Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)

1994-12-30 / 358. szám

10 aj Dunántúli napló Háttér 1994. december 30., péntek KIRE SZAVAZNA, HA VÁLASZTÁS LENNE A HÉTVÉGÉN? Rokon- és ellenszenv Hu mosl vasárnap tennének a partement! választások On melyik, pártra szavazna?” i>. «malit»» mí»**NM*»**>**r* ítVjw.», ti* tt a njnyíils ««**»&* <*«<%?* sdatak: 1 U'»| HALOTTAK, MENEKÜLTEK, NYOMOR 15 éve vonultak be a szovjetek Afganisztánba Ki terrorizál? " Megerősített védelem az évvégi szabadságát töltő francia kormányfőnek. Rendkívüli óvintézkedések Spanyolországban. Felfüg­gesztett légi- és tengeri jára­tok a Földközi-tengeren. Mindez csupán néhány kira­gadott fejlemény a kará­csonykor Algírban indult, s a hét elején Marseille-ben vér­fürdővel folytatódott, majd Algériában 4 pap meggyilko­lásával zárult(?) tragikus eseménysorból. A terrorizmus éve? Talán túlzás lenne így minősíteni 1994- et, ám tény, hogy foly­tatódott az erőszak tobzó­dása. Vannak, akik ígéretes békepróbálkozásokat kísé­relnek meg megakasztani, lásd a jeruzsálemi robbantá­sokat, a hebroni vérontást, az észak-ír kibontakozás vagy a Srí Lanka-i párbeszéd hátrál­tatóit. Mások - például az iszlám szélsőségesei - egye­nesen a történelem kerekét akarják visszaforgatni. S vannak, akik pusztán a fe­szültség növelésében, a bi­zonytalanság szításában ér­dekeltek, a fehér házi lövöl­dözőktől a hazai, mindmáig felderítetlen parlamenti és Mátyás templomi merényle­tek^ végrehajtóiig. És hova lehet sorolni Szo­mália hadurait, a Balkán et­nikai tisztogatását, a Kauká­zus elmérgesedő konfliktu­sait? A ruandai népirtást, a dél-afrikai gyilkosságokat? E válsággócokban ki kit terro­rizál? Bonyolult világunkban a terrorizmust felszámolni aligha lehet. De két követel­mény az államokkal szemben joggal támasztható:egyfelől megalkuvás nélkül szálljanak szembe a terrorizmus minden megnyilvánulásával, másfe­lől ők maguk ne alkalmazzák „az állami szintű erőszak” eszközeit. így érhető el, hogy - képletesen szólva ­1995- ben ne jussanak leve­gőhöz a terroristák. Sz. G. A Szonda Ipsos hónapról hó­napra kérdőíves felméréseket készít a pártok megítélésével kapcsolatban. Decemberben a nyugati or­szágrészben az emberek 27%-a az MSZP-vel rokonszenvezik (országos szinten 27%).Az SZDSZ 14%-kal (az összes megkérdezett tekintetében 15%) a második helyet foglalja el. A kisgazdák 13%-kal része­sednek a "politikai tortából" (a többi régióval együtt 10%). Eb­ben a régióban FKGP három százalékkal nagyobb, míg az SZDSZ egy százalékkal kisebb támogatottságot élvez az orszá­gos átlagnál. A decemberi felmérés tanú­sága szerint az MDF-re vok­solna 6% (országosan is 6%). A Fideszt 4% (összességében 5%), az KDNP-t 2% (országo­san 4%) választaná. A parla­mentbe be nem jutott politikai erők mögé sorakozik fel a nyu­gati országrész lakosságának 5%-a (5% az összes megkérde­zettre vonatkoztatva), közülük csupán a Köztársaság Párt lépte túl az 1 %—ot (országosan ez a siker a Vállalkozók Pártjának jutott). Az elmúlt egy hónapban nagymértékben nőtt az MSZP és az FKGP támogatottsága: az előbbié 7, az utóbbié 6 száza­lékkal. A Fidesz 1 százalék szimpatizánst vonzott ugyan­ezen időszakban. Az SZDSZ tábora 2 százalékkal fogyatko­zott meg a Dunántúlon, míg az MDF-nek 3, a KDNP-nek 4 százalékkal kevesebb szavazója volt decemberben, mint no­vemberben. A Dunántúlon a megkérdezet­tek 63%-a mindenképpen élne szavazati jogával, ha a követ­kező hétvégén parlamenti vá­lasztásokat tartanának (országos szinten is 63%). Közülük a va­lamilyen pártot választók csak­nem fele, 46%-a támogatja az MSZP-t (a többi terület beszá­mításával 41%). Az SZDSZ-re szavazna 18%-uk (19% orszá­gosan), az FKGP- ben hisz a biz­tos szavazók 17%-a (12% or­Brüsszelben), az új európai építményhez „a cölöpöket má­sok fogják leverni”. Magyarország hiába döntötte el a maga részéről, hogy kivel szeretne továbbhaladni a 21. században, sorsunk, mint egy magasállású diplomata fogal­maz, „ezerismeretlenes egyen­let”, melyet képtelenség megol­dani. Nem tudjuk, vagy legaláb­bis nem elég pontosan tudjuk, milyen sorsot szánnak ennek a kárpátaljai kis országnak Was­hingtonban, Párizsban és Bonn­ban. Somogyi Ferenc külügymi- nisztériumi államtitkárral az élen létrejött az a külügyi-hadügyi szakértői csoport, mely Magyar- ország NATO tagságának felté­teleit, lehetőségeit és esélyeit vizsgálja. Ami azt jelenti, hogy ha Magyarországnak nincs is sa­ját akcióterve vagy ütemterve a nyugati katonai integrációhoz való csatlakozásra, az ellenzéki aggodalmak, melyek szerint a kormány túl sokat kacsingat Moszkvára ahhoz, hogy hihető szágos szinten). Ebben a politi­kailag aktív körben 8% segítené szavazatával az MDF-et (az ösz- szes biztos szavazó tekintetében 10%). A Fidesz 3%-os bázissal számolhat (országosan 5% ré­szesíti előnybe). A KDNP mögé sorakozik fel a politikailag aktív népesség 4%-a (országos össze­sítésben 6%). Más párt hívének vallotta magát a biztos szavazók 5% (országosan 7%). A dunántúli lakosság 61% tu­dott számára ellenszenves pártot mondani (országosan 66%). De­cember során a legtöbben, azaz a helybeliek 14%- a, a nagyobbik kormányzópárttal (MSZP) szemben fejezte ki rosszallását (minden megkérdezett tekinteté­ben 13%). Az FKGP ellenes tá­bor 13%-ra tehető (14% orszá­gosan). Kevésbé elutasítóak az emberek az MDF-fel szemben: 10%-nyian nem szavaznának rá semmiképpen sem (az egész or­szág területén 13 %). A Fideszt és a KDNP-t 4-4 % zárja ki a szavazáskor szóbaj öhető pártok közül, az SZDSZ-t viszont 1 %. (Országosan a Fideszt 4%, a KDNP-t 3, az SZDSZ-t 2 % utasítja el). A parlamenten kívüli pártok között az ellenszenv-listán a MIÉP vezet 8%-kal (8% orszá­gosan is). A Munkáspártot a nyugati országrészben és orszá­gosan is 5% utasítja el. A kérdezés ideje: 1994 de­cember 1-7. A kérdezés módja: személyes kérdőíves kérdezés Az alapsoka­ság: minden felnőtt, állandó du­nántúli lakóhellyel rendelkező magyar állampolgár Minta: 1000 fő az országban, ebből 327 fő a Dunántúlon A minta és az alapsokaság nem, kor és a lakóhely típusa szerint azonos megoszlásúnak tekint­hető. legyen, amit közben csatlakozási szándékáról állít, túlzottak. Ma­gasbeosztású diplomatákkal folytatott tájékozódó beszélgeté­sekből határozott következtetés vonható le arról, hogy sem a külügyi kormányzat akaratával, sem eltökéltségével, sem pedig stratégiájával nincs baj. Akkor sincs, ha közben taktikai hibák fordulnak elő. Horn Gyula nyi­latkozata, mely szerint Oroszor­szággal igenis meg kell konzul­tálni Magyarország NATO-csat- lakozását, csupán egyetlen szempontból támadható. Abból a szempontból, hogy a saját múlt­jára is érzékeny Hóm szájából hangzott el. Ugyanez a megfon­tolás sokkal könnyebben talált volna megértésre az ellenzéknél és a sajtónál, ha Szent-Iványi István államtitkártól vagy más SZDSZ-es politikustól hallják. Hóm kormányon belüli hívei és bírálói egyetértenek abban, hogy szakmai szempontból a NATO-hoz való közeledés és csatlakozás folyamata Budapest­ről nem irányítható, de befolyá­Tizenöt évvel ezelőtt vonul­tak be a szovjet csapatok Afga­nisztánba, hogy megkíséreljék hatalmon tartani a szorongatott kormányt. 1979. december 27-én szovjet szállító gépek szálltak le a kabuli repülőtéren. A katonák elfoglalták az elnöki palotát. Az ezután következő tízéves háború több mint egy­millió ember életét követelte. Ötmillióan váltak hajléktalanná. A falvak harmadrésze eltűnt a föld felszínéről. A szovjet hadsereg 13 ezer katonát vesztett Afganisztán­ban, s 1989-ben, amikor az utolsó szovjet katona is el­hagyta az országot, megdőlt a szovjet hadsereg legyőzhetet­lenségének mítosza. A kudarc politikai és társadalmi követ­kezményei nagyban hozzájárul­tak a Szovjetunió széthullásá­hoz. Az 1989. február 15-én befe­jezett kivonulással azonban nem ért véget Afganisztánban a háború. Az ország különböző etnikai térségekre oszlott, s ma­gában a fővárosban is elkesere­Az Oroszországot sújtó gaz­dasági válság nem kerüli el a mégoly rettegett orosz maffiát sem. Az alvilág ínséges idők­nek néz elébe, sőt maga is vál­ságba kerülhet. Hagyományos jövedelemforrásai ugyanis apadóban vannak. A bűnbandák marakodnak a rosszabbodó „üzletmenet” mi­att és az eddiginél is véresebb leszámolások fenyegetnek. Noha kenyérgondjaik azért még jó ideig nem lesznek a maffiózóknak, de a nehézségek ismeretlen jelenséghez, „sza­bad bűnözési övezetek” kiala­kulásához vezethetnek. Erre a meglepő következte­tésre jutott az orosz gazdasági minisztérium egyik privatizá­ciós szakembere, aki a Nyeza- viszimaja Gazeta hét végi szá­mában tette közzé érveit. Leonyid Pajgyijev szerint a szovjet maffiának megvolt a maga sajátossága: fő jövedel­mét nem a kábítószer kereske­delem, a prostitúció és egyéb „hagyományos” bűncselekmé­nyek, hanem a hiánygazdálko­dás kínálta lehetőségek jelen­tették. Mára azonban gyökeresen megváltozott a helyzet. A maf­fia fő bevételi forrásai apad­nak, s az alvilág ezt nem tudja kivédeni. Az orosz belföldi és a világpiaci árak közötti kü­lönbség eltűnőben van, meg­szűnik tehát az árkülönbözeten való nyerészkedés lehetősége. solható, s ami e tekintetben ed­dig történt, az a diplomácia és a logika szabályainak betartásával történt. Az objektív feltételek pedig a NATO-nak a budapesti csúcstalálkozót megelőző kom­münikéje óta adottak, s nem vál­toznak attól, hogy ki és mit nyi­latkozik az ügyben. Az objektív feltételek közé tartozik az is, hogy Oroszor­szágnak effektiv biztonsági és egyéb garanciát kell kapnia arra, hogy Magyarország (Csehország és Lengyelország) NATO-tag- sága az ő számára nem jelent ve­szélyt. Azt hinni, hogy ez azonos az „engedélykéréssel”, vagy bármilyen módon összeegyezhe- tetlen a magyar szuverenitással, éppúgy hiba lenne, mint azt kép­zelni, hogy ilyen garanciák nél­kül egy kisebb ország elszán­hatja magát a teljes orientáció- váltásra. A garanciákat nemcsak és nem elsősorban Magyaror­szágnak kell adnia. Szerencsére itt ugyanis megjelennek a nagy­hatalmi politizálásnak azok a jó esetben kínos, rosszabb esetben dett harcok folynak a hatalo­mért. Még mindig emberek százez­rei élnek távol hazájuktól, s a hatalmas, nyomorúságosán szervezett pakisztáni menekült- táborokban tovább éleződnek a konfliktusok. Ugyanez történik Iránban is, ahol 1,6 millió afgán menekült él. Afganisztán ma is „lőporos hordónak” számít, mert becslé­sek szerint még mindig 10 mil­lió aknát rejt a föld. Vannak ugyan olyan területek, ahonnan felszedték az aknákat, de a dzsa- lalabadi ortopédiai klinikán ha­vonta több mint 100 protézist ültetnek be. A sebesülések oka minden esetben egy-egy fel­robbant akna. Az oroszok csecsenföldi ka­tonai intervenciója Moszkvában felidézi az afganisztáni fájdal­mas kudarc emlékét. „Még több vér fog folyni” idézi a dpa né­met hírügynökség Boris Gro- mow védelmi miniszter helyet­test, aki annak idején a szovjet csapatok Afganisztánból történt kivonulását vezette. A privatizáció során mára lényegében mindent eladtak, aminek kereskedelmi értéke volt, a lakások pedig oly drá­gák, hogy egyre kevesebb a fi­zetőképes vásárló. A közszük­ségleti cikkek csempészete oly elterjedt, hogy busás haszon et­től sem remélhető, s a „fiatal vendégszerető lányok” sem emelhetik a csillagos égig a ta­rifát. Oroszországban eddig ideá­lis hely volt a pénzmosás szá­mára, de ezen lehetőségek is korlátozottá válnak: már-már tömeges jelenségről van ugyanis szó, az ebből nyert jö­vedelem így egyre kisebb. Mi marad akkor hát a köny- nyű élethez szokott orosz maf­fiózóknak? Várhatóan a pénz­ügyi, „fehér galléros” bűncse­lekmények száma növekedni fog, ami az orosz bankok szá­mára okoz majd nehézségeket. Várhatóan kiterjedtebbé válik a hasadóanyag-, illetve a fegy­ver-, és kábítószerkereskede­lem. Ez utóbbi egyébként kü­lönösen vonzó lehet az alvilág számára, mivel a kábítószerfo­gyasztás Oroszországban még korántsem érte el csúcspontját. Mindezekhez a csecsenföldi- hez hasonló „szabad bűnözési övezetekre” lesz szüksége a maffiának, vagyis olyan he­lyekre, ahol kibújhatnak a fel­elősségre vonás alól és minden jogi feltétel adott a visszaélé­sek fedezésére. visszataszító elemei, amelyek oly sok csodálkozást váltanak ki a kisebb demokráciákban, s jo­gos csodálkozást. Amikor Jelcin elnök tankok­kal vonult fel, hogy kifüstölje el­lenzékét az orosz parlamentből, a világ meg se nyikkant. Amikor orosz bombák hullottak Groz- nijra, akadtak már méltatlanko­dók, de az Egyesült Államok, melynek a halk morgása is em­beréleteket menthet, néma ma­radt. Az alapállás Washington­ban a megértés, mely nem az egyetértéssel, hanem az elnézés­sel azonos. Persze a diplomáciá­ban semmit nem adnak ingyen, s a világot ma is a katonai és gaz­dasági erőviszonyok mozgatják. Durvább fogalmazásban: Ma­gyarország NATO-tagságának egyik ára a csecsen függetlenségi törekvések elutasítása lehet a po­litika hatalmasai által. És ha zse­tonok nem is vagyunk, abba, hogy ez egy jó alku-e, hogy ez tisztességes megoldás-e, nekünk nem lesz beleszólásunk. Talán jobb is így. Bokor Pál •Ha meat vasárnap teraicncJc a parlamenti választások Ön melyik párna nem szavazna képpel* sem?* (, vHotaék **%&$%* * »***■% * mit#* «íl ***.«* a ssycptí, «Mai; r~‘ 7 A NATO-TAGSAG ARA Kik vagyunk, s kivel? Csak egy zseton vagyunk a nagyhatalmak játékasztalán? Ez volt az évzáró külpolitikai elem­zések egyik legjellegzetesebb megállapítása. Noha ez egy köz­hely, ha gyakran jön elő, azt nem lehet véletlennek tekintem. Kiú- julása mögött nem feltétlenül önbizalomvesztés keresendő, legfeljebb csak a ,Jdshatalmi” szkepszis, mely pártok feletti je­lenségként uralja a magyar kül­politikát vagy nyolcvan éve egy­folytában. Kivételes antiszkeptikus fel­lángolások persze mindig voltak, a közelmúltban például Hóm Gyuláé, aki elsőként érezte meg egy stratégiai átrendeződés lehe­tőségét, vagy Orbán Viktoré, aki akkor követelte a szovjet csapa­tok kivonulását Magyarország­ról, amikor ez az elemzők sze­mében még felelőtlen szájalás- nak minősült. A diplomácia napjainkban is abból indul ki, hogy ha nem is vagyunk zseton, melyet bárki ide-oda lökdöshet az asztalon, sorsunk bizonyos fokig valóban a csillagállás függvénye. A NATO-tagság kérdésében a Külügyminisztérium egyik ve­zető elemzője így fogalmaz: nem vitás, hogy az aikut a fejünk fel­ett fogják megkötni, de remélhe­tőleg megkötik, s nem több, mint két-három éven belül. Eszerint Magyarország hiába volt az első Kelet-Európábán, mely a globális erőviszonyok szempontjából egyáltalán nem közömbös változás lehetőségét felvetette, hiába van látszólag a legkedvezőbb helyzetben (Len­gyelország ütközőállam, Cseh­szlovákia felbomlása a csehek helyzetét tette kényelmesebbé, Románia NATO ambíciói nem találtak lelkes fogadtatásra OROSZ MAFFIA Szabad bűnözési övezetek? 4 * 1 t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents