Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)
1994-11-29 / 329. szám
1994. november 29., kedd Kistermelők üj Dunántúlt napló 11 A késői laskagomba A késői laskagomba (Pleuro- tus osztreatus) spontán előfordulása gyakori döntött, kivágott fákon, ágakon. Faanyagon, fűrészporon - igényei szerint szolgáltatva a hőmérsékletet és nedvességet - mesterségesen is termeszthető (erről a 40. számban írtunk). Fő gazdanövénye a fűz, a nyár, a tölgy, a bükk, az akác, de előfordul egyéb lombos fán és fenyőféléken is. Gyümölcsfáink közül leggyakrabban a dión, ritkábban az almán mutattuk ki a késői laskagomba előfordulását. Mint sebparazita, a fatestig hatoló repedéseken, metszéshelyeken, ágcsonkokon keresztül az élő fát is megtámadja. A sejtfalat bontja, de a cellulóz épségben marad, ezért geszt világossárga revesedését okozza. A termőtestek azonban csak az ágak letörésekor, vagy a fa kivágásakor a metszlapon, betűfelületen, visszamaradt tüskökön fejlődnek késő ősszel - az első éjszakai fagyok után - és enyhe télen. A késői laskagomba rövid, 1-5 cm-es vastag, közös tőből kiinduló, sima, fehér tönkön féloldalasán elhelyezkedő, vastaghúsú, sötétszürke kékesz- szürke színű, szélén begöngyölt, nyelv alakú, ehető termőtestű kalapos gomba. Mélyen lefutó fehér lemezei mindig a föld felé néznek. A termőtestek egymás mellett nagy tömegben csoportosan helyezkednek el. Egy csoportban kicsi (5 cm széles) és nagy (25-35 cm széles) termőtestméreten belül minden nagyság megtalálható. Meghatározását, gombaszakértő segítségét kérve, vagy gombaismerői tanfolyamon érdemes megtanulni, mert nagy mennyiségben terem és sokféleképpen elkészíthető, kiadós, ízletes gomba. (Kertészet és Szőlészet) A rozmaringról A rozmaring hozzákapcsolt jelképrendszernek köszönhetően kivételes helyet foglal el a gyógy- és fűszernövények között. Már az ókori emberek ismerték, emlékezőképesség javító hatásáért vált köztiszteletűvé, ily módon lett a szerelmesek hűségének és a barátság jelképe. Mutatós bokra cserépben nevelve, vagy kertünk védett, napos szegélyébe ültetve, egész évben díszít. Frissen szedett vagy szárított hajtásai és levelei gyógynövényként és a konyhában fűszerként sokféleképpen felhasználhatók. A lemorzsolt levelek vadételek, szárnyas- és báránysültek, gombaételek, mártások és töltelékek elengedhetetlen ízesítője. A növényi ételek közül íze jól harmonizál a tojásgyümölcsökkel, a burgonyával és cukkinival. A facsemeték gyökérvédelme A facsemeték gyökérzetét már a vásárlásnál, de legkésőbb az ültetésnél alaposan vizsgáljuk meg. A fás növények többségét ugyanis a gyökereken keresztül támadja meg két talajlakó kórokozó, az agrobaktéri- umos gyökérgolyva és a fehér- pelyhes gyökérpenész. A növényekkel terjeszthetjük a fertőzést. Miután egyik kórokozó ellen sincs hatásos vegyszeres védekezési lehetőség, legjobb a megelőzés, azaz ismerjük meg a fertőzés tüneteit, és semmiképpen se telepítsünk el beteg növényeket. Az agrobaktériumos gyökérgolyva eleinte pörsenész- szerű, világos kidudorodásokat okoz, amelyek egyre nőnek, megbámulnák, felületük rücskös, karfiolszerű lesz. A fertőzött gyökerekben nem fejlődnek megfelelően a szállító edénynyalábok, így a gyökér nem tudja ellátni a víz és a tápanyagok szállítását. A golyvás növények fejlődése ezért lelassul, megáll, erős fertőzés esetén a növény el is pusztulhat. A fehérpelyhes gyökérpenész, amint a neve is mutatja, a gyökereken fehér bevonatot képez. Az elhalt kéregben hosszirányban futó vastagfalú fehér szálakat láthatunk, amelyek vastag kötelékké egyesülnek, majd elágaznak, és belőlük nő ki a gyökér felszínére törő pelyhes micélium. A gomba többi fejlődési alakja a már elpusztult gyökérrészeken alakul ki. A fehérpelyhes gyökérpenész állandó nedvesség mellett fejlődik, és fertőz folyamatosan. Ha valahova azonban behurcolják, és fejlődéséhez kedvező feltételeket talál, ott a növények sínylődésével, majd teljes pusztulásával kell számolni. (Kertészet és Szőlészet) Kistermelők oldalainkkal legközelebb december 13-án jelentkezünk Egy környékbeli borosgazda oportó borának kénmeghatározása a BOR-ÁSZ Patikában Fotó: Tóth László Ha barna, záptojásszagú, opálos a bor . .. Laboratóriumi vizsgálat és szaktanácsadás A napokban felkereste szövetségünket (Kertészek és Kertbarátok Megyei Szövetsége) Peresztegi László, a villányi BOR-ÁSZ Patika vezetője, illetve tulajdonosa, hogy a borkezeléssel kapcsolatos szaktanácsát a borosgazdák között tegyük között közkinccsé. Az utóbbi időben ugyanis rendkívüli módon megszaporodott a borhibák és bőrbetegségek kezelésével, gyógyításával kapcsolatos szaktanács kérés. Kétségbeesett szőlősgazdák keresik fel nap mint nap kérdéseikkel: mit tegyenek a barna, záptojásszagú, opálos boraikkal, hogy azok élvezhetővé váljanak. Szaktanácsának lényegét a következőkben foglaljuk össze. Az első fejtés Az első fejtésig terjedő, újborral kapcsolatos teendőket fölösleges ismertetni, mivel a fejtés ideje lassan már a vége felé jár. Sajnos, több szőlősgazda elkésett az első fejtéssel. Nem tartotta szem előtt azt a fontos borkezelési szabályt, hogy a túl kései fejtés mindig nagyobb hibát okoz, mint a korai. Mindenesetre, aki még nem végezte el a fejtést, azt sürgősen végezze el. Az újbor fejlődését, minőségének alakulását ugyanis alapvetően meghatározza az időben és szakszerűen végrehajtott első fejtés. Az első fejtés még nem „tisztító” művelet. Fő célja a sűrű seprőről időben eltávolítani a bort. Megjegyzendő azonban, hogy a bor és annak seprője kölcsönhatásban vannak egymással. Az élesztők sejtjei sok illat- és zamatanyagot tartalmaznak. Az enzimek (Treolin) ezek kioldását és tisztulását is segítik. A kapcsolat a bor minőségére lehet előnyös - egészséges évjáratban -, de hátrányos is, mint pl. az idei évben, ami- koris sok rothadt, penészes bogyó került a darálóba, illetve a présbe. De még az egészséges seprő is lassan megbomlik és már veszélyessé válik, a bor seprőízű lesz. A bor kesernyés íze és megfelelő savtartalma (ízleléssel ez érzékelhető) a fejtés szükségességét jelzi. Töréspróba Az első fejtést előzze meg az úgynevezett „töréspróba”. A törésre hajlamos bor a hordóban tiszta, mert a levegő hatásától a széndioxid megóvja. A káros hatás csak akkor jelentkezik, amikor a bor a levegővel érintkezik. Ezért egy színtelen, (fehér) palackot félig töltünk borral és azt egy-két napig szoba- hőmérsékleten tartjuk. Ha a bor érzékeny a levegő oxigénjére, úgy ezalatt az idő alatt „megtörik”. A felületen először sárgásbarna lesz, ez a szín mindig lejjebb teljed, majd erősebben bámul, végül egészen csokolá- débama, vagy paradicsomhoz hasonló piros lesz. Az ilyen bort sürgősen fejteni kell, bár a hordóban még semmiféle elváltozás nem észlelhető. A fogadó hordót öblítsük ki és 100 literenként fél szál kénlapot égessünk el benne. A fejtendő borba - 100 literenként fehérbor esetén 2-4 dg, vörösbor esetén pedig 1-2 dg - borként adagolunk. A kénezés mértéke mindig a palackban lévő minta elszíneződésétől függ. A ként pár liter borban feloldjuk, a fogadó hordóba öntjük és erre fejtjük a bort. A bamatörésre hajlamos borokat félig zártan fejtjük. Jó tudni, hogy az idén a fehérborok különösen „kénfa- lóak” és fokozottan hajlamosak a bamatörésre. A fogadó hordót annyira töltsük - és tartsuk - tele, hogy az aknanyílásba helyezett dugó vége a borba éljen. Stabilizáló kezelés A stabilitás-biztosítás azt jelenti, hogy kíméletesen eltávolítjuk a borból a zavarosodást és az ízbeni elváltozást okozó anyagokat. A borban lévő fe- héije a hosszabb tárolási idő alatt - pl. palackozás esetén -, illetve meleg hatására kicsapódik és zavarosodást idéz elő. A kicsapódást bentonit kezeléssel el lehet kerülni. AKTÍV BENTONIT 75-150 gr/100 liter, vagy Na-Calit 50-100 gr/100 liter adagolási mennyiséggel elérhető bizonyos fehérjék és egyéb cserző- és zavarosító anyagok lekötése még alacsony savtartalmú borok esetén is. Élesre derítés Az élesre derítés, hogy tükrös, fényes bort kapjunk, KOVASAV SOL-lal és zselatin - esetleg csersav - együttes kezelésével érhetjük el. Ä gyakorlati tapasztalat szerint az arány 5:1 Kiár Sol Super/Erbigél. Másik alkalmazási lehetőség 1:1 arány Klar Sol Super/Gelita Klar. Minőségjavítás A hibás borok szín-, szag- és ízjavítása speciális borkezelő anyagokkal történik. Ilyen pl. az aktív szén, a Granucol, a Gerbi- nol Super, amelyek alkalmazásával a kellemetlen szagok eltüntethetők és az íz javítható, lekerekíthető, a bor élvezhető lesz. A hibás borok kezelésével kapcsolatban elsődleges jó tanács, hogy a kezelésével, javításával kapcsolatban forduljunk szakemberhez, illetve laboratóriumhoz. A Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet Dunántúli Központja (Pécs, Móra F. u. 4.), továbbá a Pannonvin Rt. (Pécs, Szt. István tér 12.) és Peresztegi László (Villány, Oportó u. 21.) mérsékelt díjtérítés ellenében vállalnak laboratóriumi vizsgálatot és szaktanácsadást. Szövetségünk borászati szaktanára, Solti László, aki ugyancsak vállal minden borászati problémával kapcsolatos kérdésben szak- tanácsadást és a saját laboratóriumában vizsgálatot is végez. Az említett; illetve a szaktanács alapján beszerzendő borászati anyagok, kémiai szerek Pécsett, a Kertész Centrumban (a felüljáró alatt) beszerezhetők. Fontos, hogy a laboratórium szaktanácsát, illetve a kémiai szereken feltüntetett használati utasítást maradéktalanul tartsuk be. Ez nagyban elősegíti a hibás borok megjavítását, újra élvezhetővé tételét. Megjegyzendő azonban, hogy az említett vizsgálatok nem helyettesítik az Országos Borminősítő Intézet (OBI) vizsgálatát. Dr. Tamcsu József Gyümölcstermesztés - korszerűen Használjunk ültetőlécet! A telepítendő gyümölcsösünk kitűzésekor a mérőszalag segítségével minden egyes fa helyét kis jelzőbottal, cövekkel jelöltük ki. Ahhoz, hogy a fa pontosan arra a kijelölt helyre kerüljön, használjuk az ültetőlécet, amely roppant egyszerűen, otthon saját magunk által elkészíthető segédeszköz. Egy 2 m hosszú, lehetőleg 8- 10 cm széles és kb. 2,5-3 cm vastag léc közepén félkör alakú bevágást készítünk, a két végén - a végek közepén - lehet ék alakú is. Ültetés előtt - a sor irányába haladva, de arra merőlegesen - a lécet a földre fektetjük úgy hogy a fa helyét jelző cövek a léc közepén lévő félkör alakú bevágáshoz illeszkedjék. Ezután a léc két végén lévő bevágáshoz is egy-egy jelzőbotot szúrunk le, ahogy azt az 1. sz. ábra mutatja. Az ültetőlécet elvéve a fa helyét jelző cöveket kihúzzuk a földből, kiássuk a szükséges méretű gödröt, ügyelve, hogy a talajt ne arra az oldalra kupacoljuk, ahova az ültetőléc két végét jelző cöveket szúrtuk le, mert ez akadályozná a léc használatát. A gödör kiásása után - 2. sz. ábránk - a gödör fölé visszarakjuk az ültetőlécet a két végét jelző cövekhez illesztve. így a léc közepén lévő félkör alakú alakú bevágáshoz illeszthetjük a gyömölcsfa-oltványunkat, majd teljesen feltöltve betaposva az ültetést elvégezzük, a 3. sz. ábrán látható módon. Az ültetőlécet használva teljesen biztosak lehetünk abban, hogy a fa pontosan azon a helyen lesz, ahová kijelöltük, egyenesek lesznek a sorok és azonosak lesznek a sor és tőtávolságok is, az ültetvény mindkét irányból szabályos lesz. Buzássy Lajos » t á 4
