Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)

1994-11-19 / 319. szám

1994. november 19., szombat A mai nap üj Dunántúli napló 3 A népszerűtlen intézkedéseket is meg kell tenni A miniszterelnök hazánk sorsát nem puhán irányítja Beszélgetés Horn Gyulával: Nehéz a nyers támadásokat elviselni A kormányfő november 16-án a Békés Megyei Hírlap, a Heves Megyei Hírlap, a 24 Óra, a Nógrád Megyei Hírlap, a Petőfi Népe, a Somogy Me­gyei Hírlap, a Tolnai Népúj­ság, az Új Dunántúli Napló, az Új Néplap és a Ferenczy Eu- ropress sajtóügynökség fő- szerkesztőivel folytatott be­szélgetést a Parlamentben. Nekem mást is mérlegelnem kell-Miniszterelnök úr! Egyér­telmű, hogy hazánk gazdasági helyzete siralmas. Az is nyil­vánvaló, hogy népszerűtlen in­tézkedések sokaságával kell ezen változtatni. A közvéle­ményben (jelentős hányadában) ez úgy csapódik le (ma még!), hogy van egy igen racionális pénzügyminiszter és a szociális érzékenységű, szocialista párt­elnök-miniszterelnök, aki nyi­latkozataiban érezteti a különb­séget. Ez a más hangnem ho­gyan magyarázható, amikor nyilvánvaló, hogy csak együtt haladhat a Magyar Köztársa­ság kormánya.- Egyetértek, nem ugyanaz a stílusom, mint Békési Lászlóé. Békési László nagyon követke­zetesen kimondja a negatív dol­gokat, ami az ő miniszterségé­ből, funkciójából ered, és ezek­nek a megnyilatkozásoknak a döntő többsége a gazdasági ra­cionalizmusból indul ki. Nekem mást is mérlegelnem kell: a kü­lönböző gazdasági intézkedé­sek, lépések politikai, társada­lompolitikai hatásait. Ezért vá­lasztottak meg kormányfőnek. A másik, egyszerűen nem tu­dom elfogadni, hogy úgymond mi az elmúlt hónapok során - ebben én vagyok elsősorban a főszereplő - felpuhítottuk a gazdaságpolitikát. Konkrétan kell megmondani, miben puhí­tottuk fel. Legutóbb egy neves közgazdász csoport arra hivat­kozott, a felpuhítás jele, hogy nem módosítottuk 1994. január 1-jétől a nyugdíjemelésre vo­natkozó parlamenti törvényt. Nem is módosítunk ilyent, er­kölcstelennek tartanám vissza­menőleg módosítani az érvé­nyes parlamenti döntést azért, hogy ne adjuk meg a nyugdíja­soknak a nekik járó pénzt. A másik: miért nem emeltük ok­tóber 1-jétől egy összegben az energiaárakat. Nem is szerepelt a kormány előtt ilyen anyag. A szakma, a minisztérium, az Energia Hivatal lépcsőzetes emelést javasolt, most október 1-től, aztán jövő év elejétől, az­tán 96-tól. Ráadásul úgy, hogy ebben a megfelelő kompenzá­ciós rendszer nem volt beépítve. Én nem tudom, hogy az miért felpuhulás, mikor azt mondtuk - Békési László is teljes mér­tékben egyetértett -, hogy ha meg kell lépnünk, lépjük meg egyszerre, ’95 január 1-jétől és addigra készüljön fel a szakma a differenciált áremelésre, a kompenzációs rendszerre, és természetesen a privatizációhoz szükséges feltételek kimunkálá­sára. És ez kerül be jövő héten a kormány elé. Néhány olyan szempontot is mérlegelni kell, amely gyakran túllép a kifeje­zetten rideg költségvetési meg­fontolásokon. Az oktatás, köz- igazgatás, közalkalmazottak, az államapparátus kérdése. Nincs olyan hazai és nemzetközi part­ner, amelyik nem mondaná, eb­ben benne vannak a nagy nem­zetközi pénzintézetek, de még az Európai Unió is, rendkívül elavult a magyar költségvetési struktúra. Semmi korszerűsítés nem ment ezen a területen végbe, és ha ’95-ben nem lá­tunk hozzá érdemi lépésekkel, akkor ők nem fognak bennünket külső pénzekkel támogatni. Ez a követelés. A másik oldalon viszont az érintett érdekképvise­leti szervezetek semmiféle vál­toztatást nem akarnak. Megpró­bálunk valamilyen közös neve­zőre jutni a szakszervezetekkel ebben az ügyben is. Én minden­ről hajlandó vagyok vitatkozni, csak nem minősítéseken, hanem konkrét dolgokon. Ha azt mondják, más a Békési állás­pontja, mint a Hómé, akkor mondják meg miben, és akkor arról lehet vitatkozni. Egyéb­ként a legutóbbi kormánydönté­sek is azt mutatják, hogy én a költségvetési szférának a javas­latait szinte minden esetben egyértelműen támogatom. Egymillió közalkalmazott- A közalkalmazottaknak, a pedagógusoknak nem túl re- ménytkeltő az, amit ön néhány napja Karcagon mondott. Ez politikai kockázat...- A hazai és nemzetközi partnereink, gazdasági cso­portok elvárják, hogy ezen a te­rületen lépjünk. Karcagon egy pedagógus kérdésére válaszol­tam. Igen, meg kell vizsgálni, szakemberek szerint túl sok a közalkalmazotti létszám. Ez az ország nem tarthat el közel egymilliós közalkalmazotti ré­teget. Meg kell vizsgálni, mi­lyen korszerűsítésre van lehető­ség. Ezt fogalmazza meg a Nemzetközi Valuta Alap, a Vi­lágbank, az Európai Ünió és mások is. Én azt sajnálom, hogy itt érdemi felmérés, érdemi vizsgálat el sem kezdődött. Vannak területek, ahol 15., 16. havi fizetést tudnak folyósítani, vannak olyan helyek ahol a normál bért, éves bért, vagy havi béreket épp hogy elő tud­ják teremteni. Tessék megnézni az oktatási szférában, felsőokta­tásban, egyetemen, micsoda óriási különbségek vannak taná­rok, pedagógusok leterheltsé­gében! A felsőiskolákon, egye­temeken végbement hallgatói létszámrobbanást nem követte az intézményi struktúra, az ma­radt úgy, ahogy hosszú évekkel ezelőtt, amikor egész más rend­szer szerint iskoláztak be. Elemi erővel tört fel ’90 után, hogy vissza kell csinálni a körzetesí­tést. Tényleg nagyon sok baj volt abból, hogy a gyerekeknek messzire kellett járniuk, utaz­niuk és így tovább ... De az sem járható út, hogy néhány gyerek kedvéért tartanak telepü­léseken iskolákat, miközben 15-20 km-re lehet közösen isko­lát működtetni, akár társulás formájában, akár másképpen. Mindez nyugati gyakorlat is. Mindenhol be van vezetve az iskolabusz-hálózat. Vagy pedig eljutnak oda, ami valamikor volt 1945 előtt, hogy az első sorban ülnek az elsősök, a má­sodikban a másodikosok, és így tovább. Egy tanító fogja őket oktatni? Hát ide nem szabad visszatérni!- Nagyon sok településen a hagyományos termelési ágak, kultúrák megszűnése válság- helyzetet teremt. A bányászat, kohászat, feldolgozóipar vissza­fejlesztése az állampolgárok százezreit, a települések soka­ságát hozta reménytelen hely­zetbe.- Ez valóban súlyos társa­dalmi probléma. Van is néhány bánya, amelyet azért nem zá­runk be, mert nem tehetjük ki a lakosságot a teljes munkanélkü­liségnek. De ez nem megoldás. Sokkal inkább arra van szükség, hogy ha valamilyen városban vagy településen be kell zár­nunk egy üzemet, akkor az ille­tékes tárca készítsen egy olyan rekonstrukciós tervet, amely esetleg más ágazatok, vagy üzemek betelepítését is kilá­tásba helyezi. Ez persze költsé­gekkel jár - hiszen az átképzés­től kezdve sok mindenre szük­ség van -, de akkor sem hagy­hatja magára a kormány ezeket a településeket. Fel kell hasz­nálnunk a külföldi segélyprog­ramokat, és ide kell vonzani a befektetőket is. Mindez átfogó programot igényel, amelynek megvalósítása hosszabb időbe telik, de itt nem csak a legutóbbi négy év, hanem az elmúlt 10-12 év örökségéről van szó.- Miniszterelnök úr, a ma­gyar mezőgazdaság helyzete már a nem szakmabeliek szá­mára is aggasztónak tűnik.. .- Ha valamit kiemelten ke­zeltünk az elmúlt négy hónap­ban, az a mezőgazdaság. Az 1994-es pótköltségvetés kap­csán, a ’95-ös költségvetésben az ágazatok közül a legnagyobb támogatást a mezőgazdaság kapja. Azt mondtuk, hogy véde­lemben kell részesíteni a hazai gazdaságot, ezen belül elsősor­ban a mezőgazdaságot. Ezért is vezettük be november 1-től a mezőgazdasági élelmiszeripari termékekre a vámemelést. Hozzá szeretném tenni, vállalva a konfliktusokat ezért. Az Eu­rópai Unió tiltakozott ellene. Erre a tiltakozásra számítani le­hetett, nyilvánvalóan senkinek nem tetszik ez. És végül, ami a mezőgazdaságot rettenetesen nyomja és itt komoly lépésekre van szükség: a földviszonyok kérdése. Ez összefügg a kárpót­lással. Hiába mondták ki az elő­zőek, hogy 700 ezer hektárt kell biztosítani. De nincs 700 ezer hektár. Ez is a nyakunkba sza­kadt. Ami az állami gazdaságok területén történt, az egyszerűen elfogadhatatlan, katasztrofális. Köztudott, hogy nem engedték az első három évben privati­zálni, aztán értéken alul, szét­verve, fillérekért privatizálták, és sajnos haveri, rokoni kapcso­lat keretében is.- Hol tart a korrupció elleni harc?- Már jó néhány területen, két-három hónapja folynak a vizsgálatok, amelyek feltehe­tően rendkívül hosszadalmasak lesznek. Sok dokumentumot kell végiglapozni. Az első ta­pasztalatok szerint az esetek döntő többségében nem sértet­ték meg a törvényeket, vagy a jogszabályokat, hanem mélysé­gesen erkölcstelen döntéseket hoztak, fantomcégeknek adtak hiteleket. Ezeket az erkölcste­lenségeket persze nehéz bizo­nyítani, ehhez tanúk, írásos do­kumentumok kellenek. Ilyen ér­telemben egy olyan ügy, mint az Agrobanké, csak a jéghegy csúcsa. Az 1100. évforduló- Indokolt, hogy az egyházak tartottak a mostani koalíciós kormánytól?- Az egyházak részéről semmiféle fenntartást nem látok indokoltnak. Legelső találkozó­ink közé tartozott a katolikus püspöki karral történt megbe­szélés, ezt követte az eszme­csere a református és az evangé­likus egyház vezetőivel. Az egyházak igényeit szolgáló ko­rábbi megállapodásokat mi is teljesítjük, ami azt jelenti, hogy 1995-ben a betervezett 2,5 mil­liárd helyett 4 milliárdot tudunk nekik nyújtani. Persze, ez nem elég az összes igényre. Ezért kértem én is az egyházakat, ve­gyék figyelembe az ország ne­héz pénzügyi helyzetét. Vannak azonban ügyek, ame­lyeknek semmi közük sincs a kormányzathoz. Ezek az egy-egy településen kialakult konfliktusok, amelyek döntően a helyi szervekre tartoznak. Semmi lehetőségünk nincs arra, hogy ilyen ügyekbe központilag beavatkozzunk. Mindent összevetve tehát egyértelműen kijelenthetem: az egyházakhoz fűződő jó viszo­nyon semmilyen formában sem akarunk változtatni.-A kormányfő milyen ered­ményt vár az Expóval kapcsola­tos népszavazástól?- Ha érvényes lesz a százezer aláírás, a parlament feltehetően ki fogja írni a népszavazást. Ma még nem lehet megjósolni, hogy elmennek-e majd annyian szavazni, amennyi az érvényes­séghez szükséges, s még ke­vésbé lehet előrelátni a népsza­vazás eredményét. Az azonban biztos, hogy az 1995-ös költ­ségvetésnek nincs pénze az Ex­póra. Ha netán kiírják a népsza­vazást, akkor a kezdeménye­zőknek meg kell mondaniuk, miből finanszírozható az Expó. De ha nem lesz világkiállítás 1996-ban, akkor sem marad az Expóhoz hasonló, vagyis B-ka- tegóriájú világkiállítás nélkül az ország. Abban az évben rende­zik meg Magyarországon a Va­dászati, Mezőgazdasági, Erdé­szeti és Vízgazdálkodási Kiállí­tást, amely - mint mondottam - a tervezett világkiállítással azo­nos kategóriába tartozik. Mind­amellett 1996-ban megünnepel­jük majd a honfoglalás 1100. évfordulóját, s továbbra is lehe­tőség lesz a helyi kezdeménye­zések megvalósítására...-Mi a véleménye a megyei sajtónak a hazai tájékoztatás­ban elfoglalt helyéről?-Az országot járva azt ta­pasztalom - s ezt nem azért mondom, mert most éppen önökkel beszélgetek hogy a tájékoztatás területén két döntő elem van: az egyik az elektroni­kus média, a másik a megyei sajtó. Akárhány megyében is já­rok, úgy látom, hogy sokkal na­gyobb példányszámban vásárol­ják a helyi lapokat, mint az or­szágosokat. Ez a tendencia fel­tehetően erősödni fog.- Ön milyen eredményt vár a választásokon?- Örülnék, ha a tavaszi ered­mények megismétlődnének.- Hogyan viseli el ön és csa­ládja a sajtóban, az ellenzék kö­reiben elhangzó, gyakran igen éles bírálatokat?- Nehezen, engem nem maga a bírálat zavar, hanem az, ha egyes megnyilatkozásaimból, a szövegkörnyezetből egy vagy két mondatot kiragadnak, s ez­zel más értelmet adnak egy-egy kijelentésnek. Előfordul az is, hogy egyes lapok csak a negatív dolgokat tekintik igazi szenzá­ciónak. S különösen fájlalom, ha olyan kijelentéseket tulajdo­nítanak nekem, amiket soha nem mondtam. Ilyenkor mit te­het az ember? Mi nem akarunk állandó konfliktusokat, ezért az ember nyel egyet és megy to­vább ... Lombosi Jenő Zrínyi-kutatók találkoznak A Zrínyi-kutatók konferen­ciája kezdődött pénteken Sop­ronban. A háromnapos tudo­mányos tanácskozáson iroda­lomtörténészek és egyetemi hallgatók ismertetik eddigi kutatómunkájuk legfrissebb eredményeit az érdeklődőkkel és kollégáikkal. A szakemberek beszámol­nak az újabban előkerült, ed­dig nem ismert Zrínyi doku­mentumokról is. A Sopronban elhangzott előadások külön­böző anyagaihoz a későbbiek­ben nyomtatásban is hozzá­juthatnak az érdeklődők, a konferenciát rendező Magyar Irodalomtörténeti Társaság fo­Sopronban lyóiratában, az Irodalomisme- retben. Kovács Sándor Iván, az ELTE professzora, a társaság elnöke elmondta: Zrínyi ösz- szes művének tudományos ki­adását tervezik hamarosan, a most megrendezett soproni konferenciát felkészülésnek tekintik, ami közelebb viszi a szerkesztőket a nagylélegzetű munka megvalósításához. A professzor úgy véleke­dett: egy-két év alatt elkészül­hetnek a költői és a prózai művek feldolgozásával, Zrí­nyi levelezésének rendezésére azonban ennél hosszabb időre lehet szükségük. Horn Gyula és Lombosi Jenő az interjú után Futnak a képek Vérvonal Mindig nagy érdeklődéssel szoktam megnézni Erdőss Pál szociográfiai ihletésű dokumen­tumdrámáit, amelyek, mint a Visszaszámlálás vagy az Adj ki­rály katonát!, szenvedélyes problémafelvetésről, őszinte­ségről, a tények kendőzetlen re­gisztrálásának szándékáról ta­núskodnak. Egyik sem hibátlan mű, a szerző néha halmozza a véletleneket, ezért a cselek­mény motivációja néhány eset­ben nem meggyőző, ám realisz­tikusan festett, feszültséggel teli helyzeteit látva mégis kíváncsi­ság ébred bennünk hétköznapi hőseinek sorsa iránt. Alapjában elismerő véleményemet nemrég a Fényérzékeny történet kap­csán alkalmam volt elmondani e hasábokon. Erdőss fikciós filmjei ellen­ben még soha nem érintetek meg. Mesterkéltnek, kimódolt- nak éreztem őket. Ennek elle­nére érdekelt, hogy a portugál környezetben játszódó, külföldi szereplőkkel, élükön Dániel Olbrychskival forgatott Vérvo- nal-ból mi lesz. Hogyan tudja a rendező dokumentáló stílusát, drámai ihletét a kommerszfilm látványosabb, gördülékenyebb, a különlegességeket kedvelő meseszövésével társítani? Nos, ne szépítsük a dolgot, a Vérvo­nal sajnos, rossz film. Nem mintha a hiteles miliő­rajz és a szituációépítés igénye eleve összeegyeztethetetlen lenne a közönségmozi törekvé­seivel. Mint tudjuk, nagyon is megteremthető efféle kétarcú­ság. Azonban nem csak az esz­tétikának, hanem, nevezzük így, a lektűrnek is megvannak a maga törvényei. S ezeket bi­zony be kell tartani, legyenek bár csupán egyszerű mesterség­beli szabályok, sőt akkor annál inkább. Node figyelmen kívül hagyni minden jogos elvárást, s közben úgy tenni, mintha „mű­vészetet csinálnánk”, ez meg­engedhetetlen. Ami az esztétikai szándékot illeti, az a Vérvonal esetében legfeljebb néhány szép portugá­liai képeslap elkészítésében, egy-két tengerparti felvétel rög­zítésében érhető tetten. Ami pe­dig a szakmai követelményeket illeti, arról elég annyit megje­gyezni, hogy a cselekmény ne­vetségesen képtelen helyzetek sorozatából áll, mintha a szerep­lők teljes emlékezetkihagyás­ban szenvednének, és rendre el­felejtenék, mi is történt velük korábban, s egyáltalán kik ők. Viselkedésükből a legelemibb folytonosság és következetes­ség is hiányzik. Véres össze­csapásokat, kedélyes kártyázás követ, szitkozódásokat és vere­kedéseket szerelmes összeboru- lás kísér stb... A szereplők: egy goromba, részeges férfi, egy nimfomániás asszony és két kelekótya lány - ettől a felállástól sok jót nem várhatunk. Nem csoda, hogy szegény Olbrychski, aki annak idején Wajdánál komoly szere­pekhez szokott, most rutinból eljátszik egy lezüllött figurát, s közben meresztgeti a szemét. A többiekről jobb nem beszélni. De, bármilyen furcsán hang­zik is ezek után, elsősorban mégsem a színészekkel, és nem is a rendezővel van a bajom. Erdőss sorra melléfog ugyan, de néhány jelenet, főként a kör­nyezetrajz, ahol elemében van, jelzi, hogy ő akár ennél jobb filmet is csinálhatott volna. Amit az is bizonyít, hogy az első félórában, amíg nem kell a se-füle-se-farka történetbe bo­nyolódnia, aránylag nézhető a dolog. A fő baj a forgatókönyv­vel van, amely egyszerűen fity- tyet hány a pszichológia és a dramaturgia elemi törvénysze­rűségeire. Ki kell mondanunk, hogy Kardos István munkája valójában nem alkalmas arra, hogy filmet készítsenek belőle. Ez egy fényérzéketlen törté­net. Nagy Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents