Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)
1994-11-19 / 319. szám
8 aj Dunántúli napló Riport 1994. november 19., szombat Villanások a múltból és a jelenből... Müller Andrea felvételei Négy esztendő gazdálkodásának mérlege Szászváron Már nem kérdés, hogy kié a trombita Igazi férj-feleség probléma: együtt vagy külön. Szászvár és Máza sokszor megélte, s ma úgy tűnik, végleges a válás. A gyerekmegosztás is úgy sikerült, mint ahogyan az lenni szokott, mindannyian rosszul jártak az osztozkodás során. S így történt, hogy igazándiból még ma is a legizgalmasabb szászvári kérdés: vajon miért köszöntek el a mázaiak? És miért ne köszöntek volna el? A települések önállósodásának szele miért éppen Mázát ne legyintette volna meg? S az átmeneti gondok lassan a múlté: mindkét községben adott a továbbélés minden feltétele. Mi tagadás, akármennyire is nem szerettük volna, de az új, önkormányzati négy esztendő szászvári mérlegének megvonásakor vissza kellett kanyarodni a múltba. Ezt tette Püski Mátyás polgármester, Nagy Imréné és dr. Csősz Gyula képviselők is hosz- szas beszélgetésünk közben. Előrebocsájtva: az elválás technikája és tehertételei edzették meg valószínűleg mindkét ön- kormányzatot. Püski Mátyás szerint bár több mint 9 millió forint lett az elválás effektiv költsége, az osztozkodás korrekt volt, amit az átmeneti hidegháború sem tudott alapvetően elrontani. Ma pedig már a békés egymás mellett élés napjait számolgathatjuk. Ugyanis sokféle szolgáltatást kellett megkettőzni, köztük olyat is, amit nem igen lehetett. A szeméttelep Mázán volt, tehát Szászvárnak újat kellett nyitnia. A víz szászvári kézben van: érte fizetni kell. És sorolhatnánk tovább, a helyi zenekarig, aminek a vége az lett, hogy átvitték Mázára a trombitát s az egyéb hangszereket. A válás alapvetően nem rázta meg a szászvári képviselőtestületet: lehetőségeik nem zárultak be. Sokféle pályázattal, célra-orientált pénzeszközök gyűjtésével, egyébbel igen jól sáfárkodtak. A fejkvóta alapján kijáró állami pénzek mellé majdhogynem egyharmadnyit gyűjtöttek. Pontosan 102 millió forint pluszhoz jutottak az elmúlt négy év alatt! Mindezt kevés ön- kormányzat mondhatja el magáról. Igaz ebben a polgármesternek nem kis szerepe - és lehetősége - volt, hiszen a megyei ön- kormányzat tagjaként sokkal több, hasznosítható információ birtokába kerül hivatalból is, mint más községek vezetői. Nagy Imréné helybéli pedagógus született közéleti ember. Mint mondotta: bár időnként a képviselőtestület megpróbálta utánozni a tv-ben is oly gyakran látható parlamenti marakodásokat, alapjában egy húron pen- dült. A célokat közösen alakították ki, s közösen is igyekezték azokat megvalósítani. Csősz Gyula ehhez még hozzátette: eleinte a helyi pártok megpróbálták befolyásolni a képviselőket, de aztán ez a pártoskodás is a múlté lett. Mindenki tudta és megértette: itt a község, Szászvár jövője forog kockán, s a képviselőknek pártérdekek nélkül a községért kell tudásuk legjavát adni. Még azért az eredmények számbavétele előtt egy dologra ki kell térni: az állami bánya, a szászvári keresztapa magára hagyta végleg a községet. Át kellett tehát venniük, községi pénzekből finanszírozni a sportegyesületet, a volt bányász-klubot amellett, hogy tudják: az életért küzdő magánbányától többet másra nem számíthatnak, mint meglévő, munkahelyt adó vállalatra. (Azért ez se semmi!) Az önkormányzat jól nyomon követhető koncepciója a község infrastruktúrájának megteremtése volt. Okosan gondolták végig és következetesen megteremtették mindazt, ami tőlük tellett. Víz, szennyvíz, telefon van már, most tárgyalnak földgáz ügyben - jó pozícióban -, s időközben fölépítették a térség legszebb általános iskoláját. Kialakították azokat a területeket, ahol a községi ipar fejlődéshez juthat, megannyi korszerű műszerrel felszerelték az egészségügyi központot - komputeres EKG-tól kezdve korszerű laboratóriumig -, beindították a helyi tv-stúdiót, stb. S mivel - mint mindenütt - a legégetőbb gond a községben a foglalkoztatás, a munkahely, a helyi vállalkozásokat segítő és vállalkozót fölkészítő inkubátorház fölállítása is napirenden van már. (Angol tapasztalat nyomán.) S ha igaz, bizonyos megpályázott pénzösz- szegek is érkezni fognak erre. A négy év mérlege tehát az asztalon, s mint azt Nagyné említette -, ebben a négy évben végzett munkájáért ma egyetlen szászvári képviselőnek sem kell lesütött szemmel járnia. Szászvárjócskán gazdagodott. Hacsak... És ez a hacsak már a jövőbe mutat. Mindannyian elégedetlenek a község arculatával, a közterületekkel, a főtér és környezetével. Ha akad a következő ön- kormányzatnak komoly feladata, az Szászvár külső arculatának megszépítése lesz, ami nem csak önkormányzati, hanem lakossági feladat is. (A földgázvezetékek lefektetése után a község összes útjának rendbetétele következhet, s ez adhatja a faluszépítéshez az első nagyobb lökést.) Egyébként akárcsak másutt, a szászvári képviselőtestület is megtartotta búcsúösszejövetelét - éppen a beszélgetésünk után való estébe nyúlva -, ahol ki-ki megállapíthatta, hogy milyen gyorsan elrepült a rendszerváltást követő négy év. S azt is, hogy ma már hála Istennek nem az a legfőbb kérdés, hogy kié legyen az egykori bányász-zenekartól megörökölt trombita. Kozma Ferenc Magyarul magyarán Gondolkodás és nyelv Fordított sorrendben is írhattam volna. Mindkét változat a nyelvtudománynak azt az alaptételét fejezi ki, amely szerint ez a kettő elválaszthatatlan egymástól, kölcsönösen feltételezik egymást. Az első sorrendi változattal azt a közismert paraszti bölcsességet kívántam megfogalmazni, ami jó tanácsként is gyakran elhangzik, nevezetesen azt, hogy előbb gondolkodj, azután beszélj. Akár egyidejű (szimultán), akár egymás utáni ((szukcesszív) e két összefüggő legemberibb tevékenység, szinkronban kell lenniük egymással. Gyarló voltunk egyik bizonysága, hogy a kettő nem mindig fedi egymást. Vagy a nyelvi formának nincs gondolati aranyfedezete, vagy a legragyogóbb gondolathoz nem sikerül megtalálnunk a megfelelő (adekvát) nyelvi formát. Az ilyesféle túlontúl sok hibát típusokba is lehetne sorolni, most azonban elégedjünk meg néhány, önmagáért beszélő .idézettel”. Közgazdász nyilatkozata (tárgyatlan ige tárgyasán ragozva): „A küszöböt nagyon jól körüljárta a vezetés, és ezt hirdette meg a kormányprogramban”. - Az ember törheti a fejét, vajon milyen küszöb az, amelyet körül lehet járni, mégpedig nem akárhogyan, hanem „nagyon jól”, utána pedig „meghirdetni”. Még akkor is talány, ha küszöbön nem ajtóküszöböt értünk, amelyben meg lehet botlani. Pszichológusnő mondta: „Nincsen meg az a harmadik fül, ami az érzelmi finomságok érzékeléséhez kell”. - Bizonyára megvan az oka, hogy az érzékszervek közül a hallás szervét részesítse előnyben. De ezen az alapon a harmadik szem, a második nyelv is szóba jöhetett volna. No nem folytatom tovább. Azt hiszem itt a gyakorta emlegetett hatodik vagy hetedik „érzékszervre” kell gondolnunk. Egy edző imigyen vélekedett: „Világos, hogy a Vác kis hal, amelyet könnyebben dobtak oda egy nagy hal hálójába”. - Nem nehéz felismerni benne a közelmúltban gyakran hallott politikai gazdaságiam lózungot: A nagy hal felfalja a kis halat - s ehhez még hálóra sincs szüksége. A következő idézet joggal tarthat számot a közlekedési szakemberek, akár a miniszter figyelmére is:, JAl ország hajója normális vágányra kerül”, azaz már sínen van. Bizonyára olyan ember mondhatta ezt, aki korábban a MÁV-nál dolgozott, s átszervezés folytán került a hajózáshoz. Ide kívánkozik egy ugyancsak vízügyi téma. - A Ki nyer ma? műsorvezetője így változtatta meg a menetet:, .Evezzünk súlyosabb vizekre!” Látszólag a víz hőmérsékletével volt elégedetlen az a politikus, aki így nyilatkozott: „Elhatároztuk, hogy megpróbáljuk ezt a langyos vizet felpörgetni.” Nyilván az állóvíz könnyen poshadó voltára kívánt utalni, meg talán az a bibliai kép derengett agyában, amely szerint vagy hideg, vagy meleg légy, mert a langyosakat az Úr kiköpi szájából. Alighanem, sőt bátran igaza van Illyés Gyulának, aki szerint az anyanyelvi nevelést a gondolkodásra neveléssel kell kezdeni. Rónai Béla Keresztrejtvény Beküldendő a helyes megfejtés november 28-án (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134 Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. A november 5-i lapban közölt rejtvény megfejtése: „Amióta gépesítettük a gyárat, sokkal gyorsabban tudunk hibázni.” Utalványt nyertek: Cseh Lajosné, Gyód, Fő u. 64., Havas Gabriella, Pécsvárad, Vár u. 10., Stefek Ágnes, Pécs, Körösi Csorna S. u. 10/B., Kocsis János, Újpetre, Kossuth L. u. 99., Szokolai Imréné, Pécs, Magaslati u. 30. Az utalványokat postán küldjük el.
