g kiküldött szerződés terveze­tet, az abban foglalt feltéte­lekkel, ne írják alá. Pécsi Társasházak Érdekképviseleti Szervezetének Választmánya Eme örökzöld téma azért ér­demel ismét nyilvánosságot, mert a Városi Vagyonkezelő Kft sorra szólítja fel a bérlőket a garázsok megvételére, még­hozzá dicséretes sietséggel. Ha csak eme gyorsaságot kel­lene szóvátenni, úgy még di­csérni is lehetne: no lám, az új testület aktívabb a réginél, mégis csak jól választottunk. Sajnos le kell írnom, a kis­ember ugyanúgy kiszolgáltatott maradt, mint korábban. Szava, kérelme továbbra sem jut el azokhoz, akiket megválasztot­tunk. íme néhány adalék: a több hete elküldött levelünkre, az előző polgármesterhez hason­lóan a mostanitól sem kaptunk még választ. A garázsok felér­tékelése továbbra is summásan folyik, azaz a testület által ki­küldött értékbecslő továbbra sem veszi figyelembe a gará­zsok fekvését, műszaki állapo­tát, holott minden garázst kü­lön-külön kell felbecsülni, és erről a helyszínen jegyzőköny­vet készíteni. Az egyesületünkhöz érkező számos panasz arra kényszerít bennünket, hogy ismét a nyil­vánosság előtt tájékoztassuk az érdekelteket. Ez a következő: Követeljük, hogy a magánerő­ből felépített garázsok tulajdo­nosi kérdését rendezzük le. El­adáskor csak ez lehet a kiindu­lási alap! Nem értünk ugyanis egyet az önkormányzat azon ál­lásfoglalásával, hogy minden garázs, amely az állam terüle­tére épült, automatikusan ön- kormányzati tulajdonú. Állami földterület kezelője nemcsak önkormányzat lehetne, hanem vállalat, társadalmi szerv is. A kezelők pedig a törvény szerint egyenrangúak. A területtel sza­badon rendelkezik, azt elad­hatja, bérbeadhatja, másnak használatára átengedheti. A ga­rázsok esetében is az a döntő, hogy a terület kezelője ki volt, és az milyen feltételekkel adta oda az építtetőnek. Az 1960-as évek rendeletéi csak a tanácsi házkezelőség kezelésében lévő állami területre írt elő kikötése­ket. Az 1969-es évi rendelet a ke­zelő számára a kikötéseket már az alapján határozza meg, hogy a garázs építése már beépített vagy még be nem épített állami területen történik. A különböző rendeletek pedig a kezelőre bíz­zák, hogy milyen feltételekkel engedélyezi az állami területre a garázsok építését. A garázsok a következő ese­tekben kerülhettek állami, il­letve önkormányzati tulaj­donba: 1. Ha a terület kezelője a ta­nácsi házkezelőség. 2. Ha a garázs olyan állami területre épül, amely már beépí­tett. 3. Ha az építő és az állami te­rület kezelője írásban és előre ebben megállapodott. 4. Ha az állami terület keze­lője a következő kikötésekkel adta tulajdoni hozzájárulását: a. / az építtető írásban tudo­másul veszi, hogy az általa fel­épített garázs állami tulajdonba kerül, b. / az építő tudomásul veszi, hogy a garázs építési költségei­nek 75%-át bérbeszámítási ren­delet alapján megtérítik, c. / az építő a kezelővel bérleti jogviszonyt létesít. Ha felsorolt feltételek nin­csenek meg, úgy a garázs nem kerülhet állami tulajdonban, az az építtető tulajdonában maradt. A rendelet szerint ilyen esetben, kiutalási határozatot készíteni bem kell. A garázsépítők nagyobb ré­sze a tanácsi szervek erőszakos törvénytelenségei következté­ben lett bérlő. . Ezt a törvénytelen állapotot szerette volna egyesületünk az önkormányzattal rendezni. Mivel az önkormányzat erre nem volt hajlandó, egyesüle­tünk felsőbb szerveket keresett meg, kérve segítségüket. így beadványt küldtünk a Független Jogászfórumnak, az Országgyű­lés elnöke panaszirodájának, a Belügyminisztérium illetékes osztályának, a Jogvédő Liga el­nökének, személyesen az igaz­ságügyi miniszternek. Egyesületünk továbbra is fenntartja azon álláspontját, hogy a garázsok zöme törvény­telenül került önkormányzati tu­lajdonba, ennek folytán a gará­zsok eladása is törvénytelenül történik. Egyesületünk azért kéri mindazokat, akik garázsukat meg akarják vásárolni, ragasz­kodjanak az egyedi értékbecs­léshez, továbbá halasszák el a megvételt mindaddig, amíg az egyesület a szükséges iratokat meg nem kapja a felsőbb szer­vektől. Minden további kérdésben egyesületünk készséggel áll az érintettek rendelkezésére a TESZ székházban, Pécs, Apáca u. 15-ben, hétfői napokon 17-19 óra között. Magángépjármű -tulajdonosok, Pécs-Baranya Megyei Egyesülete, Pécs, Apáca u. 15. é k k I a

Next

/
Thumbnails
Contents