Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1995-01-06 / 5. szám
10 üj Dunántúli napló Háttér 1995. január 6., péntek OROSZORSZÁG JÖVŐJE ÉS A DEMOKRATIKUS FEJLŐDÉS Borús újév HUNGARHOTELS UTÁN BUDAPEST BANK Ilyen a privatizáció Nincs pénz- A Nemzeti Alaptanterv lassabban készül, mint az a kormányprogram és az azt követő nyilatkozatok alapján várható volt - summázza Pokomi Zoltán, a Parlament illetékes bizottságának alelnöke az eddig történteket. A fideszes politikus szerint nincs pénz a 6+4+2 osztályos modell bevezetésére, amely új dilemmát okoz a szakembereknek: ebben a szervezetben látszólag két évvel kitolódna a pályaválasztás ideje, de a valóságban a gyerekeknek már a 6. osztály elvégeztével dönteniük kell a „hogyan továbbról” is. A kormányprogram alapján a pedagógustársadalom már 1994 őszén szerette volna megismerni a NAT legfontosabb pontjait. A kidolgozást felügyelő bizottság tagjai ezzel szemben türelmet kémek, mert mint mondták, a követelmény- rendszert jelentősen korrigálni kívánják. A Fidesz számára szimpatikus volt a kormányprogram célkitűzése, miszerint még 1994-ben készüljön el az alaptanterv, de 1995. januátjában már egyértelmű: mindez illúzió volt, állítja Pokomi. Szerinte nem szakmai viták folynak a kulisszák mögött.-Tény - mondja, - hogy a tantárgyak presztízs-csatája és az érettségi új szabályozása is sok ellentétet okoz. A kormányzat az általános európai törekvéseket tűzte célul maga elé: legyen egy nagyjából egységes tartalmú alapképzés, amely időtartamát 14-ről 16 éves korra emeli. Csakhogy ennek bevezetésére nincs pénz. Ha pedig pénz nélkül vágnak neki az iskolareformnak, akkor kényszerhelyzetbe hozzák a gyerekeket, a szülőket egyaránt. Tizenkétévesen kellene ugyanis „pályát választani”. Pokomi szerint ezzel viszont éppen az ellenkezőjét érik el annak, amit a tárca vezetése szeretne, hiszen a pedagógus szakma jól ismeri a túl korai pályaválasztás kockázatát. Mint mondja: meglepve szerzett tudomást a reform kidolgozásával megbízott „hetek” megegyezéséről, miszerint nincs szükség a NAT-ban alapelvekre. A Fidesz számára úgy tűnik, hogy a minisztériumi bizottság nem akarja az alapelveket a Parlament elé vinni, így inkább megszünteti azokat. Furcsálja, hogy a magyar NAT csak 10 évre készül, bizonyos pontjait persze időszakonként módosítani kell, de az alaptanterv lényege ettől még nem változik. Szalóky Eszter Borúsra sikeredett az újév első napja Oroszországban. A jelek szerint a moszkvai vezetés nem babonás, ugyanis a népi hagyományok szerint olyan lesz az év, ahogy első napját töltik. Az orosz vezetés az újév napját választotta, hogy bevégezze a súlyos következményekhez vezető csecsenföldi katonai akciót. A véres rendcsinálás véglegesen lejáratta a moszkvai vezetést és személy szerint Jelcin elnököt, akinek ideje a közvélemény többsége szerint lejárt. A jelenleg hatalmon lévőknek még a demokratikus játékszabályok látszatának betartásával is minimálisak az esélyei az elkövetkező választásokon. Groznij romhalmaz Csecsenföld fővárosába behatolva az orosz harckocsik bevégezték a légierő által kezdett barbár pusztítást. Pavel Gracsov, akit Jelcin elnök nem is olyan rég az utóbbi tíz év legjobb védelmi miniszterének nevezett, nemrég még arról beszélt, hogy szakmai ostobaság a harcskocsik bevetése. Igaz, ő volt az is, aki úgy vélekedett, hogy egy ejtőernyős hadosztály két óra alatt képes lenne elfoglalni Groznijt. Nem ez történt. Kovaljov szerint az ostrom halottainak száma máris százakra tehető. Csecsenföldön össznemzeti tragédia bontakozott ki. Jelcin elnök az újévkor indult orosz Muppet Show első, kicsit sótlanra sikeredett kiadásában amiatt kesergett, hogy miért kell neki mások reményeit szer- tefoszlatni, s miért nem szeretik őt. Az orosz társadalom nemhogy nem rokonszenvez az államfővel, hanem egyenesen elutasítja Jelcint és politikáját. Nem bocsátja meg neki a csecsenföldi akciót, amelyre semmiképpen sem szolgálhat magyarázatul a hivatalos indoklás. E szerint a „törvénytelen fegyveres csoportok” lefegyverzése és az alkotmányos rend helyre- állítása” a cél. Az orosz hivatali zsargont félretéve, Moszkva egyre kevésbé leleplezett szándéka Dzsohar Dudajev elnök hatalmának megdöntése, illetve egy Moszkva-barát rendszer hatalomra juttatása volt, bármi áron. A manipulált orosz hivatalos tájékoztatás közben úgy viselkedett, mintha még mindig a mindenható SZKP lenne hatalmon, amely nem tekinti felnőttnek a társadalmat. Már két napja bombázták karácsony előtt orosz harci gépek Groznijt, amikor az orosz kormány azt állította, hogy a csecsének úgymond színlelik a támadásokat. A lakóházak és a középületek romjai alatt ekkor már tucajával haltak meg az emberek. Egy, a bombázásban részt vett, a Moszkovszkije Novosztyinak név nélkül nyilatkozó orosz pilóta bevallotta, hogy félrevezették őket, s azt próbálták elhitetni velük, hogy elmenekültek a város orosz lakói. Jelcin ideje lejárt Maradva az előző hasonlatnál, a csecsen beavatkozásról döntő orosz nemzetbiztonsági tanács ugyanúgy működik, mint az egykori kommunista párt vezetése. A moszkvai politikát szűk körben határozzák meg. Az orosz felső vezetés az apparátusi hatalmi harcban nőtt fel. Csoda-e, hogy magán viseli ennek jegyeit a társadalomtól elidegenedett moszkvai politika. Jelcin elnök végképp elvesztette eddigi potenciális politikai bázisát, a demokrata erőket ,és nyilvánvalóvá vált, hogy egyre inkább a felduzzasztott apparátusra, illetve az erőszakszervezetekre támaszkodhat. Mind többet beszélnek arról Moszkvában, hogy Jelcin ideje lejárt, s igazából a saját hatalmának megőrzésében érdekelt vezetői réteg és a katonák eszközévé vált. Az egy éve elfogadott új orosz alkotmány tehetetlenségre kárhoztatja a parlamentet, amely nem képes befolyásolni az esményeket. Ráadásul a Jelcinre szabott alaptörvény „bebetonozta” a elnök hatalmát, akinek küldetése lejárt, s nyilvánvalóvá válik, hogy Jelcin nem képes továbbvinni a reformokat. Jelzésértékű volt Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök helyzetértékelése az óév végén. Gorbacsov szerint Oroszország jövője és demokratikus fejlődésének lehetősége a tét. Ezért elsődleges, hogy sikerüljön biztosítani a választások szabadságát. A jelenlegi vezetés ugyanis valószínűleg görcsösen kapaszkodik majd a hatalomba. A hatalmi elit \ A jelenlegi vezetést elutasító társadalom nyomását kifejező politikai erők ezért nyilván megpróbálják a választásokat előrehozni. A jelenlegi hatalmi elit viszont azok elhalasztásában, vagy Jelcin alternatívájának felmutatásában érdekelt. Nem lehet kizárni, hogy a hatalomcsökkenéssel növekszik az alkotmánnyal ellentétes megoldások kísértése. Mindegyik forgatókönyv arra utal, hogy súlyos belpolitikai válság felé halad Oroszország. Vajon 1993. ősze, majd a csecsenföldi véres újév után mi következik még? Kóti Lóránt B ankszakemberek, legalábbis baráti körben, szinte egyöntetűen vallják: a HungarHotels privatizációs „csomagjának” felülvizsgálata csak egy szempontból volt vitatható: Horn Gyula valószínűleg nem a megfelelő pillanatban, azaz túl későn rendelte el a felülvizsgálatot, s az ÁVÜ-nek megvan a maga igaza, a mikor azt állítja, hogy ilyenkor már csak a potenciális vevő bizalmát lehet elveszíteni. A privatizáció, mint ez a példa is bizonyítja, az új gazdasági rend legbonyolultabb folyamatai közé tartozik, éppen a politikai és morális szempontok miatt. Mert ami az anyagiakat illeti, a matematikai alapműveletek ismerete is elegendő annak kimutatásához, hogy a kormánynak volt oka némi aggodalomra. A HungarHotels 14 szállodája, melyek fele budapesti, fele vidéki, a kiválasztott vásárlónak 57,5 millió dollárt ért, miközben a Marriott egyedül a Duna Intercontinental szállodáért fizetett több mint 53 millió dollárt. Igaz, a HH esetében csupán a részvények 51 százaléka kerül a kijelölt vásárló tulajdonába, de az aránytalanságok ’’így is szembetűnőek.” Az Intercontinental egy négycsillagos fővárosi, dunaparti szálló, melynek 368 szobája van. A HH csomagjában is van ilyen: a Fórum Hotel, mely ugyancsak egy négy- csillagos fővárosi, dunaparti szálló, melynek 400 szobája van. Na már most a HH csomagban van további tizenhárom szálló, köztük három budapesti négycsillagos(I) és további tíz háromcsillagos szálloda. Ezek összesen érnének 4 millió dollárt? Egy másik egyszerű ösz- szehasonlításban a Duna Intercontinental 386 szobájával a HH 3651 szobája áll szemben. Ilyen alapvető matematikai igazságok alapján ítélik bankárkörökben jogosnak a kormány egyébként nem túl szerencsés körülmények között végrehajtott intervencióját, de azt is elismerik, hogy az ÁVÜ-nek ezer magyarázata lehet arra, miért ítélte elfogadhatónak az American General Hospitality ajánlatát. (Eladhatták volna nagyobb összegért a Fórumot, de ezzel eladhatatlanná vált volna a többi; a kormány maga ragaszkodik a készpénzes privatizációs stratégiához, ami mindig alacsonyabb bevételt jelent, mint az egyéb pénzügyi kosnt- rukciók, stb.) Mint azt a Kormányzati Ellenőrzési Iroda vizsgálata megállapította, a HungarHotels ügyben törvénysértés nem történt, korrupciónak a gyanúja sem merült fel. Csak az a kérdés maradt megválaszolatlan, hogy jó üzletet kötött-e az Állami Vagyonügynökség, valós értékén kerül e magánkézbe az állami vagyon? Ugyanez a kérdés azonban a privatizáció kezdete óta számtalanszor felvetődött, s nem nehéz megjósolni, hogy az újévben sem kerül le a napirendről. A következő privatizációs vita középpontjában nagy valószínűséggel a Budapest Bank magánkézbeadása áll majd. A The Wall Street Joumai Europe december 27-én egy jól tájékozott budapesti hírforrásra hivatkozva közölte, hogy a Credit Suisse nevű svájci bank a holland ING és az Allied Irish Banks PLC megelőzésével megnyerte azt a pályázatot, melyet a hatodik legnagyobb magyar bank privatizációjára írtak ki. A megállapodás aláírására várhatóan a napokban, január első felében kerül sor. Az erről szóló döntés Békési László pénzügyminiszter és Bokros Lajos bankigazgató találkozóján született. A pontos részletek nem ismeretesek, de mint hírlik, 100 millió dolláros alaptőkeemelésről van szó, s akárcsak a HungarHotels esetében arról, hogy a külföldi bank többségi tulajdont szerez. Akkor tehát ismét lehet vitatkozni arról, mekkora nemzeti vagyon, vagy vagyontermelő képesség kerül külföldi kézre egy viszonylag szerény összegért, mely minden esetre csekély töredéke csupán a magyar állam egyetlen évben keletkező kül- fijjdi adósságának. E s ismét összecsapnak a szkeptikusok azokkal, akik úgy érzik, nem az azonnali készpénz a lényeg, hanem a privatizáció távolabbi következményei a fontosabbak. Adott esetben a szakértők számára a vészesen megkésett bankprivatizáció, s ezzel együtt a hazai bankrendszer most már elodázhatatlan korszerűsítése jelenti a nagyobb vonzerőt, mint a készpénz. A bankárok tudják legjobban - az idő pénz. Az idő- veszteség pedig ebben a helyzetben a szakértők szerint különösen veszélyes, mivel az állami tulajdonban lévő bankok a rendszerváltozás éveiben bizonyították be működésképtelenségüket. És a remélhetőnél alacsonyabb privatizációs bevétellel szemben ez esetben sem jobb ajánlatok állnak, hanem az a keserves tapasztalat, hogy privatizáció nélkül a hazai bankok évek óta csak az államadósságot gyarapítják. Rékássy Zoltán Politikusok népszerűsége Nyugati országrész Ország ismertség ismertség december december Göncz Árpád % 95 Hóm Gyula 94 95 Torgyán József 93 94 Boross Péter 90 92 Orbán Viktor 90 90 Kuncze Gábor 90 91 Sutján László 88 90 Für Lajos 87 88 Demszky Gábor 85 88 Pető Iván 84 86 Békési László 84 86 Fodor Gábor 83 85 Szabó Iván 79 79 Deutsch Tamás 75 78 Nagy Sándor 75 73 G. Nagyné Maczó Ágnes 69 74 Keleti György 68 70 Baráth Etele 65 66 Szekeres Imre 57 57 Gál Zoltán 53 51 Szájer József 43 39 Füzessy Tibor 34 34 Nyugati országrész népszerűség (pontszám) December változás Ország népszerűség (pontszám) December változás Göncz Árpád 78 0 78 0 Demszky Gábor 67 +6 67 +5 Kuncze Gábor 67 +1 66-1 Keleti György 67 +4 65 +2 Horn Gyula 63 +3 61 0 Fodor Gábor 59-4 59-6 Pető Iván 59 +3 57-1 Szekeres Imre 55 +2 55 +1 Nagy Sándor 55 +4 54 +2 Baráth Etele 54 +6 55 +4 Gál Zoltán 53 +2 53-1 Surján László 53 +4 51 +2 Latorcai János 52-1 520 Deutsch Tamás 52-3 53 0 Békési László 50 +2 51 +1 Orbán Viktor 49-4 50-1 Szájer József 48 +4 46 +3 Torgyán József 45 +2 43 0 Szabó Iván 43 0 41-3 Füzessy Tibor 43-2 44 0 G. Nagyné Maczó Ágnes 42 +4 41 +3 Für Lajos 42 0 40-1 Boross Péter 35 +2 34 0 Csekély kormányzati erősödés, az ellenzék megítélésében pedig némi elbizonytalanodással vegyes kép - összefoglalóan ennyit mondhatunk az év utolsó hónapjában politikusaink népszerűségéről, a politikai közvéleményről. Az elmúlt hónaphoz képest jelentősebb változást csak a helyhatósági választások hoztak. 23 fős szimpátia-listánkon a szabad demokraták és a szocialisták jelöltjének 6-6 pontos előretörésével Demszky Gábor 4, Baráth Etele pedig 5 hellyel ugrott előrébb. így Demszky immár közvetlenül Göncz Árpád után - Kunczével és Keletivel holtversenyben - a második, az MSZP színeiben „ringbe szállt” ex-expobiztos pedig az első tíz legnépszerűbb közéleti személyiség közt tudhatja magát. Ézzel szemben Latorcai János, aki végül Baráth Etelét megelőzve másodikként került ki a küzdelemből egy árnyalatnyit vesztett is pontjaiból.Az intenzív választási kampánynak köszönhetően Demszky Gábor 8, Baráth Etele pedig 22 %-kal tudta növelni az őket ismerők körét. Fodor Gábor művelődési miniszter" népszerűsége immár három hónapja folyamatosan csökken, megítélése a legutóbbi felméréshez viszonyítva 3, a szeptemberi szinthez képest pedig 7 pontot romlott. Ha mérsékeltebb is, de hasonló folyamatos visszaesés figyelhető meg a fideszes Deutsch Tamásnál, akinek tetszési indexe most az év végén 5 ponttal alacsonyabb az őszi listán elért eredményeknél. A Kisgazda- párt elnöke, Torgyán József ezzel szemben hónapról-hónapra növelni tudta a vele szimpatizálók táborát, ami a népszerűségi ranglistán elfoglalt mind kedvezőbb helyezésekből is kitűnik. Ahhoz képest, hogy októberben még az utolsó előtti szereplője volt listánknak s csak Boross Pétert tudta megelőzni, az év végi „hajrában” a 18. helyre sikerült magát feltornászni megelőzve ezzel pártja és a kereszténydemokraták frakcióvezetőjét és a teljes MDF-es „vezérkart”. Az adatfelvétel ideje: 1994. december Az adatfelvétel módja: személyes, kérdőíves megkérdezés A megkérdezettek száma: 1000 fő, akik az egész országot képviselik, ebből 319 fő a nyugati országrész lakosságát reprezentálja Alapsokaság: 18 éves és idősebb állandó kelet-magyarországi lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár Az alapsokaság és a megkérdezettek öszszetétele korcsoport, nem és a lakóhely típusa szerint megegyezik A népszerűségi pontszám 0-tól 100-ig teijedhet, ahol a 0 pont nagy ellenszenvet, a 100-as nagy rokonszenvet jelent. A -4 és +4 közötti pontszámkü- lönbségek statisztikailag nem jelentősek. Az azonos pontszámú politikusokat a tizedpontszá- moknak megfelelő sorrendben szerepeltetjük. á « 4 k 4 I
