Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)
1994-12-31 / 359. szám
1994. december 31., szombat A mai nap új DunantüU napló 3 SEM PÉCS, SEM ÉN NEM SZŰNTÜNK MEG A város, amelyben élni szeretnénk Beszélgetés dr. Krippl Zoltánnal, Pécs leköszönő polgármesterével A polgármester mögött egy angol korona, önkéntelenül odatéved tekintetem, miközben arról beszélgetünk, hogy átadta a várost az új vezetésnek. Az Angol Központban, az ottani étteremben készül az interjú, azért nem a Városházán, mert dr. Krippl Zoltán már nem polgármester, s azért, mert ez a létesítmény is, miként a Mária utca az elmúlt négy esztendőben ugyancsak széppé vált.. Kárpótlási jegyek a tőzsdén A Budapesti Értéktőzsdén december 19-23. közötti héten a kárpótlási jegyek átlagára átlépte a 400 forintos határt. Az elmúlt hét utolsó napján 403 és 407 forint között mozgott. Az előző héthez viszonyítva a forgalom mintegy 16,5 millió forinttal nőtt, és összességében több mint 106,1 millió forintot forgalmaztak a jegyekből. Mindezt 140 üzletkötésben bonyolították le a brókerek. Kimagasló adásvételt december 22-én (múlt csütörtökön) teljesítettek a tőzsdeügynökök, amikor is a heti forgalom közel felét, több mint 47 millió forintot forgalmaztak a jegyekből. Sajtótájékoztató a budai kettős gyilkosságról A karácsony éjjelén történt kettős gyilkosság eddig felderített részleteit ismertették Budapesten pénteken a BRFK sajtótájékoztatóján. Mint ismeretes a rendőrség már őrizetbe vette az ügy gyanúsítottját, Tóth Szabolcs Ferencet. Lázár János a budapesti rendőr- főkapitány helyettese, valamint Kátai Elek és Keresztesi Ferenc az L, illetve n. gyilkossági csoport vezetője újságírók előtt elmondta: a feltételezések szerint a gyilkost meghiúsult kábítószer-üzlet motiválta, de ezzel kapcsolatban még nem áll elegendő bizonyíték a rendőrség rendelkezésére. A rendőrök azt gyanítják, hogy Tóth azért lőtte le barátját, mert ez volt a második sikertelen kábítószer-üzlet, amit Csikós közvetített. A fegyverszakértő megállapította, hogy a Hegyalja úti és a Gesztenyés kerti áldozattal ugyanaz a fegyver végzett. A nyomozók rádiótelefonon érintkezésbe léptek Bátorfalvi Csabával, aki tanúvallomást tett az ügyben. Tóth Szabolcs Ferencet egy Alkotás utcai játékteremben tartóztatták le, a gyanúsított láthatóan kábítószeres állapotban volt. Hatszázezer liter olajat foglaltak le Pénteken Balatonfüreden hatszázezer liter olajat foglaltak le, ugyanis felmerült a gyanú, hogy a tüzelőolajként vámkezelt olajat nem a megfelelő mértékben színezték és esetleg más célra szándékozzák felhasználni. A tizenkét tartálykocsit a rendőrség közreműködésével akkor zárolták, amikor azokat a borforgalmi cégtől bérelt tárolókból feltöltötték. A tulajdonos, egy gyulai illetékességű vállalkozó Ukrajnában vásárolta az olajat, a határnál, mint tüzelőanyagot vámoltatta, az ennek megfelelő kedvezőbb tarifával. Ezzel azt a kötelezettséget is vállalta, hogy az olajat színezi és csak úgy forgalmazza tovább. Az áru vasúti kocsikban érkezett Balatonfüredre, ahol a szabadtéri tárolókba töltötték, a színezőanyagot itt kellett belekeverni.- Legyen az év utolsó napján megjelenő interjú egy kicsit lazább, mint a négy esztendővel korábban megjelent írás.- Rendben.- Ön mögött egy korona - az ön fejéről pedig most került le a város első emberének „koronája ”. Hogy gondol vissza erre a négy esztendőre?- Először is rég ismerjük egymást - mindig tegeződtünk. Ha te az Új Dunántúli Naplónál természetesen kötelező stílusban írod meg ezt az interjút, akkor én is kénytelen leszek szögletes lenni, és akkor nehéz lesz elmondani a négy év történetét.- Rendben.- Hát ez a korona majdnem annyira volt vasból, mint Dózsa Györgyé. Kifejezetten nehéz. De nagyon érdekes volt viselni. S remélem, nem volt haszontalan a város számára sem. Ahol vagyunk, rendkívül kulturált európai nívójú épület, ami nemcsak külsejében az, hanem színvonalában is. Ilyen kevés van Közép-Európában, ahogy Magyarországon sincs még egy. Iskolapélda. Ezt az épületet egy város adta, akkor nem így nézett ki - és egy magánvállalat, amely ezt megcsinálta, meg még egy-két magáncég. Úgy gondolom, hogy ez példamutató: egy régi épületet, amely a városé, felújítani, amit magántőke használ és viszi bele azt a sok tízmilliót, amiből elkezd működni és európai feladatot hajt végre.-Azt mondtad iskolapélda. Mi volt még példaadó, amit négy év alatt tudtatok csinálni?-Vannak olyan tetteink - felvállalva a volt közgyűlés intézkedései is, - amelyek negatív iskolapéldák. S vannak pozitívumok. Én a pozitívban olyanra gondolok, hogy átalakult a belváros működése. Sétáló belváros lett. Ez decemberben kevésbé tűnik fel, amikor hideg van, de úgy április végétől október végéig nagyon látszik. Egy életrevaló város lett. Én azt gondolom, hogy a város nemcsak a munkahely városa, amelyben csak dolgozni kell, és hétvége akkor van, amikor az ember kimenekül belőle. Ez borzalmas lenne. Egy várost meg kell próbálni alkalmassá tenni az életre. A létezés ott öröm legyen, lehessen sétálni az utcán, kiülni az utcai vendéglőbe, leülni szökőkút párkányára ...- Ez mindenképpen helyes törekvés. A város közlekedésében azonban ezalatt a négy év alatt sokkal több gond volt, mint régebben.-És sokkal több lesz a következő négy évben. Öt évvel ezelőtt Magyarországon, ha jól emlékszem, 800 ezer személyautó volt, ma két és fél millió. S az utak nem lettek szélesebbek a városokban. Egy olyan országban, mint Németország, amely nagyon motorizált ország, ráadásul a németek racionálisak is, ma már a münchen- stuttgarti autópályán is lehet 3 órás dugóba kerülni, nemhogy bent a városban. Én azt gondolom, hogy városokban a tömeg- közlekedésé a jövő. Szeretem az autókat, de úgy kéne tartani, mint lovat, és tömegközlekedni kell. Erős motorú buszokat venni, és azzal közlekedni a városban. Autóval csak addig kellene elmenni, amíg nincs városi nagy parkolóház, és onnan már csak busszal, elektromos busz- szal, vagy gyalog. Ez egy szép vízió. Rengeteg pénz kell hozzá, és egy kicsit át kell alakulni az emberek szokásainak is.- Közlekedni kell, mert el kell jutni valahova, mondjuk egy munkahelyre. Utána be kell vásárolni, a gyerekeknek megfelelő oktatást kell biztosítani. . .- Első természetesen a munkahely. A bányák gyakorlatilag összeomlottak, továbbá a Bázis Építőipari Vállalat és néhány nagy cég a Bőrgyártól a Kesztyűgyárig. A szénbányánál akkora változás történt, hogy 9600-ról 450-re csökkent a létszám. Döbbenetes szám. A tradicionális óriások összedőltek, és ez rengeteg munkanélkülit eredményezett. De azért Pécsett nem magasabb a munkanélküliség az országos átlagnál. Sőt alacsonyabb, s a baranyai átlagnál is lényegesen alacsonyabb. Az országos átlag, kb. 12 százalék, Pécsett 8 százalékos a munkanélküliség. Ami felszívta ezt a munkaerőt, az részben a szolgáltatási szféra: a pénzügyi, a kereskedelmi, az oktatási szolgáltatások. Ez a város szolgáltatási központ Dél-Dunántúlon. Ami még felszívó - az a sok új, zömében kisebb cég. De hát ezek a cégek jönnek, mennek, az idén alakulnak, jövőre már nem lesznek. Úgy gondolom, mégis viszonylag jó foglalkoztatási rátát lehetett elérni. Pécs ma már egyáltalán nem bányaváros, ebben nincsenek bányászok.- Polgármester úr, Pécs milyen nemzetközi kapcsolatokat létesített az elmúlt négy év alatt?- Ami teljesen új, az két amerikai kapcsolat. Tehát gyakorlatilag csak az.- És miért?- Mert megkerestek minket. Ez az egyik oka. Megállapodtunk a két alpolgármesterrel, hogy aki minket megkeres, azt mi nem utasítjuk vissza. Nyilvánvaló, hogy nem az amerikai külügyminisztériummal vesszük fel a kapcsolatot, hanem egy másik várossal. A német, finn, török, horvát, az erdélyi meg az osztrák már létező kapcsolat volt.-A polgármester 1989-ben nagyon fiatal ember volt, huszonkilenc éves. Amikor is a pártok meghatározó módon szóltak bete város életébe is. Ugyanakkor a polgármesternek kötelessége volt, hogy működtesse a várost.-’Én úgy gondolom, hogy működött is, bár konfliktusokkal. A város nem tud, egy ország nem tud, a világ nem tud konfliktusok nélkül működni. Az a bizonyos rendszerváltás lezajlott, még akkor is, ha sokan ennél sokkal többet vártak tőle, de bizonyos működési technikái még nem alakultak ki, nem kommunizálódtak, nem lettek szerves működési technikái. Ami pedig most a váltást illeti: nem szabad 10-20 évre bebetonozni valakit a hatalomba. Az nem tesz jót neki sem, a környezetének sem, a városnak és az országnak sem. A rómaiak már tudták, hogy évente kell váltani a politikai hatalmat, az amerikaiak azt vallják, hogy legkésőbb 8 év után, bármilyen jó is egy elnök, el kell küldeni. Szóval nem jó egy bebetonozott hatalom, az ember elkezd nem más lenni, mint a pozíciója.-Egyszer, pár évvel ezelőtt azt mondtam neked, hogy Mexikóban a polgármestereket forró bimbire ültetik. És amíg a forró bimbit bírja, addig lehet polgármester. Neked forró volt?- Az elején igen. Aztán kezdtem lassan alkalmazkodni hozzá. Az elején roppant nehéz elfogadtatni azt, hogy te vagy a polgármester.- Ha mégis úgy történt volna, hogy újabb négy évre te vágy a polgármester, mit terveztél volna, mit akartál volna, mit csináltál volna?- Azt folytattam volna, ami eddig is volt. Az az alpolgármester lett polgármester, aki mellettem dolgozott, és azt fogja folytatni, amit nem tudtunk megcsinálni. Azokat kellett volna folytatnom, amiket elkezdtünk, és nem tudtam megcsinálni, de nyilván lehettek volna új dolgok is. Amit elkezdtünk: például, a tömegközlekedés átalakítása, sokkal több új busz, korszerűsítés, a belvárosi elkerülő útnak a folytatása, a belváros további gyalogossá tétele. Olyanra gondolok például, mint életben tartani az intézményrendszert. és racionalizálni, hogy gazdaságilag ésszerűbben működjön, azután hogy ne kelljen a várost túlfinanszírozni, privatizálni azt, amit lehet.-Szilveszter van, elmúlt az 1994-es esztendő...- Én nem megyek el a városból! Harminchárom éves vagyok. Sem Pécs, sem én nem szűntünk meg. Lombosi Jenő Dr. Krippl Zoltán Tóth László felvétele * Árnyék és fény keresztjén Krzysztof Kieslowski Három szín című trilógiája az európai film legfontosabb értékeit sűríti magába. Azt akarja elérni, amit az öreg kontinens maradandó mozgóképei min- | dig is célul tűztek maguk elé: „Tetten érni a folyamatot, mikor színén a lényeg átsajog”, hogy egy nagy költőt idézzek, aki a képírás örök törvényét summázta ezekkel a szavakkal. A filmkép általános leértékelő- j dése idején Kieslowski len- 1 gyel-francia-svájci művének küldetése van. Az európai film, e szegény, megmentésre váró hajótörött palackpostája ez a jövő számára. Azzal az üzenettel, hogy a technika és az esztétikum igenis találkozhat. A trilógia részeit gondosan szőtt szálak fűzik össze, de a történetek külön-külön is önálló egészet alkotnak. A három szín, amely az egyes darabok címét adja (Kék, Fehér s végül most a Piros, azaz inkább „Vörös”, mert a Rouge-1 helyesebb lett volna talán így fordítani), egy bonyolult, alighanem száznál is több elemből álló, mégsem hivalkodó jelképhálózat vezérszálát nyújtja a kezünkbe. Ennek birtokában kísérletet tehetünk a látvány evilági, humanista értelmezésére, hiszen bizonyára a francia trikolór színei jutnak eszünkbe, a bennük testet öltő hármas jelszóval, s ennek jegyében a piros a Testvériségre utal. Ha arra a nénikére gondolunk, aki az egyik képen nem éri föl a szemétgyűjtő nyílását, s akit szánnivaló igyekezetében a film hősnője segít, akkor tudjuk, nem járunk rossz nyomon. Vagy arra az elgázolt kutyára, akit ugyancsak Valentine visz orvoshoz (a névmás alakja így helyes, annál is inkább, mivel a sebesült jószágot Ritának hívják, sejtjük, miért). De a film egész világát a testvériség nemes szelleme lengi be: a történet egy magányos lányról és egy öreg bíróról szól, akik véletlenül (?) találkoznak, barátság szövődik köztük, s elmondják egymásnak életük titkát. Nehogy tanmesére gondoljunk, mert ami igazán fontos, az itt a dolgok mögött rejlik. Valószínűleg még közelebb jutunk a film titkának megsejtéséhez, ha azok a bizonyos színek a hit-remény-szeretet keresztény erényhármasára figyelmeztetnek bennünket. A Piros eszerint a Szeretet filmje, ahogy e színt Angelus Silesius értelmezte: „Mint bíbor rózsa, mely Urunk vérén terem”. Ha így nézzük a művet, egy felemelő misztériumjáték tanúi vagyunk. Ennek során a nagyon tehetséges Iréné Jacob által játszott fotómodell, egy konzumlét kiszolgáltatottja, előbb szembesül a Bíró ítéletével (Kieslowski tudta, hogy e szerephez Jean-Louis Trintig- nant erejére és intelligenciájára van szükség!), majd e titokzatos alak jóságos közreműködésével a lány találkozik méltó társával, a neki rendelt ifjúval. Ez a legeslegutolsó képen történik. Mert a rendező azt is tudja, - hogy az igazi történet akkor ér í véget, amikor mások hozzá • szoktak fogni a meséhez. Au- guste élete egyébként párhuza- , mosan futott Valentine-éval, pár lépésnyire egymástólpergették í napjaikat, mégsem vették észre egymást. Valamit ők sem értek I föl, miként az a bizonyos nénike í az utcán, de nekik is segített . valaki. Ennyit a film címéről. Magá- ’ ról a műről legfeljebb könyvet § lehetne írni, s majd fognak is, i ebben biztos vagyok. Mert - s ! most befejezésül megint a költőt ’ idézem -,.ragyogja, ami ki sem í mondható, árnyék és fény keresztjén a való”. Nagy Imre Lezárult a Kossuth Emlékév Kossuth Lajos halálának 100. évfordulója tiszteletére az idei esztendőt Kossuth Emlékévnek nyilvánította a 8000 tagot számláló Kossuth Szövetség. Az idén januártól decemberig tartó országos rendezvénysorozat záró közgyűlését Szolnokon tartották. Gavlik István, a Szövetség ügyvezető elnöke elmondta, a programsorozat ötlete tavaly fogalmazódott meg, mottójául pedig a „Kossuthra emlékezni és emlékeztetni” mondatot választották. Egész évben zajlottak a megemlékező események. Egyebek mellett tudományos ülések, iskolai vetélkedők szolgálták Kossuth szellemének ébrentartását. Az idén Kossuth szülőfalujában, Monokon ismét megnyitotta kapuit az emlékmúzeum. Az Émlékév fővédnöke Göncz Árpád volt. A magyar-román barátságért Ezer tagja van már a Magyar-Román Baráti Társaságnak, mely a Nagybányán minap megalakult legújabb helyi szervezetével együtt immár tíz fináléban folytatja a két nép történelmi összebékítését célzó munkáját. A Magyarország és Románia százhúsz településén élő tagok csoportjait tömörítő szervezetek a két ország nagyvárosaiban működnek, s a társaságalapító pécsi székhely ma már a szellemi központ szerepét tölti be . A magyar-román barátság szolgálatára 1988 őszén alakított társaságot negyven pécsi polgár. Kezdeményezésük nemzetközi visszhangra talált: az érintett országok mellett más európai, sőt tengeren túli államok polgárai is csatlakoztak a társasághoz. Pénzérmék bevonása Már csak fél évig használhatók a különféle a régi, a Magyar Népköztársaság megjelölésű pénzérmék. Ezt követően kizárólag az 1992-től kibocsátott érmék számítanak törvényes fizetőeszköznek - derül ki a Magyar Nemzeti Bank Magyar Közlönyben megjelent hirdetményéből. Kivonják a forgalomból a Magyar Népköztársaság körirattal ellátott alumínium 1, és a sárgaréz 2 forintosokat, a kupronikkel 5 és 20 forintosokat, valamint az alubronz 10 forintosokat. Ezeket az érméket jövő év június 30-áig kötelező elfogadni mindenütt, hivatalos fizetőeszközként. Szünetel a Rakéta Regényújság kiadása Bizonytalan ideig nem jelenik meg a Rakéta Regényújság - tájékoztatta a hetilap kiadója - a Geomédia Lap- és ‘Könyvkiadó - pénteken az MTI-t. Közölték: döntésüket azzal indokolták, hogy a lap már tartósan veszteséges, s ugyanakkor egyre csökken az előfizetők száma is. A folyóirat egyébként 1994-ben néhány hetes szüneteltetés után már egyszer újra indult, ám azt követően ismét veszteségesnek bizonyult. Az agrárgazdaság válságáról Tíz év óta állandóan nehéz helyzetben van a magyar agrár- gazdaság. Tőkét 1985 óta folyamatosan csak kivonnak ebből az ágazatból. Helyzetének, fejlesztésének a stratégiai kérdéseire mindeddig nem sikerült megfelelő választ találni, s így most már végképpen elodázhatatlan a nemzeti agrárprogram kidolgozása. Ezt Nagy Tamás, a Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének társelnöke mondta pénteken Budapesten tartott évvégi sajtótájékoztatóján. Az érdek- képviseleti vezető külön kitért arra, hogy a szövetkezetek működéséhez pozitív diszkrimináció szükséges.
