Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)

1994-12-27 / 357. szám (355. szám)

1994. december 28., szerda A mai nap üj Dunántúli napló 3 VÁLASZ CIKKÜNKRE Méltón eltemetve Az Új Dunántúli Napló 1994. december 14-i számában „Ma­gányosan, elfeledve...” cím­mel és „Faruk király festőjének sírja” alcímmel jelent meg egy cikk. Ezúton szeretném megkö­szönni a cikk írójának, s az Új Dunántúli Napló Szerkesztősé­gének, hogy az olvasók is meg­ismerhették Bálint Gyula fes­tőművész történetét, aki - fel­eségével együtt - a Pécsi Köz­temetőben nyugszik. A cikkben foglaltakkal teljes mértékben egyetértek, csupán szeretném néhány információval kiegészí­teni: Juhász Ernő úrtól, a Magyar Köztársaság egyiptomi nagy­követétől ez év őszén szerez­tünk tudomást Bálint Gyula fes­tőművészről, akinek művészetét - sajnos csak Egyiptomban - már eddig is nagyra becsülték. Ez év novemberében Kairóban gyűjteményes kiállítást rendez­tek tiszteletére, amelyen - töb­bek között - megjelent az Egyiptomi Köztársaság kulturá­lis minisztere is. Már a nagykövet úr pécsi lá­togatása során is felvetődött, hogy Bálint Gyula festőművész hosszú ideig jeltelen sírja meg- váltatlan, s az a veszély fenye­geti, hogy a sírhely újra fel- használásra kerül. Ekkor - s a félreértések elke­rülése céljából itt nyugodtan közölhetem - azonnal intézke­dés történt. A Baranya Megyei Temetke­zési Vállalattól kértük, hogy a további egyeztetések megtör­téntéig Bálint Gyula és a tőle külön sírban nyugvó felesége sírját hagyják érintetlenül. A sírokat egyébként - feltehe­tően a festő tisztelői - gondoz­zák. A közelmúltban a nagykövet úrral újabb egyeztetés történt, amely után e tett intézkedéseket az alábbiakban tudom összefog­lalni:- Pécs város indokoltnak tartja, hogy Bálint Gyula és fel­esége méltó módon legyen Pé­csett eltemetve. Ezért intézked­tem a Pécsi Köztemető igazga­tónője felé, hogy részükre egy díszsírhelyet tartsanak fenn.- A nagykövet úr tájékozta­tott arról, hogy a síremlékhez a festő egyiptomi tisztelői egy gránitlappal szeretnének hozzá­járulni, amelynek Egyiptomban történő elkészítését és Magyar- országon történő szállítását vál­lalják.- Az exhumálások és átte- mettetések költségét, valamint - a megérkező gránitlaptól függő - síremlék állítás költségeit Pécs város vállalja. A várható költségeket már átutaltam a Pé­csi Köztemető számlájára. Itt azonban egy alapvető kér­dés merül fel, minden további intézkedéshez tudnunk kell, hogy a festőművésznek és fel­eségének élnek-e rokonai, s ha igen mi a véleményük az eset­leges áttemettetésről. Ezért minden információt előre is kö­szönök, s kérem, hogy az érin­tettek azt dr. Páva Zsolt pol­gármester úr címére - a vele tör­tént megbeszélésem alapján - szíveskedjenek megküldeni.- A Baranya megyei Temet­kezési Vállalat vállalta, hogy a további döntésig a sírokat gondozza. Remélve, hogy Pécs város megnyugtatóan rendezni tudja Bálint Gyula festőművész és felesége méltó eltemettetését. S remélem a városnak lehetősége lesz megismerni a művész munkásságát, aki - ahogy ma már tudjuk - hosszú évekig Pé­csett élt. Dr. Krippl Zoltán Az igényes nők hetilapja Az igényes nők hetilapja GYÖNGY at <9°* c/erd^ „hir\»Vat Mindenről, ami érdekli a nőket: Az év édesanyja Víz alatti divatparádé Bolondos szilveszter A lelki egyensúly titka Szilveszteri smink Az angol szuperanya A konyhafőnök: Gálvölgyi János Macskaegészség Tud nemet mondani? - teszt Világprogrammal Pécsen Az AFS nemzetközi diákcsereprogram résztvevői Az 1994-95-ös tanévre Pécsre érkezett diákok (balról): Pokpong Thaiföldről, Marco Costa Ri­cából, Bram Belgiumból és Belinda Ausztráliából Läufer László felvétele Az American Field Service a világ egyik legrégibb és legna­gyobb önkéntes csereszerve­zete, több, mint 50 országban mintegy 30 000 diák, tanár és család részvételével működik. Legfőbb célja a különböző nemzetek, kultúrák megisme­rése, ezáltal a világbéke elősegí­tése. A New York-i központú szervezet tagja lehet minden vele szimpatizáló személy, a csereprogramban már vagy majd résztvevő középiskolás diák. A programok közt egy éves vendéglátás, egy éves ki­utazás és szünidei látogatás sze­repel. A diákok egy tanévre utaznak más országba. Csalá­doknál laknak, akik a közös­ségbe való beilleszkedésüket is segítik. A magyar AFS programját a budapesti iroda iskolákra, ösz- szekötő tanárokra és önkéntes segítőkre támaszkodva bonyo­lítja. A tanév során a legna­gyobb szerepük a vendégfogadó családoknak van, főként rajtuk múlik, hogy a hazánkba láto­gató diákok jól érezzék magu­kat. Ők segítik megismerkedé­süket az ország szokásaival, a városokkal, a nyelvvel, mert a diákcserében résztvevők a tanév végén vizsgát tesznek a fogadó ország nyelvének elsajátításá­ból és természetesen iskolába járnak. Pécsett elsőként a Leő- wey Klára Gimnázium, majd a Janus és a Babits Gimnázium kapcsolódott be a programba. Az 1994/95-ös tanévre négy diák érkezett Pécsre. Pokpong Thaiföldről, Marco Costa Ricá­ból, Bram Belgiumból és Bel­inda Ausztráliából. Főként arról faggattam őket, miért kapcso­lódtak be a nemzetközi diákcse­reprogramba, miért éppen Ma­gyarországot választották, hogy érzik magukat nálunk. Az ün­nepek közeledtével természete­sen szó esett a karácsonyról, a különböző országok szokásairól is. Pokpong: Szerencsésnek ér­zem magam, hogy itt lehetek, mert mi csak kontinensre pá­lyázhatunk, az AFS választja ki számunkra az országot. Ez az első év, hogy Magyarországra is jöhettünk, négyen vagyunk itt, három lány és én. Az ország­ról szinte semmit nem tudtunk idejövetelünk előtt. Furcsa számomra az időjárás és a ma­gyar koszt. Itt nagyon hideg van. Nálunk is tél van most, de ez 24 C° körüli időjárást jelent. Nyáron 35-37 C° az átlaghő­mérséklet. Havat is csak egy­szer láttam eddig életemben, Japánban. Mi fűszeresebben fő­zünk, és minden nap eszünk rizst. Azért jelentkeztem a prog­ramra, mert szeretném megis­merni más népek kultúráját. Öt éve vagyok a thaiföldi tv egyik gyermekműsorának riportere. Ez heti két alkalommal fél órás adást jelent, s ma már nekem kell a témát, a riportalanyokat is kiválasztanom. Most 17 éves vagyok. Marco: Én Costa Rica fővá­rosában, San Jóséban élek. Eh­hez képest Pécs kisváros. Tet­szenek itt nekem az öreg házak, utcák, török műemléket is itt láttam életemben először. Azért jelentkeztem ide, mert ez egé­szen új lehetőség. Magyaror­szágra és Oroszországba ettől a tanévtől küldenek csak diáko­kat. 19 éves vagyok, otthon egyetemre járok, de nálunk a műveltséghez az is hozzátarto­zik hogyan állja meg az ember a helyét egy másik, számára ide­gen országban. Bram: Belgiumban, Leöwen- ben élek. Az is egyetemi város, de ott mindig vannak progra­mok, partik a diákoknak, válto­zatosabb a diákélet. A filmeket is jobban becsülik a mozikban; nagyon zavar itt Magyarorszá­gon, hogy a filmek közben pat­togatott kukoricát esznek, zö­rögnek és a végén szinte kiro­hannak. Azért választottam Magyarországot, mert szeret­ném a szocializmust közelebb­ről is megismerni, és szeretnék egy olyan nyelvet megtanulni, amit még egyáltalán nem isme­rek. Angolul, franciául, hollan­dul és németül beszélek. A kö­zépiskolát már befejeztem, ha­zatérve egyetemre fogok járni, kulturális antropológiát fogok tanulni. Itt Pécsen nagyon sok AFS-es programot szerveznek nekünk, volt AFS-es diákok, akik maguk is egy tanévet más országban töltöttek, főként He- rich Roland, a szervezet ifjúsági elnöke segít nekünk. Belinda: Ausztráliából, Sid- neyből jöttem. Ott sok magyar él, ezért is választottam ezt az országot. Stewardes szeretnék lenni, de remélem, 2000-ben, amikor az olimpiát szervezik majd nálunk, akkor is tudok se­gíteni tolmácsolásban. Most Ausztráliában nyár van, 25 fok körüli meleg. Nálunk is jön ka­rácsonykor a télapó, piros ruhá­ban, rénszarvasokkal. Mi is megajándékozzuk egymást a családban és barátok között is. Jellegzetesség talán a „boxyng-day” azaz a „csomago­lás napja”, melynek eredete az volt, hogy a szolgáltatást vég­zőknek pénzt adtak, így a pos­tásnak is. Manapság pedig ek­kor a család jön össze. A ma­gyar családok sokkal szigorúb­bak, mint az ausztrálok, minket otthon jobban felnőttként ke­zelnek, tovább elengednek. Mégis: szeretek itt lenni, mert sok új barátot szerezhetek, és megismerhetek egy más kultú­rát, nyelvet. Sallai Éva Behozatali megfigyelési rendszer Január 1-jétől többféle élel­miszer - bármely országból származó - behozatalát úgyne­vezett megfigyelési rendszer keretében regisztrálják - tájé­koztatta az MTI-t kedden köz­leményben az Ipari és Keres­kedelmi Minisztérium sajtóosz­tálya. Nagy István, az IKM képvi­selője az MTI érdeklődésére elmondta, hogy a minisztérium által elrendelt szabályozás alap­ján bizonyos agrártermékek ese­tében napra készen kívánják a behozatait áttekinteni, egyes importtermékeknek ugyanis oly mértékű támogatása, hogy dömping áron érkezhet az or­szágba. Amennyiben a monito­ring rendszer azt jelzi, hogy a behozatal túllép bizonyos kriti­kus mennyiséget, a GATT-sza- bályok értelmében mérlegel­hetik a szigorúbb vámszabályo­zást. A megfigyelt termékek beho­zatalát megelőzően az importő­röknek az IKM engedélyezési főosztályán kell a kereskedelmi okmányokat regisztráltatni. Munkásszállóból lakások Lakásokat alakítanak ki Ta­tabányán a szénbányászat visz- szafejlesztése miatt üresen álló Gerecse munkásszállóban. A kezdeményező és a vállalkozás irányitója, Szalai Zoltán ügyvéd elmondta: a 9 szintes házban 76 lakás lesz, többségében egy plusz két félszobás, illetve gar­zon. A kisebb lakásokat fiatal házasoknak, egyedülállóknak és nyugdíjasoknak szánják. Az épület földszintjén irodákat és üzlethelyiségeket alakítanak ki, elsősorban az itt lakók számára. Ha a lakók igénylik, saját por­tása lesz a háznak. Holland mintaültetvény Zalaszántón Kelet-európai referencia- üzemnek szánják azt a feldolgo­zóval kiegészülő zalaszántói ül­tetvényt, amelyet a nemrég alapí­tott holland tulajdonú Zalarbor Kft. a jövő év elejétől kíván lét­rehozni. Csaknem 250 hektáros lesz a kertgazdaság, amelynek alapültetvényét a legújabb hol­land és magyar nemesítésű in­tenzív almafajták képezik, s ezekből öt év alatt 100 hektárnyit telepítenek. Külön kísérleti gyümölcsöst is kialakítanak, mintegy három hektáron. A le­endő almáskertbe az első cse­metéket február végén ültetik el és ekkor kezdődik meg, egy 15 hektáros díszfaiskola létreho­zása is. A későbbiekben egy, csúcstechnológiát képviselő hű­tőházat és gyümölcsfeldolgozót építenek; ezek dolgozóival együtt 1998-ra összesen 50 em­bert foglalkoztat majd az új za­laszántói gazdaság. Képernyő előtt Idén is betört a karácsony Mint tetszettek látni, a meg­hitt napokra beköszöntött a hír­zárlat, egy szomszéd néni sze­rint a hírekért felelős stáb ha­zament földíszíteni a kará­csonyfát; addig ezek itt tovább veszekednek a szentestén is, a miniszterelnök meg a belügy­miniszter, mint Dávid és Góliát, ahogy a Biblia is megírta, ebből csak áremelkedés lesz megint; bezzeg, ha egy boltban vásárol­nának; vezető politikusaink kaptak ugyan fejenként néhány percet, amíg a másik csatornán Verne hősének utazása befeje­ződni, Anna elégszer nem ismé­telhető története pedig kezdődni akart, hogy karácsonyi szokása­ikról nyilatkozzannak. De vajon kitől és hol tudni meg, hogy hol lehetett volna olcsóbban fenyő­fához jutni - gondolta az öreg­asszony, üldögélve az Anna című sorozat előtt - az apjok ta­valy is inkább kapta a fenőkö­vet, megélezte az öreg fűrész fogait és kiment az erdőre fe­nyőfáért; még csak egy sma- radgbánya sincs a közelben, a forintot is leértékelik újra meg újra; bezzeg Anna országában, a gazdag Kanadában temérdek a fenyőfa lábon is, több mint Za­lában; de a szegény kis Marcel- linón, a néger fiún meg a többin is pityereghetett volna egy ki­csit, ilyenkor karácsony táján elég sok a talált gyerek, koldus is, királyfi is; csupa magányos szív álruhában, hogy még a ma­gányuk se látsszék; de az öreg­asszonyt kemény fából farag­ták, egyáltalán nem pityergett, igaz, Amerikát, ezt a nagy ék­szerdobozt megbámulta, mert hogy ott a kerítések csak a Fit­ness-program miatt nin9senek kolbászból, „de mámi Ameri­kába kerítés nem is lenni divat” mondja neki az unokája; tény­leg, ott nem divat a jó’ beborso­zott-bepaprikázott parasztkol­bász se, és olyan sincs, hogy kí­vül és belül, karácsonykor min­den ház kívülről is éppen olyan mint egy ünnepi karácsonyfa, villog, forog, szikrát szór, ha meg beeseteledik, ]gy világít, mint egy nagy berregő-villogó mesebeli szentjánosbogár. Azt viszont csak a filmből tudhatta meg, hogy Amerikában a demográfiai robbanás és az elhatalmasodó víkendérzés mi­att otthon felejtett kisgyerekek is talpraesettebbeknek szület­nek, mint nálunk. A betörők is teljesen olyanok, mint a betö­rők, harcosak, kemények, izgá­gák, velejükig romlottak, a filmben szereplők közül az egyik egyenesen a mi Usztics őrmesterünkre hasonlít. De bármennyire is vágyakoznak arra, hogy valami égrekiáltó gaztettet kövessenek el - ma­napság már egyenesen retteg­nek betömi az ilyen díszes haj­lékokba. A pszichológusok sze­rint különösen ezek a mind gyakoribb kudarcok tántorítják el a betörőket, akik maguk is nézik a filmeket és lassan rá­jönnek, hogy már a betöréses lopás is időigényes és költséges mesterség. Művelése csak ösz- szehangoltan, társadalmiasított formában, jelentős kezdőtőké­vel kifizetődő. Szent Ferenc költőien, irraci­onálisán önzetlen példázatai után a hírvágy és öldöklés e csalfa ábrázatára világított rá a nagy duó, Bad Spencer és Te­rence Hill ilyentájt elmaradha­tatlan filmje is, és zárult a kará­csonyi műsorfolyan az új jöve­vény érkezésével - lásd a „Há­rom férfi és egy mózeskosár” című filmet - hogy kezdődjék minden elölről. Lévén így a ka­rácsony inkább gyerekded, mint kerekded. Bóka Róbert i. I >

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents