Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)
1994-12-24 / 354. szám
1994. december 24., szombat A mai nap üj Dunántúli napló 3 A SZABADSÁG AZT IS JELENTHETI, HOGY AZ EMBER KIKERÜL A SZÉLBE, A VIHARBA Hazánk sikerre van ítélve „Azt írjátok többször, hogy tud a mi társadalmunk dolgozni, alkotni!” Göncz Árpád köztársasági elnök a Parlament Nándorfehérvári termében fogadta a Békés megyei Hírlap, a 24 óra, a Heves megyei Hírlap, a Nógrád megyei Hírlap, a Petőfi Népe, a Somogyi Hírlap, a Tolnai Népújság, az Új Dunántúli Napló, az Új Néplap főszerkesztőit, a Ferenczy Europress tudósítóját és válaszolt kérdéseikre.- Elnök Úr! Ma, 1994 karácsonyán mit jelent ez a fogalom: szabadság? Szeretném emlékeztetni a több mint 30 évvel ezelőtti beszélgetésre egy sikondai alkotóházban, amikor Ön már ismét szabad volt. Öt esztendeje egy téli hajnalon ismét sor került egy rövid eszmecserére a szabadságról Si- kondán. Aztán néhány órás bányajárás következett Zobá- kon. Csak most van alkalmam megkérdezni, valós az a feltevésem: az emberek szabadságérzetét ma igazán az határozza meg, hogy miként élnek?- Elsőként az, hogy sokan nehéz körülmények között, Ínséggel küszködve, létbizonytalanságban, munkanélküliként élik meg azt, hogy immár független, szabad ország polgárai, akik szabadon döntenek, melyik pártra, melyik jelöltre szavaznak, kit választanak vezetőiknek, képviselőiknek.-De hát sanyarú helyzetük szorításában valóban szabadok?- Elvitathatatlan, hogy a szabadságnak sok eleme van. Szabadság az is, hogy mindenkinek joga van a híd alatt aludni. . . Annak azonban, hogy a szabadság valóban kiterjedt legyen, feltétele a szabad életforma választás, önmagunk megvalósításának lehetősége is, mégpedig úgy, hogy az ne menjen mások rovására. Nem hiszem, hogy létezik teljes szabadság bármilyen társadalomban. Még azt az ideális felfogást is nehezen tudom elképzelni a gyakorlatban, hogy teljes esélyegyenlőség legyen. Hiszen a lehetőségeket, a legtisztességesebb vágyak beteljesülését is nagyon sok minden befolyásolja. A politikai szabadságnak, például a gyülekezési és szólásszabadságnak, a vezetők megválasztása szabadságának eddigi legteljesebb megtestesítője a parlamentáris demokrácia. Amit Churchill úgy jellemzett, hogy rossz - de jobbat még nem találtak ki. Más kérdés, hogy a létbiztonságot a szabadság kategóriái közé sorolhatjuk-e vagy sem. A politikai szabadság megítélését még az előző rendszer kiegyensúlyozott szakaszában is befolyásolta, hogy volt egy viszonylag alacsony szintű létbiztonság, amely azonban a lakosságnak csakugyan biztonságérzetet adott. A feladat, amely még előttünk áll, éppen a létbiztonság megteremtése a politikai szabadság körülményei között. Nincs is más választásunk, hisz visszaütünk nincs, sem keletre, sem a szocializmusba. Nézzünk csak körül: az ország egésze a nyugati életformától elválaszthatatlan nyugati életszínvonalat igényel, amely felé elindultunk. Semmi kétség, a kapitalizmus jelenlegi formáját nem kedvelik az emberek, de senki nem akar visszamenni az előző rendszerbe. Vagyis együtt él a szabadság és a lét- biztonság kettős igénye. Pedig hát sokszor a szabadság annyit jelent, hogy az ember kikerül a szélbe, a viharba. Szoktam mondani, hogy annak idején nekem, mint írónak, de gyakorlatilag a szocializmusban minden írónak, kisza- batott a mindennapi kendermag. Viszont elvárták az embertől, hogy ezért a rendszer dicsőségét zengje. Most nyitva a kalitka - kirepültünk, de nincs kendermag kiszabva. Ugyanakkor senki nem kötelez bennünket, hogy a kendermagot osztogató kéz dicsőségéről áradozzunk. ízlés dolga, hogy ki melyiket választja.- Önnek személy szerint e szó kapcsán, karácsonykor, hogy szabadság mi jut eszébe ? Göncz Árpád ezúttal nem „kapásból”, hanem némi tűnődés után válaszol. Börtönben töltött szentesték emlékét eleveníti föl. Az 1956-os karácsonyét, amikor rabtársaival együtt még nem érezték elveszettnek a forradalom ügyét, s még nem tudták, személy szerint mi vár rájuk. Fénytelenebb, gyötrelmesebb volt 1957 karácsonya. Mert az ünnep előtti héten, a kihallgatáson a fogvatartók megcsillantották a reményt: ha személyesen nem is, fényképről láthatják a családot. Éjfélkor aztán hatalmas rúgás a zárkaajtón, s az ordítozó fegyőmél ott a várva várt fotó. De ki nem adja a kezéből, csak kajánul kérdezi: Ismeri? ... Igen? Akkor minek ez a fotó magának? S ha felakasztják? Akkor is minek... Ha mégsem akasztják föl, majd úgyis meglátja őket... A szeretet, az együvé tartozás képes üzenete tehát a börtönbe megérkezett, de a címzett Göncz Árpádhoz nem jutott el.-A decemberi helyhatósági választások már legközvetlenebbül az állampolgárok által óhajtott demokrácia intézményrendszerét jelentik. A Magyar Köztársaság elnöke hogy értékeli az önkormányzati választásokat?- A választás egészében véve nem politikai pártok határvonala, hanem emberválasztás volt. Ami nem rajzolta át az ország politikai térképét. Az önkormányzati rendszer kiállta a próbát, tehát a bizalom megvan. Nekem az a benyomásom, hogy ennek a választásnak az igazi győztese a magyar nép, vagy nyertese a magyar nép. Valószínűleg erre vall az is, hogy valamennyi párt győztesnek érzi magát.-A társadalom alapja azért mégis a család. Milyen ma a magyar család helyzete, jövője?- Hosszú évszázadokon át voltaképp a társadalmi, főleg a paraszti munkamegosztás eszköze volt a család, ahol maga a gyerek is hozzájárult e munkamegosztáshoz. Ez persze a XX. század végére általában - ha nem is mindenütt - megváltozott. S bárha a család körül és a családban sok minden átalakult, egy valami nem kérdőjelezhető meg: a családra szükség van. Ezért ha a családot védjük, a család is véd bennünket, védi az országot. Bármennyit emlegetik is, nincs külön családpolitika - amint nincs külön szociálpolitika, lakás-, oktatás- vagy foglalkoztatáspolitika sem. Társadalompolitika van, amelynek ezek egy-egy elemét alkotják. Tagadhatatlan, hogy világszerte átalakulóban van a csa- lád-modell, s megkockáztatom: a világban sokhelyütt bizonyos mértékig válságban van a család. S bizony nálunk is roppant nehéz a helyzete. Persze nem mindegyiké ... Vannak, amelyeknek naponta meg kell küzdeniük a fennmaradásért és azért, hogy reménytelenül le ne szakadjanak. És vannak, amelyek messze előreszaladtak. Ez is egyfajta jelzése annak a reális veszélynek, hogy a társadalom kettészakad. A várható élettartam - a kontinens országaihoz viszonyítva - nálunk a legalacsonyabb. A lehangoló halálozási statisztika nem azt jelenti, hogy egyöntetűen alacsony az élettartam. Társadalmunknak az a része, amely jól, sőt nagyon jól él, magas kort ér meg, másik részének pedig, amely a létminimum határán él, rövid az életútja. Az utóbbi két évben már-már katasztrofálisan visz- szaesett a szülési kedv. Munkanélküliség fenyeget, s amíg nem kielégítő a lakáspolitika, aligha lehet azzal számolni, hogy a fiatalok gyereket vállaljanak. Egész politikánknak azt a célt kell szolgálnia, hogy ez megváltozzék. Nekem meggyőződésem, hogy a kormány - minden nehézség ellenére - alapjában véve szociális gondolkodású, társadalomcentrikus, ennél fogva családcentrikus. De jómagam szívesen látnék markánsabb rendszabályokat a negatív tendenciák visz- szaszorítására.-A köztársasági elnök alighanem egyik legszívesebben teljesített protokolláris kötelezettségeként a napokban - a Család Eve alkalmából - két édesanyát tüntetett ki. Egyikük 9, másikuk 16 gyermeknek adott életet.-A köszöntés személyükön keresztül az anyák mindegyikének szólt. Voltaképp úgy illett volna hát, hogy az államfőknek kijáró legmagasabb elismerést kapják meg. Ámbár a nagy családban, a gyerekek tisztes iskoláztatásában, fölnevelésében az apáknak is van valami részük.- Talán bizalmaskodó kérdés: a Göncz-család hogyan ünnepli az idei karácsonyt?- Az utóbbi években, az idén is egybegyűlik a Göncz-família, a gyerekek, az unokák. A feleség-nagymama a szervező, mert az öregekkel együtt 5 család programját kell összeigazítani. Karácsony napján, 25-én délelőtt lesz a családi találkozás. Istennek hála, erre nagyon alkalmas a rezidencia, van hol fölállítani a karácsonyfát, van elég hely, még ha a gyerekek belakják is az egész házat. Hogy ki milyen ajándékot kap? Azt nem mondom el, mert még előre megírják az újságban - neveti el magát. Annyit azért utóbb elárul, hogy feleségével együtt idejében begyűjtik a kívánságokat, s alapos mérlegelés után „diszkrecionális jogukkal élve” döntenek, hogy mi teljesíthető, mi nem. A karácsonyi kívánságlistákon jórészt elektronikus játékok, CD-lemezjátszók és hasonlók sorakoznak.-Az Ön felesége sokat tesz a legnehezebb helyzetben élő gyermekek érdekében.- Feleségem istenáldotta személyiség; hetven évesen talált rá erre a napi 10-12 órát követelő csodálatos feladatra. Gondoljuk csak meg, voltak a múltban, vannak most is állami intézetek - tisztelet-becsület munkájuknak. Fedelet adtak, adnak a fogyatékos gyerekeknek és sok minden mást is. De egy valamit nem tudnak nyújtani: családi melegséget.- A nyugati társadalmak már jó 20-25 éve felismerték, hogy vagy a családnak kell lehetőséget nyújtani a házi ápolásra, vagy olyan gondozó hálózatot kell teremteni, amely segít elviselhetővé tenni a fogyatékosság terheit. Kis közösségeket, ahol szinte családi környezetben élnek, s ahonnan - ha úgy adódik - tovább is tudnak indulni. S a köztársasági elnök a téma avatott ismerőjeként fejtegeti, hogy nálunk az elmúlt 4 évben csaknem 200 önkéntes, egymásról sokszor nem is tudó kezdeményezés bontakozott ki - megannyi humánus próbálkozás, kemény küzdelem egy ilyen hálózat létrehozásáért. Vannak köztük egyházi, világi, vagy éppen állami intézmények. Szorgalmazói, talán szívük sugallatára is, „telibe találták” a legmodernebb szociológiai szemléletmódot. Az el- nökné asszony nevével fémjelzett alapítvány e kezdeményezések fölkarolását, célba juttatását tekinti fölvállalt rendeltetésének. Ahogy az elnök mondja, kiszámíthatatlan, hogy melyik családba érkezik testi vagy szellemi sérüléssel a nagyon várt jövevény. Aki ártatlan-akaratlan hozza magával a szülői lelkiismeretfurdalást, a bizonytalanságot, majd a későbbi életszakaszt beárnyékoló kínzó kérdést: ha kidől mellőlük az anya, az apa, lesz-e, akitől gondoskodást, törődést kap.- Szó esett a demokráciáról. Elnök úr többször hangoztatta, hogy a népi kollégiumokra ismét szükség lenne!- Egyre többe kerül a tankönyv, a felsőszintű oktatásban bevezetik a tandíjat, egyre nehezebb a fiatalok iskolázása. Már szinte érezni, hogy szakadoznak a hajszálcsövek, amelyek a különböző társadalmi rétegeket összekötötték. Pedig meggyőződésem, hogy az emberi tehetség egyenletesen oszlik el a társadalomban. De persze előnye van annak, aki otthonról jobb körülmények között indul. Az indulási hátrányt kellene ellensúlyozni ezekkel a kollégiumokkal. Akik ismerték, tudják: a népi kollégiumok nem diákszállók voltak. Sajátos jegyük volt az egyén autonómiája, amit önkormányzatuk adott. És sajátosságuk volt, hogy a kapcsolat szálai fennmaradtak a kis közösségekkel, amelyek a fiatalokat küldték, s amelyek hűséget igényeltek. Meggyőződésem szerint a népi kollégium-rendszer fel tudja zárkóztatni a hátrányos helyzetűeket; mi pedig nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy a tehetséges fiatalok ne- gyede-harmada elkallódjon. A jelen érveit Göncz Árpád 200-250 éves tapasztalatokkal, Nagyenyed, Sárospatak és a hajdani jezsuita kollégiumok példájával támasztja alá.- Nem az amerikai luxus-egyetemek körülményeit hiányolom, hanem a tehetségek felkarolását és az egykori népfőiskolák szellemiségét - jegyzi meg. És fölcsillanó szemmel meséli: a minap járt az Ady Endre nevét viselő, kitűnően működő, meghitt légkörű felzárkóztató lánykollégiumban. Ide 4,5^1,9-es tanulmányi eredményekkel érkeznek a középiskolás korú gyerekek. Aztán a budapesti versenyben visszaesnek jó egy jeggyel, de utóbb újra elérik a 4,9-et. Közben módjuk van a számítógép-kezeléstől az autóvezetésig mindent megtanulni, kiteljesíteni magukat. Vannak tehát nagyszerű kezdeményezések; vannak olyan elemei az embernevelésnek, az együttélésnek, a közösségi hűségnek. Az intézményre és a szellemiségre szükség van.-Elnök úr! A közelmúltban valahol azt mondta: hazánk sikerre van ítélve . ..- Azt írjátok meg, hogy hazánkban többségében becsületes, jó, dolgos, tehetséges emberek élnek. A szajoli tömegszerencsétlenségnél ott voltam, a peronon sok ember életét mentették meg! Tud a magyarság segíteni egymáson, összefogni, ezért merem mondani: hazánk sikerre van ítélve! Lombosi Jenő Göncz Árpád köztársasági elnököt köszönti pécsi látogatásán Lombosi Jenő, az Új Dunántúli Napló főszerkesztője Fotó: Löffler Gábor Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata és Polgármesteri Hivatala nevében kellemes karácsonyi ünnepeket és boldog új évet kívánunk Pécs város polgárainak! polgármester. alpolgármester alpolgármester jegyző > i k i
