Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)
1994-11-24 / 324. szám
1994. november 24., csütörtök Honismeret üj Dunántúli napló 11 MINDEN HÍVÁS MEGVÁRJA ÖNT Fontos hívást vár? Beszéljen nyugodtan... Nyomógombos telefonkészüléke mindig figyelmezteti, ha beszélgetés közben másvalaki is hívja Önt. így eldöntheti, hogy a már megkezdett beszélgetést folytatja-e vagy másik hívójával beszél inkább. Ezentúl az üzletfelei is kevesebbet bosszankodnak, mert telefonja csak ritkán ad foglalt jelzést. A DIGIFON szolgáltatások nemcsak az Ön életét teszik kényelmesebbé, hanem azok dolgát is megkönnyítik, akik Önnel szeretnének kapcsolatba lépni. Közel húszféle szolgáltatás közül választhat! Legközelebbi ügyfélszolgálati irodánkban készségesen válaszolunk minden kérdésére. A szolgáltatásokat digitális központba kapcsolt előfizetőinknek ajánljuk. Pécsi diákok és leventék a második világháborúban Ötven évvel ezelőtt sok pécsi család otthonába köszöntött be egycsapásra a szomorúság és az aggódás. 1944. november 28-ról 29-re forduló éjszakán ugyanis kiadtak egy parancsot, amelynek értelmében mintegy száz pécsi fiú a második világháború végkifejletének a sodrásába került. A fiúk fele érettségi előtt álló diák, a másik fele szakmáját tanuló vagy már gyakorló iparos, kereskedő. Legtöbbjük akkor fogott az életében először fegyvert. A városból még egyetlen kijárható úton, Aba- liget felé, 29-én kora hajnalban távoztak Pécsről, nyomukban a Vörös Hadsereggel, és csak a háború befejezését követően, különböző fogolytáborokat megjárva, 1946-ban térhettek haza. (2.) A zászlóalj katonai kiképzése a Jylland-félsziget északi részén kezdődött meg német kiképzőkkel, meglehetősen vontatottan. A háború elvesztésének nyilvánvalósága a német kiképzőket inkább időnyerésre serkentette. Sokkal biztonságosabb helyzetben voltak ők itt, mint a Berlint közelítő frontszakaszok bármelyikén. De oka lehetett a huzavonának a magyarok megbízhatatlansága is éppúgy, mint a fegyverek hiánya. A németek még a gyakorláshoz kiadott puskákat is begyűjtötték tőlük. Az alakulatot főleg különböző őrszolgálatok ellátására, valamint erődítmények földmunkáinál vették igénybe. A dánok rokonszenveztek velünk. Számos esetben invitálták katonáinkat otthonaikba és vendégül látták őket. Nem egy szívélyes kapcsolat alakult ki a dán családokkal. A háború vége, a május 5-én történt fegyverletétellel, a dániai kiképzőhelyen érte a még mindig eredeti felállásában lévő két pécsi szakaszt. A nagy örömmámorban viszont hatalmas csalódást keltett az a parancs, hogy a németeknek és csatlósaiknak azonnali indulással három napon belül el kell hagyniok az ország területét, mégpedig gyalogmenetben. A feladat végrehajtására kiadott német parancsot a zászlóalj többsége megtagadta. Ezt a lépést a dán hatóságok és a lakosság nagy szimpátiával fogadta, így történt, hogy a dánok a magyar alakulatot vendégszeretetükbe fogadták, és az angolok beleegyezésével az Északi-tenger partján a Klitmöller melletti elhagyott német barokktáborban helyezték el. Gondtalan, szép napok következtek. Nem egy alkalommal esti tábortüzek mellett a dánokkal együtt szórakoztunk. Az alakulat június 9-én dán vasúti szerelvényen hagyta el azt a helyet, ahol ez a magyar különítmény szerencsésen kicsúszott a háború vérzivatarából. A dán-német határállomáson sorsunk további irányítását az angolok vették át és az alakulatot Schleswig-Holstein tanyavilágába irányították. Ott már számos más magyar katonai egység várakozott további sorsára. Forró nyár köszöntött a tanyákon szétszórt fogolytáborra. Az életet a semmittevés, a kényszerű unalom, a sovány élelmezés és a bizonytalanság jellemezte. A pécsi fiúk sorsában azonban augusztus eleje mozgalmas változást hozott. Egy intézkedés ugyanis lehetővé tette a leventekorúak átirányítását a leventék táborába. Néhány visszamaradótói eltekintve minden pécsi fiú jelentkezett, és augusztus 11-én át is települt Zennhusen környékére. A helyváltozás ugyan minőségi fordulatot nem hozott, de a korábbi hazatérés reményét igen. - Néhány hét múltán a leventekülönítmény egy részét az angolok leválasztották és a Düsseldorf melletti Lintorf szögesdróttal bekerített fogolytáborába helyezték át. Ide került a pécsi fiúk zöme. A mintegy 600 kilométeres vasúti utazás során iszonyatos látványként suhant el mellettünk a háború pusztítása, a földdel szinte egyenlővé rombolt Ruhr-vidék romhalmaza. Ám a négy sínpáros vaspályán már az újrainduló élet jeleként menetrendszerint közlekedtek a szerelvények. Lintorf fogolytáborát még a németek építették meg, most velünk együtt lakói is lehettek. A táborban az angol parancsnok jól szervezett és higiénikus életmódot követelt meg. A napirend szabta szabadidővel - egyelőre csak a táboron belül - magunk rendelkezhettünk, és azt hasznosan igyekeztünk kitölteni. így, a velünk lakó tanárok közreműködésével a diákok számára iskolai oktatás kezdődött, a kézügyesek agyagból Budapest híres épületeit formázták meg, a pécsi fiúk köréből pedig olyan színvonalas kórus alakult, amely vasárnaponként mind nagyobb sokadalom előtt énekelt a lintorfi templomban tartott szentmisén. A tábor lakóinak és a táborparancsnokságnak adott műsor színvonaláról pedig az angol táborparancsnok a legteljesebb elismerés hangján nyilatkozott. A magyar leventék magatartása olyan kifogástalan volt, hogy a táborparancsnokság azt egyre több kedvezménnyel, pl. kimenővel jutalmazta. A lintorfi életet csak a minden eddiginél soványabb élelmezés árnyékolta be. A lintorfi láger pécsi különítményét az angolok október végén a Münster melletti Borg- horstba szállították át, a lintor- fival merőben más körülmények közé, egy volt szövő-, majd repülőgépgyár hatalmas üzemcsarnokába. A rossz elhelyezés mellett azonban itt korlátlan mozgási szabadság és viszonylag jó élelmezés jellemezte az életet, esetenként az angolok által igényelt és irányított munkavégzéssel. Ám ez utóbbi alól akár könnyen ki is lehetett bújni minden következmény nélkül. Jellemző volt még a civil lakosságnál történő munkavállalás, élelemért. ■Sellyén körülmények között nem csoda, hogy sokakban felmerült a szökés gondolata, és karácsony táján már a pécsi fiúk köréből is akadtak vállalkozók a hazavezető útra. Az angolok részéről a már szemmel érzékelhető létszámfogyatkozást sem követte semmiféle komoly intézkedés. így történt, hogy 1946. elején ebből a fogolytáborból sok pécsi fiú indult útnak, és ki ilyen, ki olyan kalandos körülmények között haza is érkezett. Mások kivárták a hazaszállítást. Egészen kivételes azoknak a száma, akik más hazát választottak. A honvágy és a hazaszeretet vezérelte a fiúkat a hazatérésre. Nagyon keserű érzését keltve viszont, hogy az új Magyarország szinte ellenségként fogadta a szökésnek számtalan veszélyét és kockázatát is vállaló, örömmel hazatérő fiait, így a komáromi Igmándi erődben foglyoknak kijáró fogadtatáson felül az 1947. évi választásokon választói joguktól megfosztva és a nagyon sokáig hátrányos helyzetet teremtő „nyugatos” jelzővel megbélyegezve korlátozta az élet lehetőségeit. Strasszer Tibor A Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumának vegyeskara énekel a II. világháború során Dániába vezényelt magyar katonák emlékmiséjén, amelyet november 26-án, szombaton délelőtt 10 órakor tartanak a pécsi Bazilikában. Elhangzik Kodály Zoltán utolsó alkotása, a Magyar mise, valamint magyar és dán kórusdarabok. Orgonán közreműködik: dr. Kop- jár Gábor, vezényel: Ivasivka Mátyás. Új pécsi utcák Ángyán János utca Kevés olyan személyiség akad a pécsi tudománytörténetben, aki tudósként, egyetemi vezetőként és közéleti személyként is maradandót alkotott. Ángyán János mindhárom területen kimagaslott, így nem keltett meglepetést, amikor a Beloiannisz utca átkeresztelésekor az ő neve merült föl. A fővárosban született 1886. március 9-én, orvosi oklevelét is a budapesti egyetemen szerezte meg 1908- ban. Az ottani kórbonctani intézetben kezdte meg működését, majd a berlini Koch Intézetben gyűjtött tapasztalatokat. 1909- 1923-ig a budapesti II. sz. Belklinikán lett tanársegéd, majd adjunktus, később megbízott intézetvezető. Az első világháborúban a hadsereg bakteriológiai és kór- tani osztályát, illetve a helyőrség szívbeteg állomását vezette. Magántanári képesítést 1919-ben szerzett, 1923-tól a pécsi Erzsébet Tudományegyetem orvosi kara hívta meg a belgyógyászat nyilvános rendes tanárának. Hosszú egyetemi pályájának következő állomása a belklinika igazgatói széke volt, amelyet 1959-ig töltött be, nyugdíjazásáig. Egyetemi funkciói közül kiemelkedett az 1935-36-os dékánsága. Rektorrá az embert próbáló 1943/44-es tanévben választották. Több tudományos szakbizottsági tanács és társadalmi egyesület vezetője volt. Tevékenysége a belgyógyászat egészét felölelte a központi idegrendszer kórszövettanától, a diagnosztika számos kérdésétől, a vérkeringési szervek klinikai és kísérleti vizsgálatán át, a TBC elleni küzdelemig. Ez utóbbiban tudományos közéleti tevékenységet is kifejtett, neki is köszönhető, hogy az 1940-es törvény a gümőkor elleni küzdelmet állami feladatnak nyilvánította. Kiteijedt ta- nítványi körének alázatból, emberségből életre szóló példát adott, a pécsi orvos- társadalomnak pedig útmutatást a klinikai munka megszervezéséből. Szelíd, de meg nem alkuvó lénye közkedveltté tette, hatása alól a közelébe kerülők nem vonhatták ki magukat. Munkásságával iskolát teremtett. 1969-ben bekövetkezett halálát mély részvét kísérte. Dr. Vargha Dezső A pécsi német nyelvű tanítóképző A pécsi német nemzetiségi gimnázium életműdíjjal kitüntetett alapító tanárait nemrég mutattuk be. Mivel ezen iskola megszületése szorosan kötődik a német tanítóképzőhöz, most a képző történetét tesszük közzé annak egykori igazgatója, néhai Tibor István hagyatékából. Pécsett két tanítóképző működött a felszabadulás után: a püspöki rk. tanítóképző és a Boldog Margit rk. tanítónőképző, mint a Miasszonyunk női tanítórend egyik iskolája. Mindkettő az államosítás után is fennállt még évekig. A tanítóképző idővel felvette a Teleki Blanka nevet. Továbbra is eredeti helyén, a zárdaépületben maradt. Gyakorlóiskolája a mai Leőwey Klára Gimnázium egyik szárnyában működött (a hajdani zárdái polgári és elemi iskolai tantermekben). Abban az időben pontosan ezt a pécsi iskolát jelölte ki az Oktatási Minisztérium a német nyelvű tanítóképzés megindítására. Az előkészítő munka az 1955/56-os tanévben folyt. Az iskola akkori igazgatójaként gondoskodnom kellett olyan tanárokról, akik kellő nyelvkészséggel rendelkeztek, hogy szaktárgyukat német nyelven is oktathatták. így - emlékezetem szerint - részben óraadóként, a következők vettek részt ebben: Linder Emőné (földrajz), dr. Marosszéki József és Buchen Ádám (biológia), Szilágyi Béla (történelem) és Török Elemér (matematika). A pedagógiai tárgyakat magam láttam el. Ebbe az utolsó, IV. tanévbe dr. Szepes Lajos is belekapcsolódott. A német nyelvet Váray Zoltánné és dr. Witzenetz Júlia osztályfőnökök tanították. Két párhuzamos osztály indult és végzett 20-as iíletve 16-os osztálylétszámmal. A szükséglet a beiskolázás folytatását nem kívánta, tehát a Teleki Blanka Tanítóképző keretében csak ez a két osztály végzett 1956-60 között. Az 1955/56-os tanévben az iskolát igazgattam, helyettesem Kömyei Józsefné. A következő években az igazgatást dr. Szántó Károly vette át, helyettese előbb én, majd Dobay József \o\i. Az utolsó tanévben dr. Görcs László volt az igazgató, helyettese pedig dr. Szepes Lajos. Az 1957/58-as tanévtől a Nagy Lajos Gimnázium törzstagja lettem ugyan, de kötelező óraszámon belül a „német képzőben” továbbra is tanítottam pedagógiai tárgyakat. Ezalatt készítettem el német nyelven a pszichológia és pedagógia jegyzeteket az OM megbízásából. Közben a tanítóképző intézeteket átszervezték főiskolává. Mivel Pécs város tanácsa az ehhez szükséges épületet nem biztosította, Pécs és Baranya mindkét nagymultú tanítóképzőjét elvesztette. Dr. Szántó Károly visszakerült a Tanárképző Főiskolára, Dobay József pedig a Nagy Lajos Gimnázium igazgatója lett. A megszűnő tanítóképző vezetését a vele egy épülettömbben működő Leőwey Klára Gimnázium igazgatójára bízták. A „két német osztály” a szükséges gyakorlati kiképzést a pécsbányatelepi általános iskola német tagozatán nyerte el. 1960-ban érettségiztek, majd gyakorló évük után, 1961-ben képesítő vizsgát tettek. A tanulók kétnyelvű tanulmányaikat mindvégig nagy szorgalommal és jó eredménnyel végezték. Amellett nemzetiségi közművelődésben is részt vettek (pl. a Pécsi Rádió német nyelvű műsoraiban). 1958 nyarán a kyritzi (NDK) tanítóképző vendégei voltunk, és az országot is beutazhattuk. A következő nyáron mi láttuk őket vendégül. A végzett tanítók zöme - mint a rendszeres találkozók beszámolóiból kiderül - falusi általános iskolákban tanított. * ► k
