Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)

1994-11-02 / 302. szám

1994. november 2., szerda Kultúra ui Dunámon napló 7 Bezárnak-e télen a kiállítások, jut-e pénz fűtésre? ✓ Átalakulóban a magyar múzeumügy A helyzet nehéz, niég sincs ok a pánikra A Néprajzi Múzeumban még tart Frigyes főherceg hitvesének, Iza­bellának páratlan fotógyűjteményéből válogatott időszakos kiállítás Karácsonyfájukra még szaloncukor sem jutna ... Kárpátaljai gyerekakció A kultúraszerető közvéle­ményt felkavarta a hír, amely szerint elképzelhető, hogy a ne­héz anyagi körülmények miatt egyes múzeumokat talán be is kell zárni a téli időszakban, mert már fűtésre sem jut ele­gendő pénz. A hír az intézményekben végrehajtandó 4-8 százalékos létszámleépítésről is szólt, s ar­ról is, hogy emiatt esetleg csak napi négy órára tudnának ki­nyitni egyes kiállítóhelyek, mert például nem lenne elég te­remőr. A múzeumigazgatók évi or­szágos konferenciája után föl­röppent hírek nyomába eredve érdeklődtünk a Baranya megyei Múzeumok igazgatójától, dr. Ecsedy Istvántól arról, miről is beszéltek tulajdonképpen a szé­kesfehérvári találkozón.-Az átalakulóban lévő' ma­gyar múzeumügyről - vála­szolta. - Arról van ugyanis szó, hogy a változások során a mú­zeumokban őrzött anyagok tu­lajdonjogi helyzete módosul. Korábban a tulajdonos az állam volt, a kezelő pedig a múzeum. A mostani törvényi helyzetben a múzeumi anyag egy része ál­lami, más része önkormányzati tulajdont képez. A tulajdonjog és a muzeális anyag védelmének követelménye között szervezeti, szakmai és jogi szempontból is összhangot kell teremteni. A mi szakmai tanácskozásunkon ép­pen az volt a fő téma, miként le­het ezen a bázison egy új szer­vezeti-jogi struktúrát fölépíteni. A találkozón teljesen egysé­ges álláspont alakult ki a tekin­tetben, hogy mindenfajta kez­deményezés kiindulópontja csak a nemzeti kulturális örök­ség kötelező védelmének alap­elve kell legyen. Ez azt is je­lenti, hogy bármilyen új szabá­lyozásnak úgy kell biztosítania a múzeumi anyag védelmét, hogy a meglévő törvényekkel ne kerüljön összeütközésbe. A legfontosabb annak biztosítása, hogy a tulajdonosi jog a mű- kincsvagyon védelmével köz­vetlen összhangban legyen. Magának a múzeumi tör­vénynek az előkészítése a mű­velődési és közoktatási minisz­térium közgyűjteményi főosztá­lyának a feladata, az egyezteté­sek folyamatosan zajlanak. A múzeumigazgatói tanács­kozás végkicsengése az volt, hogy ezt a szakmai vélemé­nyező munkát természetesen folytatni kell.-Különösen fontos a szak­mai felügyelet és ellenőrzés új­jászervezése - mondta el Ecsedy István. - Egy ilyen fel­ügyeleti rendszer kialakítása kormányfeladat. A múzeumokat fenntartó önkormányzatok szá­mára ez a rendszer segítség lenne, a múzeumoknak megerő­sítés. Alapvető az intenzívebb kapcsolattartás és együttműkö­dés is a folyamatban résztvevő intézmények szakemberei kö­zött. A múzeumügyben ma az okozza a bizonytalanságot, hogy például a pénzügyminisz­térium szándékai sem nyilván­valóak. A szakminisztériumnak a pénzügyminisztériumhoz kül­dött előterjesztésére köriratban érkezett válasz, mely a pénz­ügyi tárcának az intézmények fenntartási, fejlesztési költsége­iről szóló elképzeléseit tartal­mazta.- Egy múzeumigazgatónak kötelessége, hogy hangsú­lyozza, az anyagi eszközei elég­telenek a műtárgyvédelemhez, a megóváshoz, a kiállítások elő­készítéséhez. Az feloldhatatlan ellentét, hogy az itt tárolt nem­zeti vagyon értéke sokszorosa annak, amit a fejlesztésre, fenn­tartásra fordítani lehet - emelte ki beszélgetőtársam. Szerinte a legtöbb, ami te­hető, a maximális helytállás. A múzeumokban dolgozók több­sége persze érzelmileg is kötő­dik ahhoz az anyaghoz, amit őriz. Nem különleges emberek, csak egyszerűen hozzá vannak szokva, hogy alkalmazkodniuk kell a realitásokhoz. Azért kap­nak kevés bért, mert a közal­kalmazotti szférába tartozók már évtizedek óta alul vannak fizetve, s ezen a helyzeten nem lehet egyik napról a másikra változtatni. Ecsedy Istvánnak az a véle­ménye, hogy ezt a körülményt a közvélemény már túlságosan is jól ismeri, a középpontba in­kább a munkát kellene állítani. Úgy látja: Baranyában a múze­umok működőképességét ko­moly veszély nem fenyegeti. A múzeumnak különösen nagy az épületállománya (de ez termé­szetesen egyáltalán nem baj), viszont éppen ezért a fenntartói és üzemeltetési gondok is meg­haladják az átlagot. Majd min­denhol külső és belső karbantar­tásra lenne szükség. A fenntartó megyei közgyűlés legutóbb ép­pen a Csontváry múzeum belső felújításáról és világításának korszerűsítéséről határozott. Az ilyen munkálatok beindítása és finanszírozása egyben azt is jelzi, hogy a baranyai múzeu­mok rangja, presztízse nem csökkent. Az egyéb segítségről szólva az igazgató elmondta:-A különböző cégek, alapít­ványok szponzorálási lehető­sége vidéken korlátozottabb, mint a fővárosban, csak egy-egy kiemelkedő eseményhez kap­csolható. Csak azért nem re­mélhetünk senkitől támogatást, mert mi vagyunk a múzeum . . . Mindettől függetlenül tény, hogy szigorú takarékossági in­tézkedésekre van szükség to­vábbra is. Az, hogy egyes kiállí­tások, múzeumok télire bezár­nak, az igazgató szerint egyálta­lán nem különös, ez évek óta gyakorlat, mert ilyenkor olyan kicsi a látogatottság, hogy nem érdemes fűteni. Az is tény, hogy azok az al­kalmazottak, akik a múzeu­mokban dolgoznak, nincsenek megfizetve. A mindig fenye­gető létszámleépítés nem meg­oldás, ezen a területen országo­san sincsenek túl sokan. A mú­zeumügy sorsa nem múlhat azon, néhány tucat munkanél­küli árán megtakarítanak-e va­lamicske bért. A lényeg az, hogy a megőrzés minimális fel­adatait el kell látni, ezért egy bi­zonyos szinten túl veszélyesen alulfizetni a múzeumi dolgozó­kat nem érdemes, mert éppen az az érték mehet végzetesen ve­szendőbe, amit egy kultúrál- lamban óvni kellene: a magyar kulturális örökség. H. I. Gy. E pillanatban a 47. határon túli gyermekcsoport: bótrágyi általános iskolások töltenek két hetet Ersekvadkerten. Október 21-től november 6-ig tartóz­kodnak Magyarországon. Az akció annyiban módosult, hogy egy vagy két helységből jönnek a gyerekek és nálunk is egy-egy település fogad egy egész cso­portot, hogy az itt töltött időben iskolába járjanak, ami a kiuta­zási engedély feltétele a szom­széd országban. A vendégfogadás kétoldalú, a maguk szerény körülményei között a Kárpátaljáról gyereke­ket küldő falvak is megbeszélt időpontban szeretettel váiják az itthoni vendéglátók gyerekeit. Kérjük azokat az iskolákat, egyházközségeket, települése­ket, amelyek erre a cserekap­csolatra készek, jelezzék ezt címemen, hogy a vendégfoga­dás időpontját rögzítsük. Egy esztendő óta folyamato­san, kéthetente jönnek az újabb csoportok. December 2-án pe­dig az 50. határon túli gyerek­buszt fogadjuk. A karácsonyi két hétben újra a legszegényebb gyerekeket hozzuk el, s mivel akkor nem kell iskolába járniuk, az ország minden részéből várjuk a ven­déglátó családok jelentkezését. Már most, hogy előre tudjunk tervezni. Tavaly kb. 250 gyereket fo­gadtak volna a jelentkezők, de Meleg hangulatú karácsonyi képeslapok, falra és asztalra is helyezhető művészeti naptárak szerepelnek abban a kínálatban, mellyet csak szájukkal, illetve a lábukkal festeni tudó művészek ajánlanak fel cégek és magán- személyek számára. A napok­ban többekhez megérkezett egy tájékoztató, melyből mindezek megrendelhetők. A segítségért művészi alkotá­sokat ígér mindenkinek a Száj­jal és Lábbal Festő Művészek Kiadója. Nem könyöradomá- nyokra számítanak; itt igazi ér­ték cserélhet gazdát. Fekete Jó­zsef festő ezekkel a szavakkal mutatja be célkitűzéseiket:- Mi egy súlyosan mozgássé­rült csoport tagjai vagyunk. Nem tudjuk használni a kezün­ket, így megtanultunk szájjal, il­letve lábbal festeni. Legszebb képeinket küldjük el Önnek, me­lyeken elküldheti jókívánságait ismerőseinek, barátainak és családjának. Az alkotók munkáit kiadó cég nem karitatív intézmény. Az ajánlat természetesen nem kötelez senkit vásárlásra, de ha a képek elnyerik a vevő tetszé­sajnos a szükséges ötbusz he­lyett csak kettőt tudtunk bérelni. Az idén meghirdetjük újra a ka­rácsonyi öt autóbuszos akciót. Sajnos, ennek a buszköltsége kb. 500 ezer forint. Hisz a beregszász-budapesti utat kétszer kell megtenni, ez 140 km, egy busz kétszeri oda-vissza útja 100 ezer fo­rintba kerül. Kérjük minden jószándékú ember segítségét ehhez. Akár pénzzel tud támogatni, akár va­lahonnan tud ingyen buszt sze­rezni vagy gyerekeket fogad, mindezt hálásan köszönjük a nehéz sorban élő családok gye­rekei nevében. Olyan gyerekek­ről van szó, akiknek a kará­csonyfájára, ha ugyan egyálta­lán lesz a szobában, még sza­loncukor sem jut. A karácsonyi gyerekek valószínűleg decem­ber 16-án érkeznek és az újév első napjaiban indulnak haza. Aki anyagilag segíteni tudja akciónkat, kérjük, hogy a Szent Bemát Alapítvány számlájára küldje adományát: 546—002449—5 OTP 1221 Budapest, Kossuth u. 32. Aki gyerekfogadásra vállal­kozik, az címemre írjon, időben értesítést kap. Aki vidékre viszi a gyereket, sajnos, fel kell jön­nie érte a Budapesti Művelődési Központba! Várom levelüket a következő címen: Átányi László tanár, 1119 Budapest, Etele út 23. sét, megrendelésével a művé­szek életének fenntartását segít­heti, akik szeretnék saját erőből eltartani magukat, ahogyan mondják azért, hogy kevésbé terheljék a családjukat és a tár­sadalmat. Jó lenne, ha nem aranyozott töltőtoll jelentené az eleganciát, hanem például egy-egy ilyen naptár egy vállalat dolgozóinak asztalán. Cégjelzéses nyomásra is van lehetőség. A Szájjal és Lábbal Festő Művészek Egyesülete az egész világon működik, jelenleg 400 alkotó tartozik ide. Magyaror­szágon a munkájukat bemutató kiadó 1992-től működik. Az idei összeállításhoz hasonlót éppen két éve küldtek először. A címeket a telefonkönyvből ír­ják ki, ezt minden országban így teszik, ez a terjesztés módja. A kiadó kéri, ne legyen senki bizalmatlan, előbb »nézze meg, miről is van szó. A külföldi művészek mellett Fekete József, Erdélyi Ilona, Nagy Ildikó, Gyurcsó Lajos, Kormos László, Szabó Szonja és Horváth Károly munkáit is megtaláljuk. Hodnik I. Gy. A Régészeti Múzeum Baranya története az őskortól a honfogla­lásig gyűjteménye egész évben látogatható Fotók: Tóth L. A képzelet fest, nem a kéz A fogalmak tisztázásának jogát a társadalomra kell hagyni Nagy Károly szociológus az USA-ból érkezett haza tanítani Pályakezdők munkanélküli­rekordja Szabolcsban A pályakezdő munkanélkü­liek aránya minden eddigi szintet meghaladott szeptem­berben Szabolcs-Szatmár-Be- reg megyében. A megyei munkaügyi központ regisztrá­lása szerint számuk több mint hatezer, miközben háromne­gyedrészben szakképesítéssel rendelkeznek. Különösen a nyíregyházi körzetben sok az elhelyezkedni nem tudó fiatal, itt a munkanélküliek hatodát ők adják. Az utóbbi évben a megyében csak kis mértékben csökkent, 54 ezerről 48 ezerre a munkanélküliek száma, azonban közülük csak 14 ez­ren kapnak munkanélküli se­gélyt, míg az ellátásból kike­rültek közül 23 ezren jövede­lempótló támogatásban része­sülnek, mert a családban az egy főre jutó jövedelem nem éri el a legkisebb öregségi nyugdíj 80 százalékát. Hét évenként járó tanulmányi szabadságát vette ki Nagy Ká­roly, az Amerikai Egyesült Ál­lamokban élő szociológus, hogy Pécsett, a Janus Pannonius Tu­dományegyetemen szociológiát tanítson bölcsész hallgatóknak. Az USA-ban a Rutgers Univer- sity-n és a Middlesex County College-en oktat. Pécsett a szo­ciológiával foglalkozó kurzusa mellett az amerikai magyarok­ról is tart órát. Útját az Allyn and Bacon amerikai kiadóvállalat támo­gatta: ötven szociológiával fog­lalkozó tankönyvet adományo­zott a professzor magyarországi tanítványainak. Nagy Károly az 1956-os for­radalom leverése után menekült nyugatra. Mennie kellett, mert Erdősmecskén a forradalmi nemzeti tanács elnöke volt az akkor húsz éves tanító. Az USA-ban szociológiából dokto­rált. Huszonöt éve tanít egye­temen. Nagy Károlyt arról kérdez­tem, mi lehet az oka annak, hogy Magyarországon előítéle­tek élnek az „amerikás magya­rokkal” szemben.- Sokan úgy tekintenek ránk, mint akik cserbenhagyták az or­szágot a kedvezőbb életkörül­mények kedvéért. Mintha mi lennénk a pénzben bővelkedő, tehetős, de kicsit bárgyú dollár­papák. Ezzel szemben elég az Anyanyelvi Konferencia és a Magyarok Világszövetsége kül­földi munkatársaira, vagy a le­gújabb két Nobel-díjasunkra, Oláh Györgyre és Harsányi Já­nosra gondolnunk, hogy belás­suk, ez a kép hamis. A nyugatra kitántorgott és menekült ma­gyarokban él a segítőkészség az itthon maradottak és a határo­kon túl élő magyarok iránt. So­kan gondolják azt közülünk, itt az idő arra, hogy mi, magyarok, mind a tizenötmillióan megke­ressük egymásban az értékeket és szolidaritást vállaljunk egy­más iránt.-Ezt a segítőkészséget ho­gyan fogadják Magyarorszá­gon?- Hogy ezzel hogyan tud az itt élő magyarság élni, ez a leg­égetőbb kérdés. Ehhez azonban ismerniük kell a Magyarorszá­gon kívül élő magyarságról a tényeket. Az amerikai magya­rokról szóló kurzusom is ezt a célt szolgálja. Most még él a ké­szenlét a nyugati magyarság kö­rében, most még lehet és érde­mes ezzel élni. Nem szabad úgy gondolni ránk, mintha „hobbimagyarok” lennénk, akik szórakozásból vallják magukat ehhez a nem­zethez tartozónak.-Nem fél attól, hogy tevé­kenységükről azt mondják, a nacionalizmust erősíti?- A nacionalizmus fogalmát mára annyira eltorzították, hogy szinte használhatatlanná vált. Ä nacionalizmus semleges foga­lom, nemzettudatot jelent. Na­cionalista az, aki egy nemzethez tartozónak vallja magát. Diktá­toraink azonban ezt a fogalmat megbélyegezték, és legjobbja- inkra sütötték rá. Aki védi nem­zetét, a közösséget, amihez tar­tozik, az patrióta. Aki más nem­zetet támad, gyűlöl, az nem na­cionalista, hanem soviniszta. Ezt a két fogalmat el kell egy­mástól választani.- Fogalmaink torzulásiért a politikusok a felelősek?- Ha a politika túlsúlyba ke­rül egy társadalomban, akkor el­torzulnak a fogalmak. Például a liberális és a nemzeti nem egy­mást kizáró fogalom, de ahogy a politikusok használni kezdik őket, azzá válnak. A politikusok ugyanis mindig a hatalomra, azaz a kirekesztésre törekednek, és erre használják ezeket az el­nevezéseket is. Háborúk előtt megfigyelhető, hogy az addig békésnek hitt szavak fegyve­rekké válnak. De ez nemcsak a politikára, hanem például az üz­leti életre, a katonaságra és az egyházakra is vonatkozik. Egyik sem gyűrheti maga alá a társadalmat. Az üzlet piaci ér­dekei szerint igyekszik megha­tározni, mi a szép, mi az egész­séges. Az egyház, hogy mi a jó és az igaz. A demokrácia azt is jelenti, hogy a fogalmak megha­tározásának joga a társadalomé marad. Az értelmiség feladata az, hogy visszavegye a politiká­tól a pontos megfogalmazás jo­gát. Ne hagyjuk magunkat fél­revezetni! Mi 1956-ban is az igazat akartuk, az igazságot. Ki­igazítani azt a fogalomrend­szert, amit a diktatúra önkénye­sen eltorzított. Újvári Gábor á

Next

/
Thumbnails
Contents