Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)
1994-12-15 / 345. szám
1994. december 15., csütörtök Városaink uj Dunántúli napló 7 Pécsi Körkép Számháború és (vagy) béke Erényeink be nem vallott indítékairól írta híres maximáit La Rochefoucauld herceg XVII. században. Azóta töprenghetnek fennkölt önérzetük megtaposott tyúkszemét fájlaló késői embertársai, hogy felszínes szellemeskedésnek tekintsék a francia katona-arisztokrata különös szentenciáit, vagy netán az önkritikus gondolatrőzsék meggyújtására alkalmas sziporkáknak. A dilemma érzékeltetésére idézem az alaptételnek számítót: „A legszebb tetteinket is sokszor szégyellnők, ha a világ ismerné valamennyi indítékot, amely létrehozta őket. ” Nem tudhatom, hogy hányán és hányszorosan érzik találva magukat. Én - amióta ismerem - mindig erre a maximára gondolok, ha kezd elhatalmasodni rajtam az önelégültség. Nem tökéletesen hatékony, de azért eléggé bevált módszer. Ezért jó szívvel ajánlom a mostani időszakra, amikor furcsa „háború” vonul át városunkon. A választási csaták sorának ugyanis nincs még vége, csak ezentúl már nélkülünk, polgárok nélkül vívják majd az ütközeteket. Sőt, a jelen időszakban - amikor a „se béke, se háború” féle szünet dúl - éppenséggel a színfalak mögött zajlanak az események: a mélységi felderítés, a szövetségesek toborzása, s egyben többirányú béketárgyalási puha- tolódzások. Ezt az egészet akár számháborúnak is nevezhetnénk, hiszen lényegében arról van szó, hogy két nagy tömb -17, illetve 16 mandátum birtokosai - közül melyik tudja a kisebb szervezetek képviselőnek megnyerésével - 50 százalék fölé - 23-ra növelni a csatasorba állítható mandátumainak számát. Még - legalábbis tudomásom szerint - többféle variáció nyitott. A nagykoalíció kivételével - amely az indulás nehézségeit (de csak azét) generálisan megoldaná - 11 mandátumért folyik a vetélkedés. Mindegyik oldalnak a legnagyobb gondja az, hogy a „11” ilyen számok ösz- szege: 3+2+2+2+1+1. Tehát bármelyik tábort is vesszük: még két kis szövetséges megnyerése sem elegendő. Ez pedig azért nagy gond, mert a támogatásnak ára van: alpolgármesteri, vagy minimum bizottsági elnöki tisztség. Ugyan érdemben és érdekünkben a programelemek összehangolása lehetne az alkuk tárgya - s ez bizonyára kikerülhetetlen is ám ezek ve- tületeként inkább nevek, számok, tisztségek szerepelnek. Lenne ugyan „gordiuszi” megoldás: nincs korlátozva sem az alpolgármesterek, sem a bizottságok száma. Ám a tisztségek nagy mértékű inflációja - akár a működőképtelenséggel fenyegető patthelyzet feloldat- lansága! - veszélyesen nevetséges lenne egy olyan városban, ahol minden százból csak (alig) 27 választó ment el szavazni. A képviselők számára ez lehetne a legfigyelmeztetőbb adat: úgy kell lezárni a számháborút, hogy utána még meg lehessen nyerni a békét is. Különben e százból 27-nél jóval többen fogjuk firtatni a közszereplés indítékait. Dunai Imre Új iparűzési adókedvezmény Tisztelt Pécsi Polgárok! Pécs előző közgyűlése 1991. július 1-jei hatállyal hozta létre a helyi adókról szóló rendeletét. Akkor az iparűzési adónál a mentesség határa még 20 millió forint nettó árbevétel volt, amely 1993. február 1-től 5 millió forintra csökkent. A most leköszönt közgyűlés egyik utolsó rendeletével még egyet módosított a helyi iparűzési adóról szóló rendeletén. Ez a módosítás 1995. január 1-jé- vel lép hatályba, s nem érinti az adómentességi határt, hanem megszünteti az önkormányzati rendeletben az alvállalkozói tevékenységhez kapcsolt kevéssé bevált adókedvezményt s egyszerűbbet, újabbat léptet a helyébe. Olyant, amely az önkormányzat szándéka és reménye szerint különféle támogatásra szoruló, nem profitorientált szervezeteken segít. Az adóalanyt a helyi sport, kulturális, egészségügyi, szociális, valamint oktatási célú támogatásra teljesített hozzájárulása esetén, a támogatási összeg mértékéig, de legfeljebb az általa teljesítendő helyi iparűzési adókötelezettség 10 százalékáig terjedő adókedvezmény illeti meg. Ez adóvisszatartás formájában vehető igénybe, amit az adóbevallással egy időben igazolni kell! A kedvezmény csak akkor él, ha az adózó a város területén működő szervezetetet támogatott, a támogatás nincs összefüggésben az adóalany és hozzátartozója által igénybe vett szolgáltatással, és a támogatott szervezet nem végez üzleti jellegű tevékenységet. A remélt támogatások egy évi összege - az idén várható adóbevétel alapján - mintegy 30-32 millió forint lehet. D. I. Köszönöm szavazataikat, megtisztelő számomra, hogy az Önök bizalmából Pécs város polgármestere lettem. Tudom, ettől a pillanattól fogva úgy kell dolgozzam, hogy az egész város érdekeit képviseljem: nemcsak azokét, akik rám voksoltak. Ismeretes Önök számára, hogy négy párt - a FIDESZ, a Független Kisgazda- párt, az MDF és az SZDSZ - támogatásával indultam a választásokon. Kötelességem azt a programot megvalósítani, amelyet együtt hirdettünk meg és amelynek középpontjában a polgári élet felvirágoztatása áll. Ez a program azonban nem a pártok érdekeit szolgálja, hanem a városlakók érdekeit. Célom tehát: a közjó szolgálata. Az elmúlt négy évben sokat dolgoztunk a polgári lét alapjainak megteremtésén. Ez nem volt látványos munka, eredményei igazán akkor érzékelhetők, ha tovább tudjuk építeni mindazt, amit elkezdtünk. Szeretném, ha Pécs város polgárai jólétben, biztonságban, tisztességes emberi körülmények között élnének. Segítsük azokat, akik elindultak a gyarapodás útján. Óvjuk és támogassuk azokat, akiket meggyötörtek az elmúlt évek szükségszerű változásai. Boldog lennék, ha Pécs az lenne, amely mindig is szeretett volna lenni: békés, gyarapodó, melegszívű, soknemzetiségű, gazdag kultúrájú város. Olyan, amelyre éppen ezen értékek miatt odafigyel és becsül az egész ország. CSAK AZ UTCANÉV VÁLTOZOTT A tökéletesen elfelejtett Szellemváros A most kezdődött építkezésektől sokan lakásuk felértékelődésére számítanak Fotó: Läufer L. A kiötlője talán nem is sejtette, milyen találó nevet ragasztott erre a néhány házból álló lakótelep-kezdeményre. A hivatalos neve Árpádváros, a ragadványnév pedig „Szellemváros”. Amikor ez utóbbi elnevezés született, még úgy volt, hogy lesz folytatás, hogy a nagy Kertváros kisöccse- ként épül meg az 58-as út túloldalán. Aztán maradt a Szellemváros, a tervezett további három építési ütemből pedig, amiről olyan lelkesülten írtunk, már semmi sem lett. Olyannyira nem, hogy az évek múlásával tökéletesen el is felejtették az egészet. E sorok írója a városrész ifjúkorában járt ott utoljára, most meg azért, mert az egyik polgármesterjelölt telefonos fórumán hívták fel rá a figyelmet, s kíváncsi volt, mi változás történt azóta. Tudta, hogy gyakorlatilag semmi, de azért remélte: legalább néhány, földszinten született üzletecskét talál majd. Ez lehetett volna az elvárható minimum. De még ennyit sem talált, illetve csupán egyetlent, amire azt mondták: ez lett a kocsma. Árpádváros-Szellem- város megrekedt az egyetlen vegyesboltnál, a két orvosi rendelőnél, meg a hajdani ígéreteknél. A nagyfeszültségű légvezeték ma is félelemkeltően zizeg néhány méterre a szélső házaktól. A változás csak annyi, hogy például a Matusán Béla utca Csikor Károly utca lett. Kéri Iván, a szellemvárosiak kezdettől elfogadott szószólója ugyanazokról beszél, mint öt esztendeje, csakhogy akkor a megvalósulás reménye csendült ki szavaiból, míg most a reménytelenségé, hiszen - tudjuk - az úgynevezett tömeges lakásépítés álomként foszlott szét, s ez a Szellemváros jövőjét is megpecsételte. A hajdani ígéretek ugyanis mind úgy szóltak, hogy újabb ütemenként további házak épülnek és akkor majd megfelelő színvonalra kerül itt minden. Lesz elegendő és mindenféle üzlet, lesz bölcsőde, óvoda, iskola, lesz buszösszeköttetés a „nagy testvérhez”, hogy ami itt mégsem lesz, az ott könnyen, gyorsan elérhessék. Ma nagyjából 2000 ember él itt, annyi, mint egy nagyobb baranyai községben, de hasonlíthatatlanul rosszabb ellátási viszonyok közepette. Hiszen az említett egyetlen vegyesbolton kívül minden távol van. A gyerekek zöme például a Köztársaság téri iskolába, bölcsődébe, óvodába jár, mert azok a legkö- zelebbiek, az egyetlen, a 41-es busszal elérhetők. Hiába is vannak méter szerint közelebb a kertvárosi intézmények, ha gyalog mégis szinte elérhetetlen távolságban vannak. Busz pedig nem jár oda át. A legnagyobb gondnak mégis a gyerekek helyzetét tekintik. (Az említett telefon is emiatt csengetett a polgármester-jelöltnek). Túlnyomórészt fiatal családok költöztek ide egy-két pici gyerekkel. Ám ezek a gyerekek már nőnek-nö- vögetnek, kinövik a kicsiknek szánt szabvány-játszótereket, homokozókat. És ezek után már semmi! Odaát legalább vannak „dühöngök”, de itt már azokat is elfelejtették megcsinálni. Ma az van, hogy „az én gyerekem megy hozzád, a tiéd hozzám, vagy mindkettőnké a harmadikhoz”. Egyébként semmi. Vagy az alagsorok, a lépcsőházak. Mert hiányzik az a fajta közösségi helyiség, ahol tető alatt tölthetné a szabadidejét az egyre növekvő számú ifjúság. Mindezek után: van-e valami jövője „Szellemvárosnak”? Az osztrák érdekeltségű, éppen megindult építkezéstől - építőanyag-áruház, autószalon, ÖMV-töltőállomás - lakásaik felértékelődésére számítanak, tehát nagyobb pénzért lehet eladni azokat, mert nagyon sokan nem adták fel még az innen elmenekülés reményét, a saját ház építésének tervét. Persze az igazi „szép jövőt” az építkezés folytatása jelentené, vagyis ha valamiképp vonzóvá lehetne tenni a területet. Például olcsó közművesített telkek eladásával. Az alapközművek ugrásra készen várnak a kijelölt reménybeli építési terület határán! Csakhogy félő: már soha semmi nem lesz itt, hacsak az újonnan megválasztott városatyákból összeálló új képviselőtestület nem lát több fantáziát ebben az előzőnél. Hársfai István Városkép-album Újabb szép épülettömbbel gyarapodott a pécsi Belváros. A Nagy Jenő utcában egy régi lakóházat alakított át megrendelőirodának és a bemutatóteremnek a Bayer Center építészeti vállalkozás. A mutatós épület felújítását Erb Jenő tervezte és a Bayer Center munkásai végezték el a munkákat, amelynek során nem csak az épület, de a környezete is megszépült. Läufer László felvételei Ehhez kérem segítségüket, bizalmukat és városépítő munkájukat. Tisztelettel köszönti Önöket: Dr. Páva Zsolt polgármester Kétharmados megújulás Az előzetes bejelentések szerint december 20-án tartja alakuló ülését a város új közgyűlése, amely a korábbinál 6 fővel kisebb létszámú. Valójában a testület csak közel kétharmad részében új: a 44 tagból 15 az előző testületben is szerepelt. Kegyeletsértők Egy-egy kor városi polgárát minősíti, hogyan bánik neves elődei, történelmi eseményei közösségi emlékével. Am az is, hogy miként törődik azok az erőfeszítéseinek eredményeivel, akik gondoskodtak ezen emlékek megőrzéséről. Tudvalévő, hogy Borsy Károly sokat tett a pécsi nyomdászat történetének kutatása terén, emlékei megörökítése érdekében. Az is az ő érdeme, hogy az 1869-ben alapított Pécsi Nyomdászegylet létrehozásának 120. évfordulóján emléktáblát helyeztek el a Rákóczi út 15. számú ház falán, ahol ma a Janus Pannonius Múzeum Néprajzi Osztálya van. Borsy Károly a „jó gazdaként" azóta mindig megnézte az emléktáblát, amikor csak elhaladt előtte, s az ismételt megemlékezésekre is gondja volt, sőt még az elhervadt koszorúk levételére. A közelmúltban viszont elhűlve látta, hogy eltűnt a tábla. A múzeum dolgozói is megerősítették a lopás tényét. (Amely könnyen elképzelhető, hogy milyen keserűséget okozott a lelkes lokálpatriótának.) Itt tartunk 1994 őszén Pécsett a város hagyományainak tiszteletével: veszélybe kerültek az emléktáblák. Dr. Vargha Dezső Módosult Újpatacs rendezési terve A telekkínálat érdekében módosult Újpatacson az új fasor északi teleksorának építési övezetbesorolása. Eddig 15 méter széles telkeken négylakásos társasházak voltak ide építhetők, de ilyenekre - a családi házas beépítéssel ellentétben - csekély igény mutatkozott. Az új szabályozás szerint a családi házaknak szánt lakótelkek 9 méter szélesek és - 50 %-os mértékig beépíthetően - 324 négyzetméteresek. Mauzóleum-gondozás A Városgondnokság megszüntetésével nem maradt gazdátlanul a Zsolnay-mauzóleum: „üzemeltetése” közérdekű kötelezettség-vállalásnak továbbra is megfelelő feladatát a DOZSO Művelődési Központra testálta az önkormányzat. /
