Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)

1994-11-27 / 327. szám

A kormányt most már ők forgatják Remek őszt zárt a labdarúgó NB Ill-ban a Rákóczi-Kaposcukor Másfél évvel ezelőtt mondott búcsút a második vonalnak a Rákóczi labdarúgó-csapata. Bár azonnal zászlajukra tűzték a visszajutás jelszavát, mindez tavaly vágyálom maradt és meg kellett elégedni a harmadik hellyel. Kaposváron azonban nem mondtak le a feljutásról. Újfent csak azzal indították út­nak a menetközben nevében módosult együttest, hogy sze­rezze meg az NB Il-es jogot. A részeredmény ismert: a Rákó­czi-Kaposcukor a labdarúgó NB III. Dráva csoportjának élén zárta az őszt. Szereplésére or­szágszerte felfigyeltek, hiszen az egész hazai NB-s mezőny egyetlen veretlenjeként várhatja a tavaszi folytatást. Időközben alaposan átszer­veződött az együttes. A múlt ta­vaszi NB Il-es gárdából valóban csak hírmondók maradtak. Most valóban nagyobb figye­lemmel fordultak a saját nevelé- sűek felé. Alighanem abban is az elsők között vannak, hogy a 18-as keretének 10 tagja náluk ismerkedett meg a labdarúgás­sal. Közismert a Csepellel kö­tött „házasságuk” is. A csepe­liek fiókcsapatuknak tekinti a Rákóczit és jelenleg négy lab­darúgójuk - a három Szabó és Szintai - játszik somogyi szí­nekben. Az átlagéletkor sem magas, a rendszeresen szóhoz jutók közül mindössze ketten vannak túl a 26-on, így hát egy­ben a jövő csapatának is tekint­hetjük a jelenlegit. Ez az együttes mindössze két igazán értékmérő: a zöld-fehé­rek valamennyi rangadón ellen­felük fölé kerekedtek. Legyőz­ték a DD Gáz SC-t, a Komlót, a Marcalit és a Sellyét, ez pedig már nem lehet a véletlen műve. aknak nincsenek „sztáijátéko- sai”, bár Szabó András szemé­lyében NB I-es rutinnal rendel­kező labdarúgó irányítja azt a csapatot, amely mind támadás­ban, mind védekezésben figye­lemre méltót produkált. Az MTK után a Rákóczi kapta az NB-s mezőny legkevesebb gól­ját (6) és az Eger után támadói találtak legtöbbször a kapuba (42). Jelenleg hatpontos előny­nyel vezetik a listát, s bár a há­rompontos rendszerben ez nem tűnik tetemesnek, sokan mári biztos feljutónak tekintik a ka­posváriakat. Ettől függetlenül nagyon ne­héz tavasz vár még a Rákóczira. Most majd méginkább rájuk feni fogát a mezőny, és azt se feledjük, hogy két legnagyobb riválisával - DD Gáz, Komló - azok otthonában találkozik. Mi táplálhatja mégis a hitet? Többek között az is, hogy az említett hajrában három kulcsjá­tékosa nélkül diadalmaskodott a csapat. Az egész ősszel sérült ukrán Csemijenko mellett Neu­bauer és Mező sem volt harcké­pes a rangadókon. Az ő csata­sorba állásukkal szilárdabbá vá­lik az együttes, és a hírek szerint további erősítés is napirenden van. Kaposváron határozott el­várás az NB II. és ez a csapat most már a saját kezében tartja a sorsát. Támadásban a Rákóczi-Kaposcukor a DD Gáz SC elleni meccsen pontot adott le az ősz folyamán, Horváth Lajos edzőnek és segí­s külön érdekesség, hogy mind- tőinek sikerült egy olyan kettőt alsóháziaknak. Letenyén együttest összekovácsolniuk, és idehaza a lelleiek ellen nem amelyik éppen az ősz második sikerült csak a győzniük. Ami felére érett eggyé. A kaposvári­Dravecz visszautasítja a vádakat A szerdán lezajlott Ma­gyar Kupa labdarúgó-mér­kőzést Dravecz Tibor sérül­ten vezette az összecsapást. A játékvezető a PMSC játékosainak egy piros és öt sárga-, míg az ellenfél haj­dúnánásiaknak mindössze egy sárga lapot osztott ki. Sokak véleménye szerint nem először bánt elfogultan pécsi csapattal.- Visszautasítom az ilyen irányú feltételezéseket. An­nál is inkább, mivel nagyon szép emlékek fűznek Pécs­hez. Annak idején három évig futballoztam itt Ga­rami Józsi bácsi keze alatt, tehát semmi okom nincs rá, hogy volt egyesületemet bármilyen ítélettel is sújt­sam. Mindig is a szabá­lyokhoz tartom magam, sajnálom ha ezt mások nem így látják. A sérülésemről annyit, hogy a sáros, mély talajú pályán a 15. percben egy fordulásnál leragadt a lábam, meghúzódtam, így kénytelen voltam bicegve levezetni a találkozó hátra­lévő részét. Lódi R. Egy szekszárdi edzőváltás hátteréről „A klub vezetői nem teljesítették a szóbeli ígéreteiket” Az idei szezon kezdetén új tréner kezdte meg a munkát a KSC Szekszárd „A”-csoportos női kosárlabda csapatának élén. A bajai illetőségű Kovács József a férfi együttesével korábban már Magyar Kupa győzelmet, bajnoki ezüst-, illetve bronzér­met is szerzett, nőkkel viszont pályafutása során még nem dol­gozott. Júliusi bemutatkozó nyi­latkozatában a következőket mondta: „Nagy kihívás szá­momra ez a munka, remélem si­kerül helytállnom. ” Nos, az el­múlt hetek történései sajnos mást mutatnak. A 13 forduló­ban elszenvedett 9 vereség után Kovács neve már nem kötődik a KSC-hez, helyén az elmúlt for­dulókban már Murvai Árpád ült.- Saját elhatározásából bon­tott szerződést, esetleg valaki, vagy valakik kényszerítették erre a lépésre?- A hivatalos kommüniké­ben az áll, hogy én kértem a felmentésemet. Ez nem teljesen igaz, inkább a klub vezetőinek magatartása hozta ki belőlem ezt a döntést, ugyanis nem telje­sítették szóbeli ígéreteiket. A júliusi szerződéskötéskor kér­tem, hogy mivel Baján lakom, és a munkahelyemen is helyt kell állnom, alkalmazzanak egy szakembert, aki a_ délelőtti edzéseket irányítja. Én ugyanis csak az esti közös gyakorláso­kat tudtam levezényelni. Emel­lett ígéretet kaptam, hogy egy külföldi, ponterős centerrel „izmosítják meg” a csapatot. Nos, ezek közül a feltételek kö­zül semmit sem teljesítettek, a lányok délelőttönként egyedül végezték a munkát, centert sem igazoltunk, ezért törvényszerű volt a kudarcsorozat.- Olyan hangokat is lehetett hallani, hogy az utolsó mérkő­zéseken a csapat játékosai már kifejezetten ön ellen játszottak.- Én ebből nem éreztem semmit. És ha így is volt, kér­dezem én, az elmúlt fordulóban elszenvedett vereség - amikor már nem én ültem a kispadon - az is ellenem irányult?- A tavalyi bajnokság sport- szerűségi versenyét a KSC szur­kológárdája nyerte. Ez a közön­ség a Zala Volán elleni össze­csapáson egyszerűen kifütyülte kedvenceit. Ez közrejátszott ab­ban, hogy felállt a kispadról?- Tény, hogy nem esett jól, de a szurkoló már csak ilyen. Ha nyer a csapat, a játékosok az „istenek”, ha viszont rossz já­tékkal kikapunk, a pokolban érezhetjük magunkat. Ez a kö­rülmény nem játszott szerepet a szerződésem felbontásában.- Elhibázott lépésnek tartja, hogy júliusban szerződést kötött a szekszárdiakkal? Egyáltalán, milyen kapcsolatban marad a kosárlabdázással ?- Erre nem tudok egyér­telmű választ adni, hiszen mint mondtam, nem voltak adottak a feltételek, más körülményekre számítottam. Szerettünk volna - a játékosokkal együtt - valamit létrehozni, valamit alkotni, saj­nos ez nem sikerült. Abban azt hiszem egyetértünk, hogy egy ütőképes csapat nem öt, vagy hat emberből áll. Nálunk ez volt a helyzet, ezért nagy felelősség nyomta egy-egy játékos vállát, ami természetszerűleg fizi­kai-idegi fáradsághoz vezetett. Belátható időn belül biztosan nem vállalok munkát a sport­ágban, élem a civil emberek kissé nyugodtabb életét. Lódi Renáta Baranyai újabb 5 évet kapott Tisztújító közgyűlés a kanizsai olajosoknál A Nagykanizsai Olajbányász SE küldöttközgyűlését az elő­készítők nagyszerűen szervez­ték meg, mert megemlékeztek az időközben elhunyt sport- és szakági vezetőkről, köztük Ko­vács Károlyról, a MÓL Rt Nagykanizsai Bányászati Üzem osztályvezetőjéről, az SE alel- nökéről, aki a közgyűlést meg­előző napokban, 50 éves korban elhunyt. Baranyai István, az SE ügy­vezető einöke, a Magyar Spor­tért a napokban kitüntetett sportvezető adott számot az el­múlt kétéves munkáról. Részle­tesen foglalkozott az elnökségi munkával, a gazdálkodással és a működő négy szakosztály (at­létika, női kézilabda, labdarú­gás, tenisz) tevékenységével, az elért eredményekkel és gondokkal is. Kiemelkedőnek értékelte a labdarúgók szerepét, a kanizsai csodát, hiszen 44 évi szünet után az Olajbányász ismét meg­jelent az élvonalban. Dicsérte az OB I. alsó ágán bronzérmes női teniszezőket, a korosztályos válogatottakat, dobogós ver­senyzőket és előrelépést remélt az NB I. B-s női kézilabdás lá­nyoktól. A beszámoló széles teret szentelt az egyesületet segítő szponzoroknak, támogatóknak, köztük az önkormányzatnak, a bázisszerveknek (DKG-EAST, Sörgyár, Kögáz), de nem hall­gatták el, hogy az NB I-es csa­pat semmi támogatást sem ka­pott a MÓL Rt vezetésétől, ami felettébb furcsa. Dicsérték a si­kerek kovácsait, a jól működő és sokat dolgozó szakosz­tály-elnökségi vezetőket-tago­kat, a fáradhatatlanul dolgozó társadalmi aktivistákat. Ugyanakkor nem hallgatták el a problémákat sem, amelyek főként az anyagiakra vezethető vissza ez év nyaráig. Elmarad­tak a szükséges felújítások, javí­tani kell a munkamegosztást, fokozni az utánpótlásnevelést, a személyi feltételeket. A beszámolót, majd az alap­szabály-tervezetet a küldöttek egyhangúlag elfogadták, majd megválasztották a 11 tagú el­nökséget és a 3 fős számvizs­gáló bizottságot. Ez utóbbinak elnöke lett Markó László (az önkormányzat képviseletében), majd az SE elnöksége zárt ülé­sen egyhangúlag Baranyai Ist­vánt választotta meg az SE el­nökének, aki 5 éves időtartamra kapott megbízatást. Balogh Antal R. Baggio túl a 200-on Roberto Baggio, az olasz Ju­ventus futballistája pályafutása 200. és 201. gólját lőtte. Az emlí­tett statisztika azon góljait rögzíti, melyeket válogatott 90 percek so­rán, illetve nemzetközi klub- kupa-csatákon szerzett. A csütörtök esti bécsi UEFA Kupa-mérkőzésen kétszer is be­vette Knaller hálóját. Az osztrák fővárosban az Admira Wacker (itt játszik Klausz László) védelme nem nagyon tudta semlegesíteni a „pónifarokhoz” hasonló copfot viselő itáliai ászt, aki a 16. és 42. percben késztette megadásra Knallert. Ezzel lett 3-0, ezután csak szépítésre futotta az Admira erejéből.- A nyolcaddöntőn már az első 90 perc döntött; továbbjutunk - nyilatkozta Roberto Baggio a ju­bileum alkalmából. - Ami a 200. gólomat illeti: örülünk neki, de megmondom őszintén, pontosan ugyanolyan érzés, mint a koráb­biak közül bármelyik. LELÁTÓ Téli edzőcserék A vasárnap délutáni Vasas - BVSC összecsapással befeje­ződik az őszi idény a labda­rúgó NB I-ben és elkezdődhet a téli „költözés”. A költözés tűnik ugyanis a legjobb kifeje­zésnek arra a mozgásra, amely a téli bajnoki szünetben vár­ható. Valószínűleg abból, ami­ről már hetek óta beszélnek, a közeli napokban valóság lesz. Sokan bármiben lefogadnák, hogy legalább négy csapatnál edzőcsere várható. A jól érte­sültek szerint feláll a kispadról a Vasasnál Tóth Bálint, a Cse­pelnél Varga István, az ETO-nál Verebes József és a Kispestnél Dimitrije Davido- vics. Vannak, akik már azt is tudják, hogy Tóth Bálintot Glázer Róbert váltja fel, míg Davidovics helyére Komora Imre ajelölt. Igaz, a Kispestnél más nevet is emlegetnek. Az utóbbi időben gyengél­kedett a kispesti csapat, a szurkolók elégedetlenek és a •vezetés úgy érzi, hogy lépni kell. Gondot okoz az is, hogy a klub' legerősebb szponzora a belga Louis de Vries januártól távozni készül. Ez azt jelen­tené, hogy a Kispest anyagi helyzete jelentősen megrom- lana. Titokban abban bíznak, hogy a közelmúltban megvá­lasztott új elnök, Rácz Gábor betartja ígéretét, és szerez pénzt. Ha ez így lesz, akkor nem jelent súlyos vérvesztesé­get a belga szponzor távozása. De ki tudja, sikerül-e ígéretét beváltania Rácz Gábornak. A belga szponzor esetleges leköszönése megerősítené azt a hírt, hogy nincs szükség Da­vidovics edzőre, hiszen a mes­tert de Vries ajánlotta a Kis­pestnek. A klub vezetésének régi tagjai szívesen látnák Da­vidovics helyén egykori sike­redzőjüket, Komora Imrét. Komora nem titkolja, hogy örömmel visszatérne és az is elképzelhető, hogy vinné ma­gával a jelenleg külföldön ját­szó vejét, Détári Lajost. Hal­lani Kozma Mihály ról is, aki most a szakosztály igazgatója. Kozma edzőként eddig csak az utánpótlásnál dolgozott és állí­tólag szívesen kipróbálná mire képes felnőtt csapatnál. Beszé­lik azt is, hogy Komora esetleg menedzserként dolgozna és csupán tanácsaival segítené Kozmát. Ebben a felállásban is Kozma felelne a szakmai munkáért. Az sem kizárt, hogy a vezetésben tevékenykedő egykori szövetségi kapitány, Bálint László lép elő edzőnek. Róla azonban tudni kell, hogy szoros kapcsolat fűzi a belga szponzorhoz, így az ő jövője nagyban függ de Vries úrtól. Visszatérve a többi edzőcse­rére készülő csapathoz, a Cse­pelről annyit, hogy ott még nincs igazi jelölt. Győrben vi­szont az a hír járja, hogy Han- nich Péter ugrásra kész. A kérdés itt az, hogy hova megy Verebes, ha az ÉTO valóban szerződést bont vele a téli szü­netben. Sokáig azt beszélték, hogy a Stadler FC együttesét veszi át, de az utóbbi időben Stadler József elégedett a sze­zon közben beugrott edzővel, Sándor Istvánnal és már le­mondott korábbi elképzelésé­ről, mely szerint Verebes nála dolgozna. Az edzőcserék után nézzünk néhány átigazolási pletykát. Az ősszel kitünően szereplő Újpest mindenképpen szeretne szerződtetni egy kapust a téli szünetben, mivel Praj menet­rendszerűen kapja a potyagó- lókat. A hírek szerint Garami József már többször is meg­nézte a Dunaferr kapusát, Bi­tót. A dunaújvárosi kapus után más klubok is érdeklődnek, de nagy a valószínűsége annak, hogy a lila-fehérek lesznek a befutók. Újpestről szivárgott ki az a hír is, hogy szívesen látnák viszont egykori gólerős csatárukat, Eszenyit, akit belga klubja kölcsönadna. Ha való­ban visszatérne Eszenyi, iga­zolnának egy jó kapust és Wu- kovics meggyógyul, akkor az Újpest továbbra is versenyben marad a bajnoki címért. Népszerű a kispályás foci Villanyfényes mérkőzések Dombóvárott Ha valaki nyomban felkapná a fejét a fenti címre, gyorsan ki kell ábrándítanom, hiszen Dom­bóváron a nagypályás foci is haldoklik. Sokan emlékeznek arra, hogy a 80-as években né­gyezren állták körbe a Dombó­vári Vasút csodálatos létesítmé­nyét egy-egy NB Il-es bajnokin. Ma már a klubnak labdarúgó szakosztálya sincs, a Dombóvári FC pedig úgy, ahogy el van a megyebajnokságban. Annál na­gyobb sikere van a városi kispá­lyás labdarúgó bajnokságnak - amely a kosárlabda után - a leg­népszerűbb. Ahhoz, hogy az le­gyen, kellett egy olyan sportem­ber, mint Völgyesi Mátyás, aki korát meghazudtolva - 80. életé­vében jár - hallatlan lelkesedés­sel dolgozik még ma is kedvenc sportágáért, a labdarúgásért. (Volt NB-s játékvezető, ellenőr, most éppenséggel a Dombóvár Városkörnyéki Labdarúgó Szö­vetség és egyúttal a Dombóvári Kispályás Labdarúgó Szövetség elnöke is.) Arra voltunk kiván­csiak, miért ilyen népszerű e tö­megsportág a városban? „Négyszázharminc igazolt versenyzőt tartunk nyilván, hét­főtől-péntekig 3-3 mérkőzést bonyolítunk le, egyetlen össze­csapás sem maradt el az év fo­lyamán a 142 találkozóból. Is­meretségemet latba vetve több helyi önkormányzati képviselőt kerestem fel több alkalommal is, anyagi támogatást kérve. Külön köszönettel tartozom az önkor­mányzatnak, amely méltányolva kérésemet, 150 000 forintos tá­mogatásban részesített bennün­ket. Ezt az összeget kiegészítve megvalósítottuk, hogy a mérkő­zések zömét villanyfényben tud­tuk megrendezni. Az érdeklődés a mérkőzések iránt minden el­képzelésemet felülmúlt, legalább 200-an állták körbe a kispályát, s buzdították a pályán lévőket, akik munkaidejük befejezése után hódoltak a futballnak - mondta Völgyesi Mátyás.” A helyi városi televízió „Le­látó” című műsora keretében élő egyenes adásban adta át a lelkes sportvezető a két csoport első há­rom helyezettjének a díszes ser­legeket, valamint a két csoport gólkirályának, Nagy Leventének (Pátria - 31 gól), valamint Szie- ber Józsefnek (Bese SE - 28) a különdíjat. Gaál István 1994. NOVEMBER 27., VASÁRNAP Új VDN 11

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents