Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)
1994-11-26 / 326. szám
8 uj Dunántúli napló Riport 1994. november 26., szombat Gulyás Sándor (jobbról) mindig talál magának elfoglaltságot, most disznót vágott rokonaival A gulya, a fold és Gulyás Ötvenkilenctől, amikor már csaknem teljes egészében fölszámolták a föld-magántulaj- dont, két lehetősége volt a parasztnak: vagy az iparba, vagy a téeszbe vezetett az útja. A kismarjai sziken addig küszködő Gulyás Sándor is úgy döntött, hogy mint sokan a faluból, megpróbálkozik a nagyvárossal: volt kubikos, vasutas, még a metró építésénél is gyötörte testét a keszonban. De három évbe sem tellett, visszahívta a falu és a föld. %- Nekem, édes fiam, sehogy se áll az oldalamhoz az eszter- gálás, paraszt voltam és az is maradok világéletemben. Visz- szamentem Kismarjára, pedig tudtam, hogy nehéz ott a megélhetés. Gondoltam, maradok a föld mellett, hiszen ebben nőttem, és csak vonzza az embert a föld. Mert ha úgy nézem, csodálatosan szép munka ám ez: parasztnak lenni! Ugye, az előbb arra is ütöttünk, hogy minek jöttem én onnan el? Egyszerű oka volt: hatvankettőben - mert járt a Népszabadság - olvasom ám, hogy a sellyei járási mezőgazdasági osztály házat meg állást hirdet Baranya- hídvégen. Össze is tanakodtunk két komámmal, meghány- tuk-vetettük: Bácska, Bánát, szent Baranya, ez termi a búzát! Jelentkeztünk, az egyik délután csak betolnak három üres szerelvényt a kismarjai állomásra, s jön az ukáz: holnap reggel nyolckor bevagonírozás! Föl is pakoltunk pereputtyostul, nekem akkor már négy családom volt, kettő még a feleségem első házasságából való. No, de nem tudtuk, hogy közben átkerült az osztály Siklósra, és egy bizonyos Nagyváradi János a magyarteleki Vörös Október Termelőszövetkezethez ment elnöknek: Kisasszonyfa, Ma- gyarmecske, Magyartelek, Gil- vánfa, Gyöngyfa tartozott hozzá. Mivel neki nagyobb volt a hatalma, ellopott bennünket a hídvégi téesztől. Királyegyházán kivagoníroztunk, volt ott személyzet még gyalogos is! Elvittek bennünket a Hajdi- nák-féle malomhoz. Nem születtem én betyárnak, nem lehet így élni, erdő mellett, mondom, de mit csinálhattam? Hiába volt ott fa, de nem lehet mégis: egy kilométerre van az országút, nekem meg nem volt lehetőségem, hogy a gyerekeket kikísérjem a buszmegállóhoz. Gulyás Sándor itt megáll a kukorica morzsolásban, arrébb taszítja a sámlit a fészer előtt. Nem megyünk így semmire, ha csak beszélgetünk, mondja, a teli vödröt viszi a darálóhoz. Adorjás legöregebb, boltívesen tornácos házának udvarán nem sokáig fészkelődöm a vendégnek kijáró magasabb hokedlin: előbb a másfél éves kisunoka kotnyeleskedik körülöttem, majd tisztes távolból bölcs tisztelettel nézeget a serkenő bajszos tizenéves Attila, aki a nagyapja jóvoltából már saját üszőt gondoz. A második udvart valahol messze fák zárják le; de ki törődik most már itt a távolságokkal?- No, ott hagytuk abba, hogy Kisasszonyfán, ahol harminc bikát gondoztam, az erdő mellett elkinlódtunk vagy két évig. Nem is a munkával volt ott a gond, hanem akkor már az Irén- kének meg a Jóskának iskolába kellett járni Magyarmecskére. Nekem, ugye négy órakor már föl kellett kelnem, ha el akartam látni a jószágot, nyolcnál előbb az istállótól haza már nem értem. Meg is fizettek, meg hát tudtam, mit kell végezni: tiszta munkát, mert általában olasz exportra mentek el a bikáim. Mert mindenkinek jól kellett járnia: a termelőszövetkezetnek, a családnak, nekem. De ki kíséri akkor a gyerekeket a buszhoz, ha én hsak a bikákkal vagyok? Egyik reggel megbeszéltük az asszonnyal és bekarikáztam a Büdös-víznek a töltésén Hídvégre az elnökhöz, mesélem, mi van. Sanyi, mondjon fel, a tizenöt napot töltse le, aztán fölveszem. így szóbelileg megegyeztünk. Másnap aztán benéztem Magyartelekre az elnökhöz. Mert egyívásúak voltunk, összetegeződtünk korábban. Mondom neki: János, nem lesz ez így jó! Akkor mindjárt elment az amortizációs szekrényhez: - Sanyi, mit iszol? - kérdezte. Lett belőle vagy három pálinka, de csak-csak egyezségre jutottunk. Maradtunk tisztelettel továbbra, a következő két hétre meg utána is. Letelt a két hét, még föl se keltek, már ott volt két traktor pótkocsival, két-két rakodóval, fölpakolták a cuccot: baromfit, ágyneműt, sparhertot, cakum- pakk. Bot, kalap, kabát: Sanyi már ment is tovább!- Azóta voltam tagja a bara- nyahídvégi termelőszövetkezetnek, ezzel együtt negyvenegy évet dolgoztam le, két éve mentem el nyugdíjba. Hét évig először megint csak harminc hízóbikát gondoztam. De akkor már nem tudtam minden nap négykor fölkélni, így az elnök talált nekem mindennapos munkát. Ebben volt kapálás, zsákolás, szóval ami naponta előjött.-A számításomat itt megtaláltam, hét gyereket felneveltem, kiiskoláztattam, csak ketten vannak még, akik nem gondolták meg, mit kezdjenek az élettel. De más családban is van így, hogy még nem nősül, nem megy, igaz-e? Négy szép unokám van, a legkisebbik úgy megy, mint a csík, ez meg, az Attila, ahogy mondtam, már hét évesen úgy fejt, mint egy felnőtt. De ez a jó, ha mindent megtanul, mert ki tudja, hová sodorja majd az élet. Nem szégyen, akármilyen munkát végez el az ember. Sokkal nagyobb szégyen, ha a hatóság járna utánam. A családban tudják valamennyien, hogy annak idején naponta tizenhat meg tizennyolc órát is dolgoztam, mert itthon is volt annyi jószág, hogy ha az egyik lefeküdt, a másiknak föl kellett állni. Mára már apadt a munka. Csak egy tehén van az istállóban, két hízó, egy gäbe az ólban, baromfi, amennyi kell. Nehéz volt, de megérte, ettől már jobb nem lehet, böki meg sapkáját a gazda. Csütörtökön vágtak egy disznót, a napok telnek, mert Gulvás Sándor mindig talál valmni elfoglaltságot. Amit meg lehet fogni, azt megfogja, amit meg nem, hát kereszt rá! Szóval, ha az ember enni akar, inni akar, nem tud megmaradni egykönnyen a kopott sámlin.- Esetleg ha fiatal volnék, talán másképp kezdeném. De nem biztos, mert a jószág, az köti az embert. Mert aki parasztcsaládból származik, nehéz annak az üllő meg az esztergapad mellett állni, mert az ellensége annak, aki a földdel foglalkozik. Meg aztán itt él az egész család a faluban. Kell ennél nagyobb öröm, hogy egy bokorban vagyunk? No, de beszéltem eleget, meséljen már maga is valamit! Hosszú lenne, meg hát mit is mondhatnék? Balogh Zoltán Kukoricamorzsolás közben az unokákkal Fotók: Läufer L. Magyarul, magyarán A stílusról A legeredményesebb kém A NATO központjában leleplezett legeredményesebb keletnémet kémet 12 évi börtönbüntetésre ítélte a düsseldorfi bíróság. A jelenleg 49 éves Rainer Rupp „Topáz” fedőnéven 1977-től a keletnémet szocialista rendszer ösz- szeomlásáig, 1989 decemberéig szállította a titkos katonai információkat a NATO brüsz- szeli központjából. A tárgyalás során elhangzott szakértői vélemények szerint egy esetleges katonai összecsapás esetén a Rupp által szolgáltatott információk végzetesek lehettek volna a NATO számára, mert a Topáztól kapott összeállítások, dokumentumok révén a keletnémet felderítés és rajta keresztül a szovjet KGB gyakorlatilag minden fontos információt megtudott az észak-atlanti szövetség katonai erejéről, szerkezetéről, felszereltségéről. Kölcsönkért kitüntetés Kölcsönkért rendjelet volt kénytelen viselni Akihito japán császár a múlt hónap elején Spanyolországban tett látogatásakor. Madridba érkezésekor ugyanis kiderült, hogy nyoma veszett annak a kitüntetésnek, amelyet kilenc évvel ezelőtt még trónörökösként kapott János Károly spanyol királytól - közölték pénteken japán kormányforrások. A császári pár Franciaországban és Spanyolországban tett kéthetes látogatást, és a rendjel - egyébként a legmagasabb spanyol kitüntetés - valahol Párizs és Madrid között tűnhetett el. A mindennapi élet (a magán- és a közélet) nyelvét figyelő ember észrevehette, hogy a stílus szavunk (bár idegen eredetű) gyakori használata által divatossá vált. A választékos, az ünnepélyes, az emelkedett pozitívan minősítő jelzők helyett ma inkább az útszéli, a személyeskedő, a bárdolatlan, a közönséges stb. negatív minősítő jelzőivel találkozunk. Ezért a politikusok, az elektronikus és az írott sajtó irányítói stílusváltást szorgalmaznak. A stílus roppant szerteágazó fogalmat jelent. Beszélünk a különféle művészetek korhoz és személyekhez kapcsolódó stílusáról, a sportágak stílusáról, sőt életstílusról is. Bennünket nyilván elsősorban a legemberibb életmegnyilvánulás, a nyelvhasználat stílusa érdekel, amelyet egyre általánosabban verbális stílusnak nevezünk. Néhány példa bizonyára minden olvasónk számára világossá teszi ezt az életünktől elválaszthatatlan fogalmat. Ha a tanító néni az iskolai beiratkozáskor ezt kérdezi az előtte álló gyermektől: Meg tudod-e mondani, kisfiam/kis- lányom, hogy mikor láttad meg a napvilágot először? - egy-két ritka kivételtől eltekintve a szokásosnál is nagyobb zavarba jön, mert eddig tőle még sosem kérdezték így azt, hogy mikor született. Ha az anyakönyvvezető az esküvői szertartás után ezt a kérdést teszi fel a házasfeleknek külön-külön: Hány tavasz suhant el már a feje felett? - az ifjú férj az újasszonnyal együtt bizonyosan megérti, mire kíváncsi a kérdező, de ha egy icinyke-picinyke stílusérzékük van, akkor mosolyogva adják meg a választ: Huszonöt, illetve húsz. Egy jó ismerősömmel mindennap találkozom, s amikor látom, hogy aznap a megszokottnál gyorsabban szedi a lábait, kölcsönös üdvözlés után megkérdezem: Hova vágtatsz? Erre ő: Űz a nemes érzemény a hon üdvére állhatatosan munkálkodni. - Meglepetésemet nem titkolva arra gondolok, hogy milyen váratlanul adódik a baj. Tegnap még semmi nem látszott rajta. Mi a közös e három jelenetben? Mind a három nyelvi megnyilatkozás magyarul hangzott el, minden szó ismerős bennük, ámde ilyen élet-, illetve beszédhelyzetekben szokatlan, meghökkentő a használatuk. A nyelvhasználat és vele együtt a nyelvtan alaptétele: Csaknem minden fogalom és gondolat nem csupán egyetlen nyelvi eszközzel (szóval, mondattal) fejezhető ki, hanem rendszerint többel. A stílus tehát röviden: válogatás a nyelvi rendszer eszköztárából aszerint, hogy mit? kinek? hol? mikor? miért? és milyen körülmények között? mondunk. A válogatás alapja a rokonértelműség, a szino- nimika. Erről majd legközelebb. Rónai Béla Keresztrej t vény Beküldendő a helyes megfejtés december 5-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134 Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A november 12-i lapban közölt rejtvény megfejtése: „Szerinted is erőszakos vagyok? Határozott választ kérek és azonnal.” Utalványt nyertek: Harth Beatrix, Pécs, Péter u. 28/1., Katies Márkné, Nagykozár, Rákóczi u. 2., Koller Jó- zsefné, Feked, Fő u. 130., Kórik Attila, Pécs, Lahti u. 1/4., Natheisz Ottóné, Pécs, Aidinger J. u. 32. Az utalványokat postán küldjük el. t •V r f
