Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)

1995-01-24 / 23. szám

6 aj Dunántúli napló Közélet 1995. január 24., kedd Most ki számol? Hangos az ország a fűtő­olaj-mizéria zajától. A televí­zió egyik műsorában egy polgármester azt mondta: szerinte a Parlamentben is hallani kellene, hogyan va­cog a póruljárt, didergő em­berek foga a falvakban. Mitől fáznak az emberek? Csak részben a hidegtől. Sokkal inkább attól a hivatal­nok-szemléletű kormányzati munkától, amin a szocialista­szabaddemokrata vezetés sem változtatott, holott szen­tül ígérte: mielőtt rendelete­ket, törvényeket szülne, előbb számolni fog, felméri a döntés következményeit. Most mi történt? A hatósá­gok olyan helyzetet akarnak teremteni, hogy ne legyen ér­demes olajat szőkíteni, HTO-t eladni üzemanyag­ként. így a kereskedők azo­nos áron vásárolhatják meg a kétféle üzemanyagot, a fűtő­olaj árkülönbözetét vissza­igényelhetik a fináncok iga­zolása alapján az APEH-től. Ha valaki tehát HTO-t akar árulni, hitelezzen az állam­nak literenként több mint 40 forintot. Ilyen körülmények között alig akad kereskedő, amely akar és anyagilag tud is fűtőolajat árulni. Mi következik mindebből? Bezárt kutak, vacogó embe­rek, az olajfinomítók tartálya­iból kicsurgó felesleges kész­letek, lázasan keresgélt kis­kapuk, - és a bosszankodás. Legalább ezzel számoltak volna a hivatalnokok. Somfai Péter Bős A bősi erőmű zsilipkamrájá­nak új kapuja az üzembehelye­zés óta eltelt napokban hibátla­nul működött, és ennek köszön­hetően - az erős jégzajlás elle­nére is - zavartalan volt hajó- forgalom. Vasárnap este 17 óráig - árnak szemben 32, lefelé pedig 45 hajót emeltek át a bal­oldali zsilipkamrán. A várako­zási idő jelenleg nem több egy-két óránál. Makovecz hajója Makovecz Imre által terve­zett különleges hajó terveivel is megismerkedhettek a látogatók a hét végén a düsseldorfi hajó- kiállításon, amely a csónakok, jachtok és egyéb vízi eszközök egyedülálló méretű bemutatója. A nagyszámú látogatóseregnek hatalmas vászonra vetítve mu­tatták be szombaton Makovecz Imre színházhajójának terveit. Az egyelőre csak papíron létező hajó, amely már külső ránézésre színpompás látvány, a tervező elképzelései szerint folyamato­san a Dunán, a Majnán és Raj­nán közlekedne, és a közép-eu­rópai kultúreszmét testesítené meg. A FÜST ELSZÁLL, A FEKETE PERNYE MEGMARAD Műanyag-hulladék, gumicsizmával A hatósági személyt - a ko- zármislenyi körjegyzőség szak­emberét - csaknen kipenderítet­ték az udvarból. Nem bántották, de a hangos szitokzápor elől jobbnak látta visszavonulót fújni. Azért jött, hogy meg­nézze, mi a csudát égetnek a bir- jáni családi ház kazánjában, hogy az annyira sűrű füstöt ere­get, pernyével szórja tele a szomszédságot, fejfájást okoz a közelben lakóknak? Persze, mindig voltak olyan emberek, akikkel jobb nem ösz- szeveszni. Különösen nem egy kis faluban. így hát nem is de­rült volna rá fény, hogy mi ég a kazánban, ha az egyik szom­széd el nem kezd kutakodni. Már persze csak azt követően, hogy összegyűjtött udvarán egy csomó pernyét, ha kell, legyen minta, amit a szakemberek ele­mezhetnének. Nos, eljutott egé­szen a Möbiusz Húsipari Rt.-ig. Mint kiderült, itt még a múlt év októberében selejtezés volt. A kommunális hulladéknak ne­vezett anyagot a lerakóba saját gépkocsival szállítják. A selej­tezési jegyzőkönyv pedig gondosan, tételesen felsorolja: mi minden került műanyagzsá­kokban a kocsi konténerébe. Több mint félezer pár gumi­csizma, 500 PVC-köpeny, mű­anyag alkarvédők, ruhaneműk, bakancsok - összesen több tu­cat fajta leselejtezett holmi. Ezekből az említetteket azért emeltük ki, mert a kozármisle- nyi körjegyzőség - ide tartozik Birján is - által a panaszosnak írt válaszlevél szerint B. J. bir- jáni kazánjában nem égettek veszélyes hulladékot. Elképesztő, hogy ezek a lese­lejtezett holmik Birjánba kerül­hettek. A műanyagzsákokba csomagolt „kommunális hulla­dékot” a gépkocsivezető nem a lerakóba vitte, hanem hazafu­varozta falujába. Előzőleg már többeknek szólt: ha tüzelő kell, hozhat éppen, de csak B. J. fo­gadta el, a panaszos szom­szédja. A megsemmisítési jegyzőkönyvben egyébként ez olvasható: „ ... az aláírók fe­lelősségük tudatában kijelentik, hogy a selejtezési jegyző­könyvben szereplő ... eszkö­zöket sem haszonanyagként, sem hulladékanyagként fel­használni ... hasznosítani vagy értékesíteni... nem lehet.” Ezen a jegyzőkönyvön azonban nincs rajta a gépkocsivezető aláírása. A sofőr egyébként szom­szédja B. J.-nak. A Möbi- usz-nál utóbb felvett jegyző­könyvben szépen el is mondta: a 80-100 zsáknyi hulladékot (gumicsizma, bakancs, védőkö­tények) a kommunális lerakó helyett lakására szállította, hogy lassacskán elégesse. A 80-100 zsáknyi anyagot azon­ban szomszédjával gavalléro- san megfelezte. A helyszíni szemlével kisér- letezgetők előtt így már vilá­gossá vált, hogy amikor B. J. kazánházába akartak betekin­teni, a sofőr-szomszéd miért el­lenezte olyan görcsösen a „ma­gánlaksértést” ... Szakmailag ugyan nem az ÚDN feladata megítélni: PVC-hulladékot, gumicsizmá­kat szabad-e égetni, okoz-e a füstjük légszennyezést, de lai­kus fejjel arra hajiunk: nem szabad. Meglepő tehát az ille­tékesek véleménye: nem veszé­lyes hulladék égett a kazánban. Ha csak nem azt kell érteni alatta: a gumicsizma lábon hordva tényleg nem veszélyes. Legfeljebb az égésterméke. % Kézenfekvő a megoldás: szakértői vélemény döntsön. Ám ha a szakértő nem jut be a kazánházba? Egyébként is: a szakértői vizsgálatról előre ér­tesíteni kell az érintettet, ami­korra odaérnek, hol vannak már a gumicsizmák, a műanyag-kö­tények!? A szakértői véle­ményre alapozott bírság kisza­bása tehát nem járható út. Van egy másik: a helyi ön- kormányzat rendeletet fogad el a „háztartási tevékenységgel okozott légszennyezésről”. Megerősíti ezt a lehetőséget a Dél-dunántúli Környezetvé­delmi Felügyelőség szakembere is. ők szintén tudnak a birjáni ügyről, segítettek tisztázni, de a döntés, az esetleges szankció az önkormányzat hatáskörébe tar­tozik. A rendelet alapján ugyanis szabálysértési eljárást kezdeményezhetne a körjegy­zőség. Van ilyen rendelet Birján­ban? Egyelőre nincsen. Ha volna is, vélhető, ennek végre­hajtása nehézkes lenne. ík Hogyan zárta a Möbiusz a birjáni ügyet? Részint megro­vásban részesítették az októ­berben a konténeres gépkocsin dolgozó sofőrt, s igyekeznek munkáját úgy beosztani, hogy erre az autóra többet ne is ke­rülhessen. A gépkocsivezető egyébként meghallgatásakor nem beszélt félre, nem ferdített. Gyakorlatilag tehát az ügy egy sima engedély nélküli fuvar. Másrészt a Möbiusz a központi telephelyéről kiszállítandó kommunális hulladékot január 1-től erre a célra megvásárolt berendezéssel tömöríti. Tóth Miklósáé, a cég környezetvé­delmi feladatokkal is foglalkozó üzemvezető-helyettese szerint ezzel végképp kizárták, hogy a kiselejtezett anyagok például egy családi ház kazánjába ke­rülhessenek. A gépkocsivezető­nek, vagy B. J.-nak kell tudnia, hogy esetleg veszélyes hulladé­kot égetnek? Nem - de sejthe­tik. Különben miért lett volna a vita a helyszíni szemlére érke­zőkkel? Ázt viszont pontosan tudják: nagyon drága a „hivatá­sos” tüzelőanyag. A szegény - vagy ez esetben tudatlan - em­ber megpróbál valahogy magán segíteni... Igaz, B. J. a hangos civakodás közben azt is kifej­tette: azzal tüzel, amivel akar, vele aztán nem csinálhatnak semmit! A .jog” oldaláról tehát rendben is van a dolog. A köte­lezettség egyelőre marad a „tu­dat alatt”, ködös ismeretekkel, vagy éppen füsttől takartam Mert lehet ezt könnyed felelőt­lenségnek minősíteni? Mészáros Attila A Möbiusz a telephelyéről kiszállítandó hulladékot tömöríti és ezzel kizárja a visszaélési lehetőségeket Fotó: Müller Adnrea Mi a fontos? Nem a pártvezetőségek perpatvarai Vajon találkozik-e a lakosság és a sajtó véleménye arról, mit tart fontosnak ma az ország népe? Ha például a lapok tulaj­donlásáról, vagy még inkább a szerkesztőségek belső életéről, s a „médiaháborúról” szóló ter­jedelmes tudósításokra, illetve mondjuk az egyik lemondásra felszólított „átvilágító” bíró so­rozatosan leközölt kifakadása- ira gondolunk, bizony elég messzire esik egymástól a két vélemény. Mi a fontos az emberek sze­mében? A válaszadásban segít a Szonda Ipsos legújabb közvé­leménykutatása, amelynek so­rán a nyilatkozók 72 százalékát az érdekli, hogyan alakul a gaz­daság helyzete. Éppen ezért fel kell figyelni arra, hogy e tekin­tetben gyenge közepesre érté­kelték a kabinet tevékenységét. Másodsorban a szociális gondok foglalkoztatják a lakos­ságot, harmadsorban pedig az, hogyan alakul az országban a közrend és a törvényesség? Ezt követően fontos kérdésnek ítél­ték a fiúm a mezőgazdaság­gondjainak enyhítését, illetve a korrupció elleni harcot. Mi a közös ezekben témák­ban? Az, hogy a lakosságot nem elsősorban a politika „magasla­tai”, a pártvezetőségek perpat­varai érdeklik, hanem a „mély­ben” gyökerező, vagyis a leg­szélesebb tömegek sorsát érintő problémák. Erről vár több és pontos tájékoztatást, s nekünk ezt kell nyújtanunk, ha meg akarjuk őrizni közönségünket. Mert nélküle nincs se sajtóhá­ború, se sajtóbéke: sajtó sincs! A meghívás, mint cáfolat? A pletykák gyakran megala­pozatlanok, ellenőrizhetetlenek. Újságban kinyomtatni őket még inkább kockázatos. Kiváltkép­pen kétes értékű módszer ilyen alapon hírbe hozni személyeket, netán egy miniszterelnököt. Márpedig ezt tette egy általa nem látott, csak hallomásból ismert anyagra hivatkozva egy pletykálkodó amerikai újságíró Horn Gyulával. Ráadásul a Fe­hér Házat és Clinton elnököt is belekeverve az ügybe. Hogyan reagált erre Was­hington? Az amerikai kor­mánykörök néhány napig hall­gattak, majd igencsak szokatla­nul, fél évvel előre nyilvános­ságra hozták, miszerint Horn Gyulát, akivel Clinton Budapes­ten találkozott, júniusban a Fe­hér Házba várják. Akkor mi le­hetett az ellenőrizhetetelen állí­tások célja? Az egyik feltevés, hogy a Horn tengerentúli ellen­lábasai akartak „betartani”. De vannak olyen vélemények is, hogy Hóm Gyula belpolitikai ellenfelei próbálták e meglehe­tősen durva akcióval nehezíteni a szocialista miniszterelnök amúgy sem könnyű helyzetét. Akármiként is, a gyors wa­shingtoni gesztus helyre bil­lentette a mérleget: a diplomá­ciai szokások aligha tesznek le­hetővé határozottabb cáfolatát annál, mint a megrágalmazott politikus azonnali meghívását. Burgonyaimport 17 ezer tonna az elsőfélévben Az egyik alapvető élelmezési cikkből, a burgonyából a szo­kottnál kevesebb termett tavaly Európa-szerte, és így keresleti piac alakult ki, viszonylag ma­gas árakkal - mondotta Man- ninger Sándor, az FM helyettes államtitkára a keszthelyi orszá­gos burgonyaágazati fórumon. A résztvevők figyelmét minde­nekelőtt a megfelelő mennyi­ségű, vírusmentes vetőgumó előállítására hívta fel. Egyre több ugyan az államilag bejegy­zett új magyar fajta, mégis a külföldi burgonyák uralják - je­lenleg 90 százalékos arányban - a hazai termesztést. Török Zoltán, az FM Agrár- rendtartási Hivatalának főtaná­csosa megállapította: nemcsak az időjárási viszonyok, hanem a termelési színvonal fokozatos romlása miatt is egyharmadával - a korábbi 19-20 tonnáról 12- 13 tonnára - csökkentek nálunk a hektáronkénti hozamok. Ta­valy csak mintegy 600 ezer tonna étkezési és 300 ezer ton­nányi vető- és takarmányburgo­nya termett. Ennek ellensúlyo­zására az év első felében 17 ezer tonna, alacsony vámtételű étkezési burgonya és 5 ezer tonna szaporítóanyag import­jára nyílik lehetőség. Ez utóbbi behozatalát pályá­zathoz kötik és elsősorban a nagy szakmai tapasztalatú ter­melők számíthatnak a külföldi szaporítóanyagra. Ennek kap­csán a vezető szakember hang­súlyozta: itt az ideje, hogy prio­ritást kapjon a jó minőségű sza­porítóanyagok termelése. A fő­tanácsos sürgette a Burgonya Terméktanács mielőbbi meg­alakítását, majd bejelentette: az ellátás biztonsága érdekében egyelőre nem kapnak exporttá­mogatást a hazai burgonyater­melők. Szálkák A munkaidő ára Olvasom: egy nemzetközi termelékenységi tanácsadó cég 17 magyar ipari és kereske­delmi vállalatot átvilágítva megállapította, hogy átlagosan a munkaidő 51%-át fordítják csak tényleges munkára. Vajon mi lehet emögött? A statisztikai átlagszámítás szerint ez azt is jelentheti, hogy van, ahol egyetlen percet se töltenek tényleges munkával? Tán csak nem azért, hogy amíg nem dol­goznak, addig veszteséget sem termelnek? Vagy még mindig tartja magát az a régi beidegző­dés, hogy amíg fizetgetnek, ad­dig csak dolgozgatunk? Hadd mondjak el egy ide kí­vánkozó régi viccet: Áz USA elnöke tanácsadókat küld ha­zánkba, mielőtt nagy összegű hitelt folyósítana, hogy meg­győződjön, jó helyre adja-e a pénzt. Égy hónap után a tanács­adók jelentik az elnöknek, hogy Magyarországon minden rend­ben, zajlik a termelés, az embe­rek elfogadhatóan élnek. És mennyit dolgoznak naponta, tíz órát, tizenkettőt? - kérdi az el­nök. A nyolcórás munkaidőből úgy ötöt-hatot - válaszolják a tanácsadók. És ehhez mit szól a miniszterelnökük? - ámuldozik az elnök. Röhög a markába, mert csak két órát fizet. Azóta mint ha csak a munka­idő növekedett volna! Csodaizzók Ha már így mennybe röpítet­ték a villamosenergia árát, és a megszokott életvitelünket úgy se igen tudjuk visszafogni, lega­lább az áramfogyasztást csök­kentsük valahogy. Otthonaink­ban a hűtő, mélyhűtő, mikrohul­lámú sütő, villanytűzhely, tévé, rádió, vasaló, kenyérpirító, haj­szárító, villanybojler és a többi úgyis annyit fogyaszt amennyit, kevesebbel nem éri be. Lecseré­lésükre különben sem gondol­hatunk, örülhetünk, ha megúsz- szuk még egy ideig szerelő, na­gyobb javítás nélkül. Megvan! A világításon taka­rékoskodjunk! A kisfogyasztású, ám nagy fényű speciális izzók forintban kétezer és az afölötti árától vi­szont eláll a lélegzetem. Osztok, szorzók, utána járok. A szolgá­latkész eladó, látván, hogy ko­moly elhatározással és telve reménnyel léptem be üzletébe, azt is, mennyire letaglóztak a csodaizzók árai, maga ellen be­szélve mondja: „Uram, mire ezek ára a háztartásukban meg­térülne, már rég tönkremen­nek.” Mágikus tej Nemrég fedeztünk fel ne­jemmel három hónapig is el­tartható dobozos tejet, vettünk is néhányat, hogy ha a zacskós tej még a lejárati idő előtt ösz­szemegy, akkor is tudjunk lánykáinknak tejet, kakaót, te­jeskávét adni. Nejem minap ledöbbent az egyik áruház pénztáránál, miért kémek a már megismert „biz­tonsági” tejért majd harminc fo­rinttal többet? A pénztáros készséggel elmagyarázta, hogy az laktózmentes tej a tejcu­kor-érzékenységben szenve­dőknek. Rám gondolva meg­vette. Másnap reggel szóban vég­rendelkeztem, és megittam a Magic Milkből egy pohárral. Túléltem. Még egy pohárral be- nyakaltam. Abba sem haltam bele. Verebet lehetett volna ve­lem fogatni: éljen a tej! A szá­momra is végre büntetlenül iható. Tegnap hiába kerestem, nem leltem az élelmiszeráruház tejes polcán. Kérdem az eladót, nincs mágikus tejük? Rám néz és ki­javít: „A médzsikre gondol?” Talán arra, nem is tudom, ne­kem mindenesetre mágikus. Ami neki, és a zacskós tejet li­terszám ihatóknak médzsik, az nekem, és több mint egymillió hazai sorstársamnak hadd le­gyen egyszerűen csak Má­gikus). Mert varázslatos. Egyhangúsítás A panelrengetegben lakó nyugdíjas férfi sehogy sem érti, kinek voltak útjában, kinek bán­tották a szemét a házuk előtt és mögött tavasztól késő őszig üde zöldben pompázó bokrok.- Karácsony előtt mindet ki­vágták, most combig érő cson­kok merednek az égnek, lát­ványra így épp olyan lehango­lóan sivárak, akár a házaink. Mennyi az egy? „Tisztelt Ügyfelünk! A számviteli törvényről szóló 1991. évi XVIII. törvényben előírtak alapján értesítjük, hogy Pénztárunknál vezetett fenti törzsszámú folyószámláján az 1994. .. .bér havi könyvelési adatok szerint az alábbi tarto­zást tartjuk nyilván: járulék: 1.00 Ft, késedelmi pótlék: 0.00 Ft, bírság: 0.00 Ft, megtérítendő ellátás: 0.00 Ft, végrehajtási költség: 0.00 Ft, Összes tarto­zás: 1.00 Ft... Ha tartozását nem rendezi, illetve a tartozás rendezésére megállapodást nem köt, Pénztárunk kénytelen köve­telését végrehajtási eljárással érvényesíteni...” Nem tudom, a címzett ful- doklik-e a nevetéstől, míg olva­som a neki címzett sablonszö­veget. Igazán komolyan ve­hetné a hivatal igyekezetét, hi­szen a felszólítás, értesítés vagy mi aljára a csekket is odanyom­tatták. Igenis, rendnek kell lennie! Ja, hogy csak az ajánlott levél postaköltsége 50 forint? Ugyan kérem! És az a tömérdek munka? Örüljünk, hogy a hiva­tal számon tart. Ha már oly sok behajthatatlan milliónak amúgy is bottal ütheti a nyomát, lega­lább ahhoz az egyetlen jogos fo­rinthoz ragaszkodjon. B. Murányi László

Next

/
Thumbnails
Contents