Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)
1994-12-04 / 334. szám
ÖTÉVESEN ÍRTA ELSŐ MESÉJÉT Nyúiéknál mindig történik valami Nyúl Pistáék beköltöztek a nagyvárosba. A szapora família Szvath Józsefivé Villányi Rózsa jóvoltából kelt életre, hiszen mesefigurák egytől-egyig. A pécsi gyermekkönyvtáros ötéves korában írta meg az első, akkor még csak egy hosz- szű mondatból álló meséjét. A gyermekeinek szóló történetekből mára kötetet lehetne szerkeszteni. Nem tudatosan kezdte, egyszerűen természetes volt a számára a mesélés. A nagymama volt a nagy regélő. Megszólaltatta a tárgyakat, az állatokat, átlelkesítette a világot, ahogyan megteszi ezt ma is minden kisgyerek. Apja pedig annak idején még versben is tudott mesélni neki.- Nyúl Pista már az én gyermekkoromban is létezett - emlékezik vissza beszélgető- társam. - Rendetlen valaki volt, hiszen mindig elszórta a tojásokat húsvét körül. Aztán pedig nagy vándor is, aki mindig oda költözik, ahol éppen lakunk. A most 19 éves nagylány, és a 14 éves kisebbik a mama „klasszikus” meséi mellett a „beszélgetős” meséket is szerette. Ezekben gyakran épít be valamilyen tudásanyagot a történet szövedékébe.-Az ismereteket is be lehet foglalni fantáziadús környezetbe -állítja. -A kisiskolás szeret tüntetni a tudásával, a tündérmese már nem köti le annyira. A Grimm-meséken is túl kell lenni addigra. A gyermekkönyvtárban az utóbbi öt-hat év keserű tapasztalata, hogy a gyerekek a videó miatt nem akarnak olvasni. Pedig aki olvas, azt képzelhet el, amit csak akar, míg a másik kis társa legfeljebb, amit lát. Sajnos, a gyerekek egyre nehezebben találják a szavakat, szókincsük is kicsi. Szvathné lányain is látja, milyen hatalmas erő az élő szó ereje, a mese varázsa.- Fantáziadúsabbak lettek, megtanulták másként látni, feldolgozni a világot. Nem élnek álomvilágban, de még ma is odafordulnak a mesékhez, ha vigaszt keresnek. Az egykori tanár boldog, hogy a pedagógus nem veszett ki belőle, a könyvtárban szabadságot kapott, s nem kellett ragaszkodnia az iskolás rendszerhez. 16 éve könyvtáros. Személyiségének varázsával,* kedves, halkszavú lényével maga is ahhoz a mesebeli szereplőhöz hasonlít, akiről Andersen írt, s aki álruhában próbálja becsempészni a meseszó melegét az emberek egyre jegesebb világába. Hodnik I. Gy. Szvath Józsefné Villányi Rózsa pécsi otthonában Fotó: Läufer Pécsi nyertes a Dohánygyár nyeremény akciój án Egy pécsi fiatalemberre is rámosolygott Fortuna a BAT Pécsi Dohánygyár Kft. szeptemberi-októberi, a „Szofival mindenki nyer szlogennel” futott, az újabban mind népszerűbb light-termékcsalád körében hirdetett országos nyereményakcióján. így a nyolc fődíj egyik nyerteseként szombaton a budapesti Sugár Üzletközpont Csemegéjében „átvehette” a formabontó díjat. Nagybevásárlásra invitálták ugyanis a nyerteseket, akik egy-egy segítővel két perc leforgása alatt mindazt kosarukba pakolhatták, ami csak a pultokról megtetszett és amire az időből futotta. Érdekes módon a játék, társaiknál idősebb korosztályhoz tartozó két tagja vitte a prímet, akik több mint 40 ezer forint értékű csomaggal távoztak az üzletből. A pécsi nyertesnek sem kellett szégyenkeznie: idejéből egyebek mellett ajándékkosarak és egy húsz literes pezsgőspalack beszerzésére is futotta. A löszfalat néhány helyen már téglából épített boltívvel is megerősítették Fotó: Läufer László Várdombi labirintus A „pincellérek” átkos hagyatéka A rómaiak gyanúsak. A Tolna megyei Várdomb alig 10 kilóméterre van Szekszárdtól, szerves része az itteni borvidéknek. A községben az első pincéket talán a rómaiak mélyítették. Nem lehet ugyanis pontosan tudni: kik voltak a „pincellérek”, mikor és főleg menynyi pincét ástak a faluban. Amikor pár éve egy tanulmány ezt kutatta, 150-et vettek számba. Azt mondja Rács László polgármester: a végeredmény egy kiismerhetetlen, 4-5 szintes, veszélyes labirintus, ami egyre-másra „nyelte el” a tanyákat, házakat. Ahogy a föld alatt, úgy felette is akadt veszélyforrás: a falu főutcáját közel 500 méter hosszan kísérő, omlékony löszfal. 1992-ben négyéves feladattervet dolgoztak ki: pályázat révén csatlakoztak az országos pinceprogramhoz. Erre az időszakra a költségvetés 40 millió forintot ígért Várdombnak. Eddig összesen 14 milliót kaptak meg, a község saját forrásból további 3,5 milliót tett hozzá. Édeskevés együtt is. Vagyis nem szűnt meg a napi veszély. Csakhogy a kidolgozott program elvileg a jövő évben lezárul. Hogy további támogatáshoz juthassanak, Várdomb önkormányzatának fel kell mutatnia a saját hozzájárulást. Ezt a napokban 3 millió forintban határozták meg, lényegében már a decemberben megválasztásra kerülő faluvezetés terheként. Az ódiumot azonban vállalni kellett, mert a költségvetés 500 millió forintot különített el országos szinten a pinceprogram folytatására. De mert összesen 48 település bajlódik ezzel a gonddal, egynek-egynek ebből kevés jut. Az 1200 lakosú település most a löszfallal szeretne megbirkózni. Abban bíznak, hogy 1995 után is folytatódik a program. Ha nem, kellemetlen helyzetbe kerül a község, mert saját erőből a feladatot képtelen lesz megoldani. Mészáros A. Öt éves a Westel A Westel Rádiótelefon Kft., a MATÁV és az amerikai ÚS West 1989-ben született vegyesvállalata a megalakulás 5. évfordulóját nagyszabású eseménysorozattal ünnepelte szombaton. A Westel készülékei 450 MHz-en működnek. Ezért egymástól 450 km-re fekvő városok voltak az esemény- sorozat központjai: Debrecen és Szombathely. A délelőtti műsorban szereplő művészek egy része (Dolly Roll együttes, Benkő Péter, Détári Enikő, Harsányi Frigyes, Hegedűs D. Géza, Kovács Kati, Oszter Sándor, Vásári Mónika) gépkocsiba ült és 450 km-t autózva este már a másik városban tartandó gálán lépett fel. A születésnap tiszteletére a kft. munkatársai Debrecenből Szombathelyig 450 km-t autózva 450 perc alatt utazás közben 450 telefon-beszélgetést kíséreltek meg lebonyolítani ugyanazon készülékről. Mindezt számítógép ellenőrizte, így a kísérlet sikeressége esetén bekerül a Guinness Rekordok Könyvébe. Szegények karácsonya Több ezer ajándékcsomag készül ezekben a napokban. Mikulásra és már karácsonyra állítják össze a különböző egyesületek, szervezetek, klubok azoknak, akik lehet, hogy ezeken a csomagokon kívül mást nem is kapnak. A számos humán szervezet közül az egyik legnagyobb a Vöröskereszt. Alapszervezetei, aktivistái révén a legtöbb településen ők szervezik a szegények ajándékozását. Dombóváron már pénteken tartottak Mikulás-várót a Művelődési Házban, ahol nyugdíjasokat ajándékoztak meg. Szek- szárdon, 6-án lesz ugyanilyen ünnepség. Egy nappal később Bonyhádon szerveznek hasonlót, ahol gyerekeket ajándékoznak meg. A hónap közepétől pedig már a karácsony jegyében tartanak ünnepséget többek között Pakson és Dunaföldváron. Baranyában karácsony és szilveszter között várhatóan ismét itt lesznek azok a bajor vöröskeresztesek, akik ajándékot hoznak a megyének. Addig azonban számos helyen több ezer csomagot osztanak ki idősek és többgyermekes családok között. Siklóson és Mohácson ezekben a napokban indították az adventi gyűjtést, amelynek adományait a rászorulókhoz akarják eljuttatni. Szigetváron kedvezményes fenyőfavásárt szervez a Vöröskereszt a nehéz körülmények között élők számára, a komlóiak pedig állami nevelt gyermekeket hívtak meg a Cirkusz és Varieté Vállalat sportcsarnokbeli műsorára. Kaposváron december 15-én tartanak karácsonyi ünnepséget a szegényebb sorsú gyermekek részére. Áz Ifjúsági Házban együtt díszítik majd a fenyőt és az édesség mellett több óvodának videokazettákat ajándékoznak különböző játékokat bemutató programmal. T. E. A Vöröskereszt pécsi és baranyai raktáraiban gazdag ruhakészlettel várják a rászorulókat Fotó: Läufer László Rádió mellett... Fölhívott egy úr, aki Kertvárosban lakik, ötvenhét éves és rokkantnyugdíjas és ezt azért tartom fontosnak, mert ebből mindjárt kiderül: nem veti föl a havi jövedelme. A rezsi után nem egészen tízezer forintja marad egész hónapra, élelemre, meg gyógyszerre. Hogy mibe rokkant bele? Nos - egy manapság már nem nagyon emlegetett bányabetegségbe: szilikózisba. Aki nem tudja mi ez, kérdezze meg bármelyik bányászt szép hazánkban ... Nos, valamikor régen ő is belépett a CSÉB-díjat fizetők népes táborába, gondolva a jövőre, saját sorsára, hogy ha netán valami baj éri, baleset, vagy betegség és persze az elkerülhetetlen elhalálozás, akkor az Állami Biztosítóhoz fordulhat anyagi segítségért, illetve ha ő már nem, hát az utódok. A napokban kapott a biztosítótól egy szívélyes, udvarias levelet, mellékelve egy 1800 forintról jelzett csekket, amit már csak ki kell tölteni és a fent közölt összeg kíséretében elballagni a postára és feladni. Rend a lelke mindennek. Ugye. Az ezernyolcszáz forint egyébként a következő, tehát az 1995. évre szóló CSÉB tagdíj, havi 150 forint összesítésével. A hajdanában kézhez kapott CSÉB könyvecskében szerepel a fizetési mód: azaz, havonta 150 forint. Még egyszer mondom: havonta. Most viszont a biztosító egy merész és fölöttébb „okos” ötlettel állt elő: egyben kéri a dohányt, az ezernyolcszáz forintot. Ügyes mi? Áz eszükbe sem jutott, hogy az ügyfél - szintén egy merész ötlettel - azt mondaná: fizessen a rosseb. Majd év végén. Addig előlegezze meg bizalmával a biztosító. Arról nem is beszélve, hogy időközben bekövetkezhet a szomorú tény: az ügyfél örökre eltávozik, miután kifizette az egyösz- szegű díjat. Erről az eshetőségről egy szó sincs a levélben. Másról van szó. Például: az udvarias levélíró - vagyis a levél szerzője, vagy szerzői kollektívája - örömmel értesíti az ügyfeleit, hogy ez a fizetési mód végeredményben az Ön kényelmét szolgálja - mert ugye most nem havonta, hanem csak egy évben egyszer kell meglátogatni a postát, ahonnét a díj eljut majd az állami címzetthez. Ez könnyítést jelent az ügyfélnek és könnyítést az intézménynek, mondván, hogy így egyszerűbb a nyilvántartás. De . .. most tessék figyelni!- ha az utolsó fizetési hónap - vagyis december után - 90 nappal, azaz, március végéig az ezernyolcszáz forintot nem kapja meg a biztosító, akkor a tagsági viszony mindenféle kötelezettség nélkül megszűnik. Ezt jobb helyeken úgy hívják, hogy a szerződést a biztosító egyoldalúan felmondja. Hogy enyhén fejezzem ki magamat ... Mert akárhogy is nézem, amikor hajdanában az ember belépett a CSÉB-be - ami persze úgy történt, hogy a biztosító intézet ügynökei a munkahelyen keresték fel a jövendő ügyfeleket nem kevés propaganda hangoztatásával - tulajdonképpen egy szerződés lépett életbe, különböző papírok és aláírások kíazonnal kifizetnek nekem tizenötezer forintot és végérvényesen elbúcsúzunk egymástól. Vagy pedig fizetem tovább - akkor még havonta - ám ha betöltőm a 65. évemet élve! -, akkor már csak ötvenezer forintot kap halálom esetén az utódom és nem aki veszi magának azt az eléggé el nem ítélHogy is mondta Kohn bácsi? séretében. A szerződés most megszűnik, ha valaki nem azonnal fizet egész évre. Szeretném emlékeztetni az olvasókat egy korábbi írásomra, ebben a rovatban. Mint lelkes és régi CSÉB-tag, jómagam is kaptam levelet, amelyben felkínáltak két lehetőséget: a CSÉB-könyvecskémmel besétálok a biztosítóhoz, ha akarom, hető bátorságot, hogy hatvanötéves kora előtt kiviteti magát a „Surányiba” (A temetőbe. A szerk.) Nos, a biztosító újra lépett. A fenti módon. Előre kéri a zso- zsót. Kohn bácsi szokta volt mondani: ügyes. , ft-Tfc. .1 4 Új VDN 1994. DECEMBER 4., VASÁRNAP « 4 i i
