Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)

1995-01-05 / 4. szám

1995. január 5., csütörtök Városaink új Dunántúli napló 7 Pécsi körkép Borsó a falon? Tartok tőle, én már soha sem leszek eléggé népszerű. Termé­szetesen nem a sztárszerep haj­szolásának sikertelensége mon­datja ezt velem - akkor a szőlő savanyú voltára hivatkoznék -, hanem Machiavelli egyik gondolatsorába való kapaszko­dás. A „népszerű”-t is csak eti­mológiai játéknak szántam: a „néphez”, a vagy a „többséghez hasonló” lenne a megfelelőbb. A Beszélgetések Titus Livius első tíz könyvéről című munká­jából vett idézet előttem azt bi­zonyítja, hogy Machiavelli in­kább volt a politikai realitás, mint a cinizmus apostola: „ Aki­nek az a szándéka vagy elhatá­rozása, hogy megújítja az állam rendjét, és azt akarja, hogy el­fogadják és az új rendet min­denki megelégedésére fenn is tudja tartani, az feltétlenül őrizze meg a régi szokásoknak legalább a látszatát, hogy a nép ne vegye észre a rendszer meg­változását, még akkor se, ha az új törvények teljesen különböz­nek a régiektől, a legtöbb em­bert ugyanis a látszat éppen úgy kielégíti, mint a valóság, sőt, sokszor jobban lelkesedik a lát­szatért, mint a tényékért”. Én ugyan nem vagyok efféle lelkesedés fajta, ám nagyon is fontosnak tartom, hogy a tények és a látszat egy igába legyenek fogva, s egy irányba mozgassák az ügyeket. Ugyanakkor elis­merem, hogy dogmamentesen okos Machiavelli tanácsa - par­don! -, amit a rendszerváltás és a régi szokások összefüggéséről mondott. De vigyázat: a „lega- lább”-on van a hangsúly! Ezt meg-meg pendítettem az előző közgyűlésnek is. Java­részt kár volt a borsóért. Most újra reménykedem: az új köz­gyűlés jövő héten kezdi munka­ülései sorát és hátha kíváncsi lesz mások véleményére is. Erre azért is nagy szükség van, mert ebben a ciklusban kellene pó­tolni mindazt, ami az előzőben elmaradt a „legalább”-ból. Pél­dául a tisztségviselők fogadó­napja minimum hasznos pla­cebo, a koncepció-jellegű táv­lati városméretű tervezés vi­szont nem az ördög műve és a szakértelem igénye annak inter- nacionális jellege ellenére sem (?!) bolsevik ármány. Ézt azért is hangsúlyozom, mert a közeljövő feladata a közgyűlési szakbizottságok megalakítása. Szerintem ez szo­rosan összefügg a szervezeti és működési rend felülvizsgálatá­val és reformjával. Részint azért, amire már Machiavelli is rámutatott: „azok a szervezetek élnek rendezettebben és hosz- szabb ideig, amelyeknek a fel­építése lehetővé teszi a gyakori megújulást”. S részint a korábbi gyakorlat hibája miatt. Vagy ne­tán életben kívánják tartani azt az országos kuriózumot - amely akár alkotmánysértőnek is mi­nősíthető -, hogy a szakbizott­ságokban a nem képviselő ta­goknak, vagyis a szakértőknek nincs szavazati joguk? Ez lesz továbbra is a döntéselőkészítés elve egy tudományos központ­nak számító városban? S ha netán igen, csodálkozha­tok-e ezek után, hogy nem le­szek eléggé népszerű az „akinek az Isten mandátumot ad, gene­rális szaktudást is ad hozzá” fel­fogású körökben? Dunai Imre Hird és Szabolcs részönkormányzat Az előző közgyűlés egyik utolsó döntésével - aláírásgyűj­tés hatására és a választási kampány elején! - településré­szi önkormányzatot adott két peremterületnek, Hirdnek és Szabolcsnak. Tulajdonképpen ez a meghatározás pontatlan: a létrehozást kimondó határozat­ban és az önkormányzat szerve­zeti és működési szabályzatát módosító rendeletben így sze­repel a hivatalos megnevezés: „Pécs Hird Településrészi Ön- kormányzat”, illetve „Pécs Pécsszabolcs Településrészi Önkormányzat”. Az utóbbi esetében ezzel ér­dekes szituáció keletkezett: vagy egy formailag nem is lé­tező városrész kapta meg a jo­gosítványt, vagy a korábbi tes­tület burkoltan módosította a te­lepülésrészek elnevezéséről szóló hatályos rendeletét, amely feleslegesnek tartva azt, minde­nütt mellőzte a „Pécs” előtagot. Mindkét változat tulajdonkép­pen képtelenség, de nincs har­madik, csak az a jószándékú ér­telmezés, hogy mindenki ugyanazt érti alatta. Csakhogy a város észak-keleti csücskében élők nem szokták Hősök tere környékét és Szabolcsfalut egy kalap alá vonni Szabolcsként, így aztán értelmezésre szorulna, hogy területi határvonalakkal mit is jelölt Pécsszabolcsnak az önkormányzati rendelet, illetve határozat. Ez ugyanis elmaradt. Pedig nem érdektelen, hiszen bár Pécsszabolcs is viszonylag elkülönültebb városrésznek ne­veztetett, nincs messzebb Fe­hérhegytől, mint a régi Kertvá­rosé Megyervárostól. No de majd csak kialakul, hi­szen az említett jogi normákban nem szerepel, de az indoklá­sukban kimondatott, hogy a te­lepülésrészi önkormányzatok fokozatosan jönnek létre, vagyis lényegében kísérletiek, később még méretre igazítan- dók. Ennek oka pedig igen egy­szerű: az előző közgyűlés annak ellenére, illetve annak tudatá­ban hozta meg döntését, hogy a téma részletesebb törvényi sza­bályozását idénre tervezik. Az anyagi eszközök átadásáról sem tudott útmutatást adni a Bel­ügyminisztérium, mert az ön- kormányzati gazdálkodást érintő változások összefüggnek az államháztartás átfogó re­formjával. Sőt, a Polgármesteri Hivatal szakapparátusa sem tar­totta lehetségesnek tételesen ki­számolni az egyes átadandó fel­adatokra jutó pénzösszeget. Ezért idei költségvetési elköte­lezettségként mindkét részön­kormányzat 10-10 millió forint keretet kap. Ám előbb még meg kellene alakulniuk. Ennek időpontját 1995. január 15. utánra jelölte meg a tavalyi közgyűlési hatá­rozat. A részönkormányzat a te­lepülésrészi képviselőkből és a választópolgárok jelölése alap­ján más választópolgárokból áll és a vezetőjén kívül három tagú. A polgármester előterjeszté­sére a közgyűlés választja meg a részönkormányzat vezetőjét, valamint a településrész lakos­ságának ajánlása alapján a ré­szönkormányzat tagjait. Az ajánlás településrészi gyűlésen történik. A településrészen ál­landó lakóhellyel bíró választó- polgárok tehetnek javaslatot a jelöltekre, s azokat nyílt szava­zással választják meg. Jelölt az lehet, akit a gyűlésen megjelen­tek legalább 10 %-a támogat. Az így összeálló részönkor­mányzat testületé véleményt nyilváníthat a helyi település­rendezésről és fejlesztésről, a környezet védelméről, a vízve­zetésről, a csapadékvíz elveze­téséről, a csatornázásról, a köz­utak és közterületek fenntartá­sáról, a köztisztaságról, a tűz­védelemről, a közbiztonságról, az energiaszolgáltatásról, to­vábbá foglalkoztatási kérdések­ről, közműépítésről, az egész­séges életmódról és a sport­életről, kulturális kérdésekről (közterületek és intézmények elnevezéséről), a város rende­let-tervezeteiről, a helyi intéz­ményvezetők kinevezéséről, a szociális ellátás körébe tartozó egyedi hatósági ügyekről. Ezen kívül kapcsolatot tart a részönkormányzat területén működő állami, társadalmi szervekkel és a Polgármesteri Hivatallal, valamint közcélú munkát szervezhet. Végül döntési jogköre van a 10 milliós keret felhasználásá­ról, ám erről tételes kimutatást kell készítenie. D. I. UTCÁRÓL UTCÁRA Romló római romokról (is) szól az „ének” A szép romkert csak álom marad? Fotó: Müller Andrea s E vek óta mélységes mély csend honol a jaj de régen kiásott rómaikori romok körül ott az IH és a Kereskedők Háza között. Pedig ez is úgy volt, mint a dominikánum: szép romkertté lesz, a város dicső múltjának egy részévé oly mó­don, hogy valami mai prakti­kum kerül föléje védelem gya­nánt is. Látni való azonban, hogy mind kevesebb a lehető­ség erre. A dominikánumot - bármennyire is sajnáljuk - ho­mok oltalma alá rejtették már, jobb időkre biztosítva a romok állapotát. De mi lesz az itteni rómaikori romokkal? Az évek óta tartó kitártság szemlátomást nem használ nekik, a romok romlanak, s ha nem történik va­lami az érdekükben, a bemutat­hatóságnak még az álma is szer­tefoszlik. Meggondolandó: nem kellene-e ezt is homokba ágyazni, ám nem építeni sem­mit e fölé sem, nehogy elvesz- szék a nagy lehetőség, amire remélhetően emlékeztetni fog­ják a mindenkori illetékeseket a Kereskedők Háza földszintjén látható épületmaradványok. E gy kis adalék a szemetelés természetrajzához, amelyről rengeteg elmarasztaló szó esett az önkormányzati választások előtt, azóta már szinte alig, de minek is, hiszen olyan jól meg­vagyunk így együtt. A szemete­lés okaként mindig az emberi gondatlanság, figyelmetlenség jelöltetik meg. Végeredmény­ben a most következő példázat­nak is ez lehetne az oka, bár én mindenféle szándékosságot eleve kizárnék. Mert bizonyára a jó szándék vezette a szom­szédban azt, aki - dugig lévén már a szemeteskonténer - a hul­ladékot a mellette lévő nagymé­retű dobozba rakta. Szegény feje nem sejthette a következ­ményeket. Az történt ugyanis, hogy egy hirtelen támadt szél­roham feldöntötte a dobozt, ki­fújta belőle a papírszemetet, amely pillanatok alatt szétterült a környéken. Kisvártatra már csaknem 200 méterre sodródtak a papírok, a doboz is elindult. Talán öt percbe sem telt, a mi konténerünk környéke már pa­tyolattiszta volt, de - mivel a szél még tartott - a látóhatáron belül sem volt már semmi a „mi” szemetünkből. Csak a sze­rencsétlen doboz maradványa tanyázik még most is annak a bokornak a tövében, amely ak­kor megállította. Lám: ha a ter­mészet akarja, a legjobb szán­dék is a visszájára fordul. N em tudom, emlékszik-e még a T. Olvasó a „Stark”-ra? Arra a hajdani exk­luzív textilboltra a Kossuth La­jos utca dereka táján, a zálog­házzal szemben. Stark úr idején fogalom volt ez az üzlet, amely a legfinomabb textilárut kínálta mindig, s ahol a főnök szemé­lyesen közreműködött az akár csak egyszer betévedt vevő ki­szolgálásában is. S azt, aki többször is betért, már szemé­lyes jó ismerősként fogadta. Abban az időben, amikor ke­reskedés címén egészen más ér­zeteket igyekeztek belevemi az emberbe, ez bizony nagy dolog volt. Stark úr távoztával az üzlet eleinte csak alig észrevehetően majd mind gyorsabban kezdett „leereszteni”, s legutóbb már a kirakatot elárasztó dunnák, pár­nák valami visszavonhatatlant jeleztek. A minap a karácsonyi vásár hajrájában arra járván megdöbbenéssel láttam, hogy „a Stark” végleg megszűnt, a helyén pedig - miért is ne? - elektronikus termékeket árusí­tanak. A polcokon, amelyeken nem is oly régen még vég szö­vetek és más textiláruk sorjáz­tak pedáns rendben csopor­tosítva, most mindenféle hang- geijesztő berendezések kelletik magukat. És vajon meddig? És vajon mi jön utánuk a szokásos boltkeringő jegyében. M iért is mondtam el ezt? Csak azért, mert évek óta tanúi lehetünk, hogy megszo­kott, patinás üzletek máról hol­napra nyomtalanul eltűnnek a rekapitalizáció jegyében, hogy valami egészen másnak adják át a helyüket. Tetszik emlékezni még „a Gelká”-ra. Annak a megszűnte óta a helyén - ha jól számolom - éppen a harmadik nekifutásként - most egy repre­zentatív könyvesbolt van. No és még azért is, mert „a Stark” után a Tündébe mentem be, csak úgy kíváncsiságból. Azt jól tudjuk, hogy évek óta tartó átalakulási folyamat helyszíne ez az igazán magas színvonalú­nak megálmodott és meg is va­lósított áruház, amely létét az akkori lendületes belvárosi re­habilitációnak köszönheti. Az első ijedelmet a gondosan elre- kesztett ékszerbutik megjele­nése okozta. Most meg az, hogy a földszinti illatszerosztály, meg a mögöttes bőrdíszmű és egyéb(?) részleg is megszűnt, s az egésznek a helyét egy óriási cipőbazár foglalta el. A látvány elkedvetlenített, az emeletre azért már fel sem mentem. De közben „a Stark” sorsa járt az eszemben s az: vajon mi lehet a Tünde jövője? Ez a kis remekmű exkluzív áruházként (aminek született is) átmentheti-e magát a jobb napokra, vagy el kell e tűr­nie, hogy jön majd valaki, aki megveszi és kénye-kedvére va­lami mást erőszakol belé, netán fel is forgatja a belső terét, kerül, amibe kerül? ... Hársfai István Városkép-album A belvárosban sétálva szívesen pihentetjük szemünket egy-egy régi épületen. Az aprólékos gonddal megformázott, gyönyörű ko­vácsoltvas kapuk, ajtók, erkélyek, lámpák is a múltat idézik. Vigyázni kellene rájuk, hogy e ma már ritka mesterség kincseit az utánunk következő nemzedékek is megcsodálhassák Müller Andrea A befolyás A városvédők éves közgyű­lésén nyilvános megrovást kaptam, amiért nem tudtam elintézni az önkormányzat­nál, hogy a volt Erzsébet Tu­dományegyetem nemzetközi hírű orvosprofesszorai emlé­két utcanévvel örökítsék meg Pécsett. Tény és való, az elmúlt négy év során csupán Ángyán Jánosról neveztek el újonnan utcát, de az is tény, hogy a többiek életrajzát és a javas­latot is benyújtottuk az ön- kormányzat kulturális bizott­ságának. Közterületek név­adásáról ugyanis az önkor­mányzat közgyűlésének csak a kulturális bizottság tehet ajánlást, s ebbe a bizottságba nemhogy szakértőként nem hívtak meg bennünket, hanem a négy év alatt meg sem hall­gattak. (Amikor éppen mód lett volna rá, az ülésük ma­radt el határozatképtelenség miatt.) Ezzel együtt javasla­tunkat - amelyet annak ide­jén eljuttattunk az egészség- ügyi bizottságnak és a POTE vezetésének is - örökli az új önkormányzati testület. A városvédők közgyűlésén is elhangzott magyarázathoz most már csak egy rezignált megjegyzést fűzök: ebből is látható, milyen befolyással bírnak Pécsett a városvédők. Dr. Vargha Dezső Parkolóbérletek, behajtási engedélyek A Közüzemi Rt. megkezdte az 1995. évi állandó behajtási engedélyek és parkolóbérletek kiadását. Az ügyfeleket a Rákó­czi u. 55. szám alatti székház földszintjén vátják február 28-ig minden munkanap hétfő­től csütörtök 9-14 óráig, pénte­ken 9-12 óráig. 1995. márciusá­tól az ügyfélfogadás hétfőn 12-15.30 óráig, szerdán 8-15.30-ig tart. Az 1994. évi állandó behaj­tási engedélyek és parkolóbérle­tek 1995. január 31-ig érvénye­sek. Az eseti (órai, napi) behaj­tási engedélyek február 15-ig használhatók fel, cserére nincs lehetőség. Az engedélyek igénylésének, illetve bérletek vásárlásának feltételei nem vál­toztak. Mindig egészéves díjat kell fizetni, s az megegyezik az 1994. évivel: Eseti órai behaj­tási engedély 80 Ft./db.; eseti napi behajtási engedély 400 Ft/ db.. Állandó behajtási engedély: közterületi várakozásra jogosító lakossági 600 Ft/év; közterületi várakozásra jogosító közületi 25 000 Ft/év; áruszállításra fo­lyamatos rakodásra jogosító 1000 Ft/év; magánterületen tá­rolt járművek esetén ingyenes. Összevont parkolóbérlet 12 720 Ft/év; egy parkolóba szóló 6350 Ft/év; kedvezmé­nyes lakossági 2120 Ft/év. 1995-ben megszűnik parko­lási szolgáltatás a Rákóczi úti és Czinderi utcai parkolókban.

Next

/
Thumbnails
Contents