Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1995-01-31 / 30. szám
8 aj Dunántúli napló Magazin 1995. január 31., kedd A MAGYARSÁG SORSKÉRDÉSEI Hosszú, rögös úton HOL TARTUNK - MERRE KELL TARTANUNK? Hullámok burkában az ember Gondolatok dr. Iglói Zoltánnak, a Magyar-Román Baráti Társaság elnökének előadásából. Ha vannak sorskérdéseink, úgy mindenekelőtt ilyenként kell értékelnünk a határainkon túlra szorult magyarságnak az önazonosságáért folytatott szakadatlan küzdelmét. Trianon kisebbségi sorsba kényszerítette nemzetünk egyharma- dát. Ma olyan helyzettel találjuk szemben magunkat, amikor a fennmaradás feltételévé vált: megtaláljuk-e a megértés módozatait azokkal, akik a kisebbségi magyarság sorsára befolyást gyakorolhatnak. Nem késlekedhetünk vele, az idő ellenünk dolgozik. Régen felismert igazság: szomszédainkat el kell fogadnunk, ha nincs esély a helyváltoztatásra. Birtokon belül pedig azok vannak, akiknek hatalma a nagyobb létszámú kisebbségre terjed ki. Ebből következik: nekünk kell vállalnunk a kezdeményező szerepet és kezdeményezéseinknél sohasem szabad szem elől téveszteni azt a tényt, hogy a sajátunktól eltérő gondolkodásmódú, esetenként más erkölcsi értékeket valló nemzettel állunk szemben. Saját házunktáján is akad rendbetenni valónk. Az, amit negyven év szőnyeg alá sepert, napjainkban is súlyos gondot vet fel: sokakból hiányzik ma is az együttérzés, a segítőkészség, a saját hibájukon kívül kisebbségi sorba kényszerült magyarok iránt, de ugyanúgy felveti a fejét a közömbösség a hazai kisebbségekkel szemben is. A Trianon óta eltelt 75 év revíziós törekvései nem voltak eredményesek. Új utak keresésére hozta létre a Magyar-Román Baráti Társaságot. Létrejöttének két különös kísérőjelensége: olyan helyen szerveződött, Baranyában, ahol mindenféle kisebbség megtalálható, csak román nem - olyan időpontban, amikor a hasonló szervezkedéseknek az útja még járatlannak tekinthető, 1988-ban. A két ország kapcsolatában a kölcsönös bizalmatlanság, sőt uszítás volt jellemző és a diktatórikus rendszerből történő átmenet, az átalakulás is egyenlőtlen feltételekkel ment végbe. Az egyesület kezdeti célja A Magyar Posta Rt. „100 éves a Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rt.” elnevezéssel 22 forint névértékű bélyeget hozott forgalomba. Varga Pál grafikusművész tervei szerint az Állami csupán az volt, hogy a másik nép kultúráját, gondolkodás- módját meg lehessen ismertetni magyarokkal és románokkal is, és ennek révén fel lehessen ismerni a szembenállás mozgatórugóit. A többirányú gyanakvást leküzdve az induló 40 főről napjainkig ezres létszám fölé növekedett a társaság és ennek többsége román városokban csatlakozott. Kedvező tünet, hogy a romániai tagságnak már mintegy 40 %-a román nemzetiségű, akik a felsőbb értelmiséget képviselik. A tapasztalatok pedig azt bizonyítják, hogy a Romániában élő magyargyűlöletnek ott van talaja, ahol nem is élnek magyarok. A gyűlölet alapja a félelem. A románok azért félnek, mert szerintük a magyarok el akarják tőlük venni Erdélyt. A magyarok alapos okkal félhetnek attól, hogy a románok önazonosságuktól kívánják megfosztani őket. A magyarság félelmének indokolt voltát nem kell bizonygatni. A román félelmek alapja 50 évet meghaladó idő elteltével is a bécsi döntés, melynek körülményeihez hasonló nagyhatalmi eredetű átrendezés lehetőségét mindig is a fejük felett függő fenyegető kardnak tekintik. Mindkét ország az Európai Unióba törekszik, ahol nem fogadnak egymással cívódó, rendezetlen kérdéseket hordozó államokat. A járható út olyan alapszerződés, amely kiiktat a jövőre nézve minden vitás kérdést. Ez a kényszerpálya jelöli ki azt az utat, amelyen megegyezésre kell jutni mind a határok sérthetetlensége tekintetében, mind a nemzeti kisebbségeknek mindkét felet kielégítő kezelése tekintetében is. A Magyar-Román Baráti Társaság tevékenységére mindkét oldalon felfigyeltek. Nem lehetett elvárni tőle, hogy egycsapásra ledöntsön évszázados korlátokat. Ha jelentkeznek is pozitívumok a két ország, a két nemzet viszonyában, ezek csupán apró lépések. És még igen hosszú utat kell bejárnunk ahhoz, hogy baráti kézfogás után, súrlódások nélkül lehessünk együtt az európai közösség tagjai. Honvéd Hagyományőrző Egyesület Kovácsy Zoltán Nyomda Rt. több színű ofset- nyomással 750 ezer példányt készített a bélyegből, amelynek előterében az I. Ferenc József személyszállító gőzhajó, hátterében pedig a Baross önjáró motorhajó látható. az ember mai környezetei a kémiai, fizikai és biológiai hatások olyan mennyiségével, kombinációival és intenzitásával bombázzák az évmilliók alatt nem erre felkészült immunrendszert, hogy nem csoda, ha elkezd kapkodni és „hisztérikusan ” reagál. ” Az idézet Szabópál Bálint, a Vita Alapítvány ügyvezetőjének „Az allergia és az épített környezet” című előadásából van. A lényege: létezik az építészetnek egy, az ember és a környezet egészségét alapul vevő olyan irányzata, amelyet összefoglalóan ökoló- gikusnak neveznek. Tegyük hozzá: a jelenlegi állapotokkal szemben. Ezt említve pedig némi magyarázat a címben szereplő burok kifejezésre. Korántsem mint védőpajzsot említjük, hanem ellenkezőleg: káros környezeti hatások sűrű hálójaként. Hé Kevés még az olyan építész, aki egy megbízást azért utasít vissza, mert a létesítmény roim bolná a környezetet. Elég csak felpillantanunk a Mecsek oldalára, ha bizonyíték kell. De mehetünk messzebb is: a Fü- löp-szigeteken egy repülőtér kifutópályája öt csodaszép korallzátony elbontott anyagából épült. Erre mondja Szabópál mérnök: a felhasználható erőforrások végességének beláttatása, mindenki számára elfogadottá tétele „világállami” feladat. Márpedig az építészet eleve romboló: a környezetet legkevesebb megváltoztatja. Nem csak az erőforrások apasztása révén, de azzal is, hogy az építmények maguk is kibocsátanak káros hatásokat. A szakirodalomban ezeknek már neve van, beszélnek többek között elektroszmogról, elekt- rostresszről. Előfordulhat, hogy az utca zajából-porából lakásába menekülő ember még szennyezettebb környezetbe jut. Nem a takarítatlanság miatt. Az elektromos áram okozta mágneses mezők, a földsugárzás „fonalai”, a radont kibocsátó építőanyagok, a ragasztók kipárolgása a bútorokból, festékek gőzei. A számítások szerint az átlagos európai ember idejének 70-80 százalékét tölti épületen belül. Kisgyermekek, idős emberek akár 95 százalékát is. Ezek a sugárzások-gő- zök-gázok pedig csaknem mindenütt ott vannak, mert hol nem használnak gipszet, parkettlakkot, padlószőnyeg-ragasztót, szintetikus festéket?- Meg kell próbálni alapvetően természetes anyagokat alkalmazni. A vályogot, követ, fát, téglát, mészhomokot, természetes mészvakolatokat, nádat, lent, méhviaszt - sorolhatnám, mert azért természetes anyagból is lehet építkezni, lakást felszerelni. Hé Rögtön a kérdés: többe kerül? Dr. Gubán Pál, a Kodolányi Főiskola turizmus-tanszékének docense visszakérdez: mi a drágább? Példaként említi az USA-beli patkányvadászokat, akiket azért alkalmaznak, hogy a hulladékgyűjtő telepeken irtsák ezeket az állatokat, őrizzék a lerakóhelyet óriási költségekért. Nem lenne rájuk szükség, ha nem termelnénk olyan irgalmatlanul sok hulladákot. Ami előzőleg Földünk természetes anyaga volt. S hogy csak a rövid távú üzleti érdekekkel ütközik az ökologikus gondolkodás, a hosszú távúakkal már nem. Észak-Amerikában „a halálba szeretik” a nemzeti parkokat - évente 400 millió látogatót kénytelenek elviselni. Mindez mintha messze esne az építészettől - és a kérdéstől: mi kerül többe? -, valójában a meglévő értékek megőrzéséről van szó, s ez vonatkozik az épített környezetre is. Szabópál Bálint véleménye: nehéz küzdelem folyik, mert ugyan az etikus építésznek megvannak az ökológiai szempontjai, de megvannak a sajátjai az építtetőnek is. A gyakorlat: ha az egészség, az emberbarát környezet drágább, az utóbbi inkább lemond erről, holott - állítja a mérnök úr - az ember és környezete egészségére figyelő, a természetes állapotot megtartó építészet nem kerül feltétlenül többe, mint az e szempontokat mellőző. A fenntartható fejlődés alapelvei között szerepel a sokszínűségfenntartása is. Az uniformi- záció ellen tiltakozik. A fejlődés a magyar közhelyszótár szerint - mondja Dr. Gubán — egyenlő az urbanizációval. Ezzel szemben lenne kívánalom, hogy helyben maradjon az ember, a saját környezetében, ott legyenek meg az épített és természetes környezetben az egészséges élet feltételei. És akkor még nem említjük a vonzó előnyt: a helyi értékek megőrzését.- Miért ne lehetne a vidéknek is ragyogó jövőt vizionálni? - teszi fel a kérdést dr. Gubán Pál. Ennek a környezetnek turisztikai jelentősége is van. A turizmus világszervezete felmérése szerint a domináns vonzerők a „nagy-szabadság” továbbra is a napfény, a tenger, a homok és a szex. Csakhogy gyakorlat már: az emberek megtartanak néhány „kis-sza- badságot’’ is, 3-4 napokat, ezt a lakóhelyükön, annak közelében, a régióban töltik el. Ott költenek, ott veszik igénybe a szolgáltatásokat, ennek okán itt kell új munkahelyeket teremteni. Ha egészséges és vonzó a környezet.- Ezért lehet mondani - teszi hozzá Szabópál Bálint -, hogy stratégiailag nem csak az egyén érdeke az ökológikus gondolkodás, ezen belül az ökológikus építészet, de ágazatoké is. De vetíthetjük ezt egy-egy településre is: a városoknak, így Pécsnek is, nem környezetvédelmi koncepcióra van szükségük, hanem az annál sokkal átfogóbb és sokoldalúbb ökológiai koncepcióra. Gondoljunk bele: a számítások szerint egy-egy város jó levegőjének biztosításához az kell, hogy területének 50 százalékát zöldfelület takaija. Ehhez alaposan át kellene gondolni az épületek helyét ... Pedig a mai tudás alapján is tervezhető már akár régiószintre is a környezetbarát építészet. Akárhonnan közelítjük: akkor tévedhetünk a legkisebbet, ha az ember életét eredetileg kísérő anyagokból építünk nekik - a tervezéstől a beköltözésig tartó együttműködés eredményeként - lakóházat, vagy irodát. A tömblakások ugyanis „emberen kívüli” szempontok szerint épültek: senki sem kérdezte meg őket, milyent szeretnének, ők milyenben éreznék jól magukat. Éhhez képest én feleslegesnek tartom a kérdést: drágább-e az ökológikus, az ember és a környezet egészségére figyelő építészet? Hé Még ez év őszén nemzetközi konferenciát rendeznek Milánóban, a téma a bioépítészet. Külön szekció foglalkozik majd az egészséges irodaépületekkel, kórházakkal. Ez a tanácskozás nyílván már túl lép az olyan magyarországi anomáliákon, hogy például lift nélkül terveztek meg egy mozgássérülteket ellátó intézetet. Vagy hogy Harkányban a gyógyító vizen kívül nagyon sok hiányzik az épített környezetből, ami önmagában is gyógyító lenne. Nem vagyunk azért teljesen lemaradva az egészséges, ökológiai szempontokra alapított építészet gondolatától: a Vita Natura Alapítvány már elkészített egy, a biológiai rákkezelést és más természetes gyógymódokat alkalmazó klinika tanulmánytervét. Már „csak” az általános igény hiányzik, hogy fel is épülhessen. Mészáros Attila új bélyeg Természetes anyagokból, eredeti esztétikai értékeket megőrizve is teremthető olyan otthon, mely testvériesen megfér a bennünket körülvevő környezettel Fotó: Löffler 1994 - meteorológus szemmel A megyében a csapadék az utolsó 14 évben a következőképpen alakult A meteorológusok megfigyelése arról tanúskodik, hogy tendenciájában az évi középhőmérséklet átlagosan lassan ugyan, de növekszik, ugyanakkor a csapadék mennyisége ugyancsak lassan, de csökken. Hasonló megfigyelések jellemzik baranyai megfigyeléseimet is. Az utóbbi 10 évben az átlagosnál egy kicsit többel - 2 százalékkal- növekedett az átlaghőmérséklet, ugyanakkor a csapadék mennyisége 1 százalékkal csökkent. Az évi csapadék az átlagos 666 mm-hez számítva az utolsó 14 évben az alábbiak szerint alakult. 1981-87 között 584 milliméterrel volt kevesebb az átlagosnál, 1988-ban 185 mm-el, 1989-ben 67 mm-el, 1990-ben 200 mm-el, 1991-ben 26 mm, 1992-ben 60 mm, 1994-ben 78 mm-el volt kevesebb, csupán 1993-ban haladta meg az évi átlagot 34 mm-el. 14 év alatt tehát 1166 milliméter, vagyis közel két évi teljes csapadék mennyiség maradt el. Ez természetesen hatott a térméshozamok alakulására is. Közben a legtöbb csapadékot elért esztendő 1987 volt, amikor az évi csapadék 10 százalékkal meghaladta a 666 millimétert. Az 1994. évi csapadékmennyiség, havonta a következőképen alakult: Az elmúlt évben a búzák csak úgy bírták az éveleji szárazságot, hogy 1993 végén októberben 63, novemberben 50, decemberben 125 százalékkal volt több csapadék az átlagosnál. A termés alakulására döntő hónapban, áprilisban a csapadék mennyisége megközelítette a szokásos évit, és a búza történelmének második legjobb eredményét produkálta, Baranyában elérte az 5 tonna átlagot. A kukorica átlagtermése sem volt rossz. Az egyéb technológiai feltételek mellett a perdöntő augusztusi csapdák igen kedvezőnek mondható. Ez 80 százalékkal meghaladta az átlagot. így jobb üzemeknél és egyéni termelőknél elérték a 8-9 tonna hektáronkénti átlagot, de a TAKI bicsérdi telepén kísérletekben meghaladta a 11 tonnát. Hasonlóan kedvező volt a csapadék viszony a cukorrépa termésére is, mivel akkor kapta a csapadékot, amikor legjobban tudta azt hasznosítani. így lett a bicsérdi szövetkezetben 50 tonna feletti átlagtermés, de több üzem átlaga is megközelítette az 50 tonnát. Sajnos a cukortartalom igen alacsony maradt, úgy 14-15% körüli. A burgonya viszont megsínylette a június-júliusi szárazságot és a magas burgonyaárak ennek is köszönhetők. A szőlősgazdák sem panaszkodhatnak a csapadékhiányra. A korai fajták közöt sok volt a rothadás, ami kezelési gondjaikat növelte. Meg kell még említenem a hőmérséklet alakulásában a napfényes órák megjelenését. Az évi szokásos 1955 órával szemben 2193 volt, ami 13%-al magasabb az évi átlagnál. Ez eredményezte azt, hogy az átlagos 3795 fok Celsius évi hőmennyiséggel szemben 4197 fok volt, tehát 10%-kal több az évi átlagnál. A tavalyi csapadékos ősz kedvezett a kalászosok fejlődésének. Kellően megerősödve mentek a télbe. Sőt az őszi árpák jórésze bokro- sodásnak is indult, ami nem mondható jónak, de a búzák is kellően megerősödve váiják a tavaszt. Az lenne jó, ha a száraz, fagyos napokban minél többen elvégeznék a fejtrágyázás egyré- szét. Bicsérden a TAKI telepén minden év januáijában szoktunk fejtrágyázni. Az egyéb feltételek biztosítása mellett ez eredményezte 1994-ben a 9,2 tonnás hektáronkénti átlagtermést a kísérleü parcellákon. Megyénkben borzasztóan elszaporodott a kukoricamoly (Pyrausta nubilalis) kártétele. Helyenként 40-50%-os károkat is okozott. Romlott a kukorica eltarthatósága, morzsolásának lehetősége. Tekintve, hogy a kukoricamoly május végén, júniusban rajzik, megvan a lehetősége annak, hogy a termelők addigra eltüntessék szármaradványokat és ezzel a további kártételét a fiatal növényeken megakadályozzák és a jövő évi termést biztonságosabbá tegyék. Dr. Baracs József I. Több évi II. III. IV. V. VI. átl. 41 45 38 60 61 81 '94-ben 44 31 30 53 37 65 % 107 69 79 88 61 80 VII. VIII. IX. X. XI. XII. hó. 68 59 46 44 72 51 mm. 28 108 57 50 33 52 mm. 41 183 128 113 46 102 mm. i
