Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)

1994-12-04 / 334. szám

ÖTÉVESEN ÍRTA ELSŐ MESÉJÉT Nyúiéknál mindig történik valami Nyúl Pistáék beköltöztek a nagyvárosba. A szapora famí­lia Szvath Józsefivé Villányi Ró­zsa jóvoltából kelt életre, hi­szen mesefigurák egytől-egyig. A pécsi gyermekkönyvtáros ötéves korában írta meg az első, akkor még csak egy hosz- szű mondatból álló meséjét. A gyermekeinek szóló törté­netekből mára kötetet lehetne szerkeszteni. Nem tudatosan kezdte, egyszerűen természetes volt a számára a mesélés. A nagymama volt a nagy regélő. Megszólaltatta a tárgyakat, az állatokat, átlelkesítette a vilá­got, ahogyan megteszi ezt ma is minden kisgyerek. Apja pe­dig annak idején még versben is tudott mesélni neki.- Nyúl Pista már az én gyermekkoromban is létezett - emlékezik vissza beszélgető- társam. - Rendetlen valaki volt, hiszen mindig elszórta a tojá­sokat húsvét körül. Aztán pedig nagy vándor is, aki mindig oda költözik, ahol éppen lakunk. A most 19 éves nagylány, és a 14 éves kisebbik a mama „klasszikus” meséi mellett a „beszélgetős” meséket is sze­rette. Ezekben gyakran épít be valamilyen tudásanyagot a tör­ténet szövedékébe.-Az ismereteket is be lehet foglalni fantáziadús környe­zetbe -állítja. -A kisiskolás szeret tüntetni a tudásával, a tündérmese már nem köti le annyira. A Grimm-meséken is túl kell lenni addigra. A gyermekkönyvtárban az utóbbi öt-hat év keserű tapasz­talata, hogy a gyerekek a videó miatt nem akarnak olvasni. Pe­dig aki olvas, azt képzelhet el, amit csak akar, míg a másik kis társa legfeljebb, amit lát. Saj­nos, a gyerekek egyre nehe­zebben találják a szavakat, szókincsük is kicsi. Szvathné lányain is látja, mi­lyen hatalmas erő az élő szó ereje, a mese varázsa.- Fantáziadúsabbak lettek, megtanulták másként látni, fel­dolgozni a világot. Nem élnek álomvilágban, de még ma is odafordulnak a mesékhez, ha vigaszt keresnek. Az egykori tanár boldog, hogy a pedagógus nem veszett ki belőle, a könyvtárban szabad­ságot kapott, s nem kellett ra­gaszkodnia az iskolás rendszer­hez. 16 éve könyvtáros. Szemé­lyiségének varázsával,* kedves, halkszavú lényével maga is ah­hoz a mesebeli szereplőhöz ha­sonlít, akiről Andersen írt, s aki álruhában próbálja becsem­pészni a meseszó melegét az emberek egyre jegesebb vilá­gába. Hodnik I. Gy. Szvath Józsefné Villányi Rózsa pécsi otthonában Fotó: Läufer Pécsi nyertes a Dohánygyár nyeremény akciój án Egy pécsi fiatalemberre is rámosolygott Fortuna a BAT Pécsi Dohánygyár Kft. szep­temberi-októberi, a „Szofival mindenki nyer szlogennel” fu­tott, az újabban mind népsze­rűbb light-termékcsalád köré­ben hirdetett országos nyere­ményakcióján. így a nyolc fődíj egyik nyerteseként szombaton a budapesti Sugár Üzletközpont Csemegéjében „átvehette” a formabontó díjat. Nagybevásárlásra invitálták ugyanis a nyerteseket, akik egy-egy segítővel két perc le­forgása alatt mindazt kosarukba pakolhatták, ami csak a pultok­ról megtetszett és amire az idő­ből futotta. Érdekes módon a já­ték, társaiknál idősebb korosz­tályhoz tartozó két tagja vitte a prímet, akik több mint 40 ezer forint értékű csomaggal távoz­tak az üzletből. A pécsi nyertesnek sem kel­lett szégyenkeznie: idejéből egyebek mellett ajándékkosarak és egy húsz literes pezsgőspa­lack beszerzésére is futotta. A löszfalat néhány helyen már téglából épített boltívvel is megerősítették Fotó: Läufer László Várdombi labirintus A „pincellérek” átkos hagyatéka A rómaiak gyanúsak. A Tolna megyei Várdomb alig 10 kilóméterre van Szekszárdtól, szerves része az itteni borvi­déknek. A községben az első pincéket talán a rómaiak mélyí­tették. Nem lehet ugyanis pon­tosan tudni: kik voltak a „pin­cellérek”, mikor és főleg meny­nyi pincét ástak a faluban. Amikor pár éve egy tanulmány ezt kutatta, 150-et vettek számba. Azt mondja Rács László polgármester: a vég­eredmény egy kiismerhetetlen, 4-5 szintes, veszélyes labirin­tus, ami egyre-másra „nyelte el” a tanyákat, házakat. Ahogy a föld alatt, úgy fe­lette is akadt veszélyforrás: a falu főutcáját közel 500 méter hosszan kísérő, omlékony lösz­fal. 1992-ben négyéves feladat­tervet dolgoztak ki: pályázat ré­vén csatlakoztak az országos pinceprogramhoz. Erre az idő­szakra a költségvetés 40 millió forintot ígért Várdombnak. Ed­dig összesen 14 milliót kaptak meg, a község saját forrásból további 3,5 milliót tett hozzá. Édeskevés együtt is. Vagyis nem szűnt meg a napi veszély. Csakhogy a kidolgozott prog­ram elvileg a jövő évben lezá­rul. Hogy további támogatáshoz juthassanak, Várdomb önkor­mányzatának fel kell mutatnia a saját hozzájárulást. Ezt a na­pokban 3 millió forintban hatá­rozták meg, lényegében már a decemberben megválasztásra kerülő faluvezetés terheként. Az ódiumot azonban vállalni kellett, mert a költségvetés 500 millió forintot különített el or­szágos szinten a pinceprogram folytatására. De mert összesen 48 település bajlódik ezzel a gonddal, egynek-egynek ebből kevés jut. Az 1200 lakosú település most a löszfallal szeretne meg­birkózni. Abban bíznak, hogy 1995 után is folytatódik a prog­ram. Ha nem, kellemetlen hely­zetbe kerül a község, mert saját erőből a feladatot képtelen lesz megoldani. Mészáros A. Öt éves a Westel A Westel Rádiótelefon Kft., a MATÁV és az ameri­kai ÚS West 1989-ben szüle­tett vegyesvállalata a meg­alakulás 5. évfordulóját nagyszabású eseménysoro­zattal ünnepelte szombaton. A Westel készülékei 450 MHz-en működnek. Ezért egymástól 450 km-re fekvő városok voltak az esemény- sorozat központjai: Debrecen és Szombathely. A délelőtti műsorban szereplő művészek egy része (Dolly Roll együt­tes, Benkő Péter, Détári Enikő, Harsányi Frigyes, Hegedűs D. Géza, Kovács Kati, Oszter Sándor, Vásári Mónika) gépkocsiba ült és 450 km-t autózva este már a másik városban tartandó gá­lán lépett fel. A születésnap tiszteletére a kft. munkatársai Debrecenből Szombathelyig 450 km-t au­tózva 450 perc alatt utazás közben 450 telefon-beszélge­tést kíséreltek meg lebonyolí­tani ugyanazon készülékről. Mindezt számítógép ellenő­rizte, így a kísérlet sikeres­sége esetén bekerül a Guin­ness Rekordok Könyvébe. Szegények karácsonya Több ezer ajándékcsomag ké­szül ezekben a napokban. Miku­lásra és már karácsonyra állítják össze a különböző egyesületek, szervezetek, klubok azoknak, akik lehet, hogy ezeken a cso­magokon kívül mást nem is kap­nak. A számos humán szervezet közül az egyik legnagyobb a Vö­röskereszt. Alapszervezetei, ak­tivistái révén a legtöbb települé­sen ők szervezik a szegények ajándékozását. Dombóváron már pénteken tartottak Mikulás-várót a Műve­lődési Házban, ahol nyugdíjaso­kat ajándékoztak meg. Szek- szárdon, 6-án lesz ugyanilyen ünnepség. Egy nappal később Bonyhádon szerveznek hasonlót, ahol gyerekeket ajándékoznak meg. A hónap közepétől pedig már a karácsony jegyében tarta­nak ünnepséget többek között Pakson és Dunaföldváron. Baranyában karácsony és szilveszter között várhatóan is­mét itt lesznek azok a bajor vö­röskeresztesek, akik ajándékot hoznak a megyének. Addig azonban számos helyen több ezer csomagot osztanak ki idő­sek és többgyermekes családok között. Siklóson és Mohácson ezekben a napokban indították az adventi gyűjtést, amelynek adományait a rászorulókhoz akarják eljuttatni. Szigetváron kedvezményes fenyőfavásárt szervez a Vöröskereszt a nehéz körülmények között élők szá­mára, a komlóiak pedig állami nevelt gyermekeket hívtak meg a Cirkusz és Varieté Vállalat sportcsarnokbeli műsorára. Kaposváron december 15-én tartanak karácsonyi ünnepséget a szegényebb sorsú gyermekek ré­szére. Áz Ifjúsági Házban együtt díszítik majd a fenyőt és az édes­ség mellett több óvodának vide­okazettákat ajándékoznak kü­lönböző játékokat bemutató programmal. T. E. A Vöröskereszt pécsi és bara­nyai raktáraiban gazdag ru­hakészlettel várják a rászo­rulókat Fotó: Läufer László Rádió mellett... Fölhívott egy úr, aki Kertvá­rosban lakik, ötvenhét éves és rokkantnyugdíjas és ezt azért tartom fontosnak, mert ebből mindjárt kiderül: nem veti föl a havi jövedelme. A rezsi után nem egészen tízezer forintja marad egész hónapra, élelemre, meg gyógyszerre. Hogy mibe rokkant bele? Nos - egy ma­napság már nem nagyon emle­getett bányabetegségbe: szili­kózisba. Aki nem tudja mi ez, kérdezze meg bármelyik bá­nyászt szép hazánkban ... Nos, valamikor régen ő is be­lépett a CSÉB-díjat fizetők né­pes táborába, gondolva a jö­vőre, saját sorsára, hogy ha ne­tán valami baj éri, baleset, vagy betegség és persze az elkerülhe­tetlen elhalálozás, akkor az Ál­lami Biztosítóhoz fordulhat anyagi segítségért, illetve ha ő már nem, hát az utódok. A napokban kapott a biztosí­tótól egy szívélyes, udvarias le­velet, mellékelve egy 1800 fo­rintról jelzett csekket, amit már csak ki kell tölteni és a fent kö­zölt összeg kíséretében elbal­lagni a postára és feladni. Rend a lelke mindennek. Ugye. Az ezernyolcszáz forint egyébként a következő, tehát az 1995. évre szóló CSÉB tagdíj, havi 150 fo­rint összesítésével. A hajdaná­ban kézhez kapott CSÉB köny­vecskében szerepel a fizetési mód: azaz, havonta 150 forint. Még egyszer mondom: havonta. Most viszont a biztosító egy merész és fölöttébb „okos” öt­lettel állt elő: egyben kéri a do­hányt, az ezernyolcszáz forin­tot. Ügyes mi? Áz eszükbe sem jutott, hogy az ügyfél - szintén egy merész ötlettel - azt mon­daná: fizessen a rosseb. Majd év végén. Addig előlegezze meg bizalmával a biztosító. Arról nem is beszélve, hogy időköz­ben bekövetkezhet a szomorú tény: az ügyfél örökre eltávo­zik, miután kifizette az egyösz- szegű díjat. Erről az eshetőség­ről egy szó sincs a levélben. Másról van szó. Például: az ud­varias levélíró - vagyis a levél szerzője, vagy szerzői kollektí­vája - örömmel értesíti az ügy­feleit, hogy ez a fizetési mód végeredményben az Ön ké­nyelmét szolgálja - mert ugye most nem havonta, hanem csak egy évben egyszer kell meglá­togatni a postát, ahonnét a díj el­jut majd az állami címzetthez. Ez könnyítést jelent az ügyfél­nek és könnyítést az intéz­ménynek, mondván, hogy így egyszerűbb a nyilvántartás. De . .. most tessék figyelni!- ha az utolsó fizetési hónap - vagyis december után - 90 nap­pal, azaz, március végéig az ezernyolcszáz forintot nem kapja meg a biztosító, akkor a tagsági viszony mindenféle kö­telezettség nélkül megszűnik. Ezt jobb helyeken úgy hívják, hogy a szerződést a biztosító egyoldalúan felmondja. Hogy enyhén fejezzem ki magamat ... Mert akárhogy is nézem, ami­kor hajdanában az ember belé­pett a CSÉB-be - ami persze úgy történt, hogy a biztosító in­tézet ügynökei a munkahelyen keresték fel a jövendő ügyfele­ket nem kevés propaganda han­goztatásával - tulajdonképpen egy szerződés lépett életbe, kü­lönböző papírok és aláírások kí­azonnal kifizetnek nekem ti­zenötezer forintot és végérvé­nyesen elbúcsúzunk egymástól. Vagy pedig fizetem tovább - akkor még havonta - ám ha betöltőm a 65. évemet élve! -, akkor már csak ötvenezer fo­rintot kap halálom esetén az utódom és nem aki veszi magá­nak azt az eléggé el nem ítél­Hogy is mondta Kohn bácsi? séretében. A szerződés most megszűnik, ha valaki nem azonnal fizet egész évre. Szeretném emlékeztetni az olvasókat egy korábbi írásomra, ebben a rovatban. Mint lelkes és régi CSÉB-tag, jómagam is kaptam levelet, amelyben felkí­náltak két lehetőséget: a CSÉB-könyvecskémmel besé­tálok a biztosítóhoz, ha akarom, hető bátorságot, hogy hatvanöt­éves kora előtt kiviteti magát a „Surányiba” (A temetőbe. A szerk.) Nos, a biztosító újra lépett. A fenti módon. Előre kéri a zso- zsót. Kohn bácsi szokta volt mondani: ügyes. , ft-Tfc. .1 4 Új VDN 1994. DECEMBER 4., VASÁRNAP « 4 i i

Next

/
Thumbnails
Contents