Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)

1994-12-22 / 352. szám

10 aj Dunántúli napló Társadalom 1994. december 22., csütörtök Karácsonyi fohász Régmúlt, ködökbe veszett karácsonyok emléke és re­ményekkel telt eljövendő ka­rácsonyok édessége vert fészket bennem. Megsuhintott a szeretet, a mindenkori karácsonyok édes érzelmessége, a hófe­hérség teríti szét fényét em­lékeimen, s bár odakinn zord szelek fújnak, s lankadatla­nul permetez a bőr alá bújó eső, itt benn, bennem emlé­kek hada kél útra és remé­nyek pislákolnak lélek-égal- jamon. Régiízű karácsonyok! Mami-sütötte kalácsok felejthetetlen ízei, az abla- kon-leselkedés gyermekes izgalma, Bözsi-nene nyug­tató meséi, anyám féltő, fel­gyorsult szeretete, az éjféli misék tömjénillata, a Kyrie-eleisonok unisónója, a Pásztorok-pásztorok tuttija, a léleksarkakat betöltő ha­talmas orgonaszólók, kato­nakarácsonyok, megasszo- nyosodott, meggyermekese- dett karácsonyok, gonddal, örömmel fűszerezett szentes­ték, gyermekeim lázadó öröme, csendesedő lélek, bőajándékú karácsonyokból csendesajándékú szentesték, útjára engedett és szabadult gyerekek, harsányan serte-pertélő unokák, el-el- szoruló torkok és titkolt könnyek, Stille Nacht-ok, Mennyből az angyal-ok, könyvek, zoknik, játékok, lemezek, puhatapintású ha­vak, szikrázó égboltok, pa­rázsillatú csillagszórók, el­temetett és újjáéledő hit, Jé­zushoz forduló lélek, meg­csendesedő vágyak, négy fal a szeretet melegével töltöt­ten, remények, aggódások, távolba vesző sóhajok, egészségért alázkodó lélek- imák, új évezredet köszöntő szilveszter-éj-remények, csendes belenyugvások, hol­nap vagy holnapután teme­tünk, egyszer csak ő vagy én már nem vagyunk többet, visszaemlékezések, egy könnycsepp, egy kézvonás, egy hang, egy íz, egy közö­sen elsóhajtott kívánság, egy illat, egy ember, egy Élet, egy és sok karácsony, Is­ten-hit, felforrósodott remé­nyek és vágyak, sze- lídbe-fordulón, hitté és tu­dattá nevelt bölcsességek, beigli-ízek, angyalok számysuhintásai, pezsgős koccintások, titokban elre- begett Miatyánkok, csilin­gelő szánok, kontra-pa- gát-ultimók, forrólihegésű csókok, borleves, éjféli mise, a „már fel tudok ülni” öröme, ígéretek, elfecsérelt órák-percek, szintetizált dogmák, titkoltan-élt tuda­tok, függönyök lebbenése, gyertyák sercenése, kék ég, Szent vagy Uram, Szent vagy! Maradjunk így együtt még sokáig, Uram, örüljünk egymásnak sokáig, adj ne­künk életet, békét, szeretetet, bizalmat, reményeket és ma­radj velünk sokáig, Uram, légy a karácsonyi vendé­günk. Bokrétás András ahogyan mi megéljük K arácsony ünnepére, az új év köszöntésére készülve igyekszünk átgondolni életünk alakulását, és ebből kiindulva megfogalmazni kívánságain­kat, elhatározásainkat. Az idős nyugdíjas emberek szemszö­géből nézve az ünnepet és a naptári fordulót, szembeötlő sajátosság fedezhető fel, ami befolyásolja az ünnepek han­gulatát, átélését. Ebben elsőként és minde­nekelőtt az a legszembetűnőbb, hogy a mi életünkben ezek már a sokadikok. Kényszeredetten, - ki így, ki úgy - tudomásul vesszük, hogy ismét idősebbek lettünk egy évvel. Ellene nem sokat tehetünk, az időt megállí­tani nem tudjuk. Amit tehetünk és tennünk kell, hogy megtalál­juk a hozzá való alkalmazko­dás módját. Az idős embereknél azonban van más is, ami figyelemre méltó. Mindenki a maga mód­ján éli meg az ünnepeket. Áz átélés intenzitását és formáját meghatározzák azok a körül­mények, melyek hivatottak az Az ünnep, ünnepet kifejezni. Ilyen megvi­lágításban érthetőbbé válik, hogy az idős nemzedék szá­mára a karácsony, a béke és szeretet ünnepének ez a szim­bóluma miért olyan fontos, szívéhez, leikéhez közel álló. A mai idős generáció ahhoz a nemzedékhez tartozik, amely a bombák süvítésében, a gráná­tok becsapódásának robajában, a szó szoros értelmében a halál árnyékában ismerte meg a béke áldásos nyugalmát, mint az emberi létezés egyetlen lehet­séges formáját. Mi a gyűlölet borzalmas irtózatában, gyilkos vérfürdőiben tapasztaltuk meg, hogy milyen értéket képvisel a szeretet, a megbecsülés, a köl­csönös egymásra figyelés, a szolidaritás és a segítőkészség. A mi nemzedékünk nem csak egyszerűen a bibliából, a tankönyvekből ismerkedett meg a karácsonyi eszmeiséget tükröző fogalmakkal, hanem a legszélsőségesebb ellentétek véglegességében tapasztalta a hiányát, és tisztelni valós érté­két. A karácsony ünnepe az idős ember számára azért is olyan fontos és szívéhez közel álló, mert az elesettség, a magány, az elmúlás gondolata, a testi és lelki gyötrelmek ilyenkor sok­kal gyakoribbak. Minden em­ber, de ők talán különösen rá­szorulnak a család melegére, a szeretetet sugárzó figyelemre, a vigaszt nyújtó segítésre, a szűkebb és tágabb környezet megértő gondoskodására. Erkölcsi kötelességünk biz­tosítani az idős emberek jó kö­zérzetét és segíteni társadalmi beilleszkedésüket. Ha ez lehet­séges, rendkívül sokféle mó­don képesek hasznára válni a családnak, a szűkebb és tágabb közösségnek. Ezzel szemben a közöny, a kitaszítottságból eredő rossz közérzet minden­féle bajnak lehet a forrása, melyben az idős ember nyűg­ként, teherként nehezedik a környezetére. Mint a Nyugdíjasok Szövet­ségének elnöke és mint or­szággyűlési képviselő állítha­tom, hogy úgy a kormányzat, mint valamennyi arra illetékes szerv ismeri a nyugdíjas társa­dalom nehéz helyzetét, tisztá­ban van sokaknak igen szűkös anyagi körülményeivel, reális szociális igényeivel. Azt is ál­líthatom, hogy a jobbító szán­dékban sincs hiány. Nem a szándékon múlik a gondok, a problémák enyhítése. A segítés szándékának egyetlen korlátja az ország jelenlegi rossz gaz­dasági helyzete. Sajnálatos, hogy az 1995. évre sem ígérhe­tünk gyökeres fordulatot anyagi helyzetünk javításában, sőt bizonyos rétegeknél a ter­hek növekedése sem kizárt. Őszintén szólunk a lehetősé­gekről, eddig sem ígértünk fel­előtlenül és ezután sem teszünk másképp. Ilyen körülmények között is vállaljuk a küzdelmet azért, hogy a nyugdíjasokat ne sújtsák aránytalanul nagyobb terhek, mint más társadalmi ré­tegeket, és azon dolgozunk, hogy minél előbb, minél hatá­sosabban jöjjenek létre azok a feltételek, amelyek között sorra vehető a szociális gondok megoldása. Az idős emberek sok ünne­pet, köztük sok karácsonyt megéltek. Voltak csillogóbb és voltak felhősebb karácsonya­ink. Tudjuk, hogy a pirosbetűs ünnepek ritkábbak a naptár lap­jain, mégis ezek az ünnepek szolgálnak sok-sok konkrét jót akaráshoz és tevéshez, melyek végső fokon egy általános üd­vösségben összegeződnek. Bí­zunk benne, hogy a karácsonyi ünnep hangulata bőségesen ki­tart az év egész folyamán, és életünk hétköznapjainak mind­egyikét áthatja majd. I lyen gondolatok jegyében fogant az én karácsonyi üze­netem és az új esztendőt kö­szöntőjó kívánságaim. Bleyer Jenő AZ ÉLETET AZ ÉVEKNEK KLUBSZÖVETSÉG KEZDEMÉNYEZÉSE Családi délután Pécsett Nyugdíjas klubok műsoros találkozója a DOZSO-ban Hangulatos össztánccal fejeződött be a közös program ENSZ „Család éve” ünnep­ség az Életet az Éveknek Or­szágos Klubszövetség Baranya Megyei Klubjai a közelmúltban a DOZSO Művelődési Köz­pontban ünnepi családi délutánt tartottak 24 klub találkozójával egybekötve. Szinte mindenki műsorral érkezett, hogy társait ily módon köszöntse, szórakoz­tassa. A TESZ elnöke: dr. Tisza István, a megyei kamara el­nöke: Bojtor László és titkára Toller Lászlóné, valamint a pé­csi Nyugdíjas Egyesület képvi­selője és több tagja, 280-300 klubtag jelenlétében. Legtöbben a lánycsóki (44) és a villányi klubból (42) jöttek és nagy részük verssel, szóló énekkel szerepelt. Bosznay Fe­renc, a Megyei Klubszövetség vezetőjének megnyitója után a lánycsóki Népház asszonykó­rusa szerepelt, majd a családok helyzetéről dr. Páva Zsolt, ak­kor még alpolgármester, tartott értékes előadást. A Szigetvári Klub verses énekszámai után Milter Márton, babarci klubvezető ismertette az osztrák testvérklubukkal tartott kapcsolatot, melyet a- klub asz- szonyainak éneke követett. A szünet után iß. Gaál Jó­zsef, Drávacsepely polgármes­tere mondta el, hogy a 250 la­kosú kisközségben majdnem 100 nyugdíjas él. A fiatalság el­vándorlása miatt sok nehéz problémával küszködve, de mindeddig sikeresen megol­dotta az önkormányzat a nyug­díjasok gondjait. Most szerveztek a siklósi klubvezető segítségével ők is nyugdíjas klubot, amelyet min­denben támogatnak. Reményik Sándor: A szívem elhagyott engem c. versét dr. Kovacsics Elemémé mondta el nagy átérzéssel, majd Wache Jánosné szájharmonika- és tan- góharmonika-játéka szórakoz­tatta a megjelenteket. Wachené az Országos Klubszövetség „Ki Mit Tud?” vetélkedőjén is sze­repelt és I. díjjal tüntették ki. A sásdi Őszidő Klub vegyes­kórusában Ács Ferenc, klubve­zető is szerepelt, aki egyébként a Baranyai Nyugdíjas Kamara elnöke, valamint a Nyugdíjas Országos Kamara Mezőgazda- sági bizottságának is tagja. Horváth Jánosné klubve­zető-helyettes is fellépett, aki ebben az évben kapta meg az „Életet az Éveknek Díj”-at. A Pécs-somogyi Bányász Klubbal együttműködő kitűnő citerazenekar (Ónodi Géza ve­zető az együttes betanítója) után a villányi Német Hagyomá­nyőrző Égyüttes 10 tagú asz- szonykórusa szerepelt Guttján Józsefié karvezetővel az élen, akiket elkísért Rittinger János klubvezető-helyettes is, aki az Országos Nyugdíjas Kamara Mezőgazdasági Bizottság tagja és legutóbbi ülésükön szakszerű hozzászólásával hívta fel ma­gára a figyelmet. Az asszonykórus többször is járt nyugaton és számos elisme­rést érdemelt ki. Az Országos Klubszövetség „Ki Mit Tud?” vetélkedőjén kategóriájukban a zsűri I. díjjal és értékes nívódíj­jal ismerte el szinte Európa szerte ismert tudásukat. Ezután Szabó Lőrinc: Va­rázskert c. versét adta elő Csiz­madia Mónika, aki a műsorve­zető feladatát is dicséretesen el­látta. Végezetül a siklósi énekkar szerepelt, vers közbeiktatásával - a tőlük megszokott - nagy ru­tinnal, dr. Magyamé Hajdú Va­léria vezetésével, aki ugyancsak ebben az évben kapta meg az „Életet az Éveknek Díj”-at. Műsorukat nagyon kiemelte a közelmúltban beszervezett dél­szláv együttes újdonságként előadott népi éneke és gyö­nyörű, eredeti ruházatuk. A ta­lálkozót vidám hangulatú népi össztánc zárta. Nagyon kellemes, szórakoz­tató délutánt töltöttek együtt a különböző településeken élő és klubokba tartozó idősek. Nem csak a műsor, hanem a találkozás, a beszélgetés lehető­sége is élményt jelentett szá­mukra. Ezért az Életet az Éveknek Országos Klubszövetség Bara­nya Megyei Csoportja köszöne­tét mond a DOZSO vezetőségé­nek a lehetőség biztosításáért és Slaveczné Rigacz Zsuzsa fő­munkatársnak, aki a családi délután rendezését kezdettől irányította. B. F. Egy gyönyörű pénzritkaság az S. O. S. Gyermekfaluért A Magyar Nemzeti Bank 100 forintos címletű pénzérmét bo­csátott ki az „S. O. S. Gyermek­falu Alapítvány” támogatására. A pénzérme törvényes fize­tőeszköz, de kifizetést nem tel­jesít vele a Bank, hanem a név­értékénél magasabb áron meg­vásárolható. Ára 300 forint, ebből 50 fo­rintot az alapítvány számlájára utalnak át. Megvásárlásával nem csak segítik a rászoruló árva gyer­mekeket, hanem olyan pénzrit­kasághoz jutnak a támogatók, amelynek értéke csak nő. A pénzérmét utánvéttel, a postai költség felszámításával küldik meg a megrendelőnek. A rendelési lehetőség címe: „DÁNIÓ” Emlékpénzküldő Szolgálat, 2803., Tatabánya, Pf. 3016. Karácsonyi ünnepség nyugdíjasoknak A Meszesi Nyugdíjas Szak- szervezet - közösen a Magyar Szocialista Párttal, a Vöröske­reszttel és a Munkáspárttal - karácsonyi ünnepséget rende­zett december 16-án Pécsett, a József Attila Művelődési Ház­ban. A jól sikerült hangulatos ren­dezvényen, amelyen több mint kétszáz nyugdíjas vett részt, a rendezők a megvendégelésen és a szerény ajándékokon kívül műsorról is gondoskodtak. Eb­ben nagy sikert arattak a Me­szesi Általános Iskola tanulói és a Mecseki Szénbányák koncert fesztivál zenekara. Az karácsonyi ünnepség egyik kiemelkedő eseménye volt, hogy tizenöt nyugdíjas ka­pott egy bányász korsót és kö­szöntő lapot abból az alkalom­ból, hogy már ötven, vagy még ennél is több esztendeje szak- szervezeti tagok. Nürnberger Géza szakszervezeti elnök Ezekben a napokban valamennyi nyugdíjas klubban, idősek intézményében Mikulás-, illetve karácsonyi ünnepséget ren­deznek. Ezt a felvételt a pécsi Apáczai Nevelési Központ Nyug­díjas Klubjának tagjai küldték a Mikulás napi ünnepségükről Wache Margit szájharmonikán játszott, Schmidt Erzsébet énekelt a bólyi idősek otthonában Fotó: Läufer László Zenés ajándék időseknek Német népdalok harmonikakísérettel Korábban érkeztek és jóval később mentek el, mint ahogy a műsoruk véget ért. Jó szívvel fogadták, ragaszkodóan marasz­talták őket a bólyi idősek, akik­nek nagyon kellemes délután szereztek. Schmidt Erzsébet és Wache Margit hetek óta járja és kará­csonyig járni fogja Baranyában az idősek otthonait. Klubokat, szociális otthonokat, gondozási központokat keresnek fel, egy-egy órás műsorral megör­vendeztetve a lakókat. Legutóbb Bolyban, az Idősek Gondozási Központjában léptek fel. A 72 éves Schmidt Erzsébet most is tolnai népviseletben állt a hallgatóság elé. Csupa ismert és kedvelt német népdalt éne­kelt a fuldai népviseletbe öltö­zött Wache Margit szájharmo­nika, illetve tangóharmonika kí­séretében. Gyorsan terjedt róluk a sorok között suttogva tovább adott hír: mindketten számos kulturá­lis seregszemle győztesei, kül­földön is rendszeresen szere­pelnek. Mostani műsor-sorozatuk ka­rácsonyi ajándék az időseknek. A Magyarországi Németek Szövetségének Baranya Megyei Szervezete kezdeményezte és finanszírozza fellépéseiket. Mindketten Komlón laknak, onnét járják a megye települé­seit. Pécsett három szociális ott­honban szerepeltek, és felléptek a Szederkényi Szociális Ott­honban. Mindenütt megénekel­tették az idős embereket. Bóly- ban is, ahol először csak dúdol- gatott a közönség, aztán nekibá­torodtak. A jókedvű délután a műsor után is folytatódott. Schmidt Erzsébet és Wache Margit aján­dékot is vitt az időseknek: egy videokazettát német karácsonyi énekekkel. T. E. X * 4 > 4

Next

/
Thumbnails
Contents