Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)

1995-01-25 / 24. szám

6 üj Dunántúli napló Riport 1995. január 25., szerda „SOK SZEGÉNY EMBERNEK LETT VOLNA KENYERE .. ” Arvakelés Vejtiben, a valamikor jól menő, volt termelőszövetkezeti köz­pont környékén elhagyott, üresen álló gazdasági épületeket, ki­halt szárítók, üres ólak, kitört ajtajú, ablakú lakások fogadják az idegent. Még a felújított homlokzatú katolikus templom kert­jébe is jutott, egy szebb napokat is látott John Deere kombájn Ha az aratáskor elpergő ga­bonaszem kicsírázik és termést hoz a parlagon, az az árvakelés. Ugyanígy, a mostoha körülmé­nyek ellenére próbál életre kelni az Ormánságban öt település: Zaláta, Kemse, Piskó, Hirics és Vejti. Eddig a Rákóczi tsz hat­ezer hektáros birtoka fogta ösz- sze őket, most a felszámolási el­járást szenvedik. *- Tönkre kellett tenni öt falut ahhoz, hogy néhány emberből milliomos lehessen - fakad ki Piskó polgármestere és elso­rolja, milyen hátrányok érték az öt közül is legszegényebb köz­ség főként cigány származású lakosságát.-Szó nélkül hagytuk, hogy mindenből kiforgassanak. El­úszott a szövetkezet százmilliós vagyona a 28 milliós adósság fejében. - foglalja össze Tóth Ferenc, milyen eredménnyel járt a felszámolás. Háborgásuk váratlanul ér. Ilyesmire nem készültem. Hogy is dönthetném el, vajon valódi, vagy vélt sérelmek mondatják-e a súlyos szava­kat. Egyelőre elengedem őket a fülem mellett. Majd meglátjuk. A Tóth házaspár könnyen tisz- tázhatónak ítélt panasza hozott ide, meg az érdeklődés, hogyan boldogulnak az újdonsült föld- tulajdonosok. Tóthék minta­példái az életrevalóságnak. A szövetkezetnél dolgoztak mindketten. Most állás nélkül maradtak, de nem munka nél­kül. Kacsa, liba, csirke nyüzsög a baromfiudvarban, az ólakban malacok.- Huszonhat disznót adtunk el - büszkélkedik a talpraesett Ica, én meg elgondolom, uram­isten, hány vödör takarmányt kellett ahhoz kicipelni . ..?! Szóval dolgos emberek. Akad tennivaló a frissen szerzett 56 hektárnyi földterületen is. Már kész a gazdálkodási terv, mit hova vetnek, csak a legelőjük sorsa nyugtalanítja őket. Azt nem hagyják annyiban. Jöjjek, nézzem meg a saját szemem­mel, mi történt. Mély árkokban bukdácsol az autó, ahogy a szép darab rétet megkerülve a nyáj­hoz érünk:- Mint a golfpálya, olyan sima volt ez a terület kérem. Nyolc módos piskói polgár fo­gott össze annak idején, hogy megcsinálja községi legelőnek - hozza elő gyerekkori emlé­keit Púnak János bácsi a birkák pásztora. Ezt a százéves őslege­lőt törette fel a tsz búzaföldnek. Aztán, hogy az elkülönített föl­dalaphoz sorolták, már nem művelték. Viszont kinőtt rajta az árvakelés. Ezt a felszámoló utasítására a Drávaföld Kft aratta le. Eső után. Traktorral vonszolták a kombájnt, meg a pótkocsikat. Eszükbe se jutott letárcsázni. Kínlódjon vele az új tulajdonos! Százezer forintba került, mire nagyjából rendbe­hoztuk. Az ember reszkíroz, reszkíroz, beleöli a kis megta­karított pénzét, és ki tudja, visszatérül-e a költség és a fá­radság?! De hiába. Ezzel nem lehet okosan beszélni. Hajtja a parasztvére - sandít a vejére öregapó. Szavaiból kemény vi­ták emléke sejlik, Tóth Ferenc elnéző mosolyából pedig, hogy azt a vitát ő nyerte meg. Az após mindenesetre őrzi a het­ven birkát. Háromszázra szapo­rítják majd a nyájat, mert pe­csenyebárányra van kereslet. A gazda lehajol, fürkészi a száraz giz-gazok tövén zöldellő húsos levélkéket:- Szépen kikelt. Ezeket már én vetettem, kézzel. Angol perje,réticsenkesz,fehérhere ... nem mindegy, hogy mit legel a jószág. Sok bajlódnivaló akad még itt. Egyelőre csak a fele kész. Akkor kerítünk sort a má­sik felére, ha megkapjuk a kár­térítést. Igen ám, de kitől? Hogy ezt a földdarabot „a fekete ugar álla­potában” kellett volna megkap­niuk a törvény szerint, azt a fel­számolóbiztos elismeri, de az illetékességet elhárította magá­tól a válaszlevelében. Vissza­felé Tóthék birtoka mellett hu­zunk el. Megtudom, hol mi termett már az idén, mennyi volt a ráfordítás, és mennyit jö­vedelmezett. Nem nagy a kü­lönbség. Egyelőre csak befek­tetni, befektetni, gépeket vásá­rolni, különben ingjük gatyájuk rámegy a bérmunkára. Hát ez a másik fájó pont. A tsz gépállo­mánya.- Senki nem akart kilépni a tsz-ből. A tagok a közös gaz­dálkodás fennmaradását válasz­tották volna. Egyben akartuk tartani a földeket és szolgáltató szövetkezetként működtetni a gépparkot, az állatállományt, a gazdasági épületeket. Dehát ugye ott volt az adósság, jött a csőd, a felszámolás. Alakítot­tunk gyorsan két kisszövetkeze­tet, hogy mentsük, ami ment­hető. Együtt nyilván több az esélyünk az elővételi jog érvé­nyesítésére. Összeállítottuk a listát, milyen gépekre van szük­ségünk, hogy elvégezhessünk minden munkát a vetéstől a be­takarításig. Sajnos nem voltunk elég fineszesek. Nem fogad­tunk jogászt. Minek? A falu­gyűlésen nagyon szépen hang­zott, hogy és mint veszik majd figyelembe az itteni nép érde­keit a felszámolásnál. Aztán egyszercsak mit hallunk?! Az egész mindenséget megvette a Drávaföld Kft. . .. egyben. Le­tettek négy millió foglalót és ennek fejében teljhatalmat kap­tak. Nem gazdálkodtak, hanem garázdálkodtak itt fél évig. Ak­kor derült ki, hogy fizetni még­sem tudnak. Közben, ahogy múlt az idő, a hitelek kamata szaporodott, a vagyon értéke viszont megcsappant. Motoszkál bennem a bogár: csakugyan igaz lehet, hogy százmillió folyt el 28 millió tar­tozás miatt? Dr. Sárkány Tamás nem lát ebben semmi különö­set. Egy kényszerkiárusítás mindig tetemes értékcsökke­néssel jár. A kaposvári felszá­molóbiztos nem csodálkozik a helybeliek háborgásán sem:- Érthető, ha az emberek úgy érzik, az életük munkájának eredménye ment itt veszen­dőbe. Dehát mit csináljak? Ne­kem a hitelezők érdekeinek a védelmében kötelességem volt az egybenvevőt előnyben ré­szesíteni. Az elővételi jog csak azonos árajánlat esetén érvé­nyesíthető. Gépekre volt keres­let, az ingatlanokra nem, - tájé­koztat telefonon dr. Sárkány Tamás és nehezményezi, miért az újsághoz, miért nem őhozzá fordulnak az emberek, ha sé­relmeznek valamit. Egyetértek. Megállapodunk hát a szembesí­tés időpontjában. Befejezésül még hozzáteszi: - Tudom, hogy fájdalmas dolog ez, dehát nem kellett volna eladósodni. Mi tagadás. Kétségtelen. Azért mégis. Hogy van ez? Kéne keresni valakit, aki elfo­gulatlan és átlátja a helyzetet. Vejtiben, a tsz hajdani központ­jában teljes a kihaltság. Üresen omladoznak a gazdasági épüle­tek, mállik az irodaház vakolata is. Az „elnök” feliratú ajtó mö­gül középkorú asszony néz elém, mit keresek itt, ahol a madár se jár. Vető Jánosné 32 évet dolgozott a szövetkezetnél. Kezdetben adminisztrátor, majd könyvelő, főkönyvelő. Az átalakulás, a föld tulajdonba adása után őt választották el­nökké. Ekkor már fenyegetett a csőd. Százszor végiggondol­hatta már, mert gördülékenyen tálja fel, hogyan jutottak idáig.- Nem gazdálkodtunk mi rosszul. 1986-ban a leköszönő elnök még 26 millió tartalékot adott át az utódjának. Az új fő­nök Pécsről járt ki és nagysza­bású építkezésbe, korszerűsí­tésbe kezdett. Hamar elúszott a pénz, kölcsönöket vettünk fel. Amikor semmi se úgy jött be, ahogy eltervezte, az elnök visz- szament Pécsre két év után. Őt egy középfokú agrárképesítés­sel rendelkező helyi tsz-tag kö­vette. Próbálom összerakosgatni, mi vezethetett az összeomlás­hoz: az erőn felüli beruházások, a kedvezőtlen időjárás, vagy a szakértelem hiánya? Ez is, az is. Halmozódtak a könnyen ka­pott hitelek kamatai, meg a ki­fizetetlen számlák.- Megkíséreltük az egyezke­dést. Hitelezőink hajlottak is az engedményre - folytatja Ve- tőné halkan, lemondóan. - Csakhát azokat az ingatlanokat, amelyeknek az árából a vissza­fizetést terveztük, nem sikerült eladnunk a kitűzött határidőre. Mindenki belement a hala­dékba, kivéve a bankot. A bank nem látott reményt a talpraál- lásra. Be kellett jelentenünk a csődöt és 1993 februárban megkezdődött a felszámolási eljárás, gyakorlati tapasztalat, jogász nélkül. Vető Jánosné az eljárás befejeztéig szövetkezeti elnök, egyúttal a felszámolóbiz­tos helyi képviselője is. Kinek az érdekeit szolgálja a tago­két-e, vagy a hitelezőkét? Ez - úgy tűnik - nem egészen vilá­gos előtte sem. Egy pénteki napon szállin­góznak az emberek a „szembe­sítésre”. Kevesen érnek rá reg­gel kilenckor, de minden pana­szos-csoportot képvisel valaki. Váradi Pál előrekéredzkedik a szólással, merthogy sietne visz- sza dolgozni. Kérdése: hogyan kaphatják meg ő és társai azt a háromheti munkabért, amivel a Drávaföld adósuk maradt? Tóth Ferenc a legelője kártérítéséről szeretne hallani. Többen gya­nakodnak, hogy hiba van a fel­mondási idő elszámolása körül. És kit illet az árvakelés eladá­sából származó pénz? Benke János cetlicsomót lobogtat: el- ismervények több mint két­százezer forintról. A Drávaföld lépett meg vele, anélkül, hogy az érte járó gépmunkát elvé­gezte volna. Mi a teendő?- Be kell perelni őket, ha a követelések igazolhatók - dől hátra a székén dr. Sárkány Ta­más - azt azonban megmond­hatom, hogy fizetni nem tud­nak. Én intézem most a Dráva­föld felszámolását is. Vagyo­nuk semmi, raktárkészletük nulla, nincs egy fityingjük se.- Akkor miért pont ezeknek kellett eladni? - csattan fel Müller néni. - Ha én eladok va­lamit, megnézem, van-e miből fizetni a vevőnek. A helyeslőén bólogatok is nekibátorodnak: már két hét után látni lehetett, hogy a Drá­vaföld működésképtelen. A professzort alig láttuk. Tulaj­donostársai bezzeg intézkedtek. Felmondtak a helyi őröknek, százezrekért hoztak Komlóról őrző-védő csapatot, mégis el­tűnt a bognárműhely, a ko­vácsműhely, a fűrészüzem, a tehenészet fölszerelése. Kiürült a magtár, az alkatrész-és építő­anyagraktár!, az üzemanyagtar­tály. Lehetne beszélni arról is, mennyiért cserélt gazdát az, ami nem kellett a Drávaföld- nek.- Itt mindenki csak pazarolt - áll fel újra Müller Jánosné. - Ha azt a pénzt, ami itt pocsékba ment , a tsz megsegítésére for­dítják, sok szegény embernek lett volna kenyere. Amikor a férjemmel beléptünk a tsz-be, megvolt minden gazdasági föl­szerelésünk. Most megkaptam a földet, de mivel műveljem? Kézzel? Hetvenhárom éves va­gyok. Hogyan kezdhetném élő­ről? ' A felszámolóbiztos feszeng:- Nincs semmi értelme en­nek az összejövetelnek. Az el­járás egész menete a felszámo­lási bíró folyamatos ellenőrzése alatt állt, nála tessék kifogást emelni. Elcsöndesedik a hangzavar, a fejek összehajolnak: hogyan is kéne akkor megfogalmazni azt a „kifogást”? Az alkalmat néhány kérdés tisztázására használom fel. Az nem létezik, hogy dr. Sárkány Tamás ne tudná, mit miért csi­nált. Száztizenhat jelentkező közül esett a választása a Drá­vaföld Kft-re.- Az egészre csupán hárman pályáztak. Egy 65 milliót ajánló kft hamar kiesett, mert két hé­ten belül nem tudta letenni a vé­telárat. A Drávaföld 43 milliót kínált, a Tengeri Kft harmin­chatot.- A tizenkét éve fennálló és folyamatosan fejlődő Tengeri Kft-vel szemben - azon kívül, hogy valamivel többet ígért - mitől látszott megbízhatóbb vevőnek a cégbíróságon alig egy hónappal korábban bejegy­zett Drávaföld Kft?-Tetszetős, részletesen ki­dolgozott programot nyújtottak be. A siklósi pénzemberek mel­lett a Gödöllői Agrártudományi Egyetem tanszékvezető do­cense képviselte a szakértel­met: dr Dorogi Imre.- Ismerősen hangzik ez a név.-Talán, mert biogiliszta ügyben ő volt a most szintén felszámolás alatt álló Biokert Kft tanácsadója. Viszont az el­képzeléseiért, hogyan haszno­síthatók az eredménytelen gaz­dálkodás miatt tönkrement or­mánsági tsz-ek, japán, ameri­kai, holland szakemberek lelke­sedtek itt a Vejtiben és Sellyén megtartott nemzetközi tanács­kozáson. Mintagazdaságot, korszerű oktatófarmot tervez­tek ide. Ezt egy levélben meg­erősítette a gödöllői egyetem is. Kétségbevonhattam-e ezek után a nagyszerű program meg­alapozottságát? Éetették a 4,3 millió foglalót. Azt csak később tudtam meg, hogy már ez a pénz is hitelből származott. Felmutatták az Agrobank Ígér­vényét: amennyiben a pályáza­tot a Drávaföld nyeri meg, fo­lyósítják számukra a vásárlás­hoz szükséges hitelt. Köztudott, milyen hosszú időbe telik egy ilyen nagy összegű kölcsön en­gedélyezési folyamata. Több hónap. 1993 május 20-án meg­kötöttük az előszerződést és jú­nius 1-től kezelésbe vették a jövendő tulajdonukat. Én ennek örültem, mert ismerjük mi a gazdátlan vagyonok sorsa: lá­bakéi, szétzüllik.- Mi módon ellenőrizte, hogy a komoly vételi szándék mögött van-e anyagi fedezet?- Képtelen kérdés. Nekem elengedő biztosíték volt az Ígérvény. A fizetőképesség vizsgálata a bankra tartozik. Furcsa. Míg az egyik pénzin­tézet „nem lát reményt a talpra- állásra”, egy másik bank - ugyanarra a fedezetre - haj­landó kétszerannyit folyósítani. Szeretném látni azt a bizonyos ígérvényt, de a felszámolóbiz­tos sehogysem találja kövér dossziéjában. Nem1 baj. Majd megnézem másutt. Ám az Ag- robanknál sem mutatják meg. A pécsi kirendeltség helyettes ve­zetője nem akar üzleti titkokat kifecsegni, de elzárkózni sem szeretne. Diplomatikus:- Kiadtunk egy igazolást ar­ról, hogy foglalkozunk a Drá­vaföld hitelkérelmével. Ponto­san leírtuk azonban azt is, mi­lyen feltételekhez kötjük a köl­csön folyósítását. Miután a sa­ját erőt nem tudták letenni. Dr. Sárkány Tamás 1993 de­cember 31-én kénytelen visz- szavonni a Drávaföld Kft-vel kötött előzetes megállapodást. Február 25-re kiírja az új árve­rési pályázatot, amit a Dráva­föld Kft-vel szemben korábban alulmaradt Tengeri Kft nyert meg. Azonnal letették a bánat­pénzt, és a reorganizációs hitel saját erő részét képező össze­get. A bank folyósította a vé­telár teljes kifizetéséhez szük­séges kölcsönt.- Ezek az előzmények ártot­tak nekünk is. - mondja Nagy Sándor agrármérnök, a Tengeri Kft egyik tulajdonosa és ügy­vezetője. - Szerettünk volna itt több földet bérelni, de az embe­rek egyelőre bizalmatlanok: „Na már megint a pesti nyak- kendős urak ..Hiszek benne, hogy hamarosan másként lát­ják. Mi a hajdani uradalmak mintájára - a legegyszerűbb és leggazdaságosabb termelési ágazatot akarjuk visszaállítani. A gépeket, a terményszárítót a raktárakat természetesen bérel­hetik a helybeliek, és 25 embert foglalkoztatunk Vejtiben. Ez a gyakorlatias észjárás reménykeltő. A tortúra azonban csak az 1995 első félévében sorra kerülő zárótárgyalással fejeződik be, nem mindegy: hogyan. A hitelezők kifizetése után fennmaradó vagyon elosz­tása a szövetkezeti törvény ér­telmében a közgyűlés hatás­köre. Kérdés, marad-e feloszta- nivaló. * Megkömyékezem a felszá­molási bírót, ő vajon mit mond? Semmit. Dr. Juhász László érthető módon - lezárat­lan ügyről nem nyilatkozhat. Felvilágosítást a felettesétől, de tőle is csak általánosságban kaphatok. Belemegyek. Az is valami, ha összehasonlíthatom, a Rákóczi tsz esete mennyire felel meg az általános elveknek. Például hogyan történik az a bizonyos „folyamatos ellenőr­zés”?- Ilyen nincs. A bíróság csak kifogás esetén foglalkozik fe­lülvizsgálattal. Ha törvényte­lenségre vagy jogtalanságra utaló jeleket nem talál a bíró, akkor elutasítja a megkeresést. Ellenkező esetben elrendeli a bizonyítási eljárás lefolytatását. Világosít fel szakszerűen dr. Veszeley Józsefné bíró, a gaz­dasági kollégium vezetője.-Mi a kötelessége egy fel­számolónak?- A rábízott vagyon meg­óvása, a hitelezők és a saját ér­dekeinek védelme.- Az adós érdekei...?- Összefügg a felszámolóé­val. A bevétel öt százaléka az eljárási díj, tehát ösztönöz a le­hető legmagasabb ár elérésére.- Jó üzlet ez?-Nem mindig. Sok az üres felszámolás, ahol az érték még a díjat sem fedezi. Ilyenkor a cégek által összeadott közös alapból utalják ki az 500 000 forint minimum-díjat. Ritka a Vejtihez hasonló ügy, ahol a fedezet jóval meghaladja az adósságot.-Gondolom az ilyenre „ha­rapnak”?-Éles a konkurrencia harc, de hogy melyik ügyet melyik cég kapja, azt a bíróság jelöli ki. Visszautasítani nem lehet semmit. A pénzügyminiszté­rium pályázat útján összeállított egy listát. Ezen 100-110 fel­számolószervezet szerepel. A Baranya Megyei Bíróság öt cé­get foglalkoztat. A kijelölésnél a helyiek részesülnek előnyben. Emiatt egyre több fővárosi cég létesít megyei kirendeltségeket.-Felelős-e a felszámoló az általa kiválasztott vevő tevé­kenységéért?- Nehéz kérdés. A csőddel, felszámolással kapcsolatos jog­szabályok évről évre változnak, kiegészülnek a gyakorlati ta­pasztalatok alapján, de azért még sok területet hagynak ren­dezetlenül. Visszahívhatják és másikat jelölhetnek ki, ha a fel­számolóbiztos nem úgy intéz­kedik, ahogy elvárható. Ilyen­kor polgári jogi, anyagi felelős­séggel tartozik, perelhető. Erre ugyan nem volt példa eddig, de a jövőben lehet vele számolni. Rezes Zsuzsa A vajszlói Tóth Ferencék mindketten a szövetkezetben dolgoz­tak, most állattenyésztésből élnek Läufer László felvételei i *

Next

/
Thumbnails
Contents