Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)
1995-01-21 / 20. szám
uj Dunäntüli napló 1995. január 21., szombat A Magyar Kultúra (egyik) Napján Egy nap a magyar náziumi szinten, kultúrából. Egy nap Anonymustól Jancsó az életünkből. Nem Miklósig, nagyon sok lehet a kettőt szétvá- halott ember neve, és lasztani. még néhány szerenÜnnep, tesszük esés élőé. Am élő hozzá. De mint min- vagy holt, történeteién ünnep, ez is reg- író, avagy színész - az gellel (ráadásul téli általuk létrehozott reggellel) kezdődik és értékekből nem lesz estével végződik. kultúra nélkülünk, Díszelőadások előtt mezei polgárok nél- gördül föl ma a szín- kül. Hiszen mi lenházi függöny, kitün- nénk azok, akik olva- tetéseket adnak át, sunk, előadást, kiállí- zenészekkel, írókkal, tást nézünk, muzsi- tudós tanárokkal ké- kát hallgatunk. Pa- szítenek interjúkat, naszkodhatunk, ami- Felelős férfiak is Iá- ért nincs, nem jut gyabb hangot ütnek elegendő idő, energia, meg, mint máskor, pénz; mégis, csak ál- halkan kérik, hogy ez tálunk, élő, gondol- alkalommal ne beszél- kozó, érző emberek jünk pénzről. által képes továbbélni Az már igaz, alapve- mindaz, ami nem egy tőén nem pénzről van nap, nem egy év, haszó. „Magyar kultúra” nem sok-sok század emlegetésekor inkább immár, nevek jutnak eszünkbe, olyan gim- Méhes Károly Csorba Győző TISZTA TOLLAL A költészet kiszárad már belőlem a képzelet iranilik már előlem Leszek ami leszek: kishivatalnok (vagy úgy is hívhatnám: porszürke tollnok „Az igazat mondd ...”- Tenném én örömmel de a „valódi” elkapkodja zömmel s nem tudok gyűjteni annyi „valódit” amennyiből egy „igaz” kiadódik Megromlottam- Ki hallgatásra szántan belényugodva kószál a világban előbb-utóbb elveszti ami szép volt pokollá süllyed ami egyszer ég volt Nem is kívánok mást csak azt hogy egyszer magam-magam végképpen eleresszem és ami törve-zúzva nagy halomban bennem hever azt boldogan kidobjam és tiszta szókat írva tiszta tollal kössek igaz békét igaz papírral Fotók: Müller Andrea, Läufer László
