Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)
1994-11-26 / 326. szám
10 aj Dunántúli napló Művelődéstörténet 1994. november 26., szombat Kilencven éves a pécsi múzeum 1904. november 27-én „szép ünnep keretében” megnyílt Pécs múzeuma, melynek célja „a hazai tudományosság és közművelődés általános terjesztése és e mellett Pécs és Baranyavárme- gye múltjának, területi viszonyainak és műveltségi állapotának megismerésére szolgáló tárgyak irodalmi emlékek ösz- szegyűjtése, szakszerű felállítása és megőrzése.” A korszak liberális kultúrpolitikáját a művelődési szabadságról vallott felfogás jellemezte, amely a „közművelődési múzeum” gondolatának is táptalaja lett. A szervezet élére Ma- jorossy Imre, Pécs Szabad Királyi Város polgármestere állt, felismerve a kultúra decentralizációjának fontosságát, és ebben a múzeum szerepét. Az indulás törzsanyagát Zsólnay Miklós adománya képezte, amely az akkor már híres porcelángyár hétszáznál több termékét foglalta magába. Ez az „indulótőke” más nagylelkű adományozások révén tovább gyarapodott. 1906-ban megalakult a Pécs Baranyavármegyei Múzeumi Egyesület, hogy a „múzeum anyagi támogatása céljából a társadalmi közreműködést biztosítsa”. Az egyesület fő szervezője és élete végéig egyik vezetője Majorossy Imre volt, akinek nevét - halála után - a pécsi múzeum 1927-ben felvette. A múzeumi egyesület egyrészt az intézmény társadalmi támogatásának biztosított keretet, másrészt az 1908 és 1942 között kiadott évkönyvekkel a pécs-baranyai kutatásoknak teremtett publikációs lehetőséget. 1938-ban jött létre néprajzi profillal és pécsi székhellyel Baranya Vármegye Múzeuma, melynek első igazgatója Dom- bay János lett. 1951-ben egyesült a Városi Majorossy Imre Múzeum és a Baranya Megyei Múzeum gyűjteménye Janus Pannonius Múzeum néven. 1958-ban a Művelődési Minisztérium Baranya Megye Tanácsának adta át a pécsi Janus Pannonius Múzeum, a mohácsi Kanizsai Dorottya Múzeum, a szigetvári Zrínyi Miklós Múzeum, a komlói múzeum és a siklósi múzeum kiállítási hely szakmai és gazdasági irányítását. E felsorolt intézményekből jött létre az országban elsőként kísérletképpen a Megyei Múzeumok Igazgatósága. A 60-as évektől gyorsütemű fejlődésnek lehettünk tanúi, új kiállítóhelyek sokasága létesült. De ez nem csupán növekedés, hanem minőségi változás is, hiszen a XX. századi magyar képzőművészetet bemutató gyűjtemények és kiállítások országos jelentőségűek. Igen fontos eredmény az is, hogy a hagyományos múzeumi szakágak (régészet, néprajz, természettudomány) megerősödése mellett az új- és legújabbkori történeti múzeológia is létrejött. Bővültek az intézmény funkciói és kapcsolatai. Az egyre összetettebbé váló feladatrendszer túlnő a történelmi múlt tudományos feltárásán: az idegen- forgalmi, műemlékvédelmi szerepvállalás, az iskolai oktatásban és közművelődésben való részvétel, az egyházakkal, ön- kormányzatokkal, üzemekkel való együttműködés, a honismerettel, a várbaráti mozgalommal létrejött közös munka egyre több szállal köti a múzeumot a mindennapi kultúrához, a helyi társadalom struktúrájához. Összeállításunkban visszatekintünk a Baranya Megyei Múzeumok elmúlt 35 évére: négy igazgató szól munkájáról, terveiről, sikereiről és el nem ért céljairól - a hátteret Takács Gyula emlékezése adja, aki a tanácso- sítás kezdetétől résztvett a múzeumok működtetésében, fejlesztésében, előbb mint a Baranya Megyei Tanács művelődés- ügyi osztályának vezetője, 1966-tól 1990-ig, nyugdíjba vonulásáig pedig mint a megyei tanács kulturális ügyekben illetékes elnökhelyettese. A megnyitó A múzeum és állandó kiállításának megnyitására 1904. november 27-én került sor. Az ünnepélyes megnyitón a helyi vezetők mellett részt vettek az Országos Főfelügyelőség kiküldöttjei és más megyék múzeumigazgatói, szakemberei is. A délelőtti megnyitó ünnepségen először dr. báró Fejérvári Imre, Baranya vármegye és Pécs szab. kir. város főispánja üdvözölte a megjelent vendégeket. Ezt követte Szalay Imre miniszteri tanácsosnak, a Múzeumok és Könyvtárak országos Főfelügyelősége helyettes vezetőjének megnyitó beszéde, majd Marosi Arnold tartott felolvasást a pécsi múzeum történetéről. Az ünnepi ülés Majorossy Imre királyi tanácsos, Pécs polgármesterének beszédével zárult. Az esemény tiszteletére a Város díszebédet adott a Nádor szálloda éttermében, a Színház pedig díszelőadással köszöntötte az újonnan megalakult kulturális létesítményt. A múzeum első látogatói a megnyitás napján az ünnepség vendégei voltak, akiket Marosi Arnold igazgató vezetett végig a kiállításon. (Sarkady Eszter: 75 éves a pécsi múzeum. A JPM évkönyvéből, 1980.) A tanácsosítás jelentős esemény volt a múzeumok életében. A hatvanas évek elején az ötvenes évek túlságosan központosított irányítása után óvatos decentralizálás következett, amelynek kedvezményezettjei a megyék lettek. Ekkoriban Palkó Sándor volt a Baranya megyei tanácselnök, aki vállalta, hogy a megye saját kezelésébe veszi a múzeumokat, a többi megyét az itteni siker nyomán egy évvel később kapcsolták be ebbe a rendszerbe. A baranyai modell Dombay János vezetésével alakult ki. A decentralizációt a megyék szívesen fogadták, mert olyan közművelődési és tudományos intézmény került fenntartásukba, amely lehetősé tette a regionalitást, a sajátos értékek, tradíciók kutatását és felmutatását. Megindult egy verseny a megyék között, hogy ki tud eredetibb és sajátosabb kulturális színeket felmutatni, valamint némi ellensúlyt teremteni az „egyvárosos” országban a fővárossal szemben. (Megszülettek a vidéki művészeti fesztiválok, nyári nagyrendezvények, nyári színházak stb.) Kedvezett a múzeumügynek az idegenforgalom fejlődése is a hatvanas-hetvenes években. A növekvő belső és külső idegen- forgalom kereste a különleges látnivalókat. Egy magára valamit is adó megye igyekezett sajátos értékeit megmutatni. Erre az egyik legalkalmasabb intézmény a múzeum volt. A vidéki múzeumok látogatottsága megugrott. A nyolcvanas évek elején már évi 20 millió múzeum- látogató volt, és ebből 16 millió vidéki kiállítóhelyeket keresett fel. Minden régiónak megvannak az értékei, Baranya azonban különösen gazdag természeti, történelmi és néprajzi értékekben. A múzeológia számára valóságos kincsesbánya. Ez az adottság kínálta a feladatokat, szinte lehetetlen lett volna az adott viszonyok között kitérni előle. Baranyában a múzeológiának igen tisztes tradíciói vannak. A városi és megyei múzeum már a század elején létrejött. A múzeumügyet tá- mogatta a közigazgatási és értelmiségi elit. A Pécs-baranyamegyei Mu- zeum-Egyesület tisztikarában A Martyn Ferenc múzeum épülete Pécsett, a belváros szívében felsorolni is sok lenne a régészeti kutatásokat a késő bronzkori Jakabhegyi ásatásoktól a római és törökkori emlékeken át a középkori várakon át a mohácsi csatatérig. Ide sorolhatnám a rekonstrukciós munkákhoz kapcsolódó leletmentő, falkutató munkálatokat is valamint a híres románkori kőtár új épületének évtizede elkezdett előkészítését és építését stb., stb. A néprajzi gyűjtemény is fejlődött, állandó kiállításokat rendeztek be Sellyén, Mohácson, és tucatnyi tájházat alakítottak ki felújított népi műemléki épületben a megye különböző részein. Jeles folkloristánk, Berze Nagy János nyolc-tíz kötetnyi teljes életműve helyi kiadásban jelent meg. Megfelelő pécsi elhelyezésük azonban nem sikerült. A helytörténeti múzeológia eredményes munkáját jelzi az új Várostörténeti Múzeum, a Ko- dolányi János- és Fülep Lajos emlékház, az ibafai pipamúzeum, a bányák által létrehozott Bányászati gyűjtemény, a Békás pusztai mezőgazdasági gyűjtemény, a Patika Múzeum és a többi. Panaszra igazán csak a természetrajzi szakágnak lehetne oka. A Rákóczi úti szerény elhelyezés megmaradt. A Mecsekre való felköltözés terve csak terv maradt. Nem alakult ki igazán vidéki múzeumi hálózat sem. Múzeum csak Mohácson és Komlón működik, Siklós és Szigetvár többször neki- gyürkőzött az állandó intézmény kialakításának. Remélem, előbb vagy utóbb ott is beérnek a jószándékú helyi törekvések, amelyek egyébként már jeles gyűjteményeket hoztak létre. Elmondhatjuk, hogy a század elején elkezdődött és jeles eleink által ránk hagyományozott múzeumszeretet a század második felében is jellemezte Baranyát, Pécset. Mindez a múze- ológusok és múzeumi szakdolgozók alkotó munkájának eredménye, amellyet a fenntartók, művészek, műgyűjtők me- cénálása valamint a lokálpatrióta baranyai társadalom rokon- szenve és segítsége támogatott. Takács Gyula A baranyai modell a múzeumba. Amellett minisztériumi, megyei, városi, mú- zumi vásárlások is gyarapították a gyűjteményt. Pécsről elszármazott vagy Péccsel kapcsolatba került művészek életművük keresztmetszetét vagy jelentős fejezetét képviselő gyűjteményt adtak át a képtárnak, ha a múzeum az állandó kiállítás kötelezettségét vállalta. A mai, úgynevezett „múzeum utca” - a Káptalan utca - alapjait a Zsolnay- és a szülőházban elhelyezett Vasarely Múzeum vetette meg. Az adományok és a tudatos gyűjtés folytatódásával bővült „az utca” a mai formájára. Mindehhez kellett a pécsi belvárosi rekonstrukció nagy programja, mert lakáspótlással részben ez tereme- tett lehetőséget az épületek funkcióváltására. Külön történet a Csontváry Múzeum kialakítása. A Modem Képtár fejlesztésében sokan közreműködtek: a korabeli megyei és városi vezetők, a pécsi püspök és a múzeum pesti szövetségesei. Kellett azonban ehhez . Hárs Éva és Romvári Ferenc művészettörténészek elkötelezett, szinte megszállott képtárépítő munkája is. Nekik köszönhető a Modem Képtár sajátos szellemisége is, amely az akkori Magyarországon különlegességszámba ment. A Pécsi Képtár a modern magyar képzőművészet teljességének bemutatását vállalta. Olyan alkotókat és műveket is, akik és amelyek másutt, még a Nemzeti Galériában sem voltak láthatók, mert a hivatalos kultúrpolitika nem nézte őket jó szemmel. Baranya és Pécs képtáraival, művésztelepeivel az adott időszakban szinte kulturális missziót vállalt, és otthont, támogatást adott a képzőművészet modem irányzatainak. A képzőművészeti gyűjtemény fejlődése látványos és országosan ismert volt. Mégsem jelentette ez más szakterületek elhanyagolását. Jelentősen megnőtt a múzeológusok száma, mára öt osztállyal, szakosított apparátussal működő nagy intézménnyé vált. Még ott találjuk a főispánt, a polgármestert, a jegyzőt és a helyi értelmiség kiválóságait. A múzeumi főfelügyelet már a tizes évek elején a tíz legjelentősebb múzeum között tartja nyilván a pécsit. 1911-ben megterveztetik a pécsi kultúrpalota épületét a Zsolnay szobor mögötti területre az Indóház utcával szemben. Megszerzik hozzá a 6oo ezer koronát is. Sajnos azonban, az első világháború a kultúrpalota ügyét leveszi a napirendről. Ide került volna a múzeum is. Pécs azóta sem tudott sem kultúrpalotát, sem múzeumának reprezentatív otthont teremteni. A megyei múzeumi szervezet kb. tíz évvel ezelőtt megkapta a régi megyeháza épületét a Papnövelde utcában, felújítására, átalakítására azonban nem került sor, noha a tervek elkészültek, sőt a múzeum használja is az épületet. Reméljük, előbb-utóbb ez mégis megtörténik, és semmilyen más érdek nem fenyegeti a székházhoz jutott múzeumi központot és a Modem Magyar Képtár leendő otthonát ebben az épületben. Gyakran felmerült a kérdés, arányos volt-e a múzeumi szakágak fejlődése, a képzőművészeti gyűjtemény látványos fejlődését nem sinylette-e meg a többi terület. Pécsett szinte kezdetektől minden hagyományos szakág képviselve volt (régészet, néprajz, természetrajz, helytörténet, képzőművészet). Talán éppen a képzőművészet volt a legszerényebb. 1952-ben a képzőművészeti gyűjtemény leltárkönyvében csupán 152 tétel szerepelt. Ezek is inkább helytörténeti, mint művészeti értéket képviseltek. Ma a Modem Magyar Képtár leltárkönyvében jóval több, mint tízezer tétel a képzőművészeti alkotásoké. A képtár alapjait 1957-ben Aczél György inspirációja nyomán Gegesi Kiss Pál akadémikus vetette meg: nagyértékű gyűjteményét Pécsnek adományozta azzal a feltétellel, hogy a képeket és szobrokat állandó kiállítás keretében köteles bemutatnmi. A képtárat aztán a műgyűjtők és művészek egész sora fejlesztette tovább. Részben életjáradék fejében, részben adományként kerültek a művek Gyönyörű tulipános ládákat, kerámiákat, faragott székeket, rokkákat őríz a pécsi Néprajzi Múzeum Fotók: Müller I * 1 I V A pécsi múzeum első kiállítása 1904-ben a Rákóczi ut 11. szám alatt
