Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1995-01-05 / 4. szám
1995. január 5., csütörtök Városaink új Dunántúli napló 7 Pécsi körkép Borsó a falon? Tartok tőle, én már soha sem leszek eléggé népszerű. Természetesen nem a sztárszerep hajszolásának sikertelensége mondatja ezt velem - akkor a szőlő savanyú voltára hivatkoznék -, hanem Machiavelli egyik gondolatsorába való kapaszkodás. A „népszerű”-t is csak etimológiai játéknak szántam: a „néphez”, a vagy a „többséghez hasonló” lenne a megfelelőbb. A Beszélgetések Titus Livius első tíz könyvéről című munkájából vett idézet előttem azt bizonyítja, hogy Machiavelli inkább volt a politikai realitás, mint a cinizmus apostola: „ Akinek az a szándéka vagy elhatározása, hogy megújítja az állam rendjét, és azt akarja, hogy elfogadják és az új rendet mindenki megelégedésére fenn is tudja tartani, az feltétlenül őrizze meg a régi szokásoknak legalább a látszatát, hogy a nép ne vegye észre a rendszer megváltozását, még akkor se, ha az új törvények teljesen különböznek a régiektől, a legtöbb embert ugyanis a látszat éppen úgy kielégíti, mint a valóság, sőt, sokszor jobban lelkesedik a látszatért, mint a tényékért”. Én ugyan nem vagyok efféle lelkesedés fajta, ám nagyon is fontosnak tartom, hogy a tények és a látszat egy igába legyenek fogva, s egy irányba mozgassák az ügyeket. Ugyanakkor elismerem, hogy dogmamentesen okos Machiavelli tanácsa - pardon! -, amit a rendszerváltás és a régi szokások összefüggéséről mondott. De vigyázat: a „lega- lább”-on van a hangsúly! Ezt meg-meg pendítettem az előző közgyűlésnek is. Javarészt kár volt a borsóért. Most újra reménykedem: az új közgyűlés jövő héten kezdi munkaülései sorát és hátha kíváncsi lesz mások véleményére is. Erre azért is nagy szükség van, mert ebben a ciklusban kellene pótolni mindazt, ami az előzőben elmaradt a „legalább”-ból. Például a tisztségviselők fogadónapja minimum hasznos placebo, a koncepció-jellegű távlati városméretű tervezés viszont nem az ördög műve és a szakértelem igénye annak inter- nacionális jellege ellenére sem (?!) bolsevik ármány. Ézt azért is hangsúlyozom, mert a közeljövő feladata a közgyűlési szakbizottságok megalakítása. Szerintem ez szorosan összefügg a szervezeti és működési rend felülvizsgálatával és reformjával. Részint azért, amire már Machiavelli is rámutatott: „azok a szervezetek élnek rendezettebben és hosz- szabb ideig, amelyeknek a felépítése lehetővé teszi a gyakori megújulást”. S részint a korábbi gyakorlat hibája miatt. Vagy netán életben kívánják tartani azt az országos kuriózumot - amely akár alkotmánysértőnek is minősíthető -, hogy a szakbizottságokban a nem képviselő tagoknak, vagyis a szakértőknek nincs szavazati joguk? Ez lesz továbbra is a döntéselőkészítés elve egy tudományos központnak számító városban? S ha netán igen, csodálkozhatok-e ezek után, hogy nem leszek eléggé népszerű az „akinek az Isten mandátumot ad, generális szaktudást is ad hozzá” felfogású körökben? Dunai Imre Hird és Szabolcs részönkormányzat Az előző közgyűlés egyik utolsó döntésével - aláírásgyűjtés hatására és a választási kampány elején! - településrészi önkormányzatot adott két peremterületnek, Hirdnek és Szabolcsnak. Tulajdonképpen ez a meghatározás pontatlan: a létrehozást kimondó határozatban és az önkormányzat szervezeti és működési szabályzatát módosító rendeletben így szerepel a hivatalos megnevezés: „Pécs Hird Településrészi Ön- kormányzat”, illetve „Pécs Pécsszabolcs Településrészi Önkormányzat”. Az utóbbi esetében ezzel érdekes szituáció keletkezett: vagy egy formailag nem is létező városrész kapta meg a jogosítványt, vagy a korábbi testület burkoltan módosította a településrészek elnevezéséről szóló hatályos rendeletét, amely feleslegesnek tartva azt, mindenütt mellőzte a „Pécs” előtagot. Mindkét változat tulajdonképpen képtelenség, de nincs harmadik, csak az a jószándékú értelmezés, hogy mindenki ugyanazt érti alatta. Csakhogy a város észak-keleti csücskében élők nem szokták Hősök tere környékét és Szabolcsfalut egy kalap alá vonni Szabolcsként, így aztán értelmezésre szorulna, hogy területi határvonalakkal mit is jelölt Pécsszabolcsnak az önkormányzati rendelet, illetve határozat. Ez ugyanis elmaradt. Pedig nem érdektelen, hiszen bár Pécsszabolcs is viszonylag elkülönültebb városrésznek neveztetett, nincs messzebb Fehérhegytől, mint a régi Kertvárosé Megyervárostól. No de majd csak kialakul, hiszen az említett jogi normákban nem szerepel, de az indoklásukban kimondatott, hogy a településrészi önkormányzatok fokozatosan jönnek létre, vagyis lényegében kísérletiek, később még méretre igazítan- dók. Ennek oka pedig igen egyszerű: az előző közgyűlés annak ellenére, illetve annak tudatában hozta meg döntését, hogy a téma részletesebb törvényi szabályozását idénre tervezik. Az anyagi eszközök átadásáról sem tudott útmutatást adni a Belügyminisztérium, mert az ön- kormányzati gazdálkodást érintő változások összefüggnek az államháztartás átfogó reformjával. Sőt, a Polgármesteri Hivatal szakapparátusa sem tartotta lehetségesnek tételesen kiszámolni az egyes átadandó feladatokra jutó pénzösszeget. Ezért idei költségvetési elkötelezettségként mindkét részönkormányzat 10-10 millió forint keretet kap. Ám előbb még meg kellene alakulniuk. Ennek időpontját 1995. január 15. utánra jelölte meg a tavalyi közgyűlési határozat. A részönkormányzat a településrészi képviselőkből és a választópolgárok jelölése alapján más választópolgárokból áll és a vezetőjén kívül három tagú. A polgármester előterjesztésére a közgyűlés választja meg a részönkormányzat vezetőjét, valamint a településrész lakosságának ajánlása alapján a részönkormányzat tagjait. Az ajánlás településrészi gyűlésen történik. A településrészen állandó lakóhellyel bíró választó- polgárok tehetnek javaslatot a jelöltekre, s azokat nyílt szavazással választják meg. Jelölt az lehet, akit a gyűlésen megjelentek legalább 10 %-a támogat. Az így összeálló részönkormányzat testületé véleményt nyilváníthat a helyi településrendezésről és fejlesztésről, a környezet védelméről, a vízvezetésről, a csapadékvíz elvezetéséről, a csatornázásról, a közutak és közterületek fenntartásáról, a köztisztaságról, a tűzvédelemről, a közbiztonságról, az energiaszolgáltatásról, továbbá foglalkoztatási kérdésekről, közműépítésről, az egészséges életmódról és a sportéletről, kulturális kérdésekről (közterületek és intézmények elnevezéséről), a város rendelet-tervezeteiről, a helyi intézményvezetők kinevezéséről, a szociális ellátás körébe tartozó egyedi hatósági ügyekről. Ezen kívül kapcsolatot tart a részönkormányzat területén működő állami, társadalmi szervekkel és a Polgármesteri Hivatallal, valamint közcélú munkát szervezhet. Végül döntési jogköre van a 10 milliós keret felhasználásáról, ám erről tételes kimutatást kell készítenie. D. I. UTCÁRÓL UTCÁRA Romló római romokról (is) szól az „ének” A szép romkert csak álom marad? Fotó: Müller Andrea s E vek óta mélységes mély csend honol a jaj de régen kiásott rómaikori romok körül ott az IH és a Kereskedők Háza között. Pedig ez is úgy volt, mint a dominikánum: szép romkertté lesz, a város dicső múltjának egy részévé oly módon, hogy valami mai praktikum kerül föléje védelem gyanánt is. Látni való azonban, hogy mind kevesebb a lehetőség erre. A dominikánumot - bármennyire is sajnáljuk - homok oltalma alá rejtették már, jobb időkre biztosítva a romok állapotát. De mi lesz az itteni rómaikori romokkal? Az évek óta tartó kitártság szemlátomást nem használ nekik, a romok romlanak, s ha nem történik valami az érdekükben, a bemutathatóságnak még az álma is szertefoszlik. Meggondolandó: nem kellene-e ezt is homokba ágyazni, ám nem építeni semmit e fölé sem, nehogy elvesz- szék a nagy lehetőség, amire remélhetően emlékeztetni fogják a mindenkori illetékeseket a Kereskedők Háza földszintjén látható épületmaradványok. E gy kis adalék a szemetelés természetrajzához, amelyről rengeteg elmarasztaló szó esett az önkormányzati választások előtt, azóta már szinte alig, de minek is, hiszen olyan jól megvagyunk így együtt. A szemetelés okaként mindig az emberi gondatlanság, figyelmetlenség jelöltetik meg. Végeredményben a most következő példázatnak is ez lehetne az oka, bár én mindenféle szándékosságot eleve kizárnék. Mert bizonyára a jó szándék vezette a szomszédban azt, aki - dugig lévén már a szemeteskonténer - a hulladékot a mellette lévő nagyméretű dobozba rakta. Szegény feje nem sejthette a következményeket. Az történt ugyanis, hogy egy hirtelen támadt szélroham feldöntötte a dobozt, kifújta belőle a papírszemetet, amely pillanatok alatt szétterült a környéken. Kisvártatra már csaknem 200 méterre sodródtak a papírok, a doboz is elindult. Talán öt percbe sem telt, a mi konténerünk környéke már patyolattiszta volt, de - mivel a szél még tartott - a látóhatáron belül sem volt már semmi a „mi” szemetünkből. Csak a szerencsétlen doboz maradványa tanyázik még most is annak a bokornak a tövében, amely akkor megállította. Lám: ha a természet akarja, a legjobb szándék is a visszájára fordul. N em tudom, emlékszik-e még a T. Olvasó a „Stark”-ra? Arra a hajdani exkluzív textilboltra a Kossuth Lajos utca dereka táján, a zálogházzal szemben. Stark úr idején fogalom volt ez az üzlet, amely a legfinomabb textilárut kínálta mindig, s ahol a főnök személyesen közreműködött az akár csak egyszer betévedt vevő kiszolgálásában is. S azt, aki többször is betért, már személyes jó ismerősként fogadta. Abban az időben, amikor kereskedés címén egészen más érzeteket igyekeztek belevemi az emberbe, ez bizony nagy dolog volt. Stark úr távoztával az üzlet eleinte csak alig észrevehetően majd mind gyorsabban kezdett „leereszteni”, s legutóbb már a kirakatot elárasztó dunnák, párnák valami visszavonhatatlant jeleztek. A minap a karácsonyi vásár hajrájában arra járván megdöbbenéssel láttam, hogy „a Stark” végleg megszűnt, a helyén pedig - miért is ne? - elektronikus termékeket árusítanak. A polcokon, amelyeken nem is oly régen még vég szövetek és más textiláruk sorjáztak pedáns rendben csoportosítva, most mindenféle hang- geijesztő berendezések kelletik magukat. És vajon meddig? És vajon mi jön utánuk a szokásos boltkeringő jegyében. M iért is mondtam el ezt? Csak azért, mert évek óta tanúi lehetünk, hogy megszokott, patinás üzletek máról holnapra nyomtalanul eltűnnek a rekapitalizáció jegyében, hogy valami egészen másnak adják át a helyüket. Tetszik emlékezni még „a Gelká”-ra. Annak a megszűnte óta a helyén - ha jól számolom - éppen a harmadik nekifutásként - most egy reprezentatív könyvesbolt van. No és még azért is, mert „a Stark” után a Tündébe mentem be, csak úgy kíváncsiságból. Azt jól tudjuk, hogy évek óta tartó átalakulási folyamat helyszíne ez az igazán magas színvonalúnak megálmodott és meg is valósított áruház, amely létét az akkori lendületes belvárosi rehabilitációnak köszönheti. Az első ijedelmet a gondosan elre- kesztett ékszerbutik megjelenése okozta. Most meg az, hogy a földszinti illatszerosztály, meg a mögöttes bőrdíszmű és egyéb(?) részleg is megszűnt, s az egésznek a helyét egy óriási cipőbazár foglalta el. A látvány elkedvetlenített, az emeletre azért már fel sem mentem. De közben „a Stark” sorsa járt az eszemben s az: vajon mi lehet a Tünde jövője? Ez a kis remekmű exkluzív áruházként (aminek született is) átmentheti-e magát a jobb napokra, vagy el kell e tűrnie, hogy jön majd valaki, aki megveszi és kénye-kedvére valami mást erőszakol belé, netán fel is forgatja a belső terét, kerül, amibe kerül? ... Hársfai István Városkép-album A belvárosban sétálva szívesen pihentetjük szemünket egy-egy régi épületen. Az aprólékos gonddal megformázott, gyönyörű kovácsoltvas kapuk, ajtók, erkélyek, lámpák is a múltat idézik. Vigyázni kellene rájuk, hogy e ma már ritka mesterség kincseit az utánunk következő nemzedékek is megcsodálhassák Müller Andrea A befolyás A városvédők éves közgyűlésén nyilvános megrovást kaptam, amiért nem tudtam elintézni az önkormányzatnál, hogy a volt Erzsébet Tudományegyetem nemzetközi hírű orvosprofesszorai emlékét utcanévvel örökítsék meg Pécsett. Tény és való, az elmúlt négy év során csupán Ángyán Jánosról neveztek el újonnan utcát, de az is tény, hogy a többiek életrajzát és a javaslatot is benyújtottuk az ön- kormányzat kulturális bizottságának. Közterületek névadásáról ugyanis az önkormányzat közgyűlésének csak a kulturális bizottság tehet ajánlást, s ebbe a bizottságba nemhogy szakértőként nem hívtak meg bennünket, hanem a négy év alatt meg sem hallgattak. (Amikor éppen mód lett volna rá, az ülésük maradt el határozatképtelenség miatt.) Ezzel együtt javaslatunkat - amelyet annak idején eljuttattunk az egészség- ügyi bizottságnak és a POTE vezetésének is - örökli az új önkormányzati testület. A városvédők közgyűlésén is elhangzott magyarázathoz most már csak egy rezignált megjegyzést fűzök: ebből is látható, milyen befolyással bírnak Pécsett a városvédők. Dr. Vargha Dezső Parkolóbérletek, behajtási engedélyek A Közüzemi Rt. megkezdte az 1995. évi állandó behajtási engedélyek és parkolóbérletek kiadását. Az ügyfeleket a Rákóczi u. 55. szám alatti székház földszintjén vátják február 28-ig minden munkanap hétfőtől csütörtök 9-14 óráig, pénteken 9-12 óráig. 1995. márciusától az ügyfélfogadás hétfőn 12-15.30 óráig, szerdán 8-15.30-ig tart. Az 1994. évi állandó behajtási engedélyek és parkolóbérletek 1995. január 31-ig érvényesek. Az eseti (órai, napi) behajtási engedélyek február 15-ig használhatók fel, cserére nincs lehetőség. Az engedélyek igénylésének, illetve bérletek vásárlásának feltételei nem változtak. Mindig egészéves díjat kell fizetni, s az megegyezik az 1994. évivel: Eseti órai behajtási engedély 80 Ft./db.; eseti napi behajtási engedély 400 Ft/ db.. Állandó behajtási engedély: közterületi várakozásra jogosító lakossági 600 Ft/év; közterületi várakozásra jogosító közületi 25 000 Ft/év; áruszállításra folyamatos rakodásra jogosító 1000 Ft/év; magánterületen tárolt járművek esetén ingyenes. Összevont parkolóbérlet 12 720 Ft/év; egy parkolóba szóló 6350 Ft/év; kedvezményes lakossági 2120 Ft/év. 1995-ben megszűnik parkolási szolgáltatás a Rákóczi úti és Czinderi utcai parkolókban.