Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)
1994-12-02 / 332. szám
1994. december 2., péntek Városaink aj Dunántúli napló 11 Kérdés-felelet: a választópolgárok telefonos fóruma a pécsi polgármesterjelöltekkel Dr. Molnár Zoltán Független Dr. Molnár Zoltán (53 éves) független jelöltként indul a polgármesteri címért. Pécsett született, itt nevelkedett és tanult, mindeddig itt is dolgozott pénzügyi, gazdasági ellenőrzési, államigazgatási területeken. Köz- gazdasági doktor. A 80-as évek második felében a pécsi városi tanács általános elnökhelyettese majd ő volt fél esztendeig a rendszerváltás előtti utolsó tanácselnök.-Milyen elgondolása van a fiatalok lakáshoz juttatásáról? - hangzott a fórum első kérdése egy lakásra váró családos fiatalembertől. A válasz:- A lakásépítést egyrészt szerveznie kell az önkormányzatnak, másrészt azonban részt is kell venni benne. Régebben az OTP engedményesen szervezte a lakásépítéseket, most a városnak kellene ezt megtennie, hogy a fiatalok lakáshoz jussanak. Szerintem a fiatalok létbiztonságának az egyik feltétele a lakáshoz jutás, ebben az eddigieknél lényegesen jobb lehetőségeket kell biztosítani, főleg a lakásépítés szervezésével. Az a véleményem, hogy a korábbi lakásértékesítésekkel kellett volna olyan alapot létrehozni, amit elsősorban a lakásépítésbe visszaforgatva lehetett volna felhasználni. Egyébként pedig ha fellendülne a városunkban a lakásépítés, az sok mindent vonna maga után, ez pedig új munkahelyek létesülésével járhatna. Több kérdés hangzott el a panelépületek felújításával, a beázásokkal és más szigetelési problémákkal kapcsolatban.- Eljött az idő - hangzott a válasz -, amikor komolyan kell foglalkozni a panelépületek jövőjével. A gyakori beázások megszüntetése a legfőbb gond, de ez milliós költséggel jár egy-egy épületnél. Célravezető megoldásnak tartom a magastetőt, ami új arculatot ad az épületnek, végérvényesen megszünteti a beázás veszélyét, de új lakások létesítésére is kínál lehetőséget, a lakások eladása pedig a költségeket csökkenti. Szinte valamennyi telefonáló érintette valamilyen formában Pécs köztisztaságát. Egyikük például azt mondta:- Valamikor a közepesnél tisztább városnak mondhattuk Pécset, ma viszont egyértelműen kimondják: koszos a városunk-Én is sajnálattal tapasztalom, hogy rettentően piszkos a városunk. Emlékszem, hogy az utolsó nagytakarítás az Europa Cantat megrendezése előtt volt. De ilyesmi nincs minden évben, ezért mintha el is felejtettük volna az egészet. Arra is emlékszem, amikor negyedévente beültünk egy kisbuszba az összes illetékessel, bejártuk a várost, felkerestük azokat a helyeket, ahol az állapotok miatt sürgős intézkedésre volt szükség. És intézkedtünk is, az eredménnyel pedig hamarosan találkozhatott a lakosság. Meggyőződésem, hogy a város nem mondhat le arról, hogy a maga kezében tartsa a köztisztaságot. De a város köztisztasága kétoldalú dolog. Mert hiába vannak kint a szeméttartók, ha a közgondolkodás nem igényli azokat. Szokták mondani, hogy nem az a tiszta város, ahol sokszor söpörnek, hanem ahol keveset szemetelnek. Nos, ha ilyen lesz a pécsi közgondolkodás, akkor tiszta lesz a városunk. Visszatérően jelentkeztek a parkolási gondok.- Szerepel a programomban, hogy főleg a Kertvárosban, ahol igen komoly gondot okoz a gépkocsik elhelyezése, a város szervezésében olyan földalatti parkolókat kellene építeni, ahol fölöttük megmaradna a zöldterület, azaz építés után kötelezően vissza kellene állítani az eredeti természeti állapotot. Ezeket természetesen nem a város költségére képzelem el, a parkolóhelyeket előre el lehetne adni, ebből fedezhető az építés költsége. A tehergépkocsikat illetően: ipari parkok keretében lehetne olyan elegendő számú tárolóhelyet kialakítani, ahol az árufuvarozók biztonságosan helyezhetnék el a járműveiket. Az utolsó kérdés a nagyár- pádi városrészből jött: sok a megoldatlan probléma, de a legfájóbb, hogy többszáz gyerek számára nincs semmilyen közösségi hely, csak a lépcsőházak, az alagsorok. Dr. Molnár Zoltán:- Ez a városrész befejezetlenül maradt, magán viselve ennek az állapotnak minden negatívumként és hiányként jelentkező ismérvét. Ez ellen természetesen tenni kell. Akár a lakásépítés folytatása révén is, mert kizárólag ez hozhat megoldást mindenre. H. I. Dr. Somogyi Béla Társadalmi Egyesülések Szövetsége Negyvenkilenc éves, jogász. Húsz éve dolgozik a közigazgatásban különböző munkakörökben. Régebben többek között a városi tanács lakásügyi osztályának vezetője volt. Jelenleg a Polgármesteri Hivatal Közoktatási irodájának jogtanácsosa. Korábbi munkaköréből eredően szinte természetes, hogy a neki jutó kérdések jó része a lakáshelyzetre vonatkozott.- Vajon hogyan tűnt el közel ötezer lakásigénylő, amikor meg kellett újítani az igénylést?-Több oka is lehet annak, hogy a lakásigénylők száma mintegy 2100-ra csökkent. Nyilván voltak feledékenyek, lehetettek olyanok is, aki elosztható szociális bérlakások ismert hiányában felesleges formaságnak tekintette az igény megújítását, s feltehető, hogy a korábbi magas szám eleve nem volt valós, illetőleg sok igény szűnhetett meg a lakásprivatizáció révén is. Vagyis: lehet, hogy a 2100-as szám most alatta marad a tényleges igényeknek, de ugyanakkora a valószínűsége szerintem annak is, hogy ez a szám felére, harmadára is csökkenhetne, ha a rászorultságot környezettanulmányok alapján vizsgálnánk.- Kiegészíthetőnek látja-e a most belépett központi szociálpolitikai lakástámogatást? Mi lehet azokkal, akik az ehhez szükséges önerővel sem rendelkeznek?- Az új szociálpolitikai támogatás mai telek-, illetve lakásárak mellett sokaknak indulásként sem elegendő. Ezért szükséges lenne egy önkormányzati támogatási vagy kölcsönrendszer kidolgozása és bevezetése. Annak a rétegnek, amelyik ilyen támogatásokkal sem képes saját erejét mozgósítani, olyan másik programot kell kidolgozni, amely bevonja a lakás- gazdálkodásba a lakhatatlannak ítélt lakásokat. Ezeket a lakhatóvá tétel feltételével lehetne bérbe adni a leginkább rászorultaknak. Egy ilyen lakáskoncepciót legalább 4 év távlatra kellene kidolgozni.- Célszerű-e hitelt felvennie a városnak, vagy sem?-Nem szabad elzárkózni a hitelfelvételtől mint lehetőségtől. Azt kell mindig vizsgálni, hogy előnyösebb-e a kamatterheket is vállalva előbb belekezdeni egy beruházásba, vagy anélkül, de később, amikor már jóval drágább lesz. Egyébként véleményem szerint a hitelfelvételen inkább nagyléptékű beruházások esetén gondolkodhatunk - ha egyáltalán ilyenek szóba jöhetnek - , mert az ön- kormányzat költségvetésének mozgótőkéjét az állampolgárok napi gazdasági gondjai megoldásának segítésére kell fordítani. Egyebekben a város működőképessége pénzügyi hátterét kell megteremteni.-Elképzelhetőnek tartja-e új helyi adónemek bevezetését, vagy a régebbiek mértékének növelését?- A mostani önkormányzat örökölt ugyan adósságot a tanácstól, de kapott olyan vagyonállományt is, amelyet értékesíthetett és javarészt értékesített is. Ez a lehetőség a következő ciklusban tehát már jóval szőkébb lesz. Ezért - bár korai és megalapozatlan ezzel riogatni az állampolgárokat - , a helyi adókkal kapcsolatos felvetés esélye elvileg nem zárható ki. Hangsúlyozom: elvileg! — Az ön esetleges megválasztása esetén is mostoha gyerekként kezeli az önkormányzat a külvárosi részeket?-A történelmi belváros valóban a város kirakata, de a polgárok zöme - akikért az önkormányzat működik - ezen a szűkén behatárolható területen kívül él. Persze a specialitásokat is figyelembe véve, de arra kell törekedni, hogy az önkormányzaton múló minden fejlesztési kérdésben a külvárosi, peremterületi részek ne legyenek a kirakat miatt háttérbe szorítva.- Kezdeményezi-e a testületi, hivatali működés reformját?- Feltétlenül. Az hivatalon belül a hatékonyság és a köz szolgálata érdekében át kell gondolni és tisztázni kell a hatásköröket és nemcsak az elnevezéseket változtatgatni. A közgyűlésnek is érdemes lenne szinte minden leadható hatáskört áttestálni a szakbizottságokra, - s ezekben nagy szerephez juttatni a külső szakértőket - , vagy a hivatali apparátusra, amely kellő felkészültséggel rendelkezik. így a testületnek több ideje, energiája marad a nagyobb horderejű érdemi ügyekre, valamint a lakossággal való kapcsolattartásra. D. I. Aczél Attila Független Negyvenkét éves. Pécsett született. Korábban a pécsi 500-as számú Ipari Szakmunkásképző Intézetben volt szakoktató, majd a Nevelési Központban műszaki oktató. Tíz éve viszont már egyre sikeresebb magánvállalkozó. Óhatatlan az első kérdés:- Miért vállalkozott vállalkozóként polgármester-jelöltnek?- Amikor a parlament kimondta, hogy a városokban is közvetlenül választják meg a polgármestereket, a lehetőség szeget ütött a fejembe. Utána számoltam: 42 év alatt 30 napnál hosszabb időtartamra nem voltam távol szülővárosomtól. Ha ekkora az ösztönös kötődés bennem - gondoltam -, akkor meg kellene próbálkozni a megmérettetéssel, hogy vajon mit tudok tenni én a városomért, s amit ajánlok, azt hogyan fogadja. Közéleti múltam sincs, legfeljebb - s remélem - csak jövőm lehet.-Hogyan látja annak módját, hogy a város működő tőkét szerezzen külföldről? A négy év alatt nem túlságosan sok olyan befektető jött ide, aki nem a készbe ült bele, hanem újat és egyben jelentős számú munkahelyet teremtett. Mire vezethető vissza ez a sikertelenség a tőke idecsábításában ?- Aki azt hiszi, hogy a tőkés pusztán azért jön ide- ha jön - mert szeret bennünket, az óriásit téved. A tőkés profitot, hasznot akar, akármilyen kedvesen is tárgyal. Aki ezt nálunk nem tudja elfogadni és átültetni a gondolkodásmódjába, az nem igen fog velük üzletet csinálni. Ha nem olyan magas szinten tárgyalunk velük, vagy egyáltalán nem tárgyalunk velük, akkor nem fognak számunkra alkalmasabb időpontra várni, hanem tovább állnak egy várossal, amelyik netán tárt karokkal és megsüvegelve várja őket. Az önkormányzat vezetőinek igen is a legfőbb gondot arra kell fordítaniuk, hogy a város gazdasága érdekében üzletemberekkel tárgyaljanak, vagy legalább is fogadják őket.- Úgy tűnik, az önkormányzat többféle kedvezményt is adott már a vállalkozóknak, de egyelőre eléggé kevés jövedelemhez jut adóztatásukból. Mi erről a véleménye? A A vállalkozó már csak olyan: mindaddig csak feji a várost - ha teheti -, amíg abban a helyzeteben van, hogy nem lehet biztos a tulajdonában. Addig nem fektet be, vagy csak óvatosan. Napi megélhetését próbálja biztosítani, illetve arra gyűjt, hogy ha elveszti a bérelt üzletét, akkor ne maradjon „kenyér” nélkül. Ha a város biztosítaná arról, hogy az üzlete hosz- szú távon az övé, ő bérelheti, akkor megkövetelhetne tőle egyet s mást. Nem feltétlenül adót - mert ennek a szónak rossz csengése van, s azt tartják róla, hogy csak jeltelenül eltűnik a nagykalapban -, hanem hogy valami kézzel fogható közérdekű cél szponzora legyen. Félreértés ne essék: én nem az állami adóztatás ellen beszélek, hanem a helyi adók egynémely ikének értelmetlenségéről. -Milyen önkormányzati működést képzel el?- A hivatali apparátus tagjaitól azt várnám el, hogy mindig a város ügyét képviseljék, de úgy, hogy a polgárai ügyeik intézése után megelégedetten távozzanak a városházáról, mert olyan magas szintű és készséges szolgáltatásban részesültek. Ehhez persze a közösség érdekei iránti alázat kell.- A politika mennyire szólhat bele a szakkérdésekbe?-Úgy vélem, hogy szakmai kérdésekben a pártpolitikai szempontok soha ne kerüljenek szaktudás fölébe, mert abból csak a törekvések kölcsönös el- gáncsolása következik, s abból meg a feladatok halogatása. Amire eddig számos példa volt. Ezzel egyébként pont a legjobb szürkeállomány közreműködését veszti el a város.- Mit tenne az élsportért?- Én azt szeretném előmozdítani, hogy a Pécs nagy közöséget vonzó és a városnak is - akár gazdasági hasznú reklámot jelentő - élsportja általában olyan eredményeket tudjon produkálni, amilyent most csak a PVSK kosaraslányai tudnak felmutatni. Ezért én jelenleg az élsport - mintegy befektetés jellegű - totális támogatását tudom elképzelni. Amíg nálunk is felfedezik a sportban rejlő üzleti lehetőségeket, eddig erre a városnak kell példát mutatni. Ha úgy tetszik: az önkormányzatnak kell a folyamat gerjesztőjének lenni.' D. I. Védettebb lesz Pécs tüdeje A Mecsek Pécs tüdeje - mondták már régen is a környezetvédelmi szakemberek. Ez a hangzatos és szemléletes kifejezés abból a felmérésből fakad, hogy Pécs városának növényzete - mindenekelőtt korosabb fáinak lombozata - messze nem termel annyi oxigént, amennyire egy közel 180 ezer lakosú városnak szüksége lenne - a szerencsére csak elméletileg felvethető - önellátás esetén. Úgy is felfoghatjuk tehát, hogy a Mecsek exportálja Pécsre az oxigént. Régi fényképfelvételek is igazolják azonban, hogy amíg az elmúlt évtizedekben a város egyre növekedett, „zöld tüdeje” csak zsugorodott. így minden olyan szándékot és tettet, amely a Mecsek növényzetének, természeti értékeinek védelmét szolgálja, a legelemibb önös érdekből kell örvendezve támogatni. Most éppen ígérkezik erre valami: a Dél-dunántúli Természetvédelmi Igazgatóság a Ke- let-Mecsek Tájvédelmi Körzetet nyugat felé szándékozik bővíteni. Már régebb óta folyik a terv előkészítése, s jövőre biztosan fel is teijesztik a fokozottabb és országos jelentőségű védettség kimondására a javaslatot. Amennyiben a felterjesztést elfogadják, a bővülés olyan mértékű lesz, hogy elhagyhatóvá válik az égtáj-behatárolás. Az egyszerűen csak „Mecseki Tájvédelmi Körzet” mintegy 25 ezer hektáros lesz. Újként csatlakozó részeit délről- délnyugatról a Jakab-hegy és környéke, nyugatról pedig a pesti vasútvonal határolja majd egészen Abaliget térségéig. Ebbe a tájvédelmi körzetbe már beleesik a pécsiek kedvelt üdülőközpontja, Orfű is. Ugyanakkor az a négy hektáros terület is, amelynek jövőre szándékozik helyi védelmet adni Pécs Önkormányzata: a Misina keleti lejtőjén a Dömörkapu, illetve a vidámpark alatti karsztbokorerdő. Ez a mészkövön élő satnya moly- hos tölgyes ugyan nem termel sok oxigént, viszont növénytársulásai és növényritkaságai miatt országosan is szinte egyedi. A most leköszönő Pécsi Közgyűlés azonban csak a védettség megvalósításához - magántulajdonú telkek megvásárlásához - szükséges pénz garanciáját adta meg, vagyis utódának nevében vállalt kötelezettséget arra, hogy az összesen 3,2 millió forintos összeg szerepel majd az önkormányzat jövő évi költségvetésében. D. I. mm* my :.q MMn 1 Minden egyes fára szükség van ... Fotó: Tóth László ft 4 i k