Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)
1994-11-21 / 321. szám
16 aj Dunántúli napló Külföld 1994. november 21., hétfő Ki kicsoda az Egyesült Államokban? Új sikeres arcok Roman Herzog (b) német elnök november 15-én a Ham- merschmidt-villában átnyújtotta Kohl kancellárnak (j) a megválasztásáról szóló okmányt Kohl, a kancellár Az orosz politika veszélyei Georgij Arbatov akadémi- I kus a hidegháború utáni orosz j politika veszélyeire hívta fel a ; figyelmet, s egyidejűleg a | Moszkva és Washington kö- I zötti kapcsolatok romlását jó- I solta egy, az AFP-nek adott in- • teíjúban.- Amint Oroszország ve- | szélyes helyzettel találja ma- | gát szemben, a külpolitikáért [ felelős tisztségviselők csak lé- * pésről lépésre képesek csele- j kedni - vélekedett a neves j orosz külpolitikai szakértő. Az J akadémikus példaként azt a I kereskedelmi offenzívát emlí- [ tette, amelyet Moszkva a világ { fegyverpiacán jelenleg folytat, j Arbatov szerint Oroszország I meggondolatlanul ad el fegy- vérekét Pekingnek, mert úgy \ véh, hogy ezáltal jó szolgála- I tot tesz a kínai-orosz együtt- j működésnek. Egyidejűleg bí- ; rálta Oroszországnak a Per- j zsa(Arab)-Öböl térségében ta- | núsított opportunizmusát. Mi- I közben ugyanis Moszkva régi t szövetségesét, Irakot rávette ? Kuvait elismerésére, addig ' fegyvereket próbál eladni a > környező olajtermelő orszá- I goknak.- Oroszország jelenleg óri- I ási gondokkal küzd: az egyik j problémát éppen a hideghá- J ború idején nagy mennyiség- | ben felhalmozott fegyverek je- | lentik, amelyek rossz kezekbe I kerültek - hangoztatta az aka- j démikus.-Míg a Szovjetunió fel- ; bomlása után Moszkva és j Washington közeledett egy- ü máshoz, ma már inkább távo- ; lódnak egymástól - jelentette ? ki Arbatov, aki szerint a repub- { likánusok győzelme Ameri- ; kában csak tovább bonyolítja » Washington és Moszkva kap- t csolatát. Az akadémikus azt } jósolta, hogy romlani fog az | orosz parlament nacionalista S frakciói és az amerikai kong- i resszus republikánus többsége j közötti viszony. Egy újabb hidegháború le- j hetőségét ugyan Arbatov ki- j zárta, de hangsúlyozta, hogy { Oroszország Nyugathoz fű- ! ződő viszonya várhatóan to- j vább romlik majd. Az oroszok l körében erősödik az amerikai- j akkal szembeni ellenszenv. A lakosság nagy része ugyanis \ az Egyesült Államokat hibáz- > tatja az életszínvonal romlásá- > ért. Ezért a közhangulatért a i Jegor Gajdar miniszterelnök- | sége idején alkalmazott sokk- \ terápia a felelős. Az árak fel- 5 szabadításáról és a politikai re- ( formokról az oroszok szerint | Washington döntött, mivel \ akkoriban kezdték meg mun- ; kájukat a Kremlben az IMF és jj Világbank amerikai szakértői. Nagy Régi Pártnak nevezi az amerikai politikai köznyelv a republikánusokat. Ellentmondásnak tűnhet, de a régi párt azért arathatott földcsuszamlás szerű győzelmet, szerezhetett többséget a kongresszus két házában, mert Amerika új arcokat akart látni. Clinton elnök két év alatt rengeteget vesztett népszerűségéből s ez - néhány kivételtől eltekintve - szinte lehetetlen helyzetekbe sodorta a legtöbb demokrata jelölteket. Bob (Robert) Dole az új sztárok korelnöke. Hetvenkettedik életévében van, de Reagan óta az öreg politikus nem feltétlenül vén is Washingtonban. Szülőföldjén, Kansas államban töltött be különböző választott tisztségeket, s egy ideig államügyész is volt. 1968 óta szenátor, 1976-ban Gerald Ford alelnök- j elöl tje, de alulmaradtak a Car- ter-párossal szemben. Az utóbbi években a köztársaságiak szenátusi csoportját vezette: ezt a funkciót tölti be a jövőben is, immár a többség nevében. Az 1996-os elnökjelöltek között említik, noha kora és egészségi állapota azért ez ellen szólhat. Newt Gingrich önmagát a forradalmi jobboldal vezéralakjaként jellemzi,s több lap szerint, „a gyűlölet tornádójával” tört be a politikába. Az északi, pennsylvaniai születésű, 51 éves politikust 1978-ban, Georgiában választották képviselővé, méghozzá „a családi értékek védelmezőjeként.” Két év múlva elvált feleségétől, ami nemcsak programját tette kétségessé, de nagy felháborodást is kiváltott, mert az asszony éppen súlyos onkológiai operáción esett keresztül, amikor elhagyta. De mindent túlélt, saját televíziós show-ja van, amit tizenegymillió háztartásban néznek. Mint képviselőházi elnök az ország harmadik legfontosabb közjogi méltósága lesz, s nem titkolja, hogy pályájának következő állomását a Fehér Házban szeretné látni. A Bush-fiúk valóban újoncok a politikában, de a családi háttér jól ismert. Az exelnök négy fia közül az ifjabb George a texasi kormányzóválasztáson indult s az amerikai Vaslady-ként ismert, eddigi kormányzónőt, Ann Richardson-t biztosan utasította maga mögé. Öccse Jeb ugyan alulmaradt Floridában, de Lawton Chiles kormányzó csak hajszállal győzött. Annak idején a nagyapa, Connecticut szenátora és ismert bankár határozott úgy, hogy öt gyermeke közül George, miután letöltötte katonai szolgálatát és jelentős sikereket ért el az olajüzletben, jelöltesse magát a kongresszusban. Vargabetűk után, de végül elnök lett. A két Bush fiú ma fiatalabb, mint apjuk volt első választott tisztségében s ha elnöki aspirációik, legalábbis bevallottan, egyelőre nincsenek is, elindultak. George Pataki az igazi nagy meglepetés, hiszen a közvéleménykutatások az utolsó óráig a tizenkét éve kormányzó Mario Cuomo sikerét ígérték New York államban. Apai nagyszülei Heves megyéből vándoroltak ki, anyai nagyanyja olasz származású. George 1945-ben Peekskill-ben született s csak néhány szót tud magyarul. (Volt egy olyan kijelentése, hogy győzelme esetén látogatást tesz Magyarországon.) Szülei még mezőgazdasággal foglalkoztak, de ő két elitegyetemen is tanult rí ale,Columbia/, és sikeres ügyvédként többszörös milliomos lett. Szülővárosának polgármestereként,majd New York állam szenátoraként csak a politika középmezőnyéig juthatott, de most képességei mellett egy befolyásos „keresztapa” is segíthette, Alfonse D’Amato szenátor személyében. Hamarosan kiderül, hogy mennyire lesz valóban önálló személyiség. Régi arc is lehet új, s erre a demokraták soraiban találni példákat. A republikánus ellenszéllel szemben is fölényesen nyert Califomiában a jólismert magyar származású Tom Lantos (pedig egy szívoperáció is közbejött a kampányidőszakban), s nemcsak Edward Kennedy juthatott be ismét a szenátusba (jóllehet már „temették”), hanem a különböző tisztségekért versengő öt Kennedy közül négy győzött. Még nagyobb visszhangot keltett a washingtoni polgár- mester, Marion Barry visszatérése. Négy évvel ezelőtt az FBI által készített videofelvételek alapján - egy szállodában crack-kábítószert fogyasztott egy manöken társaságában - hat hónapi fogházra ítélték, két elvonókúra következett. A „"feltámadtam és folytatom” jelszóval újra induló Barry most biztosan győzött: gondban lehetnek, akik annak idején segítették eltemetni. Elődjére már csak a középkorúak és a még idősebbek emlékeznek, a fiatalabbak számára ő „a kancellár”. A kedden újabb négy évre megválasztott Helmut Kohl már 12 éve áll a német kormány élén és ha kitölti újabb hivatali idejét, hosszabb ideig lesz ebben a tisztségben, mind nagy elődje és példaképe, Konrad Adenauer, aki 1949-től 1963-ig kormányozta az NSZK-t. A 64 éves Kohl lud- wigshafeni születésű, nős, két gyermek apja. 1947-ben lépett be a Német Kereszténydemokrata Unióba (CDU), amelynek 1973 óta elnöke. Folyamatosan felfelé ívelő politikai pályáját a történész diplomával rendelkező ifjú kereszténydemokrata városi tanácsosként kezdte, majd 1959-ben a rajna-pfalzi tartományi parlament tagja lett. Tíz évvel később tartományi miniszterelnökké választották, amelyről 1976-ban mondott le, hogy Bonnban a szövetségi parlamentben politizáljon tovább. Háromszori eredménytelen kancellár-jelöltség után 1982-ben azután került a szövetségi kormány élére, hogy a Német Szabaddemokrata Párt hátat fordított addigi szociáldemokrata koalíciós partnerének és a CDU mellé állt. A Bundestag most ötödször választotta Kohlt kancellárrá. Az októberi szövetségi választás előtt bejelentette, hogy mostani hivatali idejét szeretné kitölteni, de 1998-ban nem kívánja jelöltetni magát. Cikkek, tanulmányok, előadások sorában próbáltak már magyarázatot találni arra, hogy mi Kohl hosszú hatalmon maradásának titka. Soha nem volt olyan népszerű és általánosan elismert, mint elődjei közül a kereszténydemokrata Adenauer, illetve a szociáldemokrata Brandt, vagy Schmidt. Kohl az évek során azonban egyértelműen megcáfolta azokat, akik hatalomra jutása után úgy vélték, hogy képességei meg sem közelítik elődeiét, s csak a kitartó kivárás az egyetlen erénye. Hívei szerint nagyon jól összefogja, irányítja'pártját és a CDU részben az erők összpontosításának köszönheti sikereit. Pártbeli ellenfelei és kolíciós partnerei viszont azt vetik a szemére, hogy mindenkit elnyom maga körül és minden helyzetben csak az ő véleménye érvényesülhet. Tény, hogy a pártban a hatalma ellen törőkét ügyes taktikázásai révén eddig mindig sikeresen legyőzte, s legtöbbször a bosszú sem maradt el. Mindig magabiztos és soha semilyen kudarc sem terítette le, a vereségek csak növelték harci kedvét. Azt, hogy „az egyesítés kancellárja” lehetett, nemcsak a szerencsés történelmi helyzetnek köszönheti. Ugyan nem ő teremtette meg a váratlan és páratlan helyzetet, de felismerte a lehetőséget és nagyon tudatosan, kitartóan tárgyalt, küzdött a német egyesülés megvalósításáért. Nagy nemzetközi elismertségnek örvend, ő az európai egyesülés egyik legfőbb szószólója és kivitelezője. Az elkövetkező négy évre azt tűzte maga elé, hogy kiteljesítse a német egyesülési folyamatot és visszafordíthatatlanná váljon az összeurópai integráció. Pach Ferenc „Mobutu” A franciaországi Toulon városában sikerült letartóztatni a spanyolországi Baszkföld függetlenségéért küzdő, számos terrorakcióért felelős ETA szervezet fegyveres komandóinak feltételezett főnökét. A 34 éves férfit, a „Mobutu” fedőnév alatt ismert Felix Gona Lopez de la Callét a szervezet négy másik feltételezett tagjával együtt vették őrizetbe. „Mobutut” már évek óta keresi a francia és a rendőrség gyilkosságok és merényletek miatt. A republikánus Pataki és felesége, Libby családjától és támogatóitól körülvéve ünnepli november 8-án, hogy legyőzte New York kormányzóját, Mario Cuomót. Húsz év óta Pataki az első republikánus kormányzó New Yorkban. Otthon csak két hadosztály Hol vannak az amerikai katonák? Az évszázad 116 embargója Hol, kiket sújt? Az Egyesült Államok fegyveres erőit az elmúlt hónapokban többször riadóztatták. Először Haitin vetettek be - hosszú habozás után - katonákat, hogy végre megszabaduljanak a véreskezű diktátortól. Azután ismét egyszer az Öböl térsége következett, ahol Szaddam Husszein iraki diktátor két év után újabb agresszióval fenyegetett. Ennek ellenére amerikai kormánytisztviselők nem titkolják, az amerikai gazdaság helyzete, a fegyveres erők létszáma nem engedi meg, hogy válogatás nélkül beavatkozzanak a világban mindenkor, amikor az indokolt és szükséges. A fellépéseket azokra az esetekre kell korlátozni, amikor Amerika elsőrendű érdekei forognak kockán. A legtöbb amerikai katona változatlanul Európában állomásozik: Németországban 110 000, Nagy-Britanniában 16 000, Olaszországban 12 000, néhány ezer Portugáliában, Törökországban, Hollandiában, Belgiumban, Spanyolországban és Iz- landon. Ázsiában, Japánban 47 000, Dél-Koreában 35 000 a létszám. Aligha marad tartósan 60 000 amerikai katona Kuvait- ban; Szaud-Arábiában, Egyiptomban, és Bahrainban kevés amerikai katona szolgál. Haitin jelenleg 20 000 jenki biztosítja a rendet, de ezeket alkalmasint hamarosan kivonják. A panamai támaszpontokon a létszám 10 000 felett van, míg a térségben a legismertebb amerikai bázis alighanem a kubai Guantanamo: ott kétezernél több a létszám és aligha csökken egyhamar. A legérdekesebb azonban az, hogy miközben mind az öt földrészen állomásoznak amerikai katonák - otthon mindössze két hadosztály található. A nemzetközi politika híreit olvasva, mind többször ütközünk az embargó szóba. A spanyol eredetű kifejezés áruk szállításának tilalmát jelenti valamelyik országba, s ugyancsak tiltja hajók be- és kifutását annak kikötőiből. Az embargó ma természetesen a légiközlekedésre is vonatkozhat, s úgy határozzák meg, mint az árúszállítások és mindenfajta szolgáltatások teljes vagy részleges felfüggesztését. Vagyis, háborút nem számítva, ez az egyik legsúlyosabb figyelmeztetés és gyakorlati korlátozás a válságosnak tartott helyzet feloldása, a normális körülmények biztosítása illetve visz- szaállítása érdekében. A modem korszak első kereskedelmi csatája 1806-ban zajlott, amikor Napóleon megtiltotta Nagy-Britanniának, hogy a kontinensen kereskedjék, mire London hajóhadával igyekezett elszigetelni Franciaországot. 1914 óta századunkban 116 embargót valósítottak meg, ebből mintegy 40 érte el kitűzött célját. Ma az embargónak alapvetően két fő fajtáját lehet megkülönböztetni. 1. A legelterjedtebb, amikor az ENSZ Biztonsági Tanácsa dönt úgy, hogy egy országgal szemben ezt az eszközt kell alkalmazni. Irak 1990 augusztusa óta áll teljes embargó alatt, aminek oka Kuvait lerohanása volt. Hasonlóképen totális embargó alá vették 1992 májusában Kis-Jugoszláviát s csak a legutóbbi hetekben történt némi enyhítés. Fegyverszállítási embargót alkalmaznak 1991 január óta Szomáliával szemben a polgárháború és az emberi jogok megsértésének megtorlásaként, 1991 ősze óta pedig a délszláv válság- terület minden hadviselője ellen. Líbia esetében 1992 novembere óta tart az embargó a terrorizmus támogatása miatt. Korlátozó intézkedések vannak érvényben Libéria, Ruanda, az országuk egy részét birtokló kambodzsai vörös khmerek, valamint az angolai UNITA ellen. 2. Előfordul, hogy egyes országok léptetnek életbe embargót egy másik állam ellen. Lassan három és fél évtizede annak, hogy Washington gazdasági tilalmakat vezetett be Kuba el- len.Hasonló amerikai intézkedések valósultak meg Irán és Észak-Korea vonatkozásában s az idén februártól kezdve Görögország is büntető rendszabályokat alkalmaz a "névbitorló" Macedóniával szemben. Ezek az embargók azonban inkább kijátszhatók, mint az ENSZ döntések esetében. Végsősoron az Egyesült Államok sem kerülhette el a tárgyalást Kubától Észak-Koreáig a szemben álló országokkal. Napjainkban pedig tanúi lehetünk a leghosszabb embargó agóniájának: az arab országok is tisztában van vele, hogy nem tarthatók az Izraellel szemben még a negyvenes években elrendelt tilalmak. Hetek óta folyik a vita, felold- ják-e Boszniában a muzulmánokat sújtó fegyverszállítási embargót. De összecsapnak a vélemények akörül is, mennyire lehet és kell enyhíteni a Kis-Jugoszlávia ellen életbe léptetett tilalmakat, miután Belgrád állítólag beszüntette a boszniai szer- bek háborújának támogatását. Washingtonban szinte nagyítóval tanulmányozzák a bagdadi nyilatkozatokat: vajon Kuvait nyögve nyelős elismerése Irak részéről, véget vethet-e az embargónak? Magyarországot eddigi becslések szerint 1.6 milliárd dolláros kár érte a délszláv válságtérséggel szemben alkalmazott embargó miatt. Különösen érzékeny veszteség sújtja mindmáig a déli megyéket, de változatlan nagy kérdés: van-e realitása annak, hogy a volt Jugoszláviával szomszédos országok kapjanak valamilyen ellentételezést a nemzetközi közösségtől? Réti Ervin /> & l 4 í
