Új Dunántúli Napló, 1994. december (5. évfolyam, 331-359. szám)

1994-12-13 / 343. szám

6 üj Dunántúli napló Riport 1994. december 13., kedd Roland Az osztálytársak, az iskola közössége gyorsan befogadta Rolandot Fotó: Läufer László-Ilyen nincs - szögezem le magamban. Hihetetlen a törté­net, amit egy feldúlt házaspár ad elő: hetedikes fiuk beállított a gyámügyre, és azt kérte, ve­gyék őt állami gondozásba. Há­rom órával később az almamel- léki kollégiumba vitték. Erről, mint befejezett tényről kaptak értesítést a szülők ... utólag. A kétszintes, kifogástalanul be­rendezett ház, az apa becsületes kézszorítása, a magukra erőlte­tett higgadtság alatti keserűség azt a benyomást kelti, hogy itt hiba történt. Jogilag minden­képpen. És emberileg ...? A küzdő apa Saját szemszögéből világítja meg az eseményeket, de önkri­tikusan fogalmaz:- Sofőr vagyok Pécsett. Es­ténként elég későn érek haza. Feleségem három műszakban dolgozik. A kicsi nem napközis. Szeptembertől, mióta a bátyja Barcson tanul az Erdészeti Szakközépiskolában, a kisebbik egyedül volt otthon többnyire. Ez kétségtelen. Dehát kérdem én, hány gyerek él ilyen körül­mények között? Sok. Az is igaz, hogy másként kezeltük a na- gyobbikat, akinek jó a bizonyít­ványa, mint Rolandot, aki ál­landóan a bukás szélén áll. Nyilván szigorúbban fogtuk, hogy legalább egy szakmát le­gyen képes kitanulni. Nem ta­gadom, megesett, hogy fenéken billentettem, vagy lekevertem neki egy pofont, ha úgy adódott. Melyik családban nem fordul elő ilyesmi? Rögtön a gyá­mügyre szaladni emiatt... Mellesleg fogalmam sincs, honnan vette, hogy ilyen hivatal létezik egyáltalán?! Szeretném, ha megírná az esetünket, ne­hogy más is így járjon. Beleta­postak a családi életünkbe. Ki­vették a kezünkből a srácot. Lovat adtak alá. Mert mondjuk, most bizonyos feltételek mellett visszaadják, de mi lesz, ha egy­szer görbén találok ránézni? Fut megint a gyámügyhöz, és ők védelmükbe veszik?! Az anya szótlan. Hallgatása mögött izzik az indulat. Ki is tör, mihelyt megérintem a kér­déssel: mi a véleménye?- Megtudnám ölni őket - szi­szegi könnyes szemmel. Úgy találom, érdemes körül­járni az ügyet, meghallgatni, hogyan látja a többi szereplő? A gyámügyi előadó Gáspár Györgyné arca elbo­rul:- Mai napig nem vagyok meggyőződve róla, helyes volt-e a lépésem, és nem tudom biztosan, mit kellett volna ten­nem. Ilyen eset még nem for­dult elő a húszéves pályafutá­som alatt. Reggel idetelefonált egy pedagógus ismerősöm lá­nya. Lehet, hogy megkeres majd a szomszédjukban lakó fiú. Bajban van, segítsek neki, ha tudok. Ennyi. Aznap a segé­lyosztás miatt azt sem tudtam, hol áll a fejem. Rengeteg a rá­szoruló és kiverik a balhét, ha a pénzt nem kapják meg időben. Roland a lehető legrosszabbkor érkezett, délben, egyenesen az iskolából. Csodálkoztam is, mit keres itt egy ilyen gondozott, jól öltözött gyerek. Faggattam, de csak annyit sikerült kiszedni be­lőle, hogy őt nem szívelik ott­hon, már aznap este sem akar hazamenni, inkább megszökik, ha nem vesszük őt azonnal ál­lami gondozásba. Arra persze egy percig se gondoltam. Visz- szafordíthatatlan folyamat. Nem vontam be és nem füg­gesztettem fel a szülői felügye­let gyakorlásának jogát sem, de azt láttam, hogy csinálnom kell valamit, mert a gyerek elszánt. Hívtam egy pszichológust, hátha ő többre megy vele. A pszichológus Tóth József még nem egé­szen fejezte be lélektani tanul­mányait. Komoly, jó szándékú fiatalember. Másodállásban a Családsegítő Szolgálatnál dol­gozik. Elismeri:- Lehet, hogy a gyámügyi döntés jórészt az én vélemé­nyem alapján született. Az biz­tos, hogy a gyerek krízishely­zetben volt. Létező valami a szorongás, a félelem akkor is, ha felnőtt szemmel nézve alap­talannak tűnik. Nem tudom, mi az igazság. Nem ismerem a csa­ládot. Ennek a fiúnak a viselke­dése mindenesetre jelzés értékű. Valami zavar van, amit meg kell szűntetni, méghozzá gya­korlott szakember közreműkö­désével, a szülőkkel együtt. Ki­derült, hogy megkülönböztetett a bánásmód a testvérek között, és otthon elégedetlenek a kiseb­bikkel. Hogy mi volt az utolsó csepp a pohárban? Talán az, hogy Roland segített a szom­szédoknak a fa behordásában. Hazahívták vacsorázni és utána már nem engedték vissza, hogy a munkáját befejezze. A szom­szédnéni amolyan mentsvár a gyerek életében. Meghallgatta, vigasztalta. Ha tőle eltiltják, ak­kor már élni sem érdemes. Ki­lépési fantáziái voltak. Házat épít az erdőben és vasgyűjtéssel tartja fenn magát. Egy kiska­masszal az ő lelkiállapotában minden megeshet.-Miből látszott a „krízis- helyzet”?- Reszketett mint a nyárfale­vél és szinte érthetetlenül dado­gott. A döbbent iskola- Nem tűnt fel, hogy Roland beszédhibás?- De igen. Három évvel ez­előtt végeztünk egy szűrést, hogy melyik diák szorul logo­pédiai kezelésre. Roland is köz­tük volt. Az első foglalkozás után azonban azzal küldték vissza, hogy az ő dadogása nem logopédiai, hanem pszichés, eredetű. Erről a szülő értesült - mondja Kolics Pál igazgató. Kudarcként könyveljük el, hogy bajban volt egy gyerek, és az erre utaló jelek csak akkor kerültek felszínre, amikor a bomba robbant.- Hogyan jellemzi tanítvá­nyát az osztályfőnök?-Gyenge adottságú. A mi­nimális követelményeknek is alig képes eleget tenni. Tavaly év végén javítóvizsgára bukott. Különtanárt fogadtak mellé a szülei, így ment át nagynehe- zen. Egyébként kiéhezett a sze- retetre. Csupa közlésvágy. Szinte minden szünetben meg­keresett, hogy elmeséljen va­lami apróságot. A mentsvár a szomszédnéni Kiss Józsefné ugyancsak a Tinódi Iskola alsó tagozatában tanít:- Mióta gyesen van otthon a lányom, sokat beszélgetett a Rolanddal. Neki mondta el a gyerek, hogy szökni készül. Megijedtünk, mi lesz ebből, ha tényleg kiáll a 6-os útra stop­polni és valami kalamajkába keveredik. Ezért tanácsoltuk neki, hogy menjen be inkább a gyámügyre.-Az fel sem merült, hogy er­ről legelőször a szülőkkel kel­lene beszélni?- Gondoltunk, de az az igaz­ság, nem voltunk biztosak benne, jót teszünk-e a gyerek­kel. Véleményem szerint kemé­nyen bántak vele. Meg aztán nem akartuk kitenni magunkat egy esetleges durva elutasítás­nak.- Haragban vannak?- Nem. Dehogy. Nincsen köztünk rossz viszony. Mond­hatnám semmilyen . .. még kö­szönő viszony is alig.- A szülők szerint az utcájuk­ban főként értelmiségiek lak­nak. Ők, a munkáscsalád, ki­lógnak a sorból. Nincsenek be­fogadva.- Én azt hiszem, inkább ők a zárkózottak, a hozzáférhetetle­nek. Abban viszont hibásnak érzem magam, miért nem szól­tam előbb itt az iskolában. Együttes erővel talán elkerül­hettük volna a tragédiát. Ámbár nem hittük komolyan, hogy ez a szelíd, félénk gyerek tényleg be mer menni a gyámügyre. Hogy Roland szelíd és fé­lénk, ez nem egyezik az elkép­zelésemmel. Talpraesett kisfiú­nak tartom, aki nem szeret ta­nulni és egy ügyes húzással ki­vonta magát a szigorú szülői fennhatóság alól. Félénk és da­dog? Ez meglep. Egyre jobban érdekel. Milyen is valójában a főszereplő? Vagány kis kópé, aki képes ennyi felnőttet az or­ránál fogva vezetni, vagy a da­dogás, a menekülés valóban fi­gyelemreméltó lelki bántódást jelez. A kollégium Almamelléken a környékbeli falvakból gyűlt össze a hétközi diákotthon tizennyolc lakója. A délutáni tanulás után éppen er­dei sétához öltöznek át a hálóte­remben. Fesztelenek, játékosak. Eszükben sincs, hogy ledermed­jenek, amikor az igazgatóval, Szubotics Miklóssal belépünk. Próbálom kitalálni, melyik az én emberem a fiúk közül! Ez a hamiskás szemű? Az a virgonc? Vagy ez a kis komoly? Esetleg az a kedves bámész ... Bárme­lyikre inkább tippelnék, mint arra az értelmes arcú, ártatlan szemű kisfiúra, akiről kizárt do­log feltételezni, hogy bajkeverő. Vállára teszem a kezem, mi­közben átballagunk az irodába. Nem húzódik el, sőt - törlesz- kedés nélkül ugyan -, de csök­kenti a távolságot kettőnk kö­zött. Tapogatózó megjegyzéssel kezdem a beszélgetést:- Hallom, milyen hőstettet hajtottál végre?! Kutatva néz fel, nem tréfá­lok-e, de nem fűz hozzá sem­mit. Nem vádol, nem panaszko­dik, ahogy várom. Gyerünk di- rektben:- Miért csináltad?- Erről nem szeretnék be­szélni - állja a pillantásomat. Nem megátalkodott, csak ko­molyan eltökélten. Visszavonu­lok. Befuccsoltam. Jöhet az ér- tetlen felnőttek szokványos kérdése:- Mi leszel, ha nagy leszel?- Apukám azt mondta, le­gyek ács, mert jó szakma és le­het vele keresni.- Ezt az apukád mondta. De te .. .- Én is az akarok lenni - vág közbe sietősen - szeretek fa­ragni.-Van egy barkácskészleted. Elhoztad ide is. Ugye? - veti közbe bátorítóan az igazgató. Roland arcán felfénylik az első mosoly.- Ajándékba kaptad? - csúsz­tatnám családi területre a témát.- A saját pénzemből vettem. Otthon mindig kaptam pénzt, ha kértem. Nem költöttem el az egészet, félreraktam és keres­tem is hozzá vasgyűjtéssel, pa­pírgyűjtéssel.-Jártad a házakat és minden­hova becsöngettél?- Dehogy. Csak ahol ismerő­sök laknak. A mi utcánkban mindenki ismerős - mosolyodik el másodszor a gondterhelt ar­cocskája.- Szoktál segíteni otthon?-Ami rám volt bízva, azt megcsináltam. A testvérem mindig azt akarta, hogy dolgoz­zak helyette is. Ami őrá van bízva, azt csinálja meg ő. Nem igaz? - szemében kis ellenséges fény villan. A sértett igazságér­zet. Hogy reggelenként ő ment a boltba, megetette a csirkéket és vizet adott a kutyának, azt nem nehezményezi. Egyre ol- dottabban mesél, szalonnasütés­ről a társaival, meg, hogy hol lá­tott őzet, mert az őzek nappal is kijönnek, ha nem tudnám. A kezdeti feszültség dadogása el­simul, kibontakozik az igazgató jó indulatú tekintetének mele­gében. Cinkosan összenevet­nek, amikor megkérdezem, vannak-e már barátai a kollégi­umban is.- Vannak.- Jó neked itt?-Jó.- Voltál már otthon az­óta ...?- Voltam. Most otthon is jobb. Végkifejlet-Nincs más dolga a szülők­nek, mint péntek estétől hétfő reggelig szeretni, dédelgetni a gyereket - foglalja össze négy- szemközt az igazgató, miért je­lenhet Roland esetében megol­dást a kollégium. Saját tapaszta­latból beszél. Tízévesen Ibafán kezdte a diákotthoni életet, ami Pécsett a gimnáziumban és a fő­iskolán folytatódott, összesen tizenkét évig.- Állandó a felügyelet, szak­értő segítséget kap, ha elakad a tanulásban. Különválasztódik a szeretet, meg a fegyelmezési kényszer, amit a szülői felelős­ségtudat ró az apára és az anyára egy rosszul tanuló srác esetében. Az ilyesmi könnyen okozhat félreértést, különösen, ha nem az igyekezet hiányzik, hanem esetleg a képesség. Elképzel­hető, hogy Roland például dis- lexiás. Hiába értelmes, megje­gyez mindent, amit hall, de ab­ból, amit olvas csak nagyon ke­veset képes felfogni. Ha ez bei­gazolódik, mindjárt más a hely­zet. Különleges bánásmódot igényel. Utána nézünk. Az igazgató, aki kollégiumi nevelő is egyben, megnyugtató egyéniség. Roland szemmel láthatóan biztonságban érzi ma­gát mellette. A kislétszámú osz­tályokban jut idő egyéni foglal­kozásra is. Elevenek az itteni gyerekek, de viselkedésükben nyoma sincs a nagy iskolák fo­lyosóin tapasztalható szertelen vadságnak. Lassan elcsitulnak az indulatok. A lélektan útvesztőiben járat­lan szülők javát akarják gyere­küknek. Némi felvilágosítás elég hozzá, hogy megértsék; pedagógiai szempontból jobban szolgálja Roland érdekeit, ha Almamelléken marad. Kollégi-, umban, mint a bátyja. Az ő szemében most ez az egyelőség egyik jele. Tépelődöm: nem lehetett volna ugyanezt másként? Ke­vésbé fájdalmasan? Talán ha három évvel ezelőtt komolyab­ban veszik azt a dadogást, ha az osztályfőnök nemcsak meg­hallgat, hanem kérdez is, ha az önkormányzatnál nem szorít éppen a munkaidő vége, ha szomszédnéni jobban bízik a szülőkben . . . merthát min­denki nevelt. De ki figyelt oda? És vajon mindig ilyen jól vég­ződik-e? Rezes Zsuzsa Meghívó egy rendkívüli utazásra Évadnyitó premier a MALEV-nél! 1995. január 9-től március 15-ig tart a MALÉV kedvezményes akciója. Bizonyos feltételekkel Ön szenzációs áron vásárolhat ebben az időszakban repülőjegyeket 29 városba. Például Prága mindössze 15 ezer, Zürich 20 ezer, Amszterdam 25 ezer forintért lesz elérhető. Karácsonyi ajándék a MALÉV-től! 1994. december 1. és 20. között az akcióhoz repü­lőjegy-utalványok vehetők, tovább csökkentve az engedményes árat 3000 Ft-tal. Az utalvány kará­csonyi ajándéknak is kitűnő, amellyel önmagát vagy szeretteit meglepheti. Részletes tájékoztató anyagot kap, ha felkeres bennünket. I Személyesen: Várják Önt a MALÉV jegyirodák és az utazási irodák. ■ Telefonon: MALÉV telefonos értékesítés: 267-4333. I Hangpostán: 266-6044 (Mondja be a jeligét: „MALÉV PREMIER”, és adja meg nevét, pontos címét!) ■ Telefaxon: 117-1971 (Hivatkozzon a MALÉV PREMIER ajánlatra, és írja meg nevét, pontos címét!) I Levélben: Amennyiben kitölti az alábbi kupont, és postázza a megadott címre. Igen, érdekel a MALÉV premier. Kérem, küldjenek részletes tájékoztatót! Név:_________________________________________________________________________________________________ Cím: Kérjük, nyomtatott nagy betűkkel töltse ki a kupont, és küldje a következő címre: MALÉV Rt. Budapest, 3. Pf.: 225. yUMUS^Hunga rian Airlines^ A i

Next

/
Thumbnails
Contents