Új Dunántúli Napló, 1995. február (6. évfolyam, 31-58. szám)
1995-02-08 / 38. szám
1995. február 8., szerda A mai nap aj Dunántúli napló 3 Az igényes nők hetilapja EGYSÉGES TÖRVÉNYTERVEZET KÉSZÜL A beteg joga Égi és földi dagonya Mit csináljunk, ha ülünk a tengerparton a homokban, napozunk, ejtőzünk, de a lelkünk egyszercsak magára hagyja a testünket és bolyongani kezd? Ha gyanútlanul babráljuk a lábunk ujján a bütyköt, ami egy kicsit keléses, holott amúgy egy kimondottan izmos férfi vagyunk, sőt a nőnk is ott nyaggat bennünket, a filmrendező biztatása nélkül is szerelmesen csimpaszkodik - de a lelkünk, ahelyett, hogy a testünk parancsának engedve szerelemre gyúlna, elkezdi járni a maga külön útját? Testünk meg ott marad lenn a porban egy túlérett banán széttaposott, száradó héjaként? Szomorú egy helyzet. Bár egyes filozófiák szerint inkább üdvös a testnek és léleknek ez a különvalósága. Példát ad erre egy újabb lélegzetelállító amerikai sorozat, az Ég és Föld között című, kétrészes amerikai tévéfilm. A fogpasztareklámokból régesrég kiábrándult, de mértéken felül hülyének tartott gazdag átlagamerikait világosítja fel arról, mi a védikus tanítások lényege. Útmutatás, hogy a légzéstechnika segítségével hogyan jussunk el előző életeinkhez, hogyan mondjunk le a testet szennyező élvezetekről és fiatalodjunk meg hosszú-hosszú földi időre, és hogyan létesítsünk kapcsolatot Földön kívüli erőkkel - átlépve könnyedén a halálunkon is. Ami az élvezetekről való lemondást illeti, nekem így télvíz idején, momentán, a csülkös bab, a tejfölös töltöttkáposzta meg a vízdíj jut eszembe, egyébként pedig a gondolatok többsége nem új - ellenkezőleg: kimondottan ősrégi - de a tálalásuk! Az igazán megrendítő. Először is a helyszín. A sivár dél-amerikai éden. Tengerparti homok, sziklafal és pálmafa, szerelem, megannyi apró lemondás, ahol hőseink zúgó vízesések alatt, kénes fürdők langymelegébe bújva röpítik el lelkűket a jelen poklából. Hawaii és egy kozmikus szerelem emlékével vágyakoznak a zöld emberkék barátságára, akik majd kirántják őket ebből a kegyetlen, banánszagú valóságból, ahol az ember néha olyan gazdagnak, gondtalannak születik, hogy bőséges ideje van Istenhez fohászkodni. Ahol másoknak meg a káromkodás az imájuk. Ahol mindegy milyennek születik az ember, ha nincs megváltás. És bizony hálátlanság is így cserbenhagynunk a testet, amely jól-rosszul, de szolgálni próbált bennünket. ízt adott az íznek, értelmet a szerelemnek, segített fogalmakká párolni a vágyakat, és számtalan kisfröccs elfogyasztása után sem dőlt ki alólunk. Azért kap valamit a test is. Koncentrálj, lélegezz - mondja a férfi szíve hölgyének, aki, ha kell, ruhástól szenved a kénes dagonyában. Percenként négy levegővétel és kétszáz évig élsz. Vegyünk mély lélegzetet. Majd még egyet. Szép ütemesen. Transzba esünk, és az ég határtalan éjszakájából elősorolnak majd a megváltó kis zöldemberkék, mint ahogy az ősszel elvetett, gyönge zöldsaláta sorol március elején. Nem kell sokáig néznünk a filmet - hatása ugyanez. Először a légzésünk lesz egyenletes, majd pulzusunk csökken és a szemünk is lecsukódik, mivel zöldségeket lát. Külső megfigyelők szerint alszunk, holott nem is otthon, hanem a tengerparton és mindenekelőtt transzban vagyunk. Bóka Róbert A nagykorú, cselekvőképes betegek maguk dönthetnek az orvosi beavatkozásról Fotó: Tóth Az óvodai napirendhez tartozik az ebéd utáni alvás is Fotó: Tóth László Túl sok a szabadság az óvodákban? Sok tekintetben fejlettebbek a gyerekek képességei A Népjóléti Minisztériumban még decemberben elkészült az az anyag, amelyet a betegjogokról szóló törvénytervezet koncepciójának megfogalmazásához, egyfajta vitaindítónak szánt a tárca. A 18 oldalas ösz- szeállítás ennélfogva egyelőre nem más, mint azoknak a témáknak a kínálata, amelyeket a betegek jogait szabályozó törvényben mindenképpen rendezni illik. Minderről Pordán Endre, a minisztérium jogi és közigazgatási főosztályának vezetője tájékoztatta az MTI-t. A tárca célja a betegjogokról szóló egységes kódex kidolgozása, amely Pordán Endre szerint hazánkban példa és előzmény nélkül álló kísérlet. Ez nem azt jelenti, hogy a mai Magyarországon a betegek jogait egyetlen jogszabály se védené, ám ezek egyrészt meglehetősen elavultak, másrészt szétszórtan, odavetetten foglalkoznak csak bizonyos kérdésekkel, sok fontos részletről pedig egyáltalán nincs bennük szó. Ez a helyzet nyilvánvalóan nem megnyugtató a betegeknek, de az orvosok számára sem - mondta a főosztályvezető, utalva például a műtétekhez való hozzájárulás problémájára. A „vitaindító” szerint a betegeket megillető általános és alapvető jogokat, valamint az egészségügyi adatok kezelésének kérdéseit egyetlen önálló törvényben kell rendezni. A jogszabálynak ki kell mondania, hogy az egészségügyi szolgáltatásokat - akár biztosított, akár nem - minden állampolgár igénybe veheti, az ellátást kizárólag szakmai okok miatt lehet megtagadni. A betegeknek jogot kell biztosítani arra is, hogy személyiségüket, emberi méltóságukat, vallási meggyőződésüket orvosi ellátásuk során tiszteletben tartsák. A jelenlegi gyakorlattól alapvetően eltérő megközelítést javasol az anyag az úgynevezett rendelkezési jog tekintetében. Amíg ugyanis jelenleg csupán a cselekvőképes, nagykorú személyek dönthetik el szabadon: hozzájárulnak-e a gyógykezeléshez, műtéthez vagy egyéb; beavatkozáshoz, a jogszabály-tervezet már 16 éves kortól lehetővé tenné e jog gyakorlását. A cselekvőképtelen személyek esetében ugyanakkor továbbra is a törvényes képviselőt illetné meg a rendelkezési jog, míg a korlátozottan cselekvő- képesek és a 14-16 év közöttiek esetében a törvényes képviselő és az érintett személy együttesen lenne jogosult a nyilatkozat- tételre. E problémakörhöz tartozik, hogy az új szabályozásnak ki kellene térnie arra is, hogy a hozzátartozókat milyen sorrendben illeti meg a rendelkezési jog - mondta Pordán Endre. Jelenleg ugyanis meglehetősen tág az a személyi kör, akik, mint hozzátartozók, a beteg helyett is megadhatják vagy megtagadhatják a beavatkozáshoz való hozzájárulást. Emellett szabályozni szükséges azt is: mi a teendő akkor, ha a hozzátartozók egymásnak ellentmondó nyilatkozatot adnak. A minisztérium javaslata szerint célszerű lenne deklarálni, hogy ilyen esetekben az orvosok a beteg gyógykezelése szempontjából kedvezőbb nyilatkozatot vegyék figyelembe. Rendezni kellene továbbá azt a kérdést is, hogy ki vagy kik nyilatkozhatnak a beteg helyett akkor, amikor egészségi állapota miatt ő erre képtelen. A tárca elképzelése szerint a szabályozásnak lehetőséget kell teremtenie arra, hogy a betegek még teljes cselekvőképességük birtokában, a gyógyintézetbe történő felvételük során megnevezhessék azt a személyt, akit szükség esetén a rendelkezési jog gyakorlásával megbíznak. A vitaindító részletesen foglalkozik a betegek tájékoztatásával és a beavatkozásokhoz szükséges beleegyezés kérdésével. Eszerint a beteget - kivéve, ha ez ellen kifejezetten tiltakozik - tájékoztatni kell egészségi állapotáról és a javasolt gyógykezelésről, s a műtéti vagy egyéb, testbe hatoló beavatkozásnál nemcsak a tájékoztatást, de a beteg beleegyezését vagy ezzel ellentétes állás- foglalását is írásban kellene rögzíteni. Önrendelkezési jog illetné meg a beteget egészség- ügyi és személyazonosító adatai felett. Kérésére tájékoztatni kellene arról: adatait hová, mikor és milyen célból továbbították. Amennyiben pedig az adattovábbításhoz nem járul hozzá - kivéve, ha azt jogszabály kötelezően írja elő -, az orvosnak el kell tekintenie tőle. Az anyag természetesen kitér a holttestből történő szerv és szövet kivételének problematikájára is. A tárca szakértői a jelenlegi gyakorlatot, vagyis „a negatív donor nyilatkozatot” továbbra is elfogadhatónak tartják, bár hozzáteszik: az ezzel kapcsolatos nyilatkozattételt célszerű egyértelműsíteni. Ennek érdekében szorgalmazzák, hogy azok, akik haláluk esetére megtiltanák szervük vagy szövetük kivételét, egy transzplantációs „diszpécser központban” tehessék meg erre vonatkozó nyilatkozatukat. Az általános iskolák tanítónői úgy tapasztalják, amióta az óvodákban nem kötelező a gyermekeknek részt venniük a foglalkozásokon, az elsősök fegyelmezése nehezebbé vált, és képességeik sem olyan fejlettek, mint a korábbi évtizedekben voltak. Az óvónők nézőpontjából azonban éppen az általános iskola a maga parancsuralmi rendszerével teszi tönkre nevelésük eredményeit. A pécsi Berek utcai Általános Iskolában és az ugyancsak pécsi Testnevelési Általános Iskola és Alternatív Közgazdaságtani Szakközépiskolában a tanítónők úgy tapasztalták, hogy a mostani elsősök nem tudnak végighallgatni egy mesét, nem tudják szabályosan megfogni a ceruzát, fantáziátlanul rajzolnak, fegyelmezetlenek, nem tudják elviselni a kudarcot, mint ahogy azt sem, hogy teljesítményüket a többi gyerekével ösz- szemérjék. Vannak, akik úgy gondolják, ezeket a képességeket már az óvodában ki kellett volna fejleszteni bennük. Való és igaz, az óvodákban a foglalkozások már nem kötelezőek. Rájöttek ugyanis arra, hogy hatékonyabb, ha a gyermekjáték közben tanul. A játék fejleszti ki legjobban képességeiket. Ebben a korban biológiailag még éretlenek ahhoz, hogy kis iskolává változtatva az óvodát, az óvónő magyarázatai alapján ismerkedjenek meg a dolgokkal. Most azt próbálják meg elérni, hogy mindenről saját tapasztalataik legyenek. Úgy tanuljanak, hogy pozitív élmények társuljanak az ismeret- szerzéshez, ne szégyenüljön meg azért a gyerek, mert nem tud valamit. Az óvodában meghallgatják a véleményüket, arra bátorítják őket, hogy minél többet beszéljenek. Az óvodákban folyamatos a napirend, azaz nem szigorúan órához és perchez kötött. Például, aki később érkezik az óvodába, az később is reggelizhet azoknál, akik korábban jöttek. Az óvónők úgy látják, az életkornak megfelelő szabadabb légkör az előzőnél sok vonatkozásban jobban fejleszti a gyerekeket, értelmesebbek lesznek. Amikor a gyerekek első osztályba kerülnek minden gyökeresen változik meg körülöttük. Eddig szabadon tevékenykedhettek, kíváncsiak voltak rájuk, arra kérték őket, beszéljenek, és nagyon megdicsérték őket, ha valamit jól tettek. Az iskolában pedig csak azt tehetik, amit előírnak nekik, nem beszélhetnek szabadon, csak ha kérdezik őket, összehasonlítják képességeiket, tudásukat a többiekével, és büntetést kapnak, ha nem engedelmeskednek, vagy ha valamiből elmaradnak a többiektől. Még a fogát sem moshatja meg evés után a kisdiák, mert nincs elég mosdó az épületben. Vannak tanítónők, akik belátják, hogy az általános iskola első osztályát kellene a gyermekek életkorához igazítani, és nem az óvodát iskolásítani. (Ehhez persze nincsenek megfelelő épületek.) Jól tudják, az iskola nem a korosztálynak megfelelő tananyagot nyújtja. De még ők is kételyeiknek adnak hangot az óvodai szabadsággal kapcsolatban. Szerintük sem az óvoda, sem a család nem mondhat le a fegyelmezésről. A gyerekeket az óvodában kell megtanítani figyelni. Azok a gyerekek, akik butácskák, akik bátortalanok, könnyen elkerülik az óvónő figyelmét. Elvannak, nincs velük gond, nem csinálnak semmit, és ezért nem is fejlődnek megfelelően. A gyereket már az óvodában meg kellene tanítani arra, hogyan viselje el a kudarcot, hogy ne az iskolában omoljon össze. Meg kellene tanulnia, hogyan értékelje reálisan magát, helyezze el magát a többiek között. Ismerjék meg, éljék át a konfliktusokat már az óvodában is! A tanítónők egy része úgy látja, hogyha vannak is nagyszerű óvónők, akik jól élnek a szabadsággal, nincsenek meg az óvodai rendszerben azok a garanciák, amik biztosítanák az iskolai munkára való felkészítést. U. G. Az igényes nők hetilapja GYÖNGY abirtapatOS Mindenről, ami érdekli a nőket: Levetkőzhet-e a szülő a gyermek előtt? Szerelemdivat a Valentin-nap jegyében Kétszintű lesz az érettségi? A Família-ikrek magánélete Klimax előtti terhesség Illatdopping A kívánatos nő férfi szemmel Mi jár a gyereknek a váláskor? Diéta-index Érdekesség! Szerelmi hőmérő Képernyő előtt t * 4 » 1
