Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)

1995-01-18 / 17. szám

10 uj Dunántúli napló Kultúra - Oktatás 1995. január 18., szerda FEJVADÁSZOK UTÁN A RENDŐRÖK IS? Grafológia és bűnüldözés BEILLESZKEDÉS ÉS BE NEM ILLESZKEDÉS Fogadjuk el a másságot Tandíj Várhatóan a kormány e heti ülésén határoz arról, hogy be- vezetik-e szeptembertől a tandí­jat vagy a felsőoktatási fejlesz­tési törvény részeként tárgyal­ják - mondta Csirik János, a Művelődési és Közoktatási Mi­nisztérium helyettes államtit­kára az MTI-nek. A tárca a tör­vényen belüli rendezést java­solja a kormánynak. A felsőok­tatási fejlesztési törvény elvi koncepciójának újabb változa­tában már szerepel a tandíj. A tervezet szerint azok a diákok, akik egyetemi éveik alatt nem tudnak tandíjat fizetni, kölcsönt vehetnek fel, s azt tanulmányaik befejezése után kell törleszte­niük. Az államnak kell garan­ciát vállalnia a banki kölcsön kamata és a visszafizetés ked­vezményes kamata közötti kü­lönbség megtérítésére. A tárca szerint állami garanciát kell biz­tosítani arra az esetre is, ha a kölcsönt sem tudja kiegyenlí­teni a volt diák, mert például munkanélküli lett. Ezért e célra az államnak egy pénzalapot kel­lene létrehoznia. Pályázatok Hamarosan pályázatot írnak ki több külföldi magyar intézet igazgatói posztjára - mondta Fodor Gábor művelődési mi­niszter. Terveik közt szerepel egy önálló, londoni-magyar in­tézet létrehozása, vagy legalább egy kutatóbázis kialakítása va­lamelyik angol egyetemen. A magyar kultúra ugyanis eddig nem volt jelen az angolszász te­rületen. KDNP Nemzeti Kör A Kereszténydemokrata Néppárt Pécs-Kertváros Szer­vezet vezetőit az a felismerés vezette a Nemzeti Kör létreho­zására, hogy a magyarországi politikai, kulturális mozgás nem hogy segítené a nemzeti gondo­lat minőséghordozó, megőrző szerepét, hanem sok esetben az­zal ellentétes irányba hat. Úgy ítéljük meg, a kirekesztés, a ve­zetésre ítélés és a bocsánatké­rési hullám hozzákapcsolása a nemzetben gondolkodáshoz, politikai manipuláció műve. Valljuk a nemzethez tartozás nem állapot, hanem feladat. Erre figyelemmel szervezi programjait, nem más cso­portok kirekesztésére, hanem éppen a kárpát-medencei kul­túrkörbe tartozók közelebb ho­zása érdekében. A „Nemzeti Kör” vendége január 20-án 18 órakor dr. Giczy György országgyűlési képviselő lesz, aki a nemzeti kultúra lehetőségeiről tart elő­adást. Az előadás helye Pécs, Rákóczi u. 50. KDNP székház. A Nemzeti Kör tagozat minden érdeklődőt (politikai hovatarto­zástól függetlenül) vár. KDNP Pécs-Kertváros Szervezet elnöksége A hölgy csinos és a lelkekbe lát. Dr. Lépőid Józsefné ugyanis, aki a Grafológiai Tár­saság elnöke, a pécsi egyetemen és a főiskolán avatja be az ér­deklődőket a grafológia titka­iba, előadásai után szívesen állja a hallgatók rohamait, és írásaikat elemezve meg is hök­kenti őket. Dr. Lépoldné több mint har­minc éve foglalkozik grafológi­ával. Empátiakészsége mély, in­tuíciója leheletfinom. Három évtizede tanul, tart lépést a szakirodalommal, és folyama­tos kísérletekkel ellenőrzi ön­magát. Hiperézékeny termé­szetű. Hiteles dokumentumok bizonyítják, hogy tapasztalata­ira visszatérően igényt tart szá­mos híres nagyvállalat és fejva­dász-cég. Legértékesebb szá­mára azok a köszönőlevelek, amelyek szerint megállapításait jól tudták hasznosítani a sze­mélyzeti munkában, s vélemé­nyére a továbbiakban is igényt tartanak. A grafológusnő nem érdek­lődik az iránt, hogy melyik írás kitől származik, de azt sem akarja tudni, hogy szakvélemé­nye alapján kit vesznek fel egy posztra, vagy léptetnek elő, kit utasítanak el. így zárja ki a szubjektivitásnak, a befolyásol­hatóságnak még a gyanúját is. Ez egyúttal az ő jogos önvé­delme is. Régóta gondol arra, hogy a grafológia segítheti a bűnüldö­zést is. Azzal példálózik, hogy az Egyesült Államokban már az ötvenes évek elején alkalmazták az akkor népszerűén hazugság­vizsgálatnak nevezett poligrá- fos rendszert. Négy és fél évti­zed múltán kezd hazánkban el­terjedni, sikeresen alkalmazzák is. Miért ne ismernék el egyszer itthon is a grafológiát tudo­mánynak? Biztató jelzésnek véli a személyzeti osztályok, a fejvadászok szaporodó felkéré­seit, az egyetemi oktatás, a pub­likálás lehetőségét. Furcsa álla­potnak tartja viszont, hogy míg az igazságügyi írásszakértő vé­leményét a bíróság figyelembe veszi, addig - noha a grafológia egyik ága az írásszakértői munka - a grafológusét nem, holott az utóbbi más úton ugyan, de a hitelesség kérdésé­ben ugyanúgy állást tud fog­lalni, mint az írásszakértő. A rendőrök eddig legtöbb­ször Tolna megyében kérték a segítségét. Volt olyan eset, hogy noha az illető emberölés alapos gyanújával már előzetes letartóztatásban volt, dr. Lé­poldné az írása alapján kijelen­tette, hogy az illető ártatlan. Az újabb vizsgálat őt igazolta. Akadt olyan emberölési ügy, amikor több személytől kért írásminta közül választotta ki a gyilkossággal gyanúsított kéz­írását. Kiderült, hogy vélemé­nye a rendőrökével megegyező. Az illetőt a bíróság azonban bi­zonyítékok hiányában felmen­tette. Lépoldné ezt az esetet fájó kudarcként könyvelte el. Nem sokkal később azonban a fel­mentett vádlott elkövetett egy másik emberölést is. A rendőr­ségnek ezúttal sikerült besze­rezni a perdöntő bizonyítékokat is, s az illető bűnösségét a bíró­ság is bizonyítva látta. Dr. Lépoldné régóta, szakér­tői díj elszámolása nélkül igyekszik segíteni a bűnüldö­zőknek. Véleménye szerint a grafológus a következő témakö­rökben segítheti - elsősorban súlyos bűncselekmények felde­rítésében - a nyomozást. Gyanúsíthatok körének szű­kítése írásminták alapján a ka­rakterek vizsgálatával. Vagyis: kiben vannak meg a képességek arra, hogy az adott bűncselek­ményt elkövesse? Ha nem csupán szlogen az, hogy a helyszín beszél, a szemle vezetője egy gyilkos va­lószínű mozgásából, az ölés módjából annak egyéniségére is következtetni tud. Ilyen például a különös kegyetlenség, az alat­tomosság, a babonás hit, a ra­vaszság. A hidegvérű kitervelt- ség is a legtöbb esetben a hely­szín elemzése alapján megálla­pítható. Ha a grafológus a sze­mélyzeti igazgatóságok által kí­vánt karakteres tulajdonságok­hoz a gyakorlatban igazodva ki tudja választani az írásminták alapján a megfelelő embereket, akkor miért ne lenne képes ugyanilyen alapon kiválasztani azokat a személyeket is, akik­nek a karakterét a helyszín és a nyomozás egyéb adatai körvo­nalazzák. Ne feledjük azonban: a grafológus szakvéleménye adott esetben már a kezdet kez­detén meggyorsíthatja a felderí­tést, megerősíthet egy nyomo­zási irányt, segíthet akár a vizs­gálónak is, de sohasem pótol­hatja tárgyi bizonyítékokat. A grafológusnő több éves sziszifuszi munkával dolgozta fel néhány betegség és a kézírás összefüggéseit. Például több­száz dokumentáltan szürkehá- lyogos ember írását elemezve találta meg, milyen jelei vannak ennek a szembetegségnek. Mi­kor rájött, kontrollként többszáz ember írását viszgálta olyan szempontból is, hogy van-e ilyen betegségük vagy sem? Nos, akiknél erre utaló jelet ta­lált, azoknak valóban volt szür­kehályoguk. így dolgozta fel több betegség kézírásban je­lentkező nyomait. Ez az isme­retanyag is segíthet a rendőrök­nek. Egy falusi gyilkosság hely­színén kiöntött lábnyomok sajá­tosságaiból a szakértők megál­lapították, hogy a tettes enyhén csípőficamos. Ennek a külső je­lei a járásban alig láthatóak. A lakók tömeges orvosi vizsgálata helyett a grafológusnő írásminta alapján megtalálta a falu egyet­len csípőficamosát. És hogyan vélekednek a gra­fológiáról a nyomozók? Van, aki csak legyint, a másik eskü­szik rá. Olyan is akad, aki in­kább akkor hinne benne, ha lát­ványos műszerek, mutatós szá­mítógépes programok adnák a szakvélemény hátterét. Az ORFK életvédelmi alosztályá­nak egyik főelőadója viszont azt mondja: a grafológus több eset­ben „hozza” a gyilkost, miért ne kémé máskor is a vélemé­nyét? Némethy Gyula A magyarországi nemzeti és etnikai kisebbségek egyik leg­súlyosabb problémája az ő szükségleteiket kielégítő okta­tási rendszer fejletlensége. Ezért a Művelődési Miniszté­rium a kisebbségek oktatásának középtávú fejlesztési program­ján dolgozik. Radó Péter, a tárca etnikai és nemzeti kisebbségi főosztályá­nak vezetője elmondta, hogy ezt a dokumentumot a kisebbségi érdekképviseleti és szakmai szervezeteknek már átadták vé­leményezésre. Várhatóan január végére összegyűlnek a kiegé­szítő anyagok, amelyek alapján elkészül a cselekvési program. Ez határozza majd meg a végle­ges oktatásfejlesztési elképzelé­sek kidolgozásának menetrend­jét. Ezzel párhuzamosan készül a "többség" számára az úgyneve­zett párbeszéd program, amely a kisebbségek kultúrája számára teremt befogadó készséget. E program megvalósítására a költségvetés, illetve az erre a célra megalakuló alapítvány adja majd a pénzt. Radó Péter szerint a felméré­sek azt bizonyítják, hogy a ha­zai közvéleményt számtalan előítélet terheli a kisebbségek­kel, de főként a cigánysággal szemben. Az előítéletek mindig érzelmeken alapulnak, ezért ne­héz ellenük küzdeni. Elsőként az érzelmek kiváltó okait kell megkeresni, az ellenérzések forrását megszüntetni, állítja a szakmáját tekintve szociológus főosztályvezető. Mindenkivel meg kell értetni, hogy az előíté­letektől sújtott nemzeti, etnikai csoportok segítségre szorulnak, A pécsi Kodolányi János Gimnázium (a volt Dolgozók Gimnáziuma), Szt. István tér 10. tel.: 315-673,317-718 1995. május folyamán különbözeti és magánvizsgák tehetők. Különbözeti vizsgát tehetnek azok, akik valamelyik középis­kola első-második osztályát si­keresen befejezték, de tanulmá­nyaikat a gimnáziumban kíván­ják folytatni. A vizsga tantárgyait a bemu­tatott bizonyítvány alapján az igazgató vagy helyettese álla­pítja meg. Különbözeti vizsgaletételét javsoljuk kémiából a szakmun­kás végzettséggel rendelkezők­nek, akik a második osztályban kívánják folytatni tanulmányai­kat. A felkészülést segítő tan­erőszakkal fellépni a "másság" ellen nem lehet. Hogy most mégis miért tör a felszínre olyan elemi erővel például a cigányel­lenesség? A szakember szerint ennek elsődleges oka a szociális depresszió, amelyet a növekvő munkanélküliség és az ebből (is) fakadó szegénység idéz elő. A társadalom reflexszerűen magyarázatot keres ezekre a problémákra. A számok azon­ban azt mutatják, hogy amíg a magyar társadalomnak körülbe­lül 13 százaléka, addig a ci­gányságnak mintegy 50 száza­léka munkanélküli. Ebből adó­dóan több a szegény, nincstelen is köztük. Egy esetleges társadalmi robbanás elkerülése érdekében most lehet majd szükség igazán a cigány-önkormányzatok és a társadalmi önszerveződések közreműködésére. A hazánkban élő nemzeti ki­sebbségek helyzete egészen más, állítja a szakember. Nyelvi és nemzeti kultúrájuk, hagyo­mányaik elhalványultak. A ma­gyarázat: az 50-es évek végétől Magyarországon nem hábor­gatta senki a nemzetiségeket, nem szorultak rá hagyományaik megőrzésére, ellentétben pél­dául a romániai magyarsággal, akik éppen üldöztetésük miatt foggal-körömmel ragaszkodtak mindenhez, ami magyar. Ez a paradox helyzet teszi; hogy a Magyarországon élő nemzeti­ségeknek az asszimilálódási fo­lyamat lelassításában, a még élő szokások, a nemzettudat meg­őrzésében kell segíteni. Az így kialakuló sokszínűség csak gazdagíthatja kultúránkat. Szalóky Eszter anyag a gimnázium gazdasági irodájában megvásárolható. Magán- (osztályozó) vizsgát a fenti időpontban a gimnázium bármelyik évfolyamának teljes anyagából lehet tenni, valamint tantárgyi javítóvizsgát is. Jelentkezés: február 1-jétől február 15-ig - péntek és szom­bat kivételével - de. 9-11 és 13-18 óra között. A jelentke­zésnél mindkét vizsgánál az is­kolai bizonyítványt és személyi igazolványt kell bemutatni. Érettségi vizsga (június): je­lentkezés a fenti időpontban. Je­lentkezéshez szükséges: a gim­náziumi bizonyítvány (anya­könyvi kivonat) és a személyi igazolvány. A vizsgák térítési díj fizeté­sével vehetők igénybe. A Gimnázium Igazgatósága Dr. Lépőid Józsefné Vizsgák a Kodolányi János Gimnáziumban Elég középfokon beszélni? Komoly gazdasági érdekek forogtak kockán A középfokú „C” nyelv­vizsga megszerzése után a kö­zépiskolák ismét mentesíthe­tik tanulóikat a nyelvórák lá­togatása alól, és ötöst adhat­nak nekik automatikusan az ijletö nyelvből év végén. Érettségizniük pedig ebből egyáltalán nem kell. A rende­letét azután hozta meg a Köz­oktatási és Művelődési Mi­nisztérium, hogy országos fel­zúdulást okozott az a tavaly augusztusi intézkedés, amely augusztus 31-i hatállyal tö­rölte ezeket a mentességeket. Felháborodtak A tanulók és szüleik felhábo­rodása teljesen jogos volt. Nem szokás olyan mentességeket megszüntető rendeleteket hozni, amelyek rögtön hatályba lépnek. Akik számítottak a ked­vezményekre és mindent meg­tettek azért, hogy megszerezzék a nyelvvizsgát, de azt augusztu­sig nem tették le, becsapva érez­ték magukat. Az órák látogatása alól azért lehetett eddig is felmenteni saját kérésükre a diákokat, hogy mást is tanulhassanak. A tanulók többsége ezt azonban csak jó lógási lehetőségként élhette meg. Az iskolák nem tudtak ne­kik tanórákat felajánlani, nin­csenek erre sem tanáraik, sem szabad tantermeik. Elfelejtették a nyelvet A mentesítésnek más hátrá­nyai is vannak. Azok a gyere­kek, akik két-három év alatt ju­tottak el arra a szintre, hogy le tudtak vizsgázni, gyakorlás nél­kül hamar elfelejtik a tanulta­kat. Ezt ők maguk is érzékelik, amikor felvételi előtt vagy után rádöbbennek, mennyit kellett volna még tanulniuk ahhoz, hogy bekerüljenek az egye­temre. Másrészt, ez a rendszer azt sugallja mindenkinek, a kö­zépfokú nyelvtudás elég. Pedig ez koránt sincs így. A nyelvtu­dás megszerzése így puszta cél marad, a rendszer arra nem ösz­tönöz senkit, hogy meg is tanul­jon ezzel a nyelvtudással bánni, hogy megismerje az adott nyelvhez tartozó kultúrát. Meg­van a nyelvvizsga, mindenki elégedett. A mentesség újbóli visszaállítása tehát nem egyér­telműen pozitív eredmény. Köztudott, hogy állami isko­lák többségében szinte lehetet­len olyan nyelvtudásra szert tenni, ami középszintű nyelvtu­dást adhatna. Akik mégis meg­szerzik a nyelvvizsgát, azok magántanárokhoz, magánisko­lákba járnak, és szüleik fizetik meg nekik az órákat. Az állami iskolák tehetetlenségéből eddig egész sokan tudtak megélni. Nekik mindenképpen érdekük volt, az augusztusi rendelet megváltoztatása. Ha a diákok­nak nem lenne közvetlen érdeke a nyelvtanulás, és nem éreznék rögtön előnyeit, kevesebben járnának magánórákra. Új tanár, új könyv A szülők és gyermekek elé­gedetlenek az állami iskolák nyelvtanításával, az iskolák pe­dig tehetetlenek. Nem tudnak olyan nyelveket, olyan párosí­tásban, olyan szinten kínálni a tanulóknak, ahogyan azok el­várnák, mert nincsen elegendő nyelvszakos tanáruk. A nyelvet jól beszélő pedagógusok ugyanis abban a pillanatban el­hagyják a tanári pályát, ahogy egy jobban fizető állást szerez­nek. Úgy nyelvet tanulni pedig igen nehéz, hogy minden évben új, általában pályakezdő tanár jön, aki új tankönyvből kíván oktatni. Vannak szülők, akik ar­ról panaszkodnak, hogy a nyelvtanár nem ismeri' azon a szinten sem a nyelvet, ahogy gyermeke beszél, vagy tanítási módszere vall dilettantizmusra. ,JEgy év alatt többet felejtett a lányom angolból, mint amit ed­dig tanult!” „Az első padsorban sem lehet hallani, amit a ta­nárnő beszél.” „Az iskolaszé­ken indítványozom a tanár me­nesztését.” „A fiam nem tanul­hatja a gimnáziumban egyszerre németet és angolt, mert ezt a pá­rosítás nem tudják megoldani.” Panaszkodtak aggódó apukák nekem. Túl sokat akarnak? Szakemberek szerint, az sem lenne túlzott igény, ha a magyar közoktatás az általános iskola végére egy idegen nyelvből a középfokú nyelvtudás szintjére hozná a gyermekek zömét. A középiskolában pedig még egy nyelvet tanulnának meg ezen a szinten. Nyelvtanárok sem tar­tanák ezt lehetetlennek. Ehhez azonban olyan anyagi helyzetbe kellene hozni az iskolákat, hogy megfizethessék tanáraikat, tan­termeket kellene építeni a ki­sebb nyelvi csoportok számára, és egy olyan egységes nevelési rendszert kellene bevezetni, ami időzítené a különböző idegen nyelvek lépcsőzetes belépteté­sét, és ami a gyermekeket közel azonos szinten tanítaná meg. Akad olyan tanárnő, aki min­den általános iskolában bevezet­tetné az egyetlen egy kötelező idegen nyelvet, bármennyire rossz emlékeket is ébreszthet egyesekben ez. Természetesen, mindez ko­moly érdekeket sértene. Ha az érettségi vizsga megfelelne a középfokú nyelvvizsgának, és a gyermekek valóban az állami iskolában tennének szert erre a tudásra, akkor a szülők nem vál­lalnának magukra külön anyagi terheket, és nem fizetnének ma­gántanárokat. A felvázolt kép alapján való­színű, hogy mindez megmarad álomnak, és a gyerekek az ál­lami iskolák többségében to­vábbra is csak ismerkedhet a felkínált nyelvvel. U. G. 4 4 * i *

Next

/
Thumbnails
Contents