Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1995-01-27 / 26. szám
1995. január 27., péntek Városaink uj Dunántúli napló 7 Az arcocskákon nincs félelem. A gyógyulás családias hangulatban is biztosítható Fotó: Müller „KÖVETÉSRE MÉLTÓ PÉLDA A BÓLYI GYAKORLAT” Kibővített gyermekszakrendelés Az önkormányzat törődése a rendelőben is mérhető Mohácsi körkép Iskolai megemlékezés A Kultúra Napja alkalmából a Belvárosi Általános Iskola pedagógusai és tanulói egész napos programot szerveztek e hét hétfőjén. Az ünnepélyes megnyitót követően a 6. osztályosok irodalmi szakkörének tagjai Strigencz Márta tanárnő vezetésével dramatizálták Vö- rösmarty Mihály Szép Ilonka című költeményét. A délelőtt a művészeti szemle házi vetélkedőjével folytatódott, amelynek keretében az irodalmat, zenét kedvelők vers, próza és ének kategóriákban mérhették össze tehetségüket. A tanulók egy másik csoportja elmebajnokságon tettek bizonyságot tudásukról. A program zárásaként magyar írók megfilmesített műveit nézték meg a diákok. Anyakönyv Születtek: Scheffer Lilla (Babarc), Kaposi Kinga (Duna- szekcső), Keiner Noémi (Mohács), Gurbács Gergely (Sze- bény), Vincze Árpád Csaba (Bár), Sümegi Zsolt (Homorúd), Kett Veronika (Geresdlak), Orsós Józsefivé ménd), Maul Kitti (Bóly), Amrich Vivien Dóra (Mohács), Karai Blanka (Nagy- nyárád), Hengl Dominika (Boly), Cseke Péter (Himes- háza), Balogh Balázs (Majs). Házasságot kötött: Balog Eszter és Kosztics Miklós Meghaltak: Varga János (Mohács), Bognár János István (Mohács), Szajcsán István (Mohács), Szabó Mihály (Duna- falva), Radányi Konrádné Wagner Katalin (Lánycsók), Keipl Jánosné Schlotthauer Anna (Nagynyárád), Grain Fe- rencné Müller Anna (Mohács), Sümegi Zsolt (Homorúd), Sándor Lászlóné Mészáros Mária (Mohács), Fretsch JózseJ (Lánycsók), Balogh János (Du- naszekcső). Grávits Jánosné Ei- lingsfeld Erzsébet (Mohács), llyaskó Jánosné Lorencz Anna (Mohács), Rótt Ádámné Her- genröder Rozina (Babarc), Stráhl János (Mohács), Táborhegyi Ferenc Józsefié Gutt- mann Borbála (Nagynyárád). Az oldalt összeállította Berta Mária Csütörtökön délután a Bólyi Egészségügyi Centrum gyermek rendelőjének várótermében nyolc aprócska manöken édesanyjuk társaságában ismerkedett egymással. Némelyikük ugyan még föl sem mérhette, hogy az egyik ajtó túloldalán rövidesen az orvossal fog találkozni, de a rettegésnek semmi nyoma nem látszott azoknak a viselkedésén sem, akik már pontosan tudták mi várhat rájuk egy vizsgálat alkalmával. Minden csütörtökön A rendelőben 2 órára mindent előkészítettek. Dr. Gáspár Vince, a nagyközség gyermek- orvosa a vizsgáló asztal mellett utcai ruhában állva lapozgatta a behívásra várakozók kartonjait, Puppi Balázsné asszisztensnő a műszeres asztal üveglapján még megigazított egy-egy vizsgáló eszközt, dr. Bátai István orr-fül-gégész főorvos pedig az ajtóban fogadta első páciensét. Olivért keresztnevén szólította és kezet fogtak. A négy év körüli fiúcska édesanyja ölébe kuporodott, megadóan, egy hang nélkül tűrte, hogy a fülébe, orrába, torkába kukucskáljon a doktor bácsi. Határozottan közölte, jó volt a kórházban lenni, neki a műtét óta egyszer sem fájt a torka. Vivien következett, a mostanában mindent és mindenkit megkóstolni igyekvő szöszke lány, s csak addig pi- tyergett, amíg parányi fülébe illesztette Bátai főorvos a hideg tölcsért. Eszter szeptemberben múlt két éves. A vizsgálat alapján az eddig szedett gyógyszerek mellé kapott egy szirupot is. Amíg az anyukát tájékoztatták, mi a teendője a készítmények beadásánál, sírva ismételgette a számára lényeges kérdést: „Azt a nagy vasat fogta? Azzal bántotta a kicsi fülemet?” A kéthónapos kisbabánál arra gyanakodik a háziorvos, hogy a hallása nem tökéletes. Reflexpróbát tart a szakorvos, a csörgő kockát többször megrázza jobb- és bal oldalt, tapsol. A reakcióval maga sem elégedett. Máris intézi a pécsi szakrendelésre a beutalót. Közben egy hasonló korú pici szülei telefonálnak a rendelőbe. Kérdik, meddig várnak rájuk, ugyanis éppen szoptatási idő van. Megnyugtatják, jöhetnek a „lakmározás” befejeztével, megvárják őket. A következő apróság nincs még egyéves. Amíg Marika, az asszisztensnő segít a fejét rögzíteni, Gáspár doktor sorolja a diagnózist. A főorvos mosolyog:- Vince elveszi a kenyerem! Látja, hogy piros a dobhártya! - de aztán komolyra váltva folytatta - Követésre méltó példának tartom a bólyi gyakorlatot. Közel két éve minden csütörtökön délután konzíliumra hívnak. A háziorvos ide rendeli azokat, akiknek az állapotáról úgy ítéli meg, hogy szakorvosnak is látnia kell, s nem a beteg gyereket utaztatja Mohácsra. Adatok számítógépen Az alap vizsgálatok elvégzéséhez szükséges műszereket az önkormányzat anyagi segítségének köszönhetően beszerezték. Ez az igazi konzílium! A gyerek születése óta történt minden eseményt nyomon lehet követni. Azonnal megtudom mikor és milyen gyógyszert szedett, volt-e már korábban hasonló panasza, s nem kell e számomra fontos információkért a síró gyerek miatt aggódó és ideges szülő emlékezetére hagyatkoznom, mint ahogy az a mohácsi szakrendelőben lenne. Emberségből, jószándékból született ez a megoldás. A társadalombiztosítás ezt a munkát egyik félnek sem finanszírozza, holott valójában költségtakarékosság is. Még útiköltség térítést sem kell fizetniük. Az önkormányzat gondoskodását hangoztatva Gáspár doktor úr a rendelési idő végén büszkén vezet végig a házban. Dr. Major László, a két felnőtt körzet közül az egyik háziorvosa a számítógépes adatnyilvántartás előnyeit hangsúlyozza, mutatja a korszerű műszereket, közöttük azt a zsebrádió nagyságú EKG-t, melyet a beteg magával visz haza, s megadott időpontokban automatikusan rögzíti a szívműködését. „A pécsi klinikán kívül nem hiszem, hogy talál még kettőt a megyében” - mondja a feladatát vállalkozóként ellátó háziorvos, s egyben belgyógyász szakorvos. Sok az újdonság Az emeleten a fogorvosi rendelő, a fizikoterápia, a laboratórium - ez utóbbi felszereltsége, mint mondták, vetekszik bármely megyei intézményével, a hormonvizsgálaton kívül minden mást elvégeznek helyben -, továbbá az ügyeletes orvos és külön a nővér pihenőszobája kapott helyet. Kőrútunk végén fölhívja a figyelmem dr. Gáspár Vince a kékes fényt kibocsátó lámpatestekre: „Légtér fertőtlenítő. A műtőkben rendszeresített, de mi régóta használjuk a rendelőinkben. Darabja több mint ezer forint, évente cseréljük.” Végezetül még egy bemutató: A kézmosáshoz használatos szer az AIDS fertőzés ellen is szolgál, könyökkel megnyomható kar adagolja a tenyérbe. Utána kellemes illatú krém dukál. Megtudom, hogy együttesen az ára több mint tízezer forint. Az ügyes és hasznos szerkezetet Bátai főorvos is nézegette és megjegyezte: „Ahol az önkormányzat így törődik a lakóival, nem csoda, ha az ember minden héten valami újdonsággal találkozik!” Berta M. Az Új Dunántúli Napló Mohács és környéki terjesztői ügynökségének telefonszáma: 69-364-268 MAYER NYOMDA Árok u. 1 7. Tel,: 69/311 -047 ÁLOM Bt. Széchenyi tér 9. Tel.: 69 / 322-847 SPITCZ JÁNOSNÉ Dózsa Gy. u. 40. (Temető Iroda) A hétfőn tartott önkormányzati ülésen a helyben hozott testületi rendelet előírásának nem tettek eleget a képviselők, mert nem választották meg a két alpolgármestert. Kuti István polgármester három személyt jelölt e feladatra, de közülük csak az egyik, dr. Bódis István, a Köztársaság Párt részéről bejutott képviselő kapta meg a kellő számú szavazatot. Az ülést megelőzően, még az egyeztető megbeszélések időszakában nyilatkozta a polgár- mester, hogy „kizárásos alapon” négy név jött szóba, mégpedig dr. Bódis István, Lajdi Antalné, Kolbach Ferenc és Somogyi László. Közülük három személy megválasztásának a lehetősége hétfőn adott volt. Somogyi László jelölése ugyanakkor nem hangzott el. Lévén, hogy zárt ülést tartottak a mohácsi szenátorok, az esetleg elhangzott véleményeket nem hallhattuk, viszont a KDNP-t képviselő Lajdi An- talné és a német kisebbségi választás eredménye alapján függetlenként bejutott Kolbach Ferenc kapta szavazatok számából egyértelműnek tűnik, hogy a 18 tagú testület egy hat fős és egy 12 fős tábor alkotta csoportba verbuválódott. A szándék sem kétséges, a többség Somogyi László alpolgár- mestersége mellett tart ki, vagy kötelezte el magát. Márpedig egy múlt heti munkaközi értekezleten állítólag elhangzott, hogy a polgármester három feltételt szabott: nem tesz javaslatot arra, aki polgármester jelölt volt, akinek nincs legalább főiskolai végzettsége, és nem jelöli Somogyi Lászlót. Mindezek ismeretében milyen helyzet állhat elő Mohácson? Amennyiben egyik fél sem enged az álláspontjából, hónapokra megbénul a város élete, s végső soron az is bekövetkezhet, hogy félév táján feloszlik a testület. Bár a törvény nem írja elő, a testület többsége mégis ragaszkodik a két alpolgármesterhez, sőt kimondottan egy adott személyhez. Amíg ezt az akaratukat nem vihetik véghez, nem hajlandóak a bizottságokat megválasztani, azok hiányában pedig nem lehet rendeleteket alkotni, közöttük a február végéig határidős ez évi városi költségvetését sem! Január 31-re rendkívüli közgyűlés összehívását kezdeményezte a testület több tagja. A taktikázás tehát folytatódik. De kiknek a szándéka győz? Berta Mária MEGKÉRDEZTÜK: Mit kell tudnunk a hegyközségekről? Egyre gyakrabban kerül szóba, hogy az Országgyűlés a múlt év decemberében elfogadta a hegyközségekről szóló törvényt. Wirth Györgytől, mint leendő hegyközségi tagtól érdeklődtünk az alakuló új testület céljairól, feladatairól. A törvény lényegét az alábbiakban foglalta össze:- A hegyközség köztestület tagjaiként fogja össze az egy település, vagy egy adott borvidék több településén élő érdekelteket. Tagjai a törvény rendelkezése szerint kötelező érvénnyel az 1500 négyzetméternél nagyobb szőlőterületet művelők, illetve a legalább két tonna szőlőt felvásárlók. Önkéntes alapon a fent említett kisebb Szőlők tulajdonosai is jelentkezhetnek a tagok sorába. A szervezet célja a hazai szőlő- termelés rangjának visszaszerzése, a bortermelés színvonalának emelése, a piacképesség fokozása. Megyénkben két történelmi bortermő vidéket jegyeznek: a villány-siklósi és a mecsekaljai borvidék. Ez utóbbinak része a versendi körzet, amelyhez a Szederkénytől Dunaszekcsőig húzódó dombvidék - s így a mohácsi Szőlőhegy is - tartozik. Adott körzeten belül önálló hegyközség ott alakul, ahol legalább 50 hektár árutermelő szőlőültetvény van. Mohácson ez a feltétel nem teljesül, tehát közös hegyközséget kell alakítani a szomszéd települések - Lánycsók, Bár, Dunaszekcső - termelőivel. A törvény idén március 1-jén lép életbe, ezt követően 60 napon belül fogadják a gazdák jelentkezését az önkormányzatok jegyzői. Az érintett termelők április végéig értesítést kapnak az előkészítő bizottság létrehozásának időpontjáról és helyéről. Az alakuló közgyűlést legkésőbb 1995. szeptember 30-ig kell megtartani, ahol már a tisztségviselőket, az elnököt, al- elnököt, hegybírót választják meg. E testületben minden tagnak azonos értékű szavazati joga lesz, függetlenül a szőlőterülete nagyságától. A hegyközség legfontosabb feladatai közé tartozik a szőlészeti és borászati tevékenység összehangolása, a termelői érdekvédelem (ezen belül a piaci lehetőségek felkutatása, védőár kialakítása és betartatása), a tevékenységgel összefüggő szolgáltatás, szaktanácsadás, származás és eredetvédelem, a természet és tájvédelem. Tekintettel arra, hogy tapasztalhatóan a gazdák egy része idegenkedve fogadja a hegyközségi törvényt, Wirth György kihangsúlyozta, nem felügyeleti szerv létrehozásáról van szó, s még csak nem is valamilyen adókivetési forma megalapozásáról. Lőrincz Judit Helytörténetírásunk jubileumára 140 éve született az a Fölkér József (1855-1922), akinek Mohács története című kötete 95 éve, a 900-as évek első hónapjában került a könyvesboltokba. 1897. november 18-án hozott határozatot a képviselő testület arról, hogy „a megválasztandó évkönyvvezető által . .. a község eddigi rövid történetét megíratja.” A megbízása idején 42 éves Fölkér 1905-től városunk főjegyzője lett, 1912-től a Koronában működő Belvárosi Kaszinó alelnöke. A kéziratban .1899-re elkészült monográfia „irálya”, azaz stílusa, a korabeli recenzió szerint „magyaros, könnyen folyó”, s ezzel a minősítéssel ma sem vitatkozunk. A cikk szerint a lelkiismeretes, hangyaszorgalmú helytörténész nem elégedett meg a rendelkezésére álló helyi levéltári anyag tüzetes feltárásával. Pécsett és a fővárosban is igyekezett minél több adatot hitelesíteni, így az Országos Levéltárban és az Egyetemi Könyvtárban is. Átböngészett minden hozzáférhető, történeti adalékkal kecsegtető művet, az egyházak, egyletek, társulatok iratkötegeit. Közel egy évszázad távlatából is csak azt állapíthatjuk meg munkájáról, hogy közlései - néhány elsietett hipotézistől eltekintve - mindmáig forrásértékűek. Nem is akadt Mohácsnak egyetlen helytörténésze sem, aki mellőzhette kutatásai során a kötet 188 oldalának adathalmazait. Bár a szerző ésak azt remélte: „talán egy hi- vatottabb egyén által megírandó tökéletesebb munkához” szolgáltathat anyagot. 1899 októberében datált előszavában arra hivatkozik, hogy ha csekély tehetséggel is, de sok jóakarattal végezte el a képviselő testület által rábízott munkát. Hangot ad reményének, hogy „minden mohácsi lakos szívét édes-kedves melegség fogja átjárni” művének olvasása közben, akár csak az íróét. A könyv belső címlapja arról tájékoztat, hogy Rosenthal Márk könyvnyomdájában nyomatott 1900-ban. Mohács számára ez a kedves szerénységgel ajánlott, de túlbecsülhetetlen értékű kötet a város öntudatra ébredésének fontos fordulópontja. B. L. Üröm az örömben. A közművesítésnek sajnos néha hátrányát is tapasztalnunk kell. Az utak „feltúrása” nem csak a közlekedést nehezíti, sokszor a munkálatok során sajnos fontos vezetékek is megsérülnek Fotó: Müller Andrea Taktika
