Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)

1994-12-30 / 358. szám

6 üj Dunäntüli napló Magazin 1994. december 30., péntek FEJEDELMEK BORA Mióta koccintunk pezsgővel? Színes világ Aida az Olimpiai Csarnokban Karácsony első napjának estéjén, pontosan 123 évvel a kairói ősbemutató után, óriási sikerrel játszották 8000 em­ber előtt a zsúfolásig telt I müncheni Olimpiai Csarnok­ban Verdi remekművét, az Aidát. A dpa beszámolója ; szerint a világ eddigi legna- ' gyobb szabású operaelőadá­sán a zenekari árokkal együtt ; t ötemeletes, 1500 négyzetmé- ' ; teres színpadon ezernél több szereplő tette felejthetetlenné s a látványt. A színpadon emelkedő 16 méter magas szfinx előtt pap- j nők és papok, miniszterek, tisztviselők, katonák, táncos- i nők és hadifoglyok százai vonultak el színpompás me­netben, amelyet - az elefán­tokkal, tevékkel, lovakkal, galambokkal és a félelmetes óriáskígyóval együtt - 720 reflektor árasztott el fényár­ral. A legújabb technikával alkalmazott fényhatás eleve­nítette meg a cselekmény kü- ~ lönböző színhelyeit: palotát, ‘ lakóházakat, a templomot, a ' Nílus partját és a zárójelenet ' sziklasíiját is. Az 1500 pom- I pás kosztűm és a többezemyi > j kellék - különösen a harco- 5 sok visszatérésekor - a fáraók ( letűnt monumentális világát elevenítette meg a deszkákon. Egyedül az akusztika jelen­tett némi problémát, amely a 135 mikrofon ellenére is ha- ; gyott kívánni valót maga után. A nagy tetszéssel foga­dott előadást Giuseppe Raffa vezényelte. Szűnni nem akaró tapssal jutalmazta a közönség • az Aida szerepét alakító Ma- ria Chiara és az Amnerist . éneklő Grace Bumbry telje- • sítményét. Kristjan Johanns- ; son tenoija Radames szere­pében fényes csillogásával tűnt ki. Zuhanás a Boszporusz-hídról Csodával határos módon életben maradt az a 17 éves török lány, aki öngyilkossági szándékkal a mélybe vetette magát vasárnap a 64 méter magas Boszporusz-hídról Isz­tambulban. A hétfői török napilapok szerint a lány életét a rajta levő dzseki mentette meg. A lány súlyos belső sérüléseket szenvedett, állapota egyelőre válságos. A dpa jelentése sze­rint zuhanás közben a szél fel­fújta a lány széldzsekijét, amely így ejtőernyőként csökkentette a zuhanás sebes­ségét. A levegővel megtelt dzseki később mentőövként szolgált a vízben: fenntartotta a lányt a felszínen, akit egy halász mentett ki a hullámokból. Az italok királyát - feje­delmi, főúri lakomák elmarad­hatatlan kiegészítőjét - bő 300 éve ismeri a világ. Talán még évtizedeket késett volna föltalá­lása, ha egy francia szerzetes, bizonyos Dom Pérignon ke­vésbé kedveli a pityókát. Ám az abbé nemcsak hódolt a borivás gall földön is elterjedt szenve­délyének, hanem maga is készí­tette a champagnei szőlőkből nyert finom nedűt. így esett meg vele, hogy egy alkalommal pincéjében egy pókhálós palack felbontás közben valósággal szétrobbant a kezében. Na­gyobb baj nem esett, minthogy odaveszett az üveg és kifolyt az ital nagy része. De ami megma­radt! Hát az bizony szenzációs ízű lett az évek során, amint azt az abbé maga is nyomban meg­állapíthatta. Pérignon atya azonban nem volt oly mértékben rabja a bor­nak, hogy szenvedélye csorbí­totta volna elméje élét. A pin­cében észlelt különös jelensé­gen is gondolkodóba esett: mi­végre történik, hogy olykor szétrobbannak állás közben is a borospalackjai, míg más - sok­kal öregebb - nedűt tartalmazó üvegeit nem éri kár? Talán éppen az idézett kós­toló nyomán jött rá a magyará­zatra: csak azokban a palackok­ban fejlődik az üvegfalra mind nagyobb nyomást gyakorló szénsav, amelyekben a must édesebb volt a szokásosnál. És mert nemcsak a hívők lelkét, hanem saját szőlejét is gondo­san művelte, a pincemunkákról nem is szólva, most már tudato­san zárt túlzottan édes bort né­hány palackba. Számítását ké­sőbb az élet igazolta, - a cukor­ból szénsav fejlődött, amely a borban oldva pezsgést idézett elő a pohárban. így találta föl tehát az atya a Az év utolsó napján hagyo­mányosan búcsúzunk az óévtől, és vidáman köszöntjük az újat. A babonák és szokások mind­egyike a következő év szeren­cséjét kívánja elősegíteni. Az évkezdő hiedelmek sorá­ban sok a táplálkozással kapcso­latos babona. Hazánkban disz­nót, (malacot) kell ilyenkor enni, mert az a házba túrja a szerencsét, tyúkot, csirkét azonban tilos, mert az elkaparja azt. El ne feledkezzünk arról a szokásról sem, hogy újévkor sok lencsét együnk, mert akkor a következő évben gazdagok le­szünk. Ilyenkor is szokás a má­gikus eredetű és erejű regölés, melyben felnőttek és gyerekek egyaránt jókívánságokkal járják a rokonságot, barátokat. Azt tartják: ha újesztendő reggelén pezsgőt, Champagne-ban. Azon a földön, amelyet ma is az igazi pezsgő hazájának neveznek, annyira, hogy bárhol a világon csak így rendelünk: egy cham- pagneit! Egészségünkre! Fotó: Tóth Vajon nyomban rájött-e a fel­találó arra is, hogy nemcsak fi­nom alapbor és kellő mennyi­ségű cukor, hanem még valami kell a pezsgőkészítéshez: az a nemes élesztőgomba, amely ott él ma is számos francia boros­pince falán? Erről nem szól a fáma, de az tény, hogy az ipar­szerű pezsgőgyártáshoz - mindmáig - Dél-Franciaor- szágból, elsősorban Epemay környékéről szerzik be a fajé­lesztőket, s e törzsanyagot te­nyésztik tovább, a sokszorozás céljával. Évszázadok teltek el Périg­non óta, s a pezsgőt világszerte egyfajta technológiával állítot­ták elő. A válogatottan finom, férfi vagy fiúgyerek kopogtat az ajtón, szerencsét hoz. Adjon Isten minden jót Ez új esztendőben, Vegye el mind a nem jót, Ez új esztendőben. Mitől félünk, mentsen meg, Amit várunk, legyen meg Ez új esztendőben. A regöléssel rokon szokás a moldovai csángók hejgetése is. Ennek célja az új esztendőben a gabona, a kenyér mágikus úton való biztosítása. A résztvevők itt is legények, és a lányos há­zakat keresik fel. Rigmusaikban a búza történetét éneklik meg a magvetéstől a kenyér sütéséig. Adj ék Isten mindent az új esz­tendőben, Csak a búbánatból ne jussék ránk bőven! Adjék a jó Atya bő termést, egészséges bort szőlőcukorral édesítve, fajélesztővel „be­oltva” zárták palackba. A kü­lönlegesen vastag falú pezsgős­üvegeket fejjel lefelé, úgyneve­zett „rázópadokon” tárolták a pincében. Ugyanis a fejre állí­tott palack nyakába lehúzódó üledéket időnként fel kellett ke­verni, s amikor már várhatóan széndioxiddá alakult a cukortar­talom - ehhez 2-4 évre volt szükség -, akkor egy hirtelen mozdulattal kinyitották az elő­zőleg jéggel hűtött, s a nyakban így fagyottá vált anyagot tar­talmazó palackot. A szennye­ződéseket „kilőtte” a szénsav, s ami maradt, azt gyorsan - el­lennyomásé szerkezeten - áttöl- tötték egy másik, netán aromát, további cukrot is - tartalmazó üvegbe. Ez lett a pezsgő végle­ges csomagolása, így megtisz­títva, felcímkézve került az üveg a fogyasztók asztalára. Az előbb hézagosán vázolt klasszikus pezsgőgyártás mód­szere mellé a modem nagyipar újakat társított. Ha palackban történik ugyan az érlelés, de az­után 30-120 hektoliteres tartá­lyokban végzik el a többi gyár­tási műveletet, akkor fél-klasz- szikus pezsgő lesz az eredmény. Ha már a kezdetkor ilyen ha­talmas, zárt tartályokban érik gyöngyöző nedűvé a cukrozott bor, akkor tankpezsgőt kapunk. Ennek minősége ugyan nem éri el a hagyományos technológiá­val készített klasszikus pezs­gőét, de ezt csak az ínyencek és a gyakorlott pezsgőivók ismerik fel első kortyintásra. Bármelyik pezsgőtípussal koccintunk is szilveszterkor, igaz marad a té­tel: fejedelmek ugyan már rend­szerint nincsenek társaságunk­ban, egy-két pohár pezsgő azonban hozzásegít ahhoz, hogy fejedelmien érezzük ma­gunkat. Schöffer Jenő aratást,/ nyakig érő sarját, hogy bosszantsa a kaszást! Adjék Isten télen sok fát a kályhába, Házi békességet a meleg szo­bába! Mindenféle gyógyítás újesz­tendőtől Szent György napig a leghatékonyabb. Az újév nem találhat vizet a házban, mert az szerencsétlen­séget hoz. Új év napján nem szabad semmit kölcsönadni, mert akkor abban az évben mindig kiadás lesz. És végül egy rövid kis rig­mus, ami mostanra is aktuális lehet: Itt az új év, új jót hozzon, Régi jónktól meg ne fosszon. Hogyha új jót nem is hozhat, vigye el a régi rosszat. (neszmélyi) Ki mennyit iszik? A Die Welt című napilap az alkoholfogyasztás alapján rang­sorolta az európai országokat. Eszerint a franciák néznek a leggyakrabban a pohár fene­kére: az ő sör-, bor- és égetett szesz-fogyasztásuk éves szin­ten, száz százalékos alkoholra átszámítva 12 liter. A két másik dobogós helyezett Portugália (11,6) és Németország (10,9). Magyarország (végre csak?) a negyedik helyen áll (10,5), megelőzve többek között Sváj­cot (10,1), Spanyolországot (10,1) és Ausztriát (10,0). A tíz liter alatti kategóriába tartoznak a dánok, a belgák, a románok, a görögök, a csehek, a szlovákok, s még számos európai nemzet. A legújabb összeállításból az is kiderül: a közhiedelemmel szemben a skandináv országok­ban ma jóval kevesebbet isznak, mint korábban, nem utolsósor­ban azért, mert az alkoholra ki­vetett adók jóval magasabbak, mint bárhol másutt Európában. Éppen most, a svédországi nép­szavazásnál derült ki: vannak svédek, akik azért szavaztak az Európai Unió tagságra, mert abban bíznak, hogy az EU tag­sággal együtt jár Skandináviá­ban az alkoholra kivetett adók csökkentése is ... Pénteki népvándorlás Németországban minden pénteken százezrek ülnek vo­natra, kocsira, ritkábban repü­lőgépre, hogy átlag kétheten­ként hazavigyék keresetüket és találkozzanak otthon élő család­jukkal. ... Berlin, péntek este 20.38 óra. A zsúfolt pálya­udvarról lassan kigördül a len­gyelországi Wroclav felé tartó szerelvény. A nemdohányzó szakaszban ápolt 37 éves asz- szony tart hazafelé férjéhez, 16 és 14 éves gyermekéhez, akik az állomásán várják. Nagy ese­mény: jön a mami, minden földi jóval megrakodva. Ne szépítsük: Anna asszony takarítónő Berlinben. Óránként 15 márkáért vasal, porszívózik, takarít. Összesen nyolc lakás­ban. Kitűnő munkát végez, sze­retik. Mint mondják, nemcsak sokkal olcsóbb a helyi munkae­rőnél, de sokkal intelligensebb is. Az illegálisan dolgozó Putzf­rau ugyanis képzettségét te­kintve pszichológus. Ráadásul anyanyelvi szinten beszél néme­tül, mint Wroclavban, az egy­kori németlakta Breslauban annyi más lakos. Két éve pend­lizik a két ország között. Férje otthon egy kisebb gyár igazga- tója(!), keresete német pénzben 400 márka havonta. Anna jöve­delméből viszont minden hó­napban félre tudnak tenni vala­mit, sőt, nemrég egy használt Audi 100-asra is futotta. Egyedül Berlinben húszezer kelet-európai ingázó él, „bő­röndből” étkezik, napi tíz órát hajt, ahogyan a szociológusok nevezik, nomád munkaerőként az árnyékgazdaságban. Megtalálták a fríz Atlantiszt A német-holland határ men­tén, az Északi-tengerre nyílik a Watt-tenger, ez a mocsaras vi­dék, amely valaha szárazföld volt. Központjában, a Föld­közi-tenger országaival is ke­reskedő fríz Rungholtban lega­lább 4 ezer ember élt. A sót és tőzeget exportáló rungholtiak magas gátakat építve nem tar­tottak komoly veszélytől, de 1362 január 16-án valósággal elsöpörte városukat a tengerár! Rungholt és az egész környék úgy elsüllyedt, akár a legendás Atlantisz. Azóta keresik Rungholtot a régészek: Hans Peter Duerr brémai néprajztudós kutatásai most végre tényleges ered­ménnyel jártak. Duerr és tanít­ványai az idén nyáron kutató- útra indultak a Watt-tengeren, s már az első próbaásás is megle­pően sikeresnek bizonyult: megtalálták egy középkori pa­rasztház maradványait. Ezt kö­vetően egy templom és a papiak romjaira bukkantak, majd rajnai korsókat, varsákat és más tár­gyakat is találtak. A professzor leletei alapján 1995-ben megkezdődhetnek a fríz Atlantisz feltárásának tény­leges munkálatai. Az atomkorszak Robinsonjai Tony Craig 44 éves és sikeres régiségkereskedő a ködös Albi- onban. Feleségével, Lyn asz- szonnyal együtt feladott egy hirdetést, amely szó szerint így hangzott: „Átlagos, teljesen normális házaspár vagyunk. Úgy döntöt­tünk, mindent magunk mögött hagyunk és veszünk egy szige­tet, ahol megteremtenénk egy boldog kis közösséget. Jelent­kezőket keresünk, akik hajlan­dók velünk maradéktalanul új életet kezdeni.”- Soha nem hittük volna - mondja Tony -, hogy ennyi le­velet kapunk. Rengetegen dön­töttek hozzánk hasonlóan. Ma már ötven családdal állunk rendszeres kapcsolatban. Úgy tűnik, a közép-amerikai Belize térségében már meglel­ték az alkalmas álomszigetet. Kiszámították, hogy családon­ként körülbelül 270 ezer dol­lárra lenne szükség arra, hogy az álomból valóság lehessen. Ebből a pénzből megteremthető a szigeten a minimális közmű- hálózat és infrastruktúra, min­den famíliának jutna egy kelle­mes kis ház, a hozzátartozó kerttel és megművelhető föl­ddarabbal. Maradna pénz egy szép kis hotel magépítésére és berendezésére is. Babonák, szokások, hiedelmek * Érdekes kérdésekre szórakoztató válaszok Hol állt a világ első sörfőz­déje? Az egyiptomi Hierakonpolis közelében építették fel mintegy 5400 évvel ezelőtt. Először félig erjedt gabonából, búza­lisztből és datolyaléből főztek sört, amelyhez adalékként Ní- lus-vizet használtak. Már akko­riban exportálták a ma is nép­szerű nedűt: az egyiptomi sör Szíriában is keresett ital volt. 4/ Ki alapította a monte-carloi játékkaszinót? Egy francia tőzsdespekuláns, Francois Blanc 1834-ben rekor­dösszeget nyert a párizsi tőzs­dén. Hamarosan szövetkezett ikertestvérével, Louis-szal, akivel a pénzügyi akciókhoz szükséges információt nem egé­szen becsületes úton szerezték: távirati kábeleket csapoltak meg. A két mákvirág végül Bad Homburgban, Németországban, telepedett le, ahol bankot nyitot­tak. Derekasan megszedték ma­gukat. Hírük hamar elteijedt a világban. 1836-ban, amikor a tönk szélére jutott a monacói fe­jedelemség, Károly herceg Francois Blanc-ot arra kérte: nyisson ott is egy kaszinót. A pazar parkban felépített játékbi­rodalmat a boldog uralkodó a saját neve mintájára keresztelte el Monte-Carlonak. Ki volt az utolsó alkimista? 1783-ban vizsgálta utoljára a tudomány egy alkimistának azt az állítását, hogy ólomból aranyat állít elő. James Price nem tudta a Royal Society ne­ves tagjai előtt igazát bebizonyí­tani s inkább megmérgezte ma­gát. Vannak emberevő fák? Több 19. századi utazó, aki Közép-Amerikában járt, be­számol emberevő fákról, ame­lyek az óvatlan arra járókat ha­talmas liánjaikkal körbefonják, megfojtják, majd a halott vérét kiszívják. Állítólag Madagasz­káron is nőttek hasonló óriási és életveszélyes fák. Tudósok sze­rint azonban ezek az epizódok mesekönyvekből valók. * Az állatok is háborúznak egymással? Feljegyezték, hogy 1970-ben Malajziában két hatalmas csa­pat, legalább 1000-1000 béka küzdött elkeseredetten egymás ellen. Az öldöklés kereken hat napig tartott, majd a következő évben folytatódott. Ekkor már 4000 béka küzdött a másik se­reg ellen. A középkorban is tu­dunk hasonló állati csatákról: 1299-ben 3000 angol kutya esett egymás torkának, 1883- ban pedig Frankfurt mellett 400 varjú tépte a másik fél tolláit. Melyik atomtudós tévedett a legnagyobbat? Az új-zélandi születésű Er­nest Rutherford, aki az atom­magban lévő protonokat felfe­dezte s azt állította: „Az atom­hasadás folyamán keletkező energia nagyon gyenge. Badar­ságot beszél, aki azt állítja, ezt át lehet alakítani más energi­ává”. * Melyik állat a legügyesebb kalóz? A fregattmadár, mert noha - „hála” kevéssé vízálló tollaza­tának - nagyon rosszul tűri a vi­zet és túlságosan hosszúra nyúlt szárnyai miatt a vízből is nehe­zen tud fölemelkedni, mégis megszerzi táplálékát. A levegő­ben támadja meg a halászó álla­tokat s arra kényszeríti őket, hogy ejtsék el zsákmányukat. Ezt a fregattmadár a levegőben játszi könnyedséggel elkapja. Kik voltak a világon az első ká rtyajátékosok ? A kínaiak, akik már ezer éve ügyesen forgatják és csapdos- sák a lapokat. Ä kártya eredeti­leg csak négy-négy férfi ked­velt időtöltése volt, akik minden beszéd és a sakknál megszokott komoly töprengés nélkül órá­kon keresztül foglalatoskodtak a különböző értékű lapokkal. Mikor volt az évnek 400 napja? Az apály és dagály folyama­tos váltakozása megviseli a Földet: nap mint nap - igaz, hogy szinte jelentéktelen mér­tékben - de a glóbusz veszít mozgási energiájából s lassab­ban forog. Bár a Föld így száz évenként csak egy ezredmásod- percet veszít, a sok kicsi sokra megy. A matematikai számítá­sok szerint a Föld 400 millió évvel ezelőtt még 400 napos volt, s ez rövidült le 365-re. Mióta vannak bankok? Az első bankokat 4000 évvel ezelőtt Egyiptomban nyitották meg a hiteligénylők és takaré­koskodni akarók előtt. Akkori­ban réz- és ezüstrudak voltak a fizetési eszközök. A készpénz nélküli forgalom a terhelésekre és jóváírásokra korlátozódott. Az ókori egyiptomi bankárok szépen meggazdagodtak a pénz- forgatásból: magas kamatokat szedtek. Ennek mértéke gyak­ran elérte a 20 százalékot. Mit neveztek a patkányok ki­rályának? Az európai barna patkányfaj egy pompás példányát, amely a 18. század Ángliájából „hívei­vel” kiszorította az ott addig honos fekete bundájú állatokat. Az akkori csatomamunkások ál­lítása szerint a barokk korban hatalmas patkányháború dúlt Anglia-szerte. Az egyik banda vezére egy világossárga pat­kány volt, amelyet csapata hívei minden finomsággal elláttak. A falkavezért hasonló nagyméretű állatok védték - állították szent meggyőződéssel azok a csator­natisztítók, akik ezek után még le mertek menni a föld alá.

Next

/
Thumbnails
Contents