Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)
1994-12-31 / 359. szám
1994. december 31., szombat Riport aj Dunántúli napló 13 Egy városrész születése, élete Beszélgetés a Siklósi városrészről Tóth Zoltán területi főépítésszel Negyedszázada már, hogy megszületett Pécsett a gondolat: a Megyeri-kertváros déli szomszédságában folytatni kellene a családi házas építkezést. A gondolat rövidéletű volt, hamarosan átértékelődött, s ma egy nagykiterjedésű lakótelep - jobban hangzóan: városrész - uralkodik itt, a déli végeken. Születéséről, életéről beszélgettünk dr. Tóth Zoltán területi főépítésszel, aki a családi házas gondolattól kezdve tevékenyen közre működött a nem mindennapi feladat megvalósításában, kezdetben a városi építési osztály munkatársaként, vezetőjeként, majd városi főépítészként, utóbb a PÉCSI TERV egyik műteremvezető- jeként. Vinkovics Tibor az elsők között költözött be a Júlia utcai 47 m2-es szövetkezeti lakásába '72 karácsonyán Szeretni való költségvetés? Hathetes vajúdás után megszületett a pénzügyi kisded, az 1995-ös költségvetés. Köny- nyebb szülés volt, mint sokan előzetesen gondolták: a 251 igen szavazattal csupán 83 nem és 1 tartózkodás szembesült. De azért keservesen nehéz szülés is volt, mert hátterét egy hosszú recessziótól legyöngült, krónikus egyensúlyhiánnyal küszködő gazdaság adja. Milyen következtetések vonhatók le a költségvetési vitából? A gazdálkodás programja szinte mindig és mindenütt az igények és a lehetőségek kemény csatájában alakul ki. A csata most sem maradt el, de minden parlamenti párt igyekezett elkerülni a szociális demagógia csapdáit. A józan politizálás térnyerését jelezte az is, hogy az ellenzék nem nyúlt az obstrukció fegyveréhez, sőt, egyfajta önkorlátozással közreműködött abban, hogy a naptári év vége előtt törvényerőre emelkedjék a költség- vetési törvényjavaslat. Mit mutatnak a voksok? A végszavazás már idézett eredménye egyrészt arra utal, hogy mind a szocialista, mind a szabad demokrata parlamenti frakció meg tudta teremteni önmaga egységét, ami - figyelembe véve a költségvetés megszorító jellegét - nem lebecsülhető politikai eredmény. Másrészt arra, hogy a koalíciós partnerek a valóban fajsúlyos kormányzati ügyekben képesek kialakítani és képviselni közös platformot. Mi jellemzi a költségvetést? Igyekszik elősegíteni a modernizációt, vagyis szelektíven tervezni a kiadásokat, de az is igaz, amit az MDF-es vezérszónok, Barsiné Pataky Etelka úgy fogalmazott, hogy mindenhonnan elvesz...” Vagyis valójában a társadalmi, a gazdasági élet minden szektorában hagy kielégítetlen szükségleteket, kínzó hiányokat. „Új köz- gazdasági kategória” született: az objektív szűkmarkúság. Bajnok Zsolt Repülhetünk Nemzeti légitársaságunk évek óta azon igyekszik, hogy minél többen élhessék át a repülés csodálatos érzését. Ami tény, a repülőjegyek egyáltalán nem olcsók, így a MALÉV Részvénytársaság törekvése elsősorban a téli hónapokban érvényesülhet, amikor a kisebb forgalom miatt nem csupán érzelmileg, de üzletpolitikailag is szárnyalhatnak az utazók felé. Ez egészen pontosan azt jelenti, hogy magánszemélyek március 15-ig roppant kedvezményes díjtételek alapján vásárolhatnak repülőjegyet a MALÉV huszonkilenc városba közlekedő menetrendszerinti járataira. Azokat a városokat, ahová a MALÉV repül, három csoportba osztották. Az elsőbe - 15 000 forint egy menettérti jegy ára - tartozik például Bukarest, München, Varsó, Trieszt, a másodikba - 20 000 forint - többek között Isztambul, Lamaca, Athén, Berlin, Barcelona, míg a harmadikba - 25 000 forint - egyebek mellett Amszterdam, Helsinki, London, Kairó, Madrid. Ezek az úgynevezett akciós jegyek - a „rendes” árak jóval magasabbak -január 9. és március 15-e között használhatják fel az utasok. A feltétel csupán annyi, hogy az utas egy hétvégét az általa választott célállomáson töltsön, s hogy két hétnél tovább ne maradjon. Jó tudni, hogy a repülőjegyet legkorábban az indulás előtt hét nappal lehet lefoglalni, illetve megvásárolni. A kifizetett jegy árát még betegség esetén sem téríti vissza a MALÉV, s az akciós árból további kedvezmény nem adható. Roszprim N.- 1968-ban kerültem a városi tanácshoz, akkor futott a régi kertváros folytatásának a beruházási programja a Keszűi úttól délre lévő területre. Egy 200-250 lakásos egy-kétszintes sorházas OTP mintalakótelepről volt szó. A program a közműberuházás miatt egyre duzzadt, a tanács mind sűrűbb beépítésre terveztette át a programokat. A vége egy igen sűrű, ún. kövérházas beépítés lett. Új városrész- Ez mintha a paneles építés új irányzata lett volna. A fővárosban akkoriban már épültek ilyen házak.- Igen korszerűnek volt mondható ez a középfolyosós „kövérház”, nagyon sokféle lakástípust bírt volna, s a rendszer alkalmazkodni tudott volna előre nem feltétlenül pontosí- tandó igényekhez. Az alapszisztéma azonban egy közvetlen szellőztetés és megvilágítás nélküli belső konyhát feltételezett. Az akkori új gázszabvány azonban nem engedte meg az ilyen konyhák építését. Leállt tehát nálunk is az egész tervezés, vissza kellett térni az eredeti panelhoz és tulajdonképpen akkor alakult ki az a beépítési rendszer, ami aztán meg is valósult. De ebben az időben még szó sem volt arról, hogy Pécs ilyen intenzíven dél felé terjeszkedjen.- Bár az idő tájt napirenden volt már a felüljáró építése, ami megkönnyíthetett volna egy ilyen döntést. Emlékezetem szerint mégis egy kovástelepi kitérő is volt akkoriban.-Minden nagyvolumenű pécsi fejlesztés keleti illetve nyugati irányban történt, vagyis a lineáris városszerkezet megtartása volt a cél. Ennek a jegyében dolgozták ki a BARA- NYATERV-nél Kovácstelep rendezési tervét, beruházási programját. De kiderült, hogy ott legfeljebb 400 lakást lehetett volna elhelyezni a meglévő távfűtőkapacitás miatt. Ez pedig akkor, amikor a város évente 1200-1500 lakás építésére kapott célcsoportos lehetőséget, két-három évre szolgálhatta volna előkészített építési területként a városfejlesztést. Ha már úgyis át kell menni más építési területre, menjünk át azonnal - volt a döntés. így indult, illetve folytatódott - hiszen az első ütem építése akkor már javában ment - az új lakóterület, ami a beruházási iratokban a Siklósi városrész nevet viselte, de ami tanácsi döntés alapján Lvov-Kertváros lett.- Helyes volt-e így dönteni?- Jó döntés volt délre nyitni a városszerkezetet, hiszen a kelet-nyugati tengely már nem bírta a további terhelést. Itt pedig még most is nagy építési lehetőségek vannak. Ha megindulna egy szociális lakásépítési program, annak az egyedüli reális lehetősége itt lenne.- Komplett ez a városrész?- Szerintem hiányzik a terület intézményi központja. Ugye itt már ma is mintegy 60 000 ember lakik. Ha az intézmény-ellátottságát nézzük, hát az egyetlen Nevelési Központon kívül bizony mást nemigen találunk. Más dolog, hogy bizonyos intézményeket nem is lenne szabad kihozni ide, mert olyan differenciált ellátást, mint amit a történelmi városközpont nyújthat, itt nem lehet megvalósítani, de nem is kell. De azért arról se feledkezzünk meg: sok minden hiányzik még ahhoz, hogy tényleg kialakulhasson egy városias életforma.- S a kereskedelemről se feledkezzünk meg. Ami üzlethálózat épült, az akkori követelmények szerint épült, ma pedig sorra nyílnak üzletecskék földszinti lakásokból kialakítva.- Ezek nyomorszülte megoldások, de jobb, mint a semmi. És persze azt is mutatja ez, hogy e téren a legnagyobbak a feszültségek. Egy települést elsősorban az tesz várossá, hogy vannak utcái, ahol sétálni lehet, s ott vannak kirakatok, amiket nézegetni lehet. A városrész rendezési tervében a nevelési központtól indítva volt egy keleti irányú gyalogostengely - ez szerencsére meg is van - a kiépítendőnek szánt új városrész- központ felé, a Siklósi út menti területre. Itt épült a FEMA, amely a létével már megindíthatna egy olyan fejlesztéssort, aminek a végeredménye éppen egy ilyen városrészközpont lehetne. Miért panel?- Azt már tisztáztuk az imént, hogy helyes volt a dél felé nyitás. De vajon helyes volt-e a panel melletti döntés? Hallottam olyan véleményt, hogy ez a lakásmennyiség hagyományos módon is megépíthető lett volna. És meg kell nézni a Rózsadombot, ahol a panel is másként épült már, egyéb építési technológiák is befértek, szóval üdítő, sokszínű látványt nyújt az a terület.-Persze, tegyük hozzá: akkor már nem olyan volumenben épültek a lakások, az is lehetővé tette a változatosságot. No de én nem a panelt akarom most védeni, hiszen az összességében úgy rossz, ahogy van. De ha Nyugat-Európa városfejlesztési vonulatát nézzük, minden országnak volt egy időszaka, amikor a tömeges lakásépítést iparosított technológiával csinálták, s néhol nagyon utálták a paneles lakótelepeket, amikkel olyan problémák vannak, amikkel nálunk nemigen találkozni. Itt nem volt házgyár (a pécsi panel és a házgyári közti különbséget jól illusztrálja a Kecskemétről „importált” házgyári házak látványa), itt lehetett valamit csinálni, formailag is gazdagítani a lakóterületet és szerencsénkre sokat segített a terep mozgalmassága is.- A formagazdagítás azért nem az igazi. Ha az ember körbejár, ezerszámra mindenütt ugyanazokat a térelem-loggiákat látja. Pedig Tillainak volt egy gazdag ajánlata a panelszépítő megoldásokra, erre is. De ezek egyszerűen nem tudtak bejönni.- Mert az egész szisztéma úgy működött, hogy a legkisebb ellenállás felé mentek a dolgok. A szépítő megoldásoktól pedig gusztusosabb, esztétikusabb lett volna az egész, csakhogy ettől pl. még nem lett volna több üzlet. Mennyit is kínlódtunk azon, hogy sok mindent elhelyezhessünk a fogadószinteken! De akkor egészen mások voltak a viszonyok, és ezt ma már igen nehéz megérteni. Mondjuk azt, hogy a kivitelező vagy elvállalt valamit, vagy nem, mert olyan helyzetben volt, hogy indokolás nélkül diktálhatott. Elég volt bonyolultnak mondania valamit, s máris mindenki visszakozhatott. Hagyományosan? Persze, ha más a gazdasági szituáció, és lett volna elegendő kéz a falak felhúzásához. De tényleg nem volt kéz, nem tudtak munkásokat szerezni, kellett tehát az előregyártás. Amivel nem is lett volna baj, ha megáll az egész egy ésszerű határon. Mit másképpen?- Mindezek ellenére is, az imént meglehetősen kellemes szavakkal méltatta ezt a városrészt.- Mert tényleg nem kell azért nagyon szégyellnünk ezt a Siklósi városrészt. Kicsik a lakások? Ha most építenénk ilyeneket, az is jobb lenne annál, mint hogy egyáltalán nincs szociális lakásépítés. És azért a környezet is egészséges. Persze kell egy területnek bizonyos idő, amíg a lakótelepből városrész lesz. Egy városrészt be kell lakni, ezt pedig nem az odaköl- tözés jelenti, hanem az, hogy megteremtsen az életem kereteit. Más szóval valami közös tevékenységről lehet szó.- Mondtuk, hogy itt kb. - 60 000-en élnek, ez a háromfős családmodellel számolva - 20 000 lakást jelenthet. Ez rengeteg! És mégsem oldódott meg a város lakásgondja, soha nem fogytak el a lakásra várók.- Ugyanis ez az egész egy öngerjesztő folyamat volt. Ugyanakkor, amikor ilyen tömegesen épültek lakások, nőtt Pécs lakosszágszáma is. Nem arról volt szó, hogy az itt élők jobb lakáskörülmények közé kerüljenek, hanem hogy minél nagyobb legyen a város, mert az a korszerű, az a szocialista. Ez a folyamat az utóbbi években gyakorlatilag le is állt, lehetne tehát szó arról, hogy szép lassan feloldjuk a felhalmozódott feszültségeket. A nagyság bűvöletét, az építés-iparosítás mindenek elé helyezését és más agyrémeket most egy racionálisabb gondolkodás válthatja fel, amiből nem hagyható ki a szociális lakásépítés. Van ilyen a nyugati országokban is, mert tudják, hogy folyamatosan gondoskodni kell azokról a rétegekről, amelyek mindig újra termelődnek, s amelyeket segíteni kell a lakáshoz jutásban.- A mai ismeretek szerint mit kellett volna másként csinálni, hogy jobb legyen?- Érre így nehéz válaszolni. Ugyanis az akkor adott lehetőségek közepette nem csináltuk rosszul, tehát ma is nyugodtan vállalhatom az egészet úgy, ahogy van. De ma már bizonyára nem ilyen beépítési rendszert valósítanánk meg. Kisebb egységekben kellett volna csinálni, valamiképpen keverni az építési módokat. Kicsit gazdagabb, kicsit sokfélébb dolgot kellett volna csinálnunk, ehelyett az egész egy technológiával, egy tervezői nekirugaszkodással egy cég rajzasztalain készült, ez pedig óhatatlanul egyarcúságot hozott. A lakótelepeknek éppen az egysíkúságuk a bajuk, ezért nem érzi az ember azt, amit egy organikusan épült városban érezhet, ahol ahány telek, annyiféle gondolkodásmód.- Ha az ember távolabbról nézi a városrészt, pl. vonattal érkezik Szentlőrinc felől.. .-Az a legrosszabb! Olyan, mintha semmi zöld sem lenne, csupa beton az egész - a nagy sűrűség miatt. És milyen város az, ahol csak két szintmagasság van - ez is riasztóbbnak hat távolról nézve, mint belülről. Pedig sokat segít a terep már említett mozgalmassága.- Csakugyan, mi a kétféle szintmagasság magyarázata? Tillai szokta ezt úgy jellemezni: két kaszasuhintással épültek a paneles lakótelepek.- Nagyon egyszerű a magyarázat. Az öt szint volt az, amihez még nem kellett lift, tehát ezt a lehetőséget kihasználni látszott célszerűnek. Aztán a tizenegy szint volt az, ahol lépcsőházanként még egy lifttel volt megoldható a dolog, tehát ezt is ki kellett használni. És ettől lett az egész olyan, amilyen. Lepusztulási spirál?- Lássuk az utolsó kérdést! Ez a városrész az első üteménél már elmúlt húsz éves és lassan e korba lépnek a többi ütemek is. Rálépett-e az ún. lepusztulási spirálra?-Nem! Még Uránvárosra sem lehet ezt ráfogni. Láttam én Franciaországban lepusztult lakótelepeket, a mi Siklósi városrészünk azokhoz képest egy villanegyed. És remélem, hogy kikerülhető is lesz a lepusztulási spirál, talán éppen a kifejlődőben lévő tulajdonosi szemléletnek köszönhetően. A lepusztulás nem csak fizikai, hanem szociológiai jelenség is. Nálunk sehol sem egy társadalmi csoport települt a lakótelepre, lakosságuk eléggé vegyes összetételű, és éppen ez lehet a sze- rencésjük. Ha pedig megindul a műszaki avulás, talán lesz már önkormányzati koncepció is a megoldásra, hogyan is tudja segíteni ezeket a területeket az életben maradásra. Mert azt mondanom sem kell, hogy a tulajdonosokká előlépett panellakok aligha lesznek képesek megbirkózni a panelépületek tetemes felújítási költségeivel. Hársfai István Természetes anyagokból készített lekerekített formájú játszóeszközökkel kísérlik meg emberibbé varázsolni a környezetet Fotók: Tóth László
