Új Dunántúli Napló, 1995. január (6. évfolyam, 1-30. szám)

1995-01-03 / 2. szám

1995. január 3., kedd Közélet üj Dunántúli napló 9 HOL TARTUNK, MERRE KELL TARTANUNK? Gerd Gerken, a német Trendkutató Intézet vezetője írja „A 2000. év trendjei” című munkájában: „Az bizonyos, hogy a rendkívül káros klímaha­tás több mint 50 százalékos va­lószínűséggel bekövetkezhet. A stratégiaelmélet szerint ez pedig azt jelenti: ha valami 50 száza­lékfeletti valószínűséggel bekö­vetkezhet, akkor meg kell szer­vezni a megakadályozására te­endő ellenintézkedéseket. ” 4^ Dr. Gubán Pál, a székesfe­hérvári Kodolányi főiskola tu­rizmus tanszéke docensének adatai az 1993-as évre: a turiz­mus forgalma a világon 3,5 bil­lió dollár volt, ennek 90 száza­léka a belföldi turizmusból eredt. Évente mintegy 420 mil­liárd az idegenforgalmi tőkebe­fektetés, az egyéb ágazatok vi­lágátlaga ütemének közel két­szerese. A Turisztikai Világta­nács szerint a gazdasági világ vezető szektorai között a turiz­mus az 5. helyet foglalja el. Tavaly Magyarországnak - a határstatisztika szerint - 40 mil­lió látogatója volt. Közülük 22 millió legalább egy éjszakát itt töltött, de csak mintegy 10 szá­zalékuk jelentkezett kereske­delmi szálláshelyen. A látható bevétel 1,2 milliárd dollár volt. Egy kérdés az említett tan­szék hallgatói vizsgafeladatai közül: Mondjon öt olyan példát, formát, amely feltehetően nem rombolja, károsítja a természet, az ember alkotta vonzerőket! 4^ Szabópál Bálint építészmér­nök, az É. T. Kft. ügyvezetője:- Kimutatható, hogy túlnyo­mórészt gazdasági folyamatok és motívumok okozzák a kör­nyezeti ártalmakat. A gazdál­kodókat kell arra ösztönözni, hogy ne csak „ökológusabb” fejjel gondolkodjanak, hanem hogy ökológiai szempontból problémamentessé váljanak. Ennek előfeltétele azonban a gazdaság alapvető újrarende­ződése. A mezőgazdaságtól az egészségügyig, az építészettől az idegenforgalomig. Lehet do­tálni az energiatakarékos, kör­nyezetbarát, egészséges építke­zést is! A piac azonnal reagálna: kereslet alakul ki. Talán az ér­telmes értelmiségiek felvállal­ják a feladatot: harsogják a fenntartható fejlődés igényét, kikerülhetetlenségét az állam­polgárok és a hatalom felé is. Ez azonban csak az egyik oldal. A másik: ha várunk a váltással, s hagyjuk élni például az „energiazabáló” technológiákat, ha váltig azt hisszük, hogy a Föld készletei kimeríthetetle- nek, s termelünk ugyanakkor egyre több hulladékot, a ka­tasztrófák mindenképpen bekö­vetkeznek. Ezt kell megelőzni! 4t Montenegro ökoállamnak deklarálta magát, azaz: ki­mondta, milyen ország akar A jövőt meg kell tanulni lenni. Más kérdés: a jelenlegi délszláv körülmények között ennek mekkora az esélye, s a célt mikorra érhetik el. De: a vi­lág nagy országai - például Kanada, Ausztrália - hasonló törekvéseket fogalmaz meg. Az utóbbi földrésznyi államban ki­alig-alig vannak kihasználva, vagy rosszul működtetik ezeket. Ennek többek között a megkö­zelítés módja az oka. Nálunk szállodákban gondolkodnak, nem szálláshelyekben, márpe­dig az utóbbi sokkal többet je­lent, sajátos hátterének, gazdag­gazdálkodáshoz, a jelenlegi helyzetből egyik kitörési pont­ként kezelendő idegenforga­lomhoz rendelkezésre áll, a sza­bolcsi parasztembertől a kutató- intézetek műhelyéig. Ezeket a pontszerű ismereteket, tapaszta­latokat kell hosszú távú prog­Fontos célkitűzés a dél-dunántúli régióban is, hogy az idegenforgalom fellendítése mellett meg­valósíthatóvá váljon a természet értékeinek megóvása Müller Andrea felvétele dolgoztak egy hosszú távra szóló ökoprogramot a fenntart­ható fejlődés érdekében. Ebben 39 gazdasági ágazat fejlesztési elképzeléseinél volt döntő szempont az ökológia, a kör­nyezeti adottságok okos, kí­mélő, interszektorális felhasz­nálása. 4^ Vajon a most felállt önkor­mányzatok gondolnak-e arra, hogy a helyi, megyei, regioná­lis, eddig kihasználatlan ide­genforgalmi lehetőségek is eszközei lehetnek - persze, jól működtetve ezeket - az európai integrálódásunknak? Felmé­rik-e: melyek azok a világtren­dek, amelyekhez időben alkal­mazkodnunk kell! Hogy a tér­ségfejlesztés az egyik fontos fel­tétele a nemzetközi támogatás­nak? Szabópál Bálint:- A most kidolgozás alatt álló területfejlesztési törvény már regionális szinten gondol­kodik. Ennek értelmében pél­dául Baranya-Somogy-Tolna megyék kénytelenek lesznek közös projekteket kidolgozni, ha nemzetközi támogatást re­mélnek. A Phare-segélyt is már csak térségi célok érdekében le­het kérni. Dr. Gubán Pál:- A dél-dunántúli régióban az idegenforgalmi lehetőségek ságának, sajátosságainak, egye­diségének köszönhetően. Egy másik adalék ehhez: ma Ma­gyarországon a mezőgazdaság a GDP-hez 9 százalékkal járul, az idegenforgalom ugyanennyivel. Az előbbi azonban támogatott, az utóbbi nem: a költségvetés­ből mindössze 200 milliót kap. Érdemes utána nézni: mennyit kap az agrárágazat? Szabópál Bálint:- A mezőgazdaság mai képe: monokultúra, műtrágyaözön, stb. Szerencsére egyre ismer­tebb az organikus termelés, a biokultúra, a biogazdálkodás technológiája. Ez utóbbiak elő­nyét hosszan lehet sorolni, csak példaként: nagyobb munkaerő­szükséglet, közvetlen részvétel a termelésben, kevesebb kör­nyezeti, egészségi ártalom, a külpiacon jobban eladható ter­mék. 4^ Ez azonban kollektív tanu­lást kíván, s ez kínkeserves, ne­héz lecke. Ám jobb minél ko­rábban elkezdeni, mert a világ előbb-utóbb erre fog bennünket kényszeríteni, s későn kezdve ráadásul jóval drágább is lesz. Dr. Gubán Pál:- Magyarországon masszív társadalmi-gazdasági kénysze­rek hatnak. Ugyanakkor a meg­felelő tudás a környezetkímélő ram alapján, célra hangolva összegezni. Más szóval: nem arra kell ösztönözni, hogy termelj többet, hanem arra: mást és másképpen! Gondolunk bele: Anglia legjobb szántóföldjein, Comwall-ban, Devon-ban most a farmerek er­dőket telepítenek. Az erdő: már eleve hosszú távú cél. Nálunk most osztják szét az erdőket, sok esetben azonnal le is tarol­ják ezeket... A nyugati értéke­lők egy része szerint nem sok az esélye a kelet-európai térségnek az integrálódásra - jelenlegi gazdasági kultúrájával, techno­lógiáival. Más és másképpen előállított, megtermelt áruval kell ott jelentkeznünk. 4^ Ugyancsak Gerd Gerken írja: „Ha majd bizonyossá válik, hogy a források fogyóban van­nak, hogy drágák, hogy elpusz­tultak, legkésőbb akkor fog át­állni a gazdaság az elhárító in­telligenciára. ” Dr. Gubán: Meg kell előz­nünk ezzel másokat! Át kell áll­nunk, például - mert ez a legki­tűnőbb lehetőségünk - arra, hogy az ökoturizmus, az ide­genforgalom legyen a húzóága­zatunk. A menedzserekből - állítja könyvében Gerd Gerken - öko­lógusok lesznek! Mészáros Attila Mit ígér 1995 ? Viszonylagos béke van az év fordulóján a világban? „Csak” a délszlávoknál omolhat össze bármikor a ki tudja, hányadik törékeny fegyverszünet, majd a következő. „Csak” a nemrég volt szovjet birodalom peremén következhetnek újabb orosz tá­madások. Remélhetjük-e, hogy 1995-ben hamvába hull végre a balkáni válság? Hogy Moszkva nem fegyverrel, hanem érvek­kel és gazdasági eszközökkel teremt rendet határain? Amerika sok ígéretet tett az új évre. Hihetjük-e az ígéreteket a lankadatlan európai elkötele­zettségről, amikor 1994-ben in­kább az vált világossá, hogy Washington Európa helyett Ázsia és Amerika felé fordul? ígért azután Bonn, Párizs és London, ígért Brüsszel, az Eu­rópai Unió is: azt, hogy to­vábbra is támogatást kapunk, gyorsulva közeledhetünk az eu­rópai egység szervezetéhez. Ám mennyire bízhatunk az ígére­tekben, amikor senki nem tudja, milyen lesz 1996 után az Unió? Bízhatunk-e nagyobb piacok­ban, az akadályok elhárításá­ban, ha fő kiviteli cikkeink előtt változatlanul magasak a gátak, ha sok minden - például a kül­földi munkavállalás - társult EU-tagságunk ellenére nehe­zebb, mint valaha volt? Mindezen ígéretek ismereté­ben bízhatunk-e abban, hogy mások elhozzák nekünk a bé­kés, boldog 1995-ös esztendőt? Csak mások? Ez nem igazán biztató. Mindenki - mi is, má­sok is - a maga helyén és lehe­tőségei között dolgozzon érte? Ez már nem ígéret, hanem reális alap a BUÉK-ra! Heltai András GAZDASAGFEJLESZTES Egységes alap kell! Az év első kilenc hónapjában összes exportunk 7361 millió dollárt tett ki, ami 14,3%-kal több, mint az előző év azonos időszakában volt. Kivitelünk 72 százaléka a fejlett országokba, 22 százaléka a volt szocialista országokba, 4 százaléka a fej­lődő országokba irányult. Ho­gyan lehetne fokozni az export­offenzívát? - kérdeztük Szat­mári Tamást, az ipari és keres­kedelmi minisztérium főosz­tályvezetőjét.- Örvendetes, hogy az év ki­lenc hónapjában összességében növekedett az exportunk, de sajnos a fejlődő országokba 15, a FÁK országaiba 10 százalék­kal kevesebb árut tudtunk el­adni. Ez arra figyelmeztet, hogy gazdasági szabályzóink nem eléggé ösztönzőek, illetve nin­csenek meg a kellő pénzügyi források az export finanszírozá­sához. Ez az EXIMBANK fel­adata volna, de a pénzintézet­nek másfél éve nincs devizaha­tósági engedélye, gyakorlatilag működésképtelen.- Pénze sincs a banknak?- Öt milliárd forintos alaptő­kével, ezenkívül 20 milliárd fo­rintos MNB refinanszírozási hi­telkerettel rendelkezik, külső forrásból pedig további 10 mil­liárd forintot kaphatna. Ezzel a 35 milliárddal igen jelentős mértékben segíteni lehetne a ke­leti illetve a fejlődő országokba irányuló exportot. Nagyon so­kat remélünk attól is, hogy a kü­lönféle kereskedelmi, befekte­tési ösztönzési alapokat és a központi i műszaki fejlesztési alapot sikerül összevonni, s mindezekből létrehozható az egységes gazdaságfejlesztési alap, amely mintegy 5,3 milli­árd forinttal gazdálkodhatna. Ebből támogathatnánk a kül­földi vásárokon való részvételt, az export propagandánkat, a pi­ackutatási tanulmányok elkészí­tését.- Miként lehetne támogatni az exportáló cégeket abban, hogy a világpiac minőségi köve­telményeit is teljesíteni tudják?- Exportlehetőségeink egy részét azért nem tudjuk kihasz­nálni, mert nem termelünk meg­felelő minőségű árut. A vállala­taink likviditási gondokkal küz­denek, nincs pénzük beruházá­sokra, műszaki fejlesztésre. Az adókedvezményekkel a nyere­ség visszaforgatását, a minőség javítását, az exportképesség fej­lesztését kellene támogatni. (koós) Ü gy nöktörvény Alkotmányos az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló - úgyneve­zett ügynöktörvény - célkitűzése az Alkotmánybíróság határozata szerint, amely megállapítja: a jogállamban a közhatalmat gya­korló, illetve a politikai köz­életben résztvevő személyek arra vonatkozó adatai, hogy koráb­ban a jogállamisággal ellentétes tevékenységet folytattak, vagy ilyen szervezethez tartoztak, az alkotmány 61. paragrafusa sze­rint közérdekű adatok, titkossá­gukat meg kell szüntetni. Tör­vénnyel kell biztosítani azon érintettek jogait is, akikről in­formációt gyűjtöttek, vagy sze­repelnek a jelentésekben. Változó borforgalmazási szabályok A borforgalmazás több szabá­lya változott január 1-től. A há­rom liternél kisebb kiszerelésben értékesített bort ezentúl csak a palackos borokra érvényes sza­bályok szerint lehet majd értéke­síteni. Ez azt jelenti, hogy a csomagolásnak ki kell elégítenie az úgynevezett palackállósági vizsgálat előírásait, s a címkén fel kell tüntetni az évjáratot, az alkoholtartalmat, valamint a töl­tési adatokat. A változtatás fő célja a hordós borok minőségének javítása. Ezért szigorítják a forgalmazás feltételeit. Hazánkban évente át­lagosan négy millió hektoliter bort állítanak elő a pincészetek, amelyből 1 millió hektoliter megy exportra, a többi a hazai piacra kerül. Az itthoni borból 2 millió hektolitert hordóban érté­kesítenek. A három liternél na­gyobb edényben forgalmazott bor hordósnak tekinthető, de fo­gyasztóvédelmi okból e területen is szigorodnak az értékesítés szabályai. így például a csoma­golást dézsmamentessé kell tenni, vagyis zsineggel, illetve más eszközzel kell lezárni. Ugyanígy a kannára címkét kell ragasztani, amelyen szerepelnie kell a bor nevének, cukortarta­lomnak megfelelő típusjelzés­nek, az Országos Borminősítő Intézet (OBI) minősítési számá­nak, valamint a töltési dátumnak. A borozók csak OBI-enge- déllyel rendelkező bort vásárol­hatnak. Az engedélyeket a ter­melő köteles beszerezni. Egy-egy vizsgálat költsége csu­pán néhány ezer forint, ami nem jelentős tétel. A Borkultúra Ala­pítvány szeretné, ha a nyugat-eu­rópai gyakorlat - az úgynevezett KEG-hordókban történő forgal­mazás - terjedne el Magyaror­szágon is. A KEG rozsdamentes acéltartályokból a pulton, az üdí­tőknél ismert csapokon töltik poharakba a bort. A jövő évi költségvetést záró- szavazással szentesítette az Or­szággyűlés. Fontos ez? Fontos. De vannak más, hasonlóan fon­tos kormányzati feladatok is. Csak néhányat a sok közül: 1. Bízzanak az emberek a jö­vőben! A jelenkor viszonyai kö­zött a lakosság optimizmusa már fontosabb gazdasági feltétel, mint a költségvetés időben való jóváhagyása. Az elmúlt ötven évben időben jóváhagyott költ­ségvetéssel, de borúlátó közvé­leménnyel egy ország sem ért el politikai és gazdasági sikereket. 2. Fel kell számolni a nagy­arányú és tartós munkanélküli­séget. Ma legalább egymillió emberrel kevesebben dolgoznak, mint öt évvel ezelőtt. A munkát- lanságból pedig nem lehet meg­gazdagodni. Ez nemcsak az egyének életében törvény, ha­nem a társadaloméban is. Jó volna, ha az illetékesek tanulná­nak a néptől abban a tekintetben is, hogy meggazdagodni nem ta­karékossággal, hanem több munkával kell. Az MSZP és a koalíciós kor­VEGRE KOLTSEGVETES Óvatos takarékosság helyett mány gazdaságpolitikája azon az elven alapszik, hogy a pénzügyi egyensúly minden gazdasági eredmény alapja. Ennek érdeké­ben kell bezárni minden olyan vállalatot, amely nem búja el a súlyos adóterheket, meg kell húznia a nadrágszíjat a fogyasz­tóknak, az oktatásnak, a kultúrá­nak. A kormány szerint nagyobb feladatokat csak akkor szabad elvállalni, ha előre biztosítva vannak a befejezéshez szükséges feltételek. A kormány gazdaság- politikája mögött a múltszázadi puritanizmus filozófiáját érzem. Azt nem a bátor vállalkozás, ha­nem az óvatos takarékosság jel­lemzi. Ez indokolt minden olyan helyzetben, amikor már a jöve­delmek és a termelés minden le­hetősége ki van merítve. Ha semmi remény nincs arra, hogy valaki többet keressen, akkor va­lóban a kevesebbet költés az egyetlen megmaradt út. A mo­dem világot azonban nem ez jel­lemzi. Még a legdinamikusabb társadalom is tele van kihaszná­latlan lehetőségekkel, nemhogy a mi gazdaságunk, amelyben a termelési és munkaerő kapacitá­sok kihasználtsága botrányosan alacsony. Nekünk nem takaré­koskodni, hanem többet ter­melni, többet dolgozni, bátrab­ban vállalkozni kell. Szerencsére a lakosság életfilozófiáját nem a puritanizmus, hanem a feladatok bátor vállalása jellemzi. Mi soha nem leszünk takarékosak, de gazdagok minden bizonnyal le­hetünk, mert bátran vállaljuk a pénzzel előre nem fedezett fel­adatokat is. Évek óta keresek olyan csalá­dot, amelyiknek azért javult meg a sorsa, mert kevesebbet költött. De nem találok! Mindenki így fogalmazza meg a meggazdago­dása receptjét: többet kell dol­gozni, nagy terveket kell szőni, bátran kell vállalkozni, kockáz­tatni. Ha valóban ez a meggaz­dagodás útja, akkor a jelenlegi kormányzat nem a legjobb utat választotta. Hónapok óta keresek olyan családot is, amelyik azzal oldotta meg a lakásproblémáját, hogy jobban megszorította a nadrágszíjat, kevesebbet költött kosztra, ruhára, a gyermekei is­koláztatására, nem járt szín­házba, nem vett könyvet, hanem gyűjtötte a pénzt. Addig nem fo­gott a lakásépítésbe, amíg össze nem gyűlt annyi pénze, amennyi a befejezéshez elég. Mindenki azt mondja: soha nem lett volna házunk, lakásunk, ha csak teljes fedezettel kezdtünk volna bele! Ha valóban a több százezer laká­sépítőnek volt és van igaza, ak­kor mi sem fogunk abból meg­gazdagodni, hogy nem rende­zünk világkiállítást. Mindezek alapján mondom: Nincs biztosabb alapja egy nép elszegényedésének, mintha csak abba vág bele, aminek a befeje­zéséhez szükséges pénz előre biztosított. Kopátsy Sándor i t I I *

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents