Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)
1994-12-28 / 358. szám (356. szám)
8 üj Dunántúli napló Külföld 1994. december 28., szerda Berlusconi csodája csak ígéret maradt Miért nem indul Delors? Hogy ki lesz a francia elnök, az mindenkit érdekel, miután bizonyossá vált, hogy Francois Mitterrand, a köztársaság jelenlegi államfője betegsége és egyéb okok miatt nem indul az elnökválasztásokon. Hogy ki nem lesz a francia elnök, az kevésbé érdekes lenne, ha ... Ha nem Jacques Delorsról lenne szó, aki az összes közvéleménykutatások szerint a legnagyobb eséllyel pályázhatott volna erre a posztra. Delors, aki az Európai Közösségek Bizottságának elnökeként, azaz Nyugat-Európa egyfajta szuper-miniszterelnökeként szerezte népszerűségét otthon és Európában, vasárnap hivatalosan is bejelentette, hogy nem indul. Nyilatkozata óriási meglepetést okozott, de csak a sajtóban. Delors ugyanis - erről az International Herald Tribune számolt be - már egy héttel korábban elmondta visszalépési szándékát, méghozzá Budapesten, Helmut Kohl német kancellárnak. És nem véletlenül neki ... Delors ugyanis az európai integráció elkötelezett híveként úgy érzi, elnökké választása csak rontaná az esélyeket, s növelné a feszültséget Franciaország és szövetségesei, mindenek előtt Párizs és Bonn között. Ezt szeretné elkerülni. Elnökké választása esetén ugyanis, egy erősen konzervatív parlamenttel maga mögött, valószínűleg fel kellene adnia azt az álláspontját, mely szerint az Európai Úniónak a ke- let-e urópai országok felé kell tekintenie. A francia jobboldal ugyanis a Földközi-tengeri országokat részesítené előnyben az EU felvételeknél. Delors december 10-én, vasárnap este a 7/7 című népszerű párizsi televíziós műsor vendégeként hozta nyilvánosságra elhatározását. Ez alkalommal a 69 esztendős politikus személyes és politikai okokra hivatkozott. Visszalépése időpontjában 6 ponttal vezette a francia elnökjelöltek versenyét. Távozásával a konzervatív Jacques Chirac és Eduard Balladur miniszterelnök párharca éleződik ki. Pillanatnyilag Balladur látszik esélyesebbnek a tavasszal megtartandó választásokon. SZÜKSÉGÁLLAPOT, JARUZELSKI Lengyel közvélemény Népszerűség Az osztrák kormánykoalíció két nagy pártja a választások óta tovább veszített népszerűségéből, a három ellenzéki párt erősödött - így összegezhető röviden a legfrissebb ausztriai felmérés, amelyet a Der Standard című bécsi lap készíttetett. A jobboldali Szabadságpárt, Jörg Haider pártja első ízben megelőzi a Néppártot, s ezzel a szociáldemokraták mögött a második legnépszerűbb párttá vált. Az SPO történetének mélypontjára zuhant: a megkérdezettek alig 32 százaléka állt ki mellette (a választások idején 35,2 százalék volt az akkor szintén súlyos vereségnek tartott eredmény). A Néppárt népszerűsége az októberi 27,7 -ről 24 százalékra esett vissza, a Szabadság- párt viszont a választásokon szerzett 22,6 százalékát 25 százalékra növelte. Ha most tartanák a választásokat, a Zöldek Pártja nem hét, hanem tíz százalékot, a Liberális Fórum pedig 5,6 százalék helyett 8 százalékot kapna. Brazilok Az átlag brazil szegényebb, öregebb és négyből egynek van esélye arra, hogy fürdőszobás háza legyen - írja az AP-DJ. A kormány statisztikai hivatalának tanulmánya szerint a háztartások jövedelme 24,5 százalékkal csökkent 1980 és 1991 között. A 34,7 millió háztartás közül 1,3 milliónak egyáltalán nincs jövedelme és alig 780 ezerre tehető az évi 14 ezer dollárral nagyobb jövedelemmel rendelkező háztartások száma. Az 1991-es népszámlás során készített első ilyen jellegű ösz- szesítés szerint a megkérdezett háztartások 23 százaléka adta azt a választ, hogy nincs fürdőszobája. Néhány adat azért az életfeltételek javulását sugallja: csökkent a csecsemőhalandóság, ezer élve Születésre 50 csecsemőhalál jutott 1991-ben, 1980-ban még 70. A várható élettartam 65,6 év volt 1991-ben, 1980-as 61,7 évvel szemben. Kisebbségvédelem Szlovákia már az Európa Tanács által szentesített kisebbségvédelmi keretegyezmény elfogadása előtt teljesítette az abban rögzítetteket - íija a pozsonyi Pravdában a szlovák külügyi tárca kisebbségi kérdésekkel foglalkozó szakértője. Úgy ítéli meg, hogy a novemberben, Strasbo- urgban elfogadott kisebbségvédelmi keretegyezményben szereplő elvek és a Szlovák Köztársaság nemzetiségi politikájának gyakorlata között nincs eltérés, mert a szlovák gyakorlat „teljes mértékben kompatibilis a probléma megoldására összpontosító jelenlegi európai szemlélettel...” A nemes szándékok szerint a második olasz köztársaság első kormánya lett volna Silvio Berlusconi kabinetje, ám sorsa ugyanaz lett, mint az első köztársaság korában egymást váltogató 51 kormányé: még nyolc hónapot sem ért meg. Ha az olasz strandkormányok tartósságát rögzítő statisztikát nézzük, azt is meg kell állapítani, hogy még a mezőny első felébe sem került be. Silvio Berlusconi politikusi pályájának látványosan gyors felívelése, majd ugyanilyen hirtelen mélybezuhanása mégis egy új korszakot jelent Olaszország történetében. Berlusconi kormányra kerülése végérvényesen lezárta azt az időszakot, amikor ugyan kormányok jöttek és mentek, de a hatalom szilárdan ugyanazoknak a pártoknak - alapvetően a kereszténydemokratáknak - a kezében volt. Silvio Berlusconival az a jobboldal jutott hatalomra Itáliában, melyet az íratlan játékszabályok majd félévszázadra kizártak a politika meghatározó szereplői közül. Ez a jobboldal azonban még egyáltalán nem olyan erős, hogy képes lenne az ország irányítására. Az első olasz köztársaság belebukott az országot teljesen behálózó korrupcióba. Egy évvel ezelőtt szinte elkerülhetetlennek látszott, hogy a pártokat elsöprő válságot legkisebb veszteséggel túlélő Baloldal Demokratikus Pártja (PDS) lesz az „újjáépítést,, irányító erő. A PDS olyan magabiztos volt, hogy azt hitte, elegendő lesz egyedül a baloldal összefogása a győzelemhez. Silvio Berlusconi azonban akkor képes volt a csodára. Mivel a centrum teljesen szétesett, mindenféle ideológiai aggodalmat félretéve a Mussolini örökségét ápoló Olasz Szociális Mozgalomhoz (MSI) és a gazdag északon egyre erősödő Északi Ligához fordult, s létrehozta a világ legfurcsább választási szövetségét. Papíron létező pártja, a Forza Italia az ország középső részén és délen az MSI-vei, északon az Északi Ligával lépett koalícióra. A Liga és az MSI még beszélő viszonyban sem volt egymással, sőt északon az MSI önálló jelölteket indított a Ligával szemben. Televíziói segítségével Berlusconi el tudta hitetni az olaszokkal, hogy ne a mögötte álló szövetséget nézzék, hanem szémélyesen benne bízzanak. A március 27—i választáson a furcsa koalíció győzött. A képviselőházban kényelmes többséget szerzett, de a szenátusban patthelyzet alakult ki. A választási győztesek kormánykoalíciója viharok közepette született meg. Umberto Bossi, az Északi Liga vezetője sokáig azt sem volt hajlandó elfogadni, hogy Silvio Berlusco- nit illeti meg a kormányalakítás joga. A vitát az döntötte el, hogy a választásokon már új névvel - Nemzeti Szövetség (AN) - induló MSI egyértelműen Berlusconi kormányzása mellett foglalt állást. A kormány megszületett, de egységes programja - a látszólagos megegyezés ellenére - nem volt. A Liga azt tartotta a legfontosabbnak, hogy azonnal kezdjenek hozzá az ország fel- darabolásához, alakítsák át Itáliát az olasz államok laza föderációjává. Az AN ennek épp az ellenkezőjét akarta, véleménye szerint nagyon is erős központi hatalmat kell kialakítani ahhoz, hogy a ténylegesen gazdag Északra és szegény Délre szakadt Olaszország megosztottsága megszűnjön. Berlusconi ebben a vitában nem foglalt állást, ő csak annyit mondott, hogy a gyámkodó állam helyett a magánkezdeményezéseket bátorító és felkaroló intézményekre van szükség. A június 12-én tartott európai parlamenti választásokon az olaszok egyértelműen Silvio Berlusconit jutalmazták. A Forza Italia megszerezte a szavazatok 30 százalékát. Keservesen ugyan, de addigra azt is elérte, hogy a külföld elfogadja a Nemzeti Szövetség bevonását a kormányba. Berlusconi azonban hibát hibára halmozott. Nem volt hajlandó elfogadni, hogy az érdekellentétek miatt miniszterelnökként nem lehet Olaszország negyedik legnagyobb magán- vállalatának irányítója is. A legnagyobb magán televízióbirodalom tulajdonosaként leplezetlenül mindent megtett az állami televízió, a RAI elfoglalásáért. S különösen nem hitt abban, hogy az általa végleg bukottnak hitt kereszténydemokraták olyannyira elutasítják a szélsőjobboldalt, hogy hajlandóak lesznek összefogni a baloldallal. Tetézte a bajt, hogy Berlusconi feje felett Damoklész kardjaként ott lógott a korrupciót feltáró milánói ügyészek kitartó vizsgálata. A „tiszta kezek” csoportjaként emlegetett ügyészek kiderítették, hogy Berlusconi vállalatainál is megvesztegettek pénzügyőröket. A miniszterelnököt kezdetben ugyan nem vádolta senki, de a kormány olyan elkeseredett hadjáratba kezdett a „tiszta kezek” csoportja ellen, hogy kimondatlanul is megfogalmazódott a gyanú: Berlusconi körül nincs minden teljesen rendben. A milánói ügyészek november 22-én bejelentették, hogy vizsgálataikat kiterjesztették a miniszterelnökre is. Berlusconi mindaddig nem jelent meg előttük, amíg Antonio Di Pietro, a csoport élő legendává változott tagja váratlanul be nem nyújtotta lemondását. A kialakult zűrzavart kihasználva Umberto Bossi, a Liga vezetője fellázadt, szakított Berlusconival, és a kormányfő számára is csak a lemondás maradt. Gózon István 1981. december 13-án vezették be Lengyelországban a szükségállapotot. A rendszer- váltás óta tart a vita arról, igaza volt-e Wojciech Jaruzelski akkori államfőnek, aki szerint a szükségállapot bevezetése a teljes belső káosztól és az ország függetlenségét fenyegető szovjet bevonulástól mentette meg az országot, vagy éppen ellenkezőleg - hazaárulás volt-e tette. Az akkori Szolidaritásból és az értelmiségi ellenzékből kinőtt új politikai elit egyértelműen ez utóbbi mellett tette le voksát, az emberek többsége azonban nem osztja véleményüket. A lengyelek 47 százaléka szerint Jaruzelski jogosan rendelte el 1981-ben a szükségállapot bevezetését. Ezt a lépését a Demoskop közvéleménykutató intézet kérdésére válaszolva a megkérdezetteknek csak 23 százaléka ítélte el, 29 százalék pedig nem volt képes értékelni az utolsó kommunista államfő cselekedetét. A De- moskopnál jelentősebb intézet, a CBOS felmérése még ennél is kedvezőbb eredményt hozott a békés rendszerváltásban döntő szerepet játszott tábornok számára: eszerint a lengyelek 54 százaléka véli úgy, hogy Jaruzelski helyesen járt el. Csupán 16 százalék volt azon a véleményen, hogy Jaruzelski célja a kommunista rendszer megmentése volt. A megkérdezettek 20 százaléka szerint a cél a szovjet megszállás megelőzése volt, 17 százaléka szerint a vérontás elkerülése, 10 százalék szerint az ország káoszba süllyedésének megakadályozása. A felmérés alkalmával azt is megkérdezték az emberektől, mi a véleményük a Jaruzelski ellen elkövetett merényletről. (Egy idős férfi a szükségállapot alatt elszenvedett sérelmeiért kővel fejbevágta és súlyosan megsebesítette a volt államfőt.) .A válaszolók 43 százaléka elítélte ezt a támadást, közel 20 százalék vélte úgy, hogy jogosan állt bosszút az illető Jaru- zelskin, 29 százalék szerint pedig a támadó valószínűleg nem teljesen normális. Barabás T. János Közvetítő Ernesto Zedillo mexikói elnök felkérte Sámuel Ruiz püspököt, hogy működjön közre a chiapasi indián gerillaszervezettel való párbeszéd felújításában. Ruiz, egyben a szövetségi tagállam közéleti személyiségeiből álló közvetítő testület vezetője. A Telecom-botrány Botrány tört ki a British Telecomnál, a brit telefontársaságnál: a titkosszolgálatnak sokezer telefonszámot kellett megváltoztatnia, mert egy komputerkalóz behatolt a társaság azon számítógépébe, amely az államtitkok birtokában levő személyek adatait tartalmazta. A tekintélyes londoni „Independent” szerint a komputerkalóz, aki kisegítő munkaerőként dolgozott a British Telecom központjában, hozzájutott a féltve őrzött kódokhoz és azokat betáplálta az immár 25 millió előfizető számára hozzáférhető Internet hálózatba. így a királyi család tagjainak titkos telefonszámai is nyilvánossá váltak. Mi több, a titkos szolgálatok fedőnevére is fény derült. így például a „cipőbolt” az MI5, az állam- védelmi szervezet egyik irodáját jelzi, és már tudni, hol van az MI6 kémiskolája, ahol James Bond kollégáit képzik ki. A kémiskola Dél-Londonban van, egy kocsma szomszédságában. Ismertté váltak a délangliai Cheltenham GCHQ jelzésű lehallgatási központ munkatársainak telefonszámai is! A komputerkalóz hozzájutott a nyugat-angliai Wiltshire óriási bunkerének adataihoz is - egy atomháború esetén innen irányítaná a brit kormány az országot. Mit adtak volna ezekért az adatokért a szovjet kémek a hidegháború idején! És mit remélhetnek tőle ma például azok az iszlám fuda- mentalisták, akik bombát robbantottak a New York-i Világgazdasági Központban! Nem csoda, hogy a British Telecom éjt nappá téve dolgozza ki az új, remélhetően sokáig titkos számokat. Ami pedig a kalóz személyét illeti: a számítógépes szakembert a társaság hirdetés útján szerződtette. De hogy a titkos kódokra véletlenül talált-e rá, az még titok. Makai György Az öt évvel ezelőtti romániai eseményekben, Ceausescu megbuktatásában együttműködő személyek által követett utak igencsak eltávolodtak egymástól: egyesek politikai ellenfelek lettek, mások a gazdasági életben vívtak ki vezető helyet, vagy egyszerűen csak visszavonultak. Ion Iliescu, aki a fordulat napjaiban átvette a hatalmat, most is a román állam vezetője. 1990. májusában választották meg államelnöknek, majd 1992-ben további négy évre újraválasztották. Iliescut a 70-es években távolította el Ceausescu a hatalomból, 1989. decemberében egy bukaresti kiadót igazgatott. Petre Roman, Iliescu első miniszterelnöke, akinek 22 hónap után le kellett mondania kormányfői megbízatásáról, jelenleg az ellenzéki Demokrata Párt vezetője és az államfő „esküdt ellenfele”. A bukaresti műszaki egyetem professzora egyébként egy régi, magas rangú kommunista vezető, Walter Roman fia; apja Iliescu jó barátja volt. Tőkés László magyar lelkész, Mi lett a romániai fordulat főszereplőivel? akinek szembenállása az akkori diktatúrával kirobbantotta a forradalmat Temesvárott és Románia szerte, püspök és a magyar kisebbségi jogok erélyes számonkérője lett. A románok többsége szélsőségesnek tartja, s a magyar kisebbség pártjának, az RMDSZ-nek - amelynek tiszteletbeli elnöke is - „kemény vonalához” tartozik. Nicolae Militaru tábornok, a Ceausescu bukása napjaiban Romániát vezető kis csoport tagja már visszavonult. A tábornokot 1989. decemberében Iliescu védelmi miniszterré nevezte ki; 1990. februárjában lemondott és távozott a tárca éléről azt követően, hogy fiatal tisztek egy csoportja KGB-kap- csolatokkal vádolta. Victor Stanculescu tábornok, Ceausescuék közeli- ismerőse, ám az ellenük lefolytatott per szervezője is, sikeres üzletember lett: egy brit céget képvisel Romániában. Az első poszt- kommunista kormányban rövid ideig vezette a védelmi, majd az ipari tárcát. Silviu Brucán, az 1989-ben hatalomra került vezetés, szürke eminenciása visszavonult a politikától, de továbbra is ír vezércikkeket a román sajtóban. A Ceausescuhoz intézett „hatok levelének” egyik aláírója volt (1989. derekán hat magasrangú kommunista vezető a Conducatorhoz intézett levélében Ceausescu diktatúráját bírálta.) Iulian Vlad tábornok, a hírhedt Securitate volt vezetője, akit a diktatúra bukása után 12 évi börtönbüntetésre ítéltek, 1994. januárjában feltételesen szabadlábra került. Ceausescu december 22-i menekülésekor azonnal csatlakozott az új hatalomhoz, ám december 26-án Silviu. Brucan parancsára letartóztatták. Gelu Voican geológus, a „fehér szakállú ember” akit a legnagyobb titoktartás mellett Ceausescuék eltemetésével bíztak meg, jelenleg Románia tuniszi nagykövete. Korábban Petre Roman miniszterelnök-helyettese is volt. Gheorghe Popa ezredes, a Ceausescu házaspárt halálra ítélő bírói testület vezetője 1990. márciusában öngyilkos lett Lucescu asszony, a diktátor és felesége egyik védőügyvédje, aki meglepő módon szigorúan bírálta „védenceit” - most a bukaresti katonai bíróság elnöke. Mircea Dinescu költő, aki először szólalt meg a „felszabadított” román televízióban 1989. december 22-én, egy szatirikus hetilap igazgatója lett. Dinescu - aki Ceausescu diktatúrája alatt egyik legjelentősebb másként gondolkodó volt és emiatt házi őrizetben tartották - néhány hónapig részese volt az új hatalom vezetésének, ám rövidesen felhagyott a politizálással.
