Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1995-01-07 / 6. szám
1995. január 7„ szombat Honismeret üj Dunámon napló 7 A MUNKANÉLKÜLISÉG A VÁLSÁG VELEJÁRÓJA AZ ÚJ SZERVEZET - EBESZ Akik kiszorultak az értékteremtésből Beszélgetés Kósáné dr. Kovács Magda munkaügyi miniszterrel Ünneprontónak tűnhet, de rideg tény: közel egy millió állampolgár úgy ült az ünnepi asztalhoz, ha egyáltalán volt ilyen a számára, hogy munkanélküli. Közülük több százezren a jövőben sem remélhetik, hogy munkába állhatnak. Vajon a piacgazdaság, amely az áru-pénz viszonyok logikájára épül, éppen a kereslet és kínálat elve alapján nem tartja-e törvényszerűen fenn a munkanélküliséget, a keresetek leszorítása és más gazdasági érdekektől vezérelve? Mi a véleménye erről a munkaügyi miniszternek? Ha a GDP eléri a 4 százalékot, akkor e folyamat felassul, majd megáll és megindulhat az ellenkezője, a kilábalás a munkanélküliségből. A szocialista értékrendbe tartozónak tekintjük a teljes foglalkoztatottságot, de ez nem jelenti a munkanélküliség teljes megszüntetését. A nem- A piacgazdaságnak nincs feltétlen szüksége a munkanélküliek tartalékseregére - állítja Kósáné dr. Kovács Magda.- A piaci működés mai logikájából szükségszerűen nem következik a kérdésben megfogalmazott összefüggés. A korábbi tőkés viszonyok arculata ugyanis megváltozott: Európában erős szocialista pártok működnek, amelyek sok helyen kormányra kerültek, illetve esélyesek a kormányzásra. A társadalmi partnerség európai intézményei jól működnek és ebben meghatározó szerepük van az erős szakszervezeteknek is. Voltaképpen a fejlődés vezetett oda, hogy ma Európában szociális piacgazdaságról beszélhetünk, amelyben az érdekegyeztetés játékszabályai szerint hatékonyan működik a munkavállaló és munkaadó közötti partneri kapcsolatrendszer. Magyarországon nem így áll a helyzet: a munka világának nagy traumájaként szakadt ránk a munkanélküliség nyomasztó terhe. Alig három év alatt több mint egymillió munkahely szűnt meg, az összes munkahelyek egyötöde és ez a családtagokat is beleszámolva, legalább kétmillió állampolgárt sújt. Nem szorul magyarázatra, mit jelent ez a stressz-helyzet, arányaiban is a tízmillió lakoshoz mérten.- Van-e különbség a szociális piacgazdaságban is tagadhatatlanul létező munkanélküliség és aközött, amit idehaza tapasztalhatunk? A gazdaságot kell egészségessé tenni- Óriási a különbség és nemcsak az arányokban. Nálunk a munkanélküliség egy mély válságba merült gazdaság egyik legsúlyosabb tünete. És rögtön hozzáteszem, hogy a munka- nélküliség csak az alapbaj gyógyításával enyhíthető, vagyis a gazdaságot kell egészségessé tenni! Amíg ez nem történik meg, csak tüneti kezelésre szorítkozhatunk. De visszatérve a kérdésre, a fejlett piacgazdaságokban még a recessziós ciklusokban sem csökken a foglalkoztatottság, néhol még emelkedik is, legfeljebb átmenetileg esik vissza. Nálunk viszont 20 százalékkal csökkent a foglalkoztatottság és hozzáteszem: nem csupán abból a sokat emlegetett tényből fakadóan, hogy kiszorultak a kapun belüli munkanélküliek, vagy éppen mert összedőltek a nem hatékony struktúrák. Mélyebben rejlő okokban kereshető a hazai munkanélküliség, és ehhez még hozzájárul az a piaci nyomás, amit a fejlett Európához való felzárkózás terhe ró reánk.-A hírhedt 1929-33-as világválság idején is csak 500 ezer volt Magyarországon a munkanélküliek száma .. .- A megoldás kulcsa: a gazdaság növekedése. Ez azonban nem valósulhat meg máról holnapra. A meghatározó tényező: a GDP növekedése. Ha ez csak az évi 2, illetve 2,5 százalékot éri el, akkor sajnos még mindig csökken a foglalkoztatottsága. zetközileg elfogadott normák szerint a 3 százalék körüli munkanélküliség már teljes foglalkoztatottságnak minősíthető. A fejlett piacgazdaságokban a társadalmi termelés még a recesz- sziós ciklusokban is csak lassul, vagy legfeljebb egy-két százalékot esik vissza. Nálunk viszont a legutóbbi három évben 20 százalékot zuhant a hazai bruttó termék összmennyisége s ez a folyamat még nem fejeződött be. Nem kerülheti el a figyelmet, hogy míg a piacgazdaságokban a recesszió sem állítja meg a termelés növekedését, addig itthon, az elmúlt években a korábbit is „alulmúlta” a termelékenység csökkenése. Akik esélytelenek Ebből fakad, hogy a munka- nélküliség ilyen nagy arányokat ölt. Hiszen a regisztrált munka- nélküliség 10,4 százalékkal van jelen a magyar valóságban és még több százezerre lehet becsülni azok számát, akik statisztikailag nem szerepelnek a nyilvántartásokban.- Kik szorulnak ki tartósan, netán véglegesen a munkaerő- piacról?- Sajnos hosszan elhúzódó munkanélküliségre kell számítani és arra is, hogy egy bizonyos munkanélküli réteg szinte esélytelen arra, hogy ismét munkához jusson. Gondolhatunk a többszörösen hátrányos helyzetűekre: ők azok, akik nem fiatalok; akiknek az általános képzettségi szintjük alacsony, akik korábban segéd-, betanított munkásként dolgoztak, nincs ismeretük, amire újfajta szaktudást lehetne építeni. Jelentős részük vidéken él, „zsákutcás” településeken, ahol nincs infrastruktúra, ahová belátható időn belül nem jön a külföldi, de a hazai tőke sem, s nincs esély munkahelyteremtő beruházásokra; sok közöttük a cigány, a csökkent munkaképességű, olyanok akik egy teljes foglalkoztatottságban belefértek a nem hatékonyan foglalkoztatottak körébe, ám a piac kiszorította őket és a mai körülmények között elhelyezkedésükre nincs lehetőség. Esetükben kétirányú megoldás létezik: az egyik, hogy a róluk való gondoskodást a szociális ellátó rendszer vegye át; a másik, hogy a tárca támogatott munkahelyekre segítse őket.-A munka értékmérő és emberformáló erő. így tanultuk és hittük. Most tétován kérdezzük magunktól: ma is így van-e?-Nincs szó tévedésről! Az aktív ember számára a munka biztosítja a függetlenséget és elismertséget, s a munka társadalmi és egyéni értékteremtő ereje tény. Egy demokratikus és humanizált társadalomban tisztelik és becsülik a munkát, mint a nemzet legfontosabb erőforrását, mint az emberi lét meghatározó értékrendjét. Ezek akkor is tények, ha ma még a munkanélküliség ezerfejű szörnyetegével kell szembenézni és megküzdeni.- Korunk ellentmondásai és traumái sem jelenthetik, hogy tagadjunk olyan értékeket, amelyek igaz és örök emberi értékek, személyes értékstratégiák hordozói. Meggyőződésem, hogy a munka világának szereplői képesek lesznek a munka becsületét a közgondolkodásban helyére tenni és elérni azokat a célokat, amelyek megteremtik a feltételeket a gazdasági fellendüléshez. Takács Ilona r Európa 1. számú diplomatája magyar Kontinensünk legfiatalabb szervezete, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (1994-ig „Értekezlet”) soros elnöki tisztét idén a magyar külügyminiszter - Kovács László - tölti be. Ezzel egy évig ő Európa 1. számú diplomatája, akire - minthogy a szervezet az egyetértés (konszenzus) elve alapján hozza meg döntéseit - az egyeztetések nehéz feladata hárul. A helsinki záróokmányt aláíró államok az 1990-es párizsi konferencián hozták létre az európai biztonságért tevékenykedő szervezet soros elnöki posztját. Azóta egy-egy évig Csehszlovákia, Svédország, majd Olaszország látta el az ezzel összefüggő feladatokat. A felsorolásból is kitetszik: az államok arra törekednek, hogy a soros elnökök Európa különböző régióit képviseljék. Ennek jelentősége főként abban áll, hogy az elnököt feladatai végrehajtásában az előző és a következő elnök segíti, akikkel „trojkaként” tevékenykedik. Egy-egy külügyminiszter tehát három évig - mint leendő, mint tényleges és mint volt soros elnök - vesz részt a közös munka irányításában. Kovács László most „középen” van, s munkájában olasz és svájci kollégája támogatására számíthat. Amikor pedig 1996-an Svájc veszi át a soros elnöki posztot, Olaszország kimarad és a trojka a portugál külügyminiszterrel fog kiegészülni. Kovács László a Külügyminisztérium illetékeseivel együtt régóta készül az elnökségre. Ismerve a Vancouvertől Vlagyivosztokig teijedő hatalmas térséget sújtó konfliktusokat, nem kétséges, hogy a magyar külügyminiszternek bőségesen lesz alkalma diplomáciai küldetésének teljesítésére, hiszen a szervezet elsődleges feladatának a válságmegelőzést és -kezelést tartja. Jelen lesz minden olyan fontos diplomáciai eseményen, ahol eldőlhetnek Európa sorskérdései (az elnök ilyenkor hivatalosan nem a hazáját, hanem a nemzetközi szervezetet képviseli). Az elnök kényes helyzetét jelzi például, hogy Kovács László máris felkérte svájci kollégáját, az EBESZ illetékes állandó bizottságában lássa el helyette az elnökséget akkor, amikor ott nemzetiségi ügyekben eljárva a magyar-szlovák tényfeltáró jelentést tárgyalják majd meg. Toronyi Attila Karcsúbb állam? A rövidke hírek mozaik-kockáiból ígéretes kép kerekedik ki. A Belügyminisztérium intézményeiben 271 státuszt szüntetnek meg, az ipari tárca 176-tal csökkentette létszámát, a „zöld” tárca ezekben a napokban építi át, karcsúsítja szervezetét, a HM a parancsnoki kar berkeiben kezdi-folytatja az áramvonalasítást - s a leépítések, ésszerűsítések felsorolása korántsem teljes. Nagytakarítás kezdődött? Ma már a kormányzat legkeményebb kritikusai sem igen érvelnek azzal, hogy az állam- igazgatás felső régióiban politikai töltetű, pláne retorzió-jel- legű tisztogatás zajlana. A tárcák már szeptember óta folyamatosan dolgoznak saját állományuk csökkentésén, az igazgatási költségek lefaragásán. Mi az olcsóbbítás ára? A létszámcsökkentés - rövid távon - általában nem hoz pénzt a konyhára. A végkielégítések, a korengedményes nyugdíjazások az adott évben több kiadást jelentenek, mint a bérmegtakarítások. Hosszabb távon viszont a szervezeti leépítések jó kamatot hoznak. Nemcsak anyagi szempontból, hanem úgy is, hogy kikényszerítik a bürokrácia csökkentését, a túlszabályozások fokozatos megszüntetését, a hivatal minden lében kanál-jellegének megváltoztatását. Persze állami, közigazgatási apparátusra szükség van. Ezen a téren is a karcsúbb a divat. Bajnok Zsolt AMINEK HÍRE MENT Karnyújtásnyira a megállapodás? Egyelőre marad a 800 dollár Akkor miért rohamozták meg a pénzváltókat? A parlamenti választások után már az őszi hónapokra vártuk a társadalmi-gazdasági megállapodás megszületését, ám a kormány nem tudta elkészíteni a maga tervezetét, az Érdekegyeztető Tanácsban mind- ezideig nem alakulhatott ki érdemi vita a részletekről. Az óév utolsó napjaiban azonban fordulat történt. A hírek szerint a kormány végre átadta a szociális partnereknek a három éves gazdasági koncepciót tartalmazó javaslatot, amely e megállapodás kiinduló dokumentuma lehet. Január 10-ig egy újabb a munkajogi kérdésekkel foglalkozó tervezetet is kézhez kapnak a szakszervezetek és a munkáltatók, ezt követően pedig a szakértőkön a sor, hogy kivesézzék a két elő- teijesztést és február első napjaiban az ÉT plenáris ülésén la-ki elmondhassa az észrevételeit. Az előkészületekhez tartozik a kormány e heti lépése is: megbeszélést folytatnak a megállapodás körvonalairól a civil szervezetek képviselőivel is. A színfalak mögött már javában folynak az egyezkedések. Ezzel kapcsolatban a MSZOSZ képviselői kijelentették, hogy egyedül nem kívánnak egyezkedni a kormánnyal, csakis a többi szakszervezettel egyetértésben ülnek tárgyalóasztalhoz. Ezt az álláspontot a Munkástanácsok Országos Szövetsége is üdvözölte. A szakszervezetek hangsúlyozzák: a megállapodásnak a kormányzati ciklus egészére kell vonatkoznia, az egyes évekre szóló megállapodásoknak pedig e középtávú megállapodásra kell épülniük. Noha a munkavállalói oldal különösen fontosnak tartja, hogy a megállapodás keretében újragondolják a Munka Törvény- könyvének bizonyos megállapításait, a szakszervezetek jogosítványait, a foglalkoztatási problémákat, úgy érzik, minden tárgyalásnak az ÉT által elfogadott középtávú modernizációs programra kell épülnie. Tartalmaznia kell azokat a feltételeket, amelyek az ország gazdasági mozgásterét a belátható közeljövőben meghatározzák. A megállapodáshoz garanciák is kellenek, ám a munkavállalói oldal képviselői úgy látják, a kormány tervezete ezeknek a szempontoknak jelenleg még nem felel meg. A gazdasággal kapcsolatos részletek fontosságát hangsúlyozza a munkaadói oldal is, mert úgy érzik, hogy minden megállapodás csak akkor váltható valóra, ha a kormány lépései kiszámíthatók, tervezhetők és gazdaságilag megalapozhatók. Még a tárgyalások előtt nyomatékosan a korrpány tudomására hozták: a munkaadók csak akkor látnak reális lehetőséget az együttműködésre, ha a kormány nem hoz egyetértésük és támogatásuk nélkül alapvető gazdaságpolitikai döntéseket, ha végre átgondolja az állam- háztartási rendszerek reformját és elszánja magát a jövedelemközpontosítás csökkentésére, a gazdálkodói szféra nagyobb támogatására, a szociális feszültségek kezelésére. s. p. Pánikhangulat uralkodott az elmúlt napokban az ország valu- taeladó-helyein. Mégpedig azért, mert sokan csak az év végén kaptak észbe: hogyha nem pótolják 1994-ben az eltűnt vagy elveszett valutalapjukat, akkor 1995-ben elesnek az éves valutakeret kiváltásának lehetőségétől. A rohamozok másik köre pedig még az év vége előtt szerette volna saját devizaszámláján tudni a törvényesen őt megillető valutát. Mindezzel kapcsolatban a Magyar Nemzeti Bank devizaengedélyezési és ellenőrzési főosztályán a lakossági osztály vezetője, Pál Tibor a következőket mondta:- Pontos adataink csak január közepén lesznek, de valószínű, hogy a lakosság a decemberi roham ellenére sem vásárolt 1994-ben számottevően több valutát, mint az előző évben. Fontos változás volt ugyan, hogy tavaly mintegy duplájára emelkedett a beváltható keret, de aki korábban is csak a felét vette fel az őt megillető összegnek, az a 800 dollárnak is legfeljebb csak a felét használta fel. S persze sokan vannak, akiknek a valutalapja szinte „érintetlen”, mert anyagi helyzetük miatt nem is gondolhatnak külföldi utazásra.- Hozzávetőlegesen hányán váltották ki az éves turistavalutájukat?-Novemberig mintegy 2,5 millió alkalommal vettek fel valutát, mivel egy-egy személy többször is megfordulhatott az eladóhelyeken. Feltételezésünk szerint nagyjából egymillió állampolgár váltotta ki részben vagy egészben az őt megillető keretet.- Melyik valuta volt a legkeresettebb?- A forgalom 90 százalékát a német márka, az osztrák schilling és az amerikai dollár teszi ki. Ugyanis az észszerűség azt diktálja, hogy már eleve a célország pénznemében váltsák ki az utasok a pénzüket, külföldön ugyanis az átváltásért jelentős kezelési költséget számítanak fel.-A valutakeret kiváltásával kapcsolatban milyen változásokra számíthatunk az idén?-Tudtommal különösebb változás nem lesz, a valutakeret is marad az idei 800 dollárnak megfelelő összeg. Véleményem szerint ez elegendő a zsebpénzre, esetleg benzinre, mert az idegenforgalmi szolgáltatások java része már itthon, forintban iskifizethető.- Sokan nem is az eredeti célra, tehát nem az utazásaikra fordítják a valutát, hanem-úgy gondolják, hogy megtakarításaik devizában jobban fialnak majd. Ön szerint jól spekulálnak?- Véleményem szerint nem sok a különbség. A nyugati valutáknál - a kinti alacsonyabb infláció miatt - alacsonyabbak ugyan a betéti kamatok (3-4-5 százalék körül mozognak), a forint éves 15-17 százalékos leértékelésével azonban el lehet „érni” a forintbetétek eleve magasabb, 24-25 százalékos kamatát. (Németh) A *
