Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)

1994-12-14 / 344. szám

1994. december 14., szerda Korunk üj Dunántúli napló 11 A LÉGHAJÓKÉ A JÖVŐ? 1997: A zeppelin visszatér Újjászületik a „repülő szi­var”, a húszas-harmincas évek kedvelt égi jelensége, a zeppe­lin. A bolondosnak tartott né­met gróf és katonatiszt, Ferdi­nand Zeppelin a századfordulón fejlesztette ki az első szilárd vázú, kormányozható léghajót Friedrichshafenben, ahol ma is működik a család repüléstech­nikai kft-ja. II. Vilmos császár annak idején lesújtóan nyilatko­zott a „buta délnémet ötletről”, ám a makacsul kísérletező felta­láló sikerei láttán kénytelen volt megváltoztatni véleményét. A gróf 120 évvel ezelőtt for­dult írásos emlékeztetőjével a württembergi uralkodóhoz, amelyben javasolta, hogy a po­staforgalom gyorsítására hasz­náljanak légballont. 1895-ben pedig bejelentette találmányát a német szabadalmi hivatalnál a „légvonalról”. Az eredetileg „játék és sportolás” céljára ter­vezett léghajó első példánya 1900. július 2-án emelkedett a magasba. A 128 méter hosszú és 15 méter vastag szivar 18 percet időzött a Bodeni-tó föl­ött, és 31 kilométeres sebes­séggel haladt. Sok-sok kudarc után elkészült az LZ 7 jelű „gép”, amely már utasok szállí­tására is vállalkozott. Az első világháborúban pedig harci eszközként is „bevetették” a zeppelineket: számuk megha­ladta a százat, ám háromne­gyed részük elpusztult. A „Graf Zeppelin” névre ke­resztelt repülő szivar már ké­pes volt megkerülni a Földet is, és a húszas évek elejétől csak­nem két évtizeden át szelte a levegőt továbbfejlesztett válto­zata az Atlanti-óceánon át és Dél-Amerika fölött. Meghódí­totta a budapestiek szívét is. Az 1937-es év azonban véget vetett a grófi találmány diadal­repülésének. Az 1100 lóerős motorral ellátott „Hinden- burg,„ amely már 125 kilomé­teres sebességgel száguldott, leszállás közben szerencsétle­nüljárt és kigyulladt. 1940-ben pedig a megmaradt két zeppe­lint is szétszerelték. Az amerikai műszaki maga­zin, a Popular Mechanics most megszellőztette, hogy Fried­richshafenben Klaus Hagenlo- cher mérnök és csapata a kor­szerűsített zeppelin kifejleszté­sén dolgozik. A rendelkezésre álló piackutatási adatok szerint ugyanis akár 200 darab is elad­ható belőlük, egyenként tíz-tíz millió márkáért. A 21. század zeppelinje alumíniumból készül, és kis sú­lya dacára erős szélben is jól kormányozható. Formáját és a merevítési megoldásokat a mérnökcsapat természetesen számítógéppel tervezi, ügyelve arra, hogy a léggömbszerű, úgynevezett alakváltoztató léghajókkal szemben a motor felfüggesztése ideális legyen. Vagyis az utasoktól távolabb legyen a zajforrás. A tíz méte­res próbamodell jól vizsgázott a szélcsatornában, s most a 70 méteres LZ N07 jelű prototí­pust építik. Ennek törzsére 7200 köbcentis motort szerel­nek, a két pilótán kívül pedig 12 utas foglalhat helyet a gé­pen. Tervek szerint az új zep­pelin 2500 méter magasságba emelkedhet, 140 kilométeres sebességgel haladhat és 36 óráig maradhat a levegőben. Ha 1997-ben jól sikerül a pró­barepülés, és valóban befutnak a megrendelések, akkor meg­indul a sorozatgyártás, elkez­dik a 110 méteres „szivarok” gyártását, amelyre már akár 84 utas is felszállhat. Toronyi Attila A fejlődés csodája a szem? SZUPER VONATOK VERSENYE Óránként 513.3 kilométer a világrekord A rovarok és a polipok, az emlősök és más állatfajok sze­mének szerkezete teljesen el­térő. A fejlődés addig „barká­csolt” a már rendelkezésre álló géneken és azok fehérjemoleku­láin, amíg egy új, használható variáns létre nem jött. Erre a fel­ismerésre jutottak egy most le­zárult vizsgálat eredményekép­pen a molekuláris biológiával foglalkozó tudósok. Ez is része annak, hogy úgy tűnik, minden állatfaj új, hasznos tulajdonsá­gokat fejleszt ki, s a meglévő örökítő anyagot új célokra teszi alkalmassá. A szemlencse ebben az ösz- szefüggésben különösen feltűnő szerkezet. Belsejét krisztalli- noknak nevezett fehéijetestek töltik ki, amelyek olyan elren­dezésűek, hogy a fénysugarakat fókuszálják. A tudósok hosszú ideig meg voltak győződve ar­Nyomasztó hírek keringenek a számítógép-világban. A Busi­ness Software Alliance nevű nemzetközi szövetség, amely kifejezetten a szoftver-kalózko­dás ellen alakult, hivatalosan közölte: csak tavaly világvi­szonylatban 15 milliárd dollár kárt okoztak az érdekelt cégek­nek a szoftver-programok gát­lástalan hamisítói. Simone Droll, a világpiac él­bolyát vezető Microsoft cég ve­zetője sajtókonferencián jelen­tette ki, hogy a kalózkodás a szakmát fenyegető legnagyobb veszély. Ez ellen - tette hozzá - nagyon nehéz lesz küzdeni. So­kasodnak ugyanis annak a jelei, hogy hosszabb távon a szoft­verkalózkodás nagyobb ha­szonnal kecsegtet, mint ma a kábítószer-üzlet. A dilemma nagyságrendjére ról, hogy a krisztallinok nagy­mértékben specializált fehérje­testek, amelyek csak azért fej­lődtek ki, hogy élőlény számára a látást lehetővé tegyék. Most azonban hajlanak arra a véle­ményre, hogy a szemlencse kia­lakulása sokkal egyszerűbb módon ment végbe. Sok krisztallin fordul elő ugyanis a test más részeiben is, s egyszerű funkciót lámák el: az anyagcsere szabályozásában vesznek részt. A szemlencsén kívüli krisztallin feladata az is, hogy saját magát és más fehér­jéket megvédje azoktól a káro­sodásoktól, amelyek szokatlan megterheléskor léphetnek fel. Ez a kettős szerep tette képessé őket a szemben rájuk háruló funkció ellátására is: a krisztal- linek elrendezése megfelel a szem különleges szükségletei­nek. jellemző, hogy a Novell-cég - amely ma a Microsoft után a földkerekség második szoft­ver-cége - saját hálózatot hozott létre termékei védelmére, az APG-t (Anti Piracy Group, ma­gyarul Kalózellenes Csoport). A sajátos szféra egyre nagyobb munkát ad a rendőrségek embe­reinek is. A módszer itt is az, mint a drog-fronton. Mivel a bandák is világméretűek, a bű­nüldözők nemzetközi összefo­gására is szükség van. A minap megérett ennek az összefogás­nak az első nagy sikere. Rend­őrök csaptak le váratlanul a düsseldorfi Bahnhofstrasse 66 számú házra, ahol rábukkantak az eddig látott legnagyobb szoftver-hamisító műhelyre. A cég neve NIS Electronic Systems: kínai tulajdonban van, a szálak Pekingig vezetnek. A repülés a leggyorsabb, de a repülőtér messze van a belvá­rostól. A vonat viszont bemehet a város szívébe és sokan azért is szívesebben száguldanak a sí­neken, mert a sebesség már majdnem a repülőgépé. A világrekordot a francia TGV tartja, óránként 513.3 ki­lométerrel, a második helyezett a japán legendás Shinkan zen óránként 413, a bronzér­mes pedig a német ICE a maga óránként „csak” 406 kilométe­res sebességével. A tanulmány rendkívül érde­kes gazdasági összehasonlítást is közöl. Ebből kitűnik, hogy a szupervonatnál egy személy száz kilométerre való szállítá­sához átlag két és fél liter üzemanyagra van szükség. Ugyanez a mennyiség egy átla­gos személygépkocsi esetében hat liter, egy Airbus A-320 tí­pusú óriási repülőgépnél pedig tíz és fél liter. Érdekes, hogy a világrekor­dot a francia TGV 1990 május 16-án érte el, tehát több, mint négy esztendeje. Az első fecske ebben a mű­fajban Japán volt: már 1959-ben megkezdődött a Tokió és Oszaka között közlekedő Shin- kanzen-expressz tervezése és öt év múlva már repült is a „golyó-vonat” az 515 kilométe­res pályán. A felkelő nap földjén sem állt meg az idő. A minap a West Ja­pan Railways Tokió és Nagoya közötti járata megkezdte rend­szeres, óránként 350 kilométer­rel száguldó szerelvényeinek közlekedtetését. A vonat neve Nozomi: remény. Próbajáratá­nak kilencszáz utasa közül, mit tesz Isten, ott ült egy kínai úr, éppen hazája vasúti minisztere, Han Zu-bin. Egyelőre csak azt tudni, hogy Han tárgyalni kíván a konstruktőrökkel. A téma állí­tólag a Peking és Sanghaj kö­zötti ezerháromszáz kilométe­res távon forgalomba állítandó szuperexpressz lenne. Szakem­berek szerint legalább tízmilli- árd dolláros üzletről van szó. Nem meglepő, hogy Dél-Ko- rea ezen a területen is a világel­sők nyomában jár, sőt, száguld. A szakértők szerint a Szöul és Puszán között tervezett szaka­szon a kísérleti vonat már 420 kilométeres sebességet is elért. TÖBB HASZNOT HAJT MINT A KÁBÍTÓSZER Megállíthatatlan a nemzetközi szoftver-kalózkodás? ÚJ UTAK A HADI TUDOMÁNYOKBAN Távolból készült háborúk Az amerikai katonai tervezők pár éve még a „csillagháborún” dolgoztak: az űrbe telepített lé­zerágyúk, robotok készültek - volna. Azóta nem csak a világ- helyzet változott meg, hanem a szakértők felfogása is. A számí­tógépes harci játékok tanúsága szerint új utakon kell elindulni, amelyre Washingtonban rá is léptek. Ez az út az információs technika forradalmáé, amely le­hetővé teszi, hogy a különböző haderőnemeket és az újtípusú fegyvereket a korábban ismeret­len mértékben hangolják össze. Óriás hadseregek, fegyverze­tek összecsapása helyett a jövő háborúját - vallják legalábbis az amerikai szakértők - a távolból vívják majd: a műholdak és egyéb felderítő berendezések tárják fel az ellenség távoli cél­pontjait, amelyeket ugyancsak a biztos távolból semmisítenek meg: „intelligens” rakétákkal, beprogramozott robotrepülőgé­pekkel, amelyek önműködően irányítják magukat és pusztító rakományukat a célpontra. Eb­ben a harcmodorban összeol­vadnak a különböző fegyver­nemek, hiszen a szárazföldi csapatok, a flotta és a légierő messzemenően összehangolt tevékenységére van szükség. Az új feladatokhoz már készül­nek az új eszközök is: darabon­ként 2.4 milliárd dollárért a re- pülőgép-anyahajók, vagy a lé­gierő F-22-es típusú szuper­gépe, amelynek kifejlesztése eddig már 96 milliárdot emész­tett fel. A haditengerészet a messze tengerek helyett partközeli csa­ták megvívására készül; a fon­tos városok és más stratégiai célpontok 85 százaléka ugyanis legfeljebb 350 km-re fekszik a tengerektől. Ezért az új hajók ezt a fajta hadviselést szolgál­ják: olyan új lézereket kapnak, amelyekkel felfedezhetők a se­kély part menti vizekben lap­pangó tengeralattjárók, nemkü­lönben az aknák, amelyek leg­utóbb az Öböl-háborúban is sú­lyos károkat okoztak. Nem ma­radnak el a szárazföldi csapatok sem: azok magját a jövőben az információs rendszerek jelentik, felderítő műholdak, rendkívüli teljesítmény, precíziós fegyve­rek. Csak győzze pénzzel az em­beriség ... Heltai András Fiatalabb a világegyetem? Tudósok egy nemzetközi cso­portja az amerikai űrkutatók büszkeségeként emlegetett Hubble űrteleszkópot használva jelentős lépést tett a Világegytem korának és méretének meghatá­rozására. Ezidáig ennek az amerikai tu­dóscsoportnak sikerült legponto­sabban meghatározni, hogy az Ml00 elnevezésű spirális gala­xis, a Szűz Csillaghalmaz tagja mintegy 56 millió fényévre van tőlünk. Ezen adat birtokában a csillagászok meghatározhatják az úgynevezett Hubble állandót, mely a Világegyetem tágulásá­nak mértékét mutatja. Márpedig ez az arányszám vezethet el a továbbiakban az Univerzum korának és méreté­nek megismeréséhez. Wendy Freeman, a washingtoni Carne­gie Intézet csillagvizsgálójának csillagásza a világegyetem élet­korának meghatározását rendkí­vül komplex feladatnak tartja, mely azonban nem reménytelen. Freeman szerint a tudósok még csak az első lépést tették meg, de a kutatási folyamat a következő években várhatóan felgyorsul és éppen a Hubble segítségével. Az Ml00 távolságának isme­retében a szakértők jelen pilla­natban úgy becsülik, hogy a Vi­lágegytem viszonylag fiatal, 8-12 millió éves lehet, s ha ez bebizonyosodik, akkor a csilla­gászoknak újra kell értékelniük a kozmoszról alkotott korábbi el­képzeléseiket. Kérődző „szuperponty” „Mondja marha, miért oly bús? Olcsóbb a ponty, mint a hús” - a közismert reklámplakát kérődzője most keseredhet csak el igazán: kínai genetikusok, szarvasmarhák génjének beülte­tésével 20 százalékkal gyor­sították fel a ponty növekedését. A Kínai Állami Tudományos Bizottság jelentette be a harbini Halkutató Intézetben elért hal­biológiai fegyvertényt. Az Új-Kína hírügynökség je­lentése szerint idén tavasszal Hejlungcsiang tartományban mintegy másfél millió pontyi­vadékot helyeztek ki, és az ál­lomány pompásan növekszik. Az intézet genetikusai 400 tenyészpontyot neveltek fel ed­dig és abban bíznak, hogy ha­marosan új fajjal állhatnak elő, a „szuperponttyal”, amelynek növekedési üteme harminc szá­zalékkal haladja meg a közön­séges tükörpontyét. Néhány halbiológus a prog­ram kezdetén az emberi génben vélte megtalálni a kulcsot, de végül is, etikai megfontolásból, elvetették az ilyen, nyilvánva­lóan heves vitákra vezető meg­közelítést. Az intézet ekkor döntött a kérődzők, szarvas- marha és kecske mellett. Halak ilyen állatok génjeivel ugyanis semmiképp sem károsíthatják az embert. Az Új-Kína jelentését a Reu­ter ismertette. „Mi kék az égi Mi zöld a föld!” A tudósok városa Akademgorodok ma a szibé­riai metropolistól, Novoszi- birszktól délre minden nehézség ellenére él, ha nem is virul: ez egy százezer lakosú város, amelynek minden tizedik pol­gára professzori szintű tudós. Az Orosz Tudományos Aka­démia szibériai tagozatának 36 kutatóintézete közül 31 most is itt működik, összesen 45 ezer alkalmazottal. Jurij Sokin pro­fesszor, a komputer-technoló­giai intézet vezetője:-Tudom, a világ azt hiszi, hogy elvándorolnak innét az éhező tudósok. Városunkban 1990-ben 11 572 tudós dolgo­zott, most, 1994 őszén pedig ez a szám még mindig 11081. Szó sincsen tehát tömeges agy-elszívásról és elvándorlás­ról. De arról igen, hogy számos professzor nyugati cégeknek dolgozik másodállásban. Négydimenziós egyenletek megoldása Áttörésként értékelhető az a fel­fedezés, amelyet amerikai kutatók tettek a négydimenziós egyenletek megoldásában. A negyedik di­menzió, az idő bekapcsolása Nat­han Seibergnek és Edward Wit- tennek, a princetoni egyetem ma­tematikusainak sikerült. Felfede­zésükkel a fizikában lehetővé válik az eddig ismert legparányibb szu- batomi részecskék, a kvarkok ta­nulmányozása, amelyek viselke­dését hagyományos módszerekkel igen nehéz leírni. A felfedezésnek a kvarkok tanulmányozásán túl nem lesz a közeljövőben gyakor­lati haszna - vélik a kutatók. A fi­zikában viszont a hasonló jellegű kezdeti kutatások jelentős segítsé­get jelentettek a lézer, a mágneses rezonanciakeltő berendezések és a telekommunikációs rendszerek egyes elemeinek létrehozásában. E sorokat 1845 áprilisában írta Petőfi. A harsány tavasztól megbabonázva, megtévesztve látta ezt így a költő. Persze ő még nem volt birtokában a csil­lagászat, majd az űrkutatás által szerzett ismereteknek. Még korábbra visszamenve, a középkorban is úgy képzelték el a világot, hogy a földfelszín a látóhatáron érintkezik a meny­nyel. A lapos Föld fölé egy fél­gömb alakú kupola borul, me­lyen a csillagok lyukak csupán, s azokon ragyog át a túlvilág örök világossága. Az égboltot 24 órás körmozgatással kerekek forgatják. Az 1957-től induló mestersé­ges holdak fényképezőgépei az űrből néztek vissza a Földre. A holdfelszínre telepített műsze­rek, majd 1969-től - de az elő­készítő kísérletek során is már - az ember személyesen is fent az égen látta a Földgolyót olyan különféle fázisokban ragyogni, ahogy mi innét a Holdat látjuk. A világűrből nézve az égbol­tot, az nem kék, hanem fekete. Kupolának is csak innét lentről látszik. Fentről a Föld sem zöld, hanem kék, a csillagászok „Kék Bolygónak” hívják. Légkörünkön túljutva kide­rül, hogy a Nap legerősebben sárga színű, de a szivárvány tel­jes skáláján sugároz fénysuga­rakat. Persze nemcsak a fény hullámhosszán, hanem az elek- tomágneses sugárzás ennél rö- videbb és hosszabb tartomá­nyában is. Légkörünk atomjain a kék színűek szóródnak legerő­sebben, ezért látjuk az eget ilyen színűnek. Ha a szél estén­ként nyugaton port sodor a ma­gasba, a porszemek a lenyugvó Nap színeiből a vöröst is szét­szórják, ilyen vörös az ég alja. Ha reggel vagy este Napunk a horizont közelében tartózkodik, s a szemközti égbolton felhők vannak, azok víz cseppjei meg­törik a különféle hullámhosszú­ságú fotonokat, megjelenik az égen a szivárvány. A nyugati bíboros ég másnapra időválto­zást jelez, addigra a szél hoz­zánk hozza az esőfelhőket. Az űrhajósok nem látják szépnek az égboltot. Számukra nem félgömb alakú az. Sötét háttér csupán. Nem ragyognak a csillagok, csak pontszerűen ott vannak. Bolygótestvéreink közül egyik sem kék. Például a vastag légkörű Vénusz vagy a Jupiter. A ritka levegővel bíró Mars vö­rösnek látszik, vérre emlékeztet, ezért kapta nevét a hadistenről. Holdunk felszíne sötét, de a Nap fényét - akár a sötét bár­sony is messziről - sárgán veri vissza. A csillagok sem egyforma színűek. Színűk a felszíni hő­mérséklettől függ. A Nap sárga csillag a 6000 fokos felszíni hőmérséklete miatt. A vörös színűek 2000-3000, a fehérek 10-20000 fokos felszíni hőmér­sékletűek. Vannak úgynevezett fekete csillagok is, melyek szemünk számára láthatatlanok, de infravörös távcsövek érzéke­lik őket. A még hidegebbek már csak rádiótávcsövekkel vizs­gálhatók. Nem kék tehát az ég. Mi csak kanosaiul festett egekbe né­zünk. Éjszaka - melynek hossza most már egyre nagyobb - meggyőződhetünk erről. November - a második „em­ber” szeptember után - felhő­ivel már gyakorta el is takarja előlünk az eget. De akad derült nappal és éjszaka is. Ilyenkor nézzünk fel rá, gyönyörködjünk benne! Dr. Tóth A

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents