Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1995-01-27 / 26. szám
1995. január 27., péntek Riport üj Dunántúli napló 11 SZABÁLYTALAN VÁROSTÖRTÉNETI UTAZÁSOK Amiről a pécsi házak mesélnek Egy könyv az unokáknak, avagy hét halott és a megégett polgármester a városháza sarkánál A z uránvárosi ház, amelyben dr. Szabó Lajos lakik nem dicsekedhet történelmi léptékű múlttal. Pedig a házigazdával éppenséggel ilyen témákról beszélgetünk. Példázatként két esetet említ arra, amikor a különbözőség mégsem tette lehetetlenné két közösség együttműködését a befej ezhetetlen viták ellenére sem, illetve az ártatlanokat sújtó kirekesztés a történelem furcsasága folytán városfejlesztő tényezővé vált.- A hódoltság idején a Tettye utcai Mindenszentek templomát használták a katolikusok is, használták a reformátusok is, mert a városon belül nem tűrték meg őket a törökök. A két felekezet válaszfallal megfelezte a templomot. Egyébként itt zajlott a híres Pécsi disputa. 1703-ban viszont rác martaló- cok törtek Pécsre és vérengzésük legfőbb célpontjai a katolikus papok voltak. Amikor megszabadult a város ettől a veszedelemtől, első határozatában a tanács kimondta: csak katolikus lehet Pécs lakója. Erre a rácok kiköltöznek a falakon kívülre és így jött létre Rácváros. Titokban örülök, hogy most csak a felvillantott párhuzam az új motívum: az említett esetekről magam rs olvastam. Pedig másfél évtizedes ismeretségünk alatt, szórványos találkozásaink során majdnem mindig meglepett egy-egy olyan helytörténeti információval, amelyről kénytelen voltam bevallani: ismeretlen volt addig előttem. Tulajdonképpen most is meglepett, de ez most a korábbiaknák jóval vaskosabb. Mondhatni négykötetes. Közös ismerőseink árulkodtak róla, hogy valóságos kincset rejteget: egy különleges pécsi városkalauz kéziratát. Helytörténeti érdeklődése ugyan nem volt rejtve előttem, ám mégsem gondoltam volna, hogy egy orvos és környezetvédelmi szakember ilyen munkába vágja a fejszéjét. M i lehet az inspiráció? Talán a családi hagyomány, a „tükeség kötelez” elve?- Az biztos, hogy érdekes família a miénk - kezdi a magyarázatot -, de éppenséggel nem pécsi gyökerű. Apám erdélyi székely, az anyám hajdú, és ősei 1625-ig kimutathatóan mindig is a hajdú vidéken éltek. Nos, apám és anyám Pesten találkoztak össze, majd Pécsre kerültek és én itt láttam meg a napvilágot 1927-ben. Hosszú évtizedek óta itt élek, itt tanultam, itt dolgoztam: ha nem is tűkének, de most már őspécsinek tarthatom magam. Az életrajz további releváns pontjait összefoglalva: a Pius Gimnázium adta meg számára az alapot, az indítást. Az egyetemi pályafutása alatt már harmadéves korától a mentőknél dolgozott. Sikerült is Pécset megismernie minden zegé- ben-zugában. Később — az 1956-os mohács-szigeti árvízi helytállást követően -, 1957-től a KÖJÁL-nál település-egészségüggyel és munkaegészségüggyel foglalkozott. Ez volt a kutatási témája is: a városépítés és a levegőszennyeződés összefüggése. Baranyában elsőként, országosan pedig harmadikként kezdte el az ilyen jellegű vizsgálatokat. Szerves folyatása volt addigi pályájának, hogy 1979-ben első igazgatója lett a Dél-Dunántúli Környezet- és Természetvédelmi Felügyelőségnek. Az intézmény élén eltöltött évek - 1986-ig, az infarktusig -, külön beszélgetést ki- tölthetnének, ám ez a mozgalmas időszak kevésbé tartozik mostani témánkhoz.- Amikor jött az infarktus, elkövetkezett a sok szabadidő - emlékezik a maga jellegzetesen akkurátus módján. - Akkor kezdtem el írni a szabálytalan várostörténeti utazásokat. Az adatgyűjtés azonban már jóval korábbról eredeztethető: az ötvenes évek végétől, noha akkor még nem volt elhatározott célja. A KÖJAL-nál különböző munkák egészségügyi felülvizsgálata volt a feladatom. Emiatt nagyon sok olyasmit megismerhettem a városból, amit egy átlag polgár nem lát. Meg aztán van egy kis történelmi érdeklődés bennem - jegyzi meg hamiskásan csippentve a szemével. -Úgy hozta az életem, hogy a Nemzeti Múzeum akkori főigazgatója és munkatársai rendszeresen visszatértek Pécsre. Megismerkedtem Fülep Ferenccel és a Burger Máriával. Ásatásoknál is állandóan ott lehettem. Közben persze tömték a fejem különböző ismeretekkel. A mostani négy kötetnek van előzménye is: 1970-ben jelentkezett kandidatúrára és a környezetvédelmi témájú disz- szertációban Pécs várostörténeti fejlődésre is kitért. Később az érdeklődése határozott és sajátos irányba fordult.- Lassan- klassan sok mindent összeolvastam és felmerült bennem a gondolat, hogy a hagyományos útikalauzok csak a kiemelkedő építészeti érdekességekkel foglalkoznak és kész. De egy városnak az életét akkor lehet megismerni, ha a benne lakók életstílusáról és munkájáról is van fogalmunk. Elkezdtem szisztematikusan összegyűjteni az ebbe a témakörbe tartozó irodalmat, adatokat, ötvözve saját helyismeretemmel. Az eredmény hatására alakult ki bennem az a meggyőződés, hogy ezt érdemes lenne az unokák számára összefoglalni. S talán nemcsak saját unokáim számára.-A négy kötet közös címe ’’Pécs: szabálytalan utazások, vagy miről mesélnek a házak”. Kissé talányos.- Az volt a koncepcióm, hogy elkezdem a sétát a Széchenyi téren: hogyan változott 1600-as évek végétől 300 éven át napjainkig. Es az általános történet ismertetésén túl házról házra haladok. Minden épületet bemutatok, amely akár építészeti, akár egykori lakói szempontjából valami várostörténeti érdekességgel bír. A Széchenyi tér után a belvárost osztottam fel négy részre égtájak szerint és a centrumból kifelé haladva „sétáltam”. A szisztéma érzékeltetésére: először az észak-keleti városfalhoz közel eső részek, aztán a Budai külváros, majd Gyárváros, Meszes, Sza- bolcsfalu. Ezekkel szinte egyetlen útikalauz sem foglalkozik. S persze így haladtam a többi égtáj irányába is. A szerző legnagyobb gondja visszaköszön a munkájáról szóló mostani írásban: rengeteg az anyag, de a terjedelemnek határai vannak. A négy kötet nagyon tömörítve is összesen 688 oldal. A terjedelem persze a módszerből és az alaposság igényéből adódik: több ezer pécsi házról van benne legalább néhány sornyi adat.- Ha valamelyik épületben egy üzem, vagy egy gyár volt, akkor igyekeztem annak rövid történeti összefoglalóját is megadni. Nagyon érdekes például a Pécsi Bőrgyár. Helyén vashámor volt a XIX. század első felében. 1848-ban pedig ott zajlott le az úgynevezett vashámori csata, amikor a császári seregek rác segédcsapatai megpróbálták Pécset bevenni, a város nemzetőrei pedig elűzték a támadókat. Vagy a sörgyár, amelynél kiderül, hogy először szerzetesek főztek azon a részen sört. A Rókus dombon volt a járványkórház, hiszen annak idején kitelepítették a fertőző betegeket a városon kívülre. Ráérő időben aztán sört is főztek az ápoló szerzetesek, mert ott jó víz volt. K érdezni sem kell: témát váltva a laikus szemek elől már régóta eltakart törökkori épületemlékekkel példálódzik. Azzal, hogy Kazinczy utca sarkánál is volt dzsámi. A mai épületnek a falában is benne vannak a maradványai. A török kiűzése után a dominikánusok visszajöttek és a színház helyén volt a kolostoruk, mellette pedig a templom, s attól keletre a temető. Ä dzsámit használták temetőkápolnának és a mai Apolló mozi felől jött felfelé a temetési menet. Egy másik török templom a János utca sarkánál volt: abból salétromfőző lett. Egy harmadik - nagy fürdővel összekötve - a mai^ városi bíróság helyén volt. Ám az Ágoston téri templom falában is benne vannak a törökkori boltívek.- Nekem valahogy másként tetszik a városom, amikor megyek és tudom, hogy hol mi volt korábban - meséli. Például a jóval később Jókairól elnevezett utcában született hajdan Zsol- nay Vilmos. A szülőházát, amely a 6-os számú telken állt, már lebontották: helyén az új a Római udvarral szemben van. A Citrom utca pedig - mint hosz- szú és vízszintes - a kötelesek utcája volt. Elkezdték a kötélfonást a déli városkapunál - ahol ma az Irgalmasok utcájában a Gazdasági Kamara épületének déli vonala van - és az utcát végigfonhatták a várfal mentén, mert nem zavart ott senkit. — Másképp fest a dolog, ha ismert várostörténeti közegben sétál az ember. Megyek a Posta- igazgatóság előtt és tudom: itt volt hajdan a püspöki kert, a helyén létesült később az első pécsi magánóvoda, amit megvettek a várostól és úgy építették fel a Postapalotát. Ä mögötte lévő területen volt a város fából épített színháza. A mai Fogászati Klinika, a régebbi kór- bonctan egykor városi tornacsarnok volt és ott zajlott Pécs kulturális életének zöme, amíg kőszínház fel nem épült. Vagy a Várady Antal utca 6-ban létesült 1885-ben Pécs első telefon- központja, s az utca alsó végén különböző időkben cukorgyár, kocsigyár, bőröndgyár is volt. A Zrínyi utca sarkán áll a Babits- ház. A köztudomásúan szekszárdi születésű költőnek a nagybátyja itt volt katona törzsorvos és amikor Babits Mihály apja meghalt, a fiú a pécsi nagybácsihoz került és a Nagy Lajos Gimnáziumban tanult. Á nagybácsinak egyébként volt egy bogara: a ház alagsori helyiségeiben madár rezervátumot rendezett be, ahol szabadon röpködhettek a kanárik.-Ha elmegyek a Ferenciek utcája 52. számú ház kapuja előtt, beugrik, hogy itt valahol, talán méternyire a lábam alatt van a szigeti városkapu forgóköve. A Jókai ' téren járva eszembe jut, hogy a XVIII. században még a halaskofák tere volt. Vagy egy kis kitérő a Le- dinára: az utolsóként lebontott vámház a Zsolnay gyár utáni útkereszteződésnél állt. Nagyjából Zsolnay Mauzóleumnál volt a vesztőhely és a mai nevén Bokor utcában lakott egykor a hóhér. A házszámot inkább hagyjuk. V ajon mire jó ez a lenyűgöző ismeretanyag olyasvalaki számára, akinek ez nem hivatása? Kérdés nélkül is megválaszolja:- Ha így sétálok’ az utcán és az ilyen emlékek az eszembe jutnak, akkor másként, szülővárosomat szeretőbben és folyamatukban látom a dolgokat.- A legrégebbi pécsi lakóháznak a mai Zsolnay Múzeum épületét tartják, s azzal, hogy Janus Pannonius is ott lakott.-Nem ugyanabból a korból származik az épület egésze. A legrégibb részéréről 1324-ből való az első írásos emlék. Nevezetes tulajdonosa - aki több megemlékezést érdemelne - nem Janus Pannonius volt, hanem Hantó György prépost aki kalocsai érsekké való kinevezéséig itt lakott, s az általa 1467. táján e házban alapított nyilvános könyvtár is addig állott fenn. Hantó Györgyről egyébként azt is feljegyezték 1446-ban, hogy a nagypréposti kúriájában gyönyörű kápolnát építtetett. Későbbi nevezetes tulajdonosa a háznak Brodarics István, a mohácsi csata magyar krónikása, aki 1524-26. között volt pécsi prépost és reneszánsz stílusban építette át a házat. Találomra lapozgatok az egyik kötetben, hogy az olvasó számára is érzékeltessem a dr. Szabó Lajos útikalauzának jellegét. Kihagyom a híres épületekről szóló hosszú összegzéseket. Idézetként csak apróságokra futja a terjedelemből: „Teréz utca 13.: A telek 1894. évi tulajdonosának Koszi Jánosnak a városház épületének a sarokboltjai raktárában a tűzijáték rakéták felrobbantak és hét ember halálát okozták. Az éppen akkor a hivatalába igyekvő Aidinger János polgármester és a tulajdonos, Koszi boltos súlyos égési sérüléseket szenvedtek. Ebben a házban működik a közkedvelt „Arany Kacsa” vendéglő is. „Citrom utca 4-6.: Ezen a telken állt 1712-ben a megyei hóhér, Netter Henrik háza. 1713-ban a püspöki prefektus és a város tiltakozott a hóhér ide telepítése miatt, de a ház eladásra csak 1780-ban került. ” „Szent István tér 1.: A ház tulajdonosai 1783-ig a Bedekovits és a Brezovics családok voltak. Ekkor mindkettőjüktől Kovács Aiíhály káptalani ispán vette meg. Örököseitől - árverésen - Dittler József kovácsmesteré lett. 1881-ben vásárolta meg Fe.Sztl Ferdinánd homoepata orvos. Fia dr. Feszti Nándor törvényszéki, majd ítélőtáblái bíró a természet kedvelőjeként élénk tevékenységet fejtett ki a Mecsek Egyesületben. Másik fia, Lehel, dandárparancsnokként szolgált és az első világháború utolsó időszakában váratlanul elhunyt” A kézirat tehát már megvan. Ám mikor lesz ebből hozzáférhető könyv? Úgy tűnik, ez a legnehezebb, máig megoldatlan „kutatási téma” dr. Szabó Lajos számára. Nem csodálom hangjának rezignáltságát: -Magánkiadására nincs módom. Annak idején átadtam a kéziratot a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesületnek. Néhai dr. Tóth István vállalta lektorálást, s állítólag el is készült vele a halála előtt. Úgy hallottam, hogy kedvező volt a véleménye. Ennél tovább azonban nem jutott az ügy: az egyesületnek sincs pénze. Nem a több évtizedes munkát sajnálom, hanem a veszni látszó célját. Én azért kutattam, hogy összegyűjtött ismereteimet megoszthassam a város története iránt érdeklőkkel. Legszívesebben olcsó füzetsorozatként jelentetném meg, hogy hozzáférhető legyen azok számára is, akiknek leginkább szántam: az unokáinknak, akiknek az én generációm kora is bőven történelem már. Sajnos, én sem bíztathatom. Például nem mondhatom az ön- kormányzat által létrehozott Pécs Története Alapítvány kuratóriuma nevében, hogy „hivatalból” kíváncsi vagyok erre a sajátos útikalauzra. Legfeljebb azt súgom nekik: én legszívesebben fénymásolatra kérnék engedélyt a szerzőtől, mert amit érzékeltethettem a művéből, az csak egy maréknyi a jéghegy oldalából. Dunai Imre A Dischka Győző utcában, a mai Fogászati Klinika helyén régebben kórbonctan, előtte városi sportcsarnok üzemelt és itt zajlott Pécs kulturális életének java Läufer László felvételei A Várady Antal utca 6. számú ház falán emléktábla is jelzi, hogy valamikor itt működött az első városi telefonközpont A legrégebbi lakóháznak Pécsett, a mai Zsolnay Múzeum épületét tartják azzal, hogy Janus Pannonius is itt lakott V k > » t Dominikánus kolostor állt valamikor a színház helyén
