Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)
1994-11-26 / 326. szám
1994. november 26., szombat A mai nap új Dunantüli napló 3 Letűnt idők nyomában Az ember megszületik, rácsodálkozik a világra, aztán meghal. A kezdet és a vég nagyjából minden ember közös sorsa, a kettő közötti rácsodálkozás időtartama, intenzitása és minősége azonban egyénenként változó. A fotográfus helyzete ebből a szempontból nagyon sajátos és kivételes, ugyanis a rácsodálkozás egyes mozzanatait rögzíteni is képes az utókor számára, bizonyítandó, hogy nemcsak hasztalan bámészkodással és tévéreklámok nézésével ütötte agyon a röpke időt. Dékány Zsolt, részben mint fiatal és tehetséges pécsi fotós, részben pedig mint városi ember is rácsodálkozott nemrégiben a vidéki valóságra, s azt be is mutatta egy kiállításon Pécsett, a Nevelők Háza összes termeiben. Letűnt idők címmel. A kiállítás anyaga egy baranyai puszta portáját, annak lakóját, közvetlen környezetét, tárgyait, a szűk élettér sajátos légkörét mutatja be nagyon elegáns tálalásban, hosz- szú képsorokon. A kiállítás azonban az első körültekintés során déjá vu érzést kelt a nézőben, mintha már láttuk volna ugyanezt, vagy valami nagyon hasonlót. Alapvetően Dékány Zsolt fotókiállítása a pécsi Nevelők Házában később sem változik ez az érzés, csak árnyaltabbá válik, lassan kiderül, hogy mindent azért mi sem láttunk, csak a képek egy része ismerős. A hatvanas években Magyarországon tonnányi felvétel készült a faluról, a paraszti életformáról, a tanyavilág megsemmisülés előtti állapotáról, hiszen félő volt, hogy a nagyüzemi gazdálkodás gyökeresen megváltoztatja, részben el is tűnteti a korábbi létformát, annak teljes tárgykultúrájával, mikrovilágával együtt. Készültek romantikus, realisztikus, dokumentatív, beállított és ellesett, kínos precizitással megkomponált és csípőből elexponált felvételek, tulajdonképpen mindent lefotóztak, amit csak lehet ebben a témakörben. Dékány Zsolt képeinek egy része is többnyire innen ismerős, húsz-harminc éve már elvégezték ezt a munkát sokan mások, nem jobbak és nem rosszabbak képei, melyek jórésze a hatvanas évek fotográfiai stílusjegyeit hordozza. Azon belül is azt az irányzatét, amely kissé nosztalgiázva révedezik el egy régi világ utolsónak vélt maradványának élő és élettelen dolgain, valamiféle idillikus hangulatot árasztva. Ezt az idillt azonban olykor hamisnak érezzük, Dékány ilyen típusú képei a kevésbé sikerültek. Sokkal jobb benyomást kelt bennünk az a vonulat, amely kissé szárazabban, tényszerűb- ben kívánja elénk tárni ezt a sajátos világot, ahol nem a pipás férfi és a macska tekintetének találkozása próbál utalni ember és természet közhelyszerű kapcsolatára. A szikárabb képek között viszont igen szép fotográfiákat találhatunk, mint például a cserepes sorozatot, gyönyörű fény-árnyék játékával és puha plasztikájával, vagy a hasonlóan izgalmas megvilágítású, az olasz neorealista fotográfia legjobb darabjaira emlékeztető biciklis képet, s a tárgyi környezet apró részleteinek nagy műgonddal lefényképezett lapjait. Cseri László Énekóra eleji skálázás Kertész Attila tanár úrral Fotó: Tóth László Bemutatkozik a pécsi Kodály Zoltán Gimnázium A középiskolák staféta-játékán a siklósi Táncsics Mihály Gimnázium a pécsi Kodály Zoltán Gimnáziumnak adta át a bemutatkozás jogát. A siklósiak kérdése így hangzott: Zsigmond király 1401-ben raboskodott a siklósi várban. A monda szerint a királynak kijáró főhajtást csak egy módon kaphatta meg. Hogyan ? A Kodály Gimnázium válasza: Zsigmond király a siklósi várban olyan szobában raboskodott, melynek reneszánsz kőkeretes ajtaja olyan alacsony volt, hogy csak lehajtott fejjel lehetett belépni a helyiségbe, így mindenkitől megkapta a királynak járó főhajtást.- A Kodály Gimnáziumból az elmúlt években továbbtanulásra jelentkezett tanulók több mint 50%-át vették fel felsőfokú oktatási intézménybe. Ezt a mérőszámot mi fontosnak tartjuk, de nem tekintjük munkák selejtjeinek azokat a diákjainkat, akik nem tanulnak tovább. Büszkék vagyunk rájuk, ha munkahelyükön sikeresen ellátják feladataikat - mutatta be a Kodály Zoltán Gimnáziumot Veres János igazgató. Az iskolában az általános osztályok mellett speciális oktatási formák is működnek. Az ének-zene tagozaton az éneklés képességét fejlesztik a diákokban zeneelméleti tudással megerősítve. A humán tagozat iránt meglepően nagy az érdeklődés. A tantárgyak szerkezetét úgy alakították ki, hogy minőségében jobbat kapjanak a gyerekek a humán területekről, de ne kerüljenek hátrányos helyzetbe a reál tantárgyakból sem, ha kedvük van, tudjanak majd azokból is sikeres felvételit tenni. Az országban egyedül álló a kéttany- nyelvű olasz-magyar tagozat. Minden megyéből érkeznek ide gyerekek. Döntően jól képességekkel, így nem meglepő, hogy már az előkészítő év után, beszélik az olasz nyelvet. Nem ritka azonban az sem, hogy negyedik osztályra még további két nyelvet is megtanulnak legalább középfokon. A tanulmányaik során több természettudományos tantárgyait is olaszul tanulnak, így olyan szókincshez jutnak, amivel nyelvtudásuk sokoldalú felhasználására nyílik lehetőség. Például műszaki fordítások és tolmácsolások, üzlet tárgyalásokon való közreműködés. . A képzés olyan szókincshez juttatja őket, ami meghaladhatja a nyelvtanárokét, hiszen több természettudományos tantárgyat is olaszul tanulnak. Az iskola Bartók Béla leánykarát Kertész Attila vezeti. A kórus európai hírű, minden évben külföldön is szerepelnek. A vegyeskamak Dobos László és Kertész Attila a karnagya. Az országos eredményeket felmutató színjátszó körben elsősorban a humán ^tagozat diákjai szerepelnek. Évente egy-két bemutatót tartanak Pavlovics Attila vezetésével. A filmklubban Horváth Viktor a filmesztétikával is megismerteti a gyerekeket. A képzőművészeti kör évente áll elő egy-egy iskolai kiállítással. Munkájukat Hegedűs Zoltán irányítja.- Szeretnénk, ha diáktársaink fogékonyabbak lennének azokra a programokra, amiket szervezünk, ha jó ötletekkel állnának elő - beszélt a Diákönkormányzat terveiről Romhányi Eszter, az önkormányzat titkára. A kulturális események mellet sportnapot, diáknapot rendeznek. Finta Kornélia negyedikes ének-zene tagozatos tanuló a leánykarral Németországban, Portugáliában, Spanyolországban, Erdélyben járt. A továbbiakban mindenképpen énekkel akar foglalkozni. Harsányi Sarolta humán tagozatos, de köz- gazdasági egyetemre szeretne jelentkezni. Úgy gondolja, az iskola lehetőséget biztosít neki arra, hogy a lehető legjobban felkészülhessen a felvételire. Jávor Judit azért választotta az általános osztályt, mert a történelmet és a reál tantárgyakat egyformán szereti. Nem kívánt dönteni egyik javára sem. Az igazgató szerint az oktatás feltételei az átlagosnál jobbak. Minden tantárgynak van külön szaktanterme, megfelelő felszerelésekkel. A számítástechnika szaktanteremre különösen büszkék. Zárt, színes TV-lánc működik az épületben. Kettő könyvtáruk van. Az egyikben a magyar nyelvű, a másikban az idegen nyelvű könyvek, hanganyagok kaptak helyet. Az új sportcsarnokot az év elején kapták meg. Emellett rendelkeznek szabadtéri tenisz és kézilabda pályával. Az iskolában labdarúgó, kézi- és kosárlabda, atlétika szakosztály működik. Minden évben dobogós helyeket érnek el. A Kodály Zoltán Gimnázium a pécsi Széchenyi István Gimnáziumnak adja tovább a stafétabotot. Kérdésük hozzájuk a következő: Certifikat, Ilar ldag Passerat, PORCIRKELN, 66 33 33 NB. Milyen kapcsolatban van a fenti szöveg a Kodály Zoltán Gimnáziummal? U. G. Pécshez kívánnak tartozni Az államigazgatási határok megváltoztatását kéri négy község Az államigazgatási határok megváltoztatását kérte négy Pécs környéki település, amely nem kíván tovább Szigetvárhoz tartozni. A bodai jegyző, dr. Bunna Gyula beadványához csatlakozott Bi- csérd, Zok és Szabadszentkirály is. A Baranya megye főjegyzőjéhez címzett ügyiratot a minap Pécsett a Köztársasági Megbízott Hivatalában vitatták meg. A törvényességi ellenőrzési osztály vezetője, dr. Czoboly István vezette az első egyeztető tárgyalást, amelyen az érintett polgár- mestereken kívül részt vettek az államigazgatási szervek, illetve a lakossági szolgáltatást nyújtó vállalatok képviselői. Kovács Győző, Boda polgármestere többek között azt ecsetelte, hogy a Pécstől 15 kilométerre fekvő községből milyen nehezen juthatnak el a 26 kilométerre lévő Szigetvárra, ha történetesen nincs autójuk, és a földhivatalban, a rendőrségen, a bíróságon, vagy az ANTSZ-nél akad dolguk. Bodáról csak Pécs felé indul autóbusz, tehát Szigetvárra Bicsérden és Pécsen keresztül juthat az ember. Illetve a reggeli diákjárattal Szentlőrincen lehetővé válik az átszállás Szigetvár felé. A vasúti közlekedés szintén időigényes. Ebben az esetben gyalog, vagy tanítási időben a nem is sűrűn járó iskolabusszal juthatnak el a 6 kilométerre lévő bicsérdi vasútállomáshoz. Oda-vissza összességében így is egynapos ügyintézést lehet betervezni. Micskey Tibor, a Pannon Volán osztályvezetője elmondta, a községekből Szigetvárra induló járatot kihasználatlansága miatt állították le. Pécs felé viszont megfelelőnek mondható a busz- közlekedés. Berényi László, aki a Baranya Megyei Földhivatalt képviselete úgy nyilatkozott, nincs elvi akadálya annak, hogy Pécsett intézzék a négy község ügyeit, hiszen a járás megszűnéséig, 1979-ig a szóban forgó községek a megyeszékhelyhez tartoztak. Az ügyintézés azonban pécsi földhivatalban jóval tovább tart, mint Szigetváron. Vér József, Bicsérd polgármestere a kedvezőtlen közlekedési feltételek mellett szóvá tette, hogy a községben nincs lehetőség a telefonhálózat fejlesztésére, miközben a közelben lévő kistelepüléseken bárki telefonhoz juthat. A térség községei hátrányosnak tartják MATÁV körzet- jj határait. Szigetvárhoz tartoznak, így egy pécsi beszélgetésért többet kell fizetniük, mint például a megyeszékhelytől jóval távolabb élő sik- lósiknak. A MATÁV Rt. Pécsi Igazgatóságának képviselője megígérte, megvizsgálják műszaki lehetőségeket. Sajnos, a DÉDÁSZ nem képviseltette magát a megbeszélésen, így a vállalattól írásban várnak választ. A Baranya Megyei Rendőrkapitányság és az ÁNTSZ Baranya megyei Intézete képviselőjének nem volt elvi kifogása az illetékességi határok módosítása ellen. A járások megszüntetésekor kimódolt államigazgatási határok ellen most először émelte fel szavát néhány kisebb település. Ügyükben számos egyeztetés van még hátra, amíg a kérvényük a döntéshozók, megyei közgyűlés elé kerül. Pécstől nem várható, hogy a megye minden települését kiszolgálja, de az ésszerű módosításokra talán sor kerülhet. Porth E. Játékország Rajzpályázat gyerekeknek Játék az egész világ. Persze mi felnőttek már megtanultuk komolyan venni a dolgokat, ám gyermekeink - teszem hozzá szerencsére - nem egykönnyen hagyják magukat megfertőzni a mai rohanó, olykor „kegyetlen színben feltűnő” világtól. Az ő világuk az építőkockák, játékmackók, kisautók és babák világa. Játékországban élnek. De tényleg milyen is ez a játékország!? Erre lennének kíváncsiak a Baranya TV munkatársai, akik óvodások és alsótagozatos általános iskolások részére hirdettek meg rajzpályázatot. A hét korcsoportban (3 óvodás + 4 alsótagozatos) meghirdetett rajzverseny 1-3 helyezettjei LEGO ajándékot, míg ovijuk vagy iskolájuk az Ápisz-Páva Papíráruház ajándékutalványát nyerik. A „Játékország” címmel elkészített alkotásokat december 10-ig várják a Baranya TV címére (Pécs, Zrínyi u. 20.). Az ünnepélyes díjkiosztó a nyertesek külön értesítésével Pécsett, a LEGO kiállítás és karácsonyi játékvásárán, december 15-én a Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskola Kollégiumának Kupola-termében Futnak a képek Kritikusai szerint Claude Sautet ma a legjelenidejűbb párizsi filmrendező. Az új hullámot felváltó „új természetesség” meghatározó egyénisége, aki hőseinek mindennapi sorsán keresztül látleletet készít a társadalom közállapotáról. Apró életképekből, szinte észrevétlenül bontakozik ki, áll össze nála a korrajz, a tabló. Az élet dolgai érdeklik, ahogy 1969-ben forgatott, s tán mindmáig legismertebb művének szinte programadó címével kifejezésre juttatta szándékait. Filmjei bisztrókban, éttermekben, boltokban, irodákban és lakásokban, a polgári élet jellegzetes színterein játszódnak. Hőseit baráti és és szerelmi kapcsolatok hálózata fűzi Csendélet hegedűvel egymáshoz (ismét két beszédes cím: Vincent, Francois, Paul és a többiek, César és Rosalie), s ennek a viszonyrendszernek hol drámai, hol majdnem észrevétlen átrendeződése alkotja a film témáját. Dermedt szív (Un coeur en hiver) című művében Camille, a hegedűművésznő, aki bensőséges, ám szenvedélymentes viszonyban él Maxime-mal, beleszeret kedves barátjába, Stéphane-ba, a zeneértő hegedűkészítőbe. Camille (Emma- nuelle Béart alakítja, igen árnyaltan és elmélyülten, úgy tűnik, ő veszi át Sautet kedvenc színésznőjének, Romy Schnei- demek a szerepkörét) meg- vallja szerelmét a férfinak, de az szelíden, mégis kegyetlenül visszautasítja. Nem képes viszonozni a lány érzelmeit, üres a szíve, mintha valami meghalt volna benne, mondja. Lényegében ennyi a cselekmény, ám ezzel valójában alig mondtunk valamit. Mert ami igazán lényeges, az itt a felszín alatt áramlik (a film egyik jelenetében véletlenül említik Cseho- vot), s amiről Claude Sautet beszél, az nehezen foglalható szavakba, arról inkább csak a tekintetek vallanak. Arról az önkritikáról, sebzettségből, vágyból, gőgből és közönyből szőtt magatartásról például, ami Stéphane dermedt, behavazott szívének a titkát rejti. És a film éppen e beszédes némaság miatt nagyon jó! Csupán az elutasított Camille „kiborulásának” jelenetsora töri meg a hangulatot és a stílus egységét, ez az egy hiba azonban kis híján felbillenti a mű klasszicizáló, Rohmert idéző, nemes egyensúlyát. Szerencsére az elegáns, tompított hangnem mégis elég ellenállónak bizonyul, s a dramaturgiai kisiklás után ismét uralomra jut a szemléletmód higgadt, nyugodt, ugyanakkor részvéttel teli bölcsessége. A hangulat egységének megőrzésében komoly szerepe van Maurice Ravel zenéjének, s Claude Sautet művészi érzékét mi sem bizonyítja jobban, mint a látvány és a hangzásvilág kifinomult egysége. E dallamok épp olyan hajlékonyak s mégis határozott vonalvezetésűek, érzékiek s egyúttal hűvösen kiszámítottak, mint a képek, amelyeket kísértenek és értelmeznek. S ezekkel a képekkel a rendező sokkal többet beszél el, mint amennyit mondani látszik. S mint a jó festő munkái, az ő arcképei is sorsokat idéznek. Csendéletei titkokról vallanak. Feltehetően ezt az új filmjét sem fogják sokan megnézni, de hát a kevesek majd idővel sokan lesznek. Mert Claude Sautet természetesnek tűnő, valójában nagyon is tudatos látásmódja nemcsak az élet dolgait jeleníti meg, de feltárja azok hátterét is, azt, ami a dolgok mögött van. Pillantása a lélekbe hatol. Nagy Imre <
