Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)
1994-12-03 / 333. szám
1994. december 3., szombat Irodalom - Művészet uj Dunántúli napló 9 Kész Janka Az „erény” Lásd, erény lett a kereszthalál, dicső az, ki a hasábra fonódhat, egymást látványosan fúrjuk mi is, a szálfákért vívott harc: szakadatlan. Verekszünk és szitkozódunk, agyaggá formáz a gyűlölet, mégsincs Egy, ki tiszta szívvel, bűntől mentesen lépdelne. Galambosi László Teljesség kertjében Mert agg fejjel is élni szeretnének, akár a fehér rózsák, ha a télnek fojtó marka még nem szorult nyakukra. Ültetnek fákat. Túlvilági útra inget vasalni, kabátot kefélni ki serénykedne, amikor remélni szólít a Nap. A teljesség kertjében világfa áll. Madár lobog a fényben. 1. Kolozsvári Tamás: Keresztvitel (1427), Esztergom, 2. Angyal kőfaragvány (XII. sz.), Pécs Művészet a Dunántúlon Kis Benedek Gyümölcseltevés télire Varasodnak a nyár harapásai bőrömön, csihad a láz, számon pipacsmeggy rúzsa, a búzák skarlátfoltjait is túlnövi csontosodon a kalász, de szerelem munkál még bennem, cserzi arcomat, dolgozik, érted és értem érleli az égbolt éjjelre csillagait, létrázó szívünkkel föléljük még, akár az ágak hegyén a meggyet, magasodnak még álmaink, magasodnak még szerelmek, cukrozzuk, dunsztoljuk télire, mint gyümölcseit a nyárnak, s a nyarat magát, júliust, viselvék kívül-belül a felhorzsoló lázat. Agyagfalván, a székely szabadságszobor mögött, a faluszél házai között, észbontó pazarlással ragyog, villog, tündököl, délibábként lebeg a pusztuló őszi táj fölött egy ház. Mintha lerombolt mítoszaink kavargó Tejút-ködéből erre a tenyérnyi helyre zuhantak volna a napok, holdak s a csillagok, irizáló szivárvány-ködök lebegnek körötte, éteri illúziókat ébresztvén a nagy metamorfózisról, melynek sóhajokból épült hidjai alatt átlobogva, egy másik, tiszta életünkben szabadok, igazak leszünk, akár egy hóvirág vagy egy őzgida. \ Mint egy elvarázsolt kastély, mint a mesebeli, elátkozott messzi üveghegy, ahová az örök boldogság megvételére, tarisznyájukban hamubasült pogácsával, mogyorófapálcán lovagolva indultának szegényjá- nosék, s a mindenükből kiforgatott legkisebbik királyfiak, olyan ez a ház, amelyet Nagy Dezső épített, üvegtetői alatt a pirosló paradicsomfák között a gazda egyszemélyben szegény- jános és legkisebb királyfi is. Mert a középkorú férfi, aki kőből és tömör téglákból épített házára a tetőszerkezet helyébe üvegházat épített, akár a legkisebb királyfiak, akár a szegények, mintha bűbájosság alatt élne, a mágikus háromszorok és hétszerek diktatúrájában vívja harcait, küzd egy talminak tűnő álomért, egy lidérces illúzióért. Ezt a férfit naponta kiröhögték, leintették csúfandáros módon, ahogy csak a Székelyföldön tudják egymást mami a társak, taposta volna vissza őt a rongy középszerbe a kivállani akarókat és tudókat sanda szemmel, kancsin néző falu, a pletyka trágárzöld hínártengerén terelte volna a konvencionális, a konzervatív hétköznapi szürkületbe, hogy ne akarjon mást, hogy ne akaijon többet, jobbat, ne akaija a csodát. Mielőtt belépek a házba, még egyszer felnézek a tetőre, ahol a piros cserepes födém helyett egy üvegház ragyog. Sérti Szemem a nagy fényesség, s a szemvakító fájdalom még sajgóbbá válik, amint tekintetem az udvar, a zöldséges kert pató- páli látványával ütközik. Cse- nevész kukorica, néhány gazzal felvert krumplifészek, disznótökök kondája dagonyázik a buijános, iszaprojtos, tyúkorfü- ves, papsajtos sokadalomban, melyek között megtörtén, lehajtott fejjel bólogat, megtiport gyermeklányként egy árvácska, szirmait hullató napraforgó. Ha ott fent, az üveghegy belsejében a paradicsomkert lakozik, akkor itt, a lentiek látványa, ha nem is a poklot, de a purgatóriumot juttatja eszünkbe. De nem hagyunk fel minden reménnyel, „a szörnyű Tengert maga mögé veszti / második Ország kerül íme szóra / ahol kitisztul az emberi szellem / s méltóvá lesz, hogy legyen ég lakója” - mondjuk Danteval, lélekben megerősítve, belépünk a házba, s a frissen vakolt előszobából vaslétrán felkapaszkodunk az üveghegybe, miközben ezerszáz Miért névre hallgató ördög dühöng körülöttünk. Miért épített ilyen Ritka alkalom, hogy egy földrajzi régió teljes félévezredes művészeti emlékeit együtt láthassuk. Még ritkább, hogy ez a műtárgy anyag a középkor mindhárom nagy stíluskorszakát, a romantikát, a gótikát és a reneszánszot is korszakos jelentőségű művekkel prezentálja. S ami a leginkább megragad bennünket, hogy mindez egy magyar régitó és a magyar középkort bemutató kiállítás termeiben tárul elénk. Kétéves kiterjedt kutatómunka előzte meg a Magyar Nemzeti Galéria új, rendkívül gazdag és felettébb látványos Pannon regia c. kiállításának a megnyitását. Megannyi jól ismert középkori táblakép, faszobor, épülettöredék mellé számos mindezi- deig közönség elé nem került vagy raktárak mélyén őrzött mű sorakozik. A kiállítást rendező intézmény a galériabeli műkincsek mellé esztergomi, győri, házat, ilyen csillagosán Nagy Dezső? Miért, mi okból, kinek akarta lehozni a Földre az égből a csillagokat? Miért akart közelebb kerülni a Holdhoz, a Naphoz, miféle holdkór vonzza a magosságos egek felé? Miért, miért, miért? Trópusi meleg fogad, ellentmondóan a kinti didergő ősznek, bágyasztó langyosság honol, a paradicsomoszlopok között pára leng. Arrébb felkapaszkodó uborkasorok, bámuló levelük már szüretvéget jelez, a termés zömének betakarítása után vagyunk, így nem csoda, ha a látvány egyáltalán nem ama paradicsomkertbéli idilli időket juttatja eszünkbe. Bizony, ennek az üveghegynek a belseje messzire esett az elízi- umi mezőktől, ami egy kicsit a gazda hiányos zöldségtermesztési szakismereteinek a számlájára is írható. Ha jól utána számolok, az itt megtermelt zöldség kellő szaktudással megteremhetett volna lent a földön, a kertben, üvegház nélkül is. Miért tehát? Miért?- Egyszer olvastam, vagy hallottam a rádióban - mondja a férfi -, hogy Japánban a házak tetejére fákat ültetnek. Azóta ezt a gondolatot nem tudtam kiverni a fejemből. Nekifogtam házat építeni, szép, nagy családnak való házat terveztem el, két család is elférne benne. Azpannonhalmi, székesfehérvári, pécsi, soproni, szombathelyi, visegrádi, veszprémi, kaposvári, kőszegi, zalaegerszegi és más világi és egyházi közgyűjteményektől, magángyűjtőktől- kölcsönözte a nem mindennapi látnivalókat. És régi meg egészen új ásatások leleteivel is felöltöztette a kiállítás termeit. Megcáfolva ezzel azt a hiedelmet, hogy a magyar művészet régi évszázadai csak szegényes múzeumi bemutatásra alkalmasak. Hatszáz, méreteiben és műfajában igen különböző műtárgyat állítottak ki: épületszobrászati töredéket, freskórészleteket, gótikus faszobrokat, táblaképeket, kódexeket, ötvösművészeti tárgyakat, arany és ezüst kincseket, kályhacsempéket, hímzett miseruhákat, egyházi szertartásedényeket. Székesegyházak és falusi plébániák kincseit, sírleleteket, nagyszabású ásatások - beleértve a budavári feltárátán, amikor félig felépült, elhagyott az asszony. Akkor jutott eszembe az a japáni ház a fákkal. Akkor azt mondtam, hogy csakazért is megcsinálom, megmutatom, megmutatom ... Ha már úgy is tető kell a ház fölé, miért ne legyen üvegből, miért ne vakítson ...- Én ezt mind értem, dehát ide emberfeletti munka kellett, nem tudom egyáltalán, megérte-e?- Hát én, ha a gyárból kijöttem, nem feküdtem le. És dolgoztam szombaton is, és dolgoztam vasárnap is. Csak termőföldet nyolc teherautónyit kellett felhordani. Vederben. És trágyát.- A vizet egy kézi szivattyúval emelem fel, amikor elveszik az áramot. Nem ázik ez be, attól nem kell félni. Jól leszigetelem a mennyezetet. Két rend betonlemezt öntöttem, s a kettő között harminc centis levegőréteg. Melegen tartja a házat és nem ázik be. A termés nagy részét szétosztogattam az ismerősök, barátok, szomszédok között, nincs időm nekem piacozásra, én nem vagyok kofa.- Nekem a nagy tervem a virág, a szegű. Elkészítem a ház központi fűtését, ha az Isten megsegít, akkor azzal majd egész évben fűteni lehet az üvegházat. Akkor itt örök nyár lesz. sokat is - napvilágra került leleteit, épületdíszítő kőszobrokat. Természetesen súlypontok a régió királyi székhelyei: Esztergom, Székesfehérvár, Óbuda, Visegrád. A püspökségek: Esztergom, Veszprém, Pécs, Győr. A figyelemreméltó kolostorok: Pannonhalma, Somogyvár, Pécsvárad, Pilisszentkereszt. Meg a későközépkor birtokos előkelő családjainak - Garaiak, Kanizsaiak, stb. - hagyatéka, és Mátyás udvarának emlékei. Ötszáz esztendőt (annál egy kicsivel többet is) ölel fel időben a Pannónia regia kiállítás, az államalapítástól, az ezredfordulótól 1514-ig, Buda eles- tének dátumáig. Jelentős teret kapnak a románkori kőfaragvá- nyok Székesfehérvárról, Zse- licsszentjakabról, a pécsi székesegyház épületéről vagy Esztergomból. A koraközépkori festészetet esztergomi és visegrádi falkép-töredékek képviselik, minden bizonnyal az egyik Örök lesz a nyár, s a maga módján boldog az ember, aki álmából épített Patyomkin-falai mögé, az üveghegybe rejtezik a körénk hatalmasodó pusztulások elől. Mintha tündérkertbe, elíziumi mezőkre imbolyogna, naponta, százszor is, ha kell egy meredek vaslétrán felkapaszkodik vederrel a kezében a csillogás belsejébe. Szüszifoszként kezdi elölről minden nap, vederrel hordja a földet, a trágyát, a vegyszert, cipeli a termést, vedrendkénta gyomot, a fölösleges zöldet, az elhasználódott, kisoványodott földet, ha tél jön, söpri a havat, hogy nehogy beszakadjon az üveg ... 0, Istenem, mennyi energia, mennyi elpazarolt álom, többre érdemes, jobb sorsra hivatott megszállottság, amit okos tudorok segítségével, egymásra figyelő, egymást szerető, megértő szolgálatunkkal értelmessé, példamutatóvá lehetett volna tenni ezen az egyre jobban elsi- várodó, hűlő sértekén. Nem felszabadult álmodozója, rabja lett az üveghegynek a székely, aki meg akarta mutatni, fel akart valamit mutatni, valami istenit, varázslatosat, mámorost ennek a közömbös, cinikus világnak. Még akkor is, ha nincs kinek. Egy Patyomkin-falat mérhetetlen, lenti kertjéhez hasonló bánata elé, egy illúziót lebegtet a téglaház fölé, amely térben nem is kerülhetett volna jobb helyre, mint a székely szabadságszobor melletti faluszélre. A szobor is egy nagy-nagy illúzió fölé épült. De föl kellett építeni, és hinni benne, még akkor is, ha majd egy hatalmas télen, egy embertelen hószakadás alatt ránkszakadnak, s maguk alá temetnek az üveghegy elfeketült poklai. legkorábbi hazai emlékeink e műfajban. Gertrudis királyné síremléke, a pécsi Püspökvár Aranyos Mária-kápolnája, a pilisi ciszterci apátság épülete, a budai Vár Zsigmond kori szobrai, gótikus építészetünk és szobrászatunk legszebb példái. Címeres pecsétek, ezüst- és bronztárgyak, egyházi és világi edények, míves kályhacsempék képviselik a gótika műfajait. És a későgótika meg a reneszánsz a művészetek újabb virágzását hozza Pannóniába is. Említhetjük a visegrádi és a budavári királyi palotát, Zsigmond és különösképpen Mátyás korából. A nyéki királyi villát, a bu- daszentlőrinci pálos kolostort, az esztergomi építményeket, az ozorai és a siklósi várat - ha az építészetről emlékezünk. Mátyás király udvara pedig Európa legjobb művészeit hozta magyar földre, megteremtve a magyar reneszánsz emlékezetes fejezetét. (kádár) Deák Mór Halottak éve nem tudom hová vezet az út- s mikor lesz vége eljött a halottak napja a halottak éve- a magyar himnuszt hallom mintha felvonuláson egy kicsit izzadok a síromat ásom rögök és koponyák csontok és keresztek még sohasem győztem és már mindig vesztek- visszaásom magam a fekete földbe pillanatom sem volt s eltűnök örökre Mihalik Zsolt Vigasztaló A világ? Lassúdad. S oly tág. Húsodban hallgat a mord rák. Nyugodtak. Néznek a Moirák... Ferenczes István Az üveghegy rabj ai ▲
