Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)

1994-11-12 / 312. szám

1994. november 12., szombat A mai nap üj Dunántúli napló 3 A cigány kultúráért Középiskolák játéka, furfangos kérdésekkel Tervek múzeumról, könyvtárról, kézműves műhelyekről Ötéves a pécsi székhelyű Cigány Kulturális és Közmű­velődési Egyesület. A jelenleg 539 rendes és 20 tiszteletbeli magyar tagot számláló egye­sület a huszonötezres bara­nyai cigányság kulturális és közművelődési érdekképvise­letét vállalta fel, valamint a cigány kultúra értékeinek fel­tárását és minél szélesebb körben való bemutatását. A polgárosodás központja Az egyesület létrejötte után hamar megfogalmazódott az az igény, hogy szükség van egy házra, amely központja lehet a roma polgárosodásnak - tájé­koztatta lapunkat Kosztics Ist­ván, az egyesület elnöke. így jött létre az országban egyedü­lálló kezdeményezésként a Rácz Aladár Közösségi Ház a József utcában, amely nemcsak kiállításoknak ad helyet, hanem módszertani központként is működik, s ajtaja nyitva áll mindazok előtt, akik tanácsot kémek bármilyen ügyben. Az egyesület az elmúlt évek­ben több cigányszervezet létre­hozásában segédkezett a me­gyében, vezetőket képeztek, sőt ilyen jellegű tábort is szervez­tek, hiszen sok emberre van szükség, akik a cigányság érde­keit kell, hogy képviseljék a kü­lönböző fómmokon. Az egyesület komoly ered­ményeket ért el a cigány naív művészek támogatásában - fo­lyamatosan vásárolnak műve­ket, s azokat gyűjtik, megőrzik -, többüket ösztöndíjjal is segí­tik. Fellépési lehetőséget bizto­sítanak hagyományőrző cso­portoknak. Szerveztek külön­böző táborokat, részint gyere­keknek, részint pedig külföldi­eknek, mint például a Népek Kultúrája Nemzetközi Tábort, melyet idén rendeztek meg harmadízben, a cigányság érté­keinek bemutatására. Sikeres volt a középiskolások részére létrehozott ldub a lemorzsoló­dások megakadályozására, és a korrepetáló tanfolyamok általá­nos iskolásoknak. Húszmillió forint kellene Az egyesület annak ellenére ért el kimagasló eredményeket, hogy nem rendelkezik állandó pénzforrással, hiszen a komo­lyabb anyagi segítséget több­nyire azok az országos szerve­zetek kapták, akiknek vidéken nem is volt tömegbázisuk. Pedig szép terveik vannak a ház fel és megújítására. Létre szeretnének hozni egy cigány­múzeumot, könyvtárat, cigány kézművesek termékeinek és ci­gány írók-költők műveinek áru­sítására alkalmas helyiséget, to­vábbá az emeleten egy kiállító teret, klubhelyiségeket, a tető­térben pedig kézműves és festő műhelyeket, ahol a fiatalok el­sajátíthatnák a kosárfonás, tek- nővájás mesterségét és minden egyéb, a fával és vesszővel kap­csolatos, piacképes termékek létrehozásának tudományát. A vállalkozásból befolyt pénzeket pedig visszaforgatnák a ház működtetésére. Mindezek megvalósításához húszmillió forintra lenne szük­ségük. Hazai és külföldi pályázatok Egy holland alapítványtól igényeltek tízmilliót, a minisz­térium kapnak kétmilliót, a me­gye háromszázezret, a város kétszázezret adott, s Páva Zsolt alpolgármester, saját keretéből, húszezret. Több hazai és külföldi alapít­ványhoz is benyújtottak ezenkí­vül pályázatokat, mert úgy gon­dolják, hogy a ház megújulása és jobb körülmények között való működtetése nagyon fon­tos a város és a megye cigány­lakosságának felemelkedése szempontjából. Cseri László Szerelmi történetek 100 országban, 26 nyelven A szívhez szóló kiadó- Szellemi, lelki, érzelmi kapaszkodók után vágynak a mai eldurvult, „megkeménye­dett” világban az emberek. A férfiak többsége szemérmesen leplezi ezt, fél kimutatni éhsé­gét a szeretetre, ám a nők nyíl­tabbak e téren. Ezért is sikere­sek a világ 100 országában 26 nyelven megjelenő Harlequin szerelmesregények - vallja Végh Mária, a nemzetközi ki­adóvállalat magyarországi marketing menedzsere. A napokban elkészült hazai felmérés szerint az évente 10 millió példányban megjelenő Harleqiun sorozat kisregényeit zömmel a harminc-ötven év közötti közép-, illetve felső fokú végzettségű hölgyek ol­vassák. De azért szép számmal akadnak fiatalok is a romanti­kus történetek hívei között. A pszichológusok szerint a höl­gyek egy része azért olvassa ezeket a könyveket, hogy életmintákat lessen el saját kapcsolatai felfrissítésére. De akadnak, akik a történetek szárnyán képesek „elrepülni” egy kellemesebb világba. Évente harmincezer kézirat­ból választják ki a legjobb írá­sokat. A világszerte megjelenő kiadványok egy-egy sztorija természetesen azonos. 1989-ben a hivatás és a szere­lem összhangjára törekvő nők sokszínű életét ábrázoló Júlia regények jelentek meg először a hazai újságos standokon, majd következtek az utazások­kal kapcsolatos szerelmi törté­netek, a Rontanák, az érett kor szépségét és az újrakezdés sze­relmes pillanatait megörökítő Biancák, a kissé erotikusabb Tiffanyk és a kórházi környe­zetben játszódó orvos-nővér szerelmi kapcsolatokat meg­örökítő Szívhangok. A szerzők többsége ameri­kai és angol hölgy, akik között megtalálható Agatha Christie és Penny Jordan is, hiszen az ő műveiket is megjelentette a Harlequin. A magyar fordítók között találhatjuk például Tan- dori Dezsőt, mert azt szeret­nék, hogy irodalmi értéket képviseljenek ezek a népszerű formátumban elterjedt kis könyvek. Idén október 21-én ítélték oda első ízben a legjobb fordításért járó Harlequin-dí- jat, amit Várnai Péternek nyúj­tott át az Ungvári Tamás ve­zette zsűri. A „szívhez szóló” kiadó je­lentősen támogatja a szívbeteg gyermekek érdekében létreho­zott alapítványt. Anyagilag is áldoz azért, hogy Makovecz Imre tervei alapján mielőbb felépüljön az első olyan ma­gyarországi gyermekklinika, ahol a speciális kardiológiai el­látás és az életmentő műtétek megoldhatók. N. Zs. Bemutatkozik a Zrínyi Miklós Gimnázium és Szakközépiskola Fotó: Tóth László Negyedikes vendéglátósok németórája a nyelvi laborban A ciszterci rend pécsi Nagy Lajos Gimnáziuma a szigetvári Zrínyi Miklós Gimnázium és Egészségügyi Szakközépisko­lának adta át játékunk staféta­botját, a bemutatkozás jogát. Ehhez azonban a szigetváriak­nak válaszolniuk kellett a Nagy Lajos alábbi kérdésére: Tud­ják-e, hogy mi és milyen a szí­nes Fehér-fekete? A szigetváriak válasza: A Nagy Lajos Gimnázium lapja a Fehér-fekete, amit érdekes hí­rekkel, anyagokkal varázsolnak színessé. A szigetvári Zrínyi Miklós Gimnáziumot 1952-ben létesí­tették a volt polgári épületében. 1969-ben új szárnnyal, majd tornacsarnokkal bővült az épü­let. 1979. óta az iskola tevé­kenysége kibővült, a szigetvári kórház építkezésével beindult az egészségügyi szakközépis­kola is, évente egy osztállyal. A szakképzésben idén fontos változások következtek be, mu­tatta be intézményének műkö­dését Vas István igazgató. Az idén beiskolázottaknak már nem adható általános ápoló és általános aszisztens képesítés. A képzési idő egy évvel meg­hosszabbodott, a diákok, ha vál­lalják az ötödik évet, felnőtt, gyermek és pszichiátriai szaká­polói képesítést szerezhetnek. A képzésben a kórház nyújt segít­séget. Ott szerzik meg a gyakor­latot, és az elméleti ismereteket is az ott dolgozó orvosoktól kapják meg az utolsó évben. Az idei tanévben is elindult az ötö­dik évfolyam, az elmúlt évek­ben itt érettségizett tanulókból. A szakközépiskolába egész Dél-Baranyából járnak gyere­kek. Kollégiumi elhelyezést minden jelentkezőnek tudnak biztosítani. A szakközepes osz­tályból is mindig akadnak, akik szeretnének továbbtanulni. A tavalyi osztályba 41-en jártak Közülük 12-en jelentkeztek fel­sőfokú oktatási intézménybe, és 10-et vettek fel közülük. A gimnáziumban is nagy vál­tozás történt. Idén szeptember­től vezették be egy osztályban a hat osztályos gimnáziumot. Ez­zel el lehet kerülni, hogy a gye­rekek megtanulják még egyszer ugyanazt, amit az általánosban tanultak, másrészt a túlzsúfolt tananyagra így két évvel több idő jut, és a délutáni óráktól megszabadulnak a gyerekek. A két választott idegen nyelvvel is tovább tudnak így foglalkozni. Mindegyik gimnáziumi osz­tályban németet, angolt, olaszt és latint választhatnak a tanu­lók. Megemelt óraszámban né­metet és angolt tanulhatnak. Emelt szintű csoportot indíta­nak matematikából. Gyakorlati fakultáción gépírást és számí­tástechnikai ismereteket lehet választani. A gimnáziumba egy keresztény szellemiségű osztály is jár. Hit- és erkölcstant tanul­nak. A továbbtanulási eredmé­nyek alapján saját kategóriájá­ban mindig az országos lista első harmadában foglalt helyet a gimnázium és szakközépis­kola. Ezzel azért is elégedettek, mivel kevés gyerekből válogat­hatnak, a gyengébbeket is fel kell így venni. Az iskola hagyományos sportága a kosárlabda és az atlé­tika, de újabban kézilabdázni is lehet. Minden évben sítábort szerveznek a Tátrába. A város ünnepségein több­ször is szerepelt már az irodalmi színpad. Szigetvár testvérváro­sával, a németországi Eppin- gennel szoros az együttműkö­désük. Az egyik évben az epp- ingeniek jönnek, a másik évben a magyar diákok látogatnak el oda. Nem lehet véletlen, hogy a tantestület mintegy 40 %-a haj­dan az iskola diákja volt. A szigetváriak a siklósi Tán­csics Mihály Gimnáziumnak adták át a bemutatkozás jogát. Az alábbi kérdésre vátják tőlük a választ: A szigetvári Zrí­nyi-ünnepségeken hagyomány, hogy Zrínyi-lakomát rendeznek azokból az ételekből, amelyek receptjét a költő, Zrínyi Miklós szakácskönyvében találták meg. Milyen ételek tulajdonképpen a következők? Stokfis gyömbéres makaróval, tyúkfi röstölt bras- sicával, rózsakása méztejjel trágyázva, kappanlév szömör- csökkel, lémonyás pergelt pipe. U. G. Szociálpolitikai fejlesztés PHARE-támogatással Képes poéma a nemlétező lovagról Futnak a képek Giuseppe Tomatore annak idején a Cinema Paradisó-\a\ arra tett kísérletet, hogy a sze­mélyességet, a vallomásszerű­séget a színes látványparádé harsány nyelvén szólaltassa meg. Mintha egy hegedű finom, meghitt dallamát egy fúvósze­nekar hol pattogó, hol öblös hangjaival váltogatná. Az eredményt többen vitatták, ám a film tagadhatatlan sikert aratott, mégha visszás megnyilvánulá­sok kísérték is. Hatásos vízióba rejtett intimi­tás, szubjektivitással kevert utánérzés: talán így jellemez­hetnénk Tomatore vállalt stílu­sát. De újabban mintha Dino Buzatti Képes poémájának iro­nikus-fanyar popularitását Italo Calvino szürrealista fantáziájá­val társítaná. Portékája most sem mindig eredeti, de a leg­jobb műhelyekből származik, s bár nem mond le arról, hogy szélesebb publikumhoz szóljon, soha nem válik közönségessé. Puszta formalitás (Una púra formalita) című filmje, amely­nek a forgatókönyvét is ő jegyzi, rendkívül erőteljes ex­pozícióval indul. Távoli vidé­ken, egy magányos rendőrőrsön vagyunk, ahol rejtélyes gyilkos­sági ügyben nyomoz egy vé- konydongájú, kispolgári megje­lenésű felügyelő, akit Roman Polanski játszik, igen meggyő­zően, villanásnyi mozdulatok­kal: tétovának tűnik, miközben nagyon is fölényes, sőt kérlelhe­tetlen, mégis részvéttel teli. Ép­pen egy hatalmas termetű, mo­gorva fickót hoztak be az embe­rei, aki lélekszakadva, s szemé­lyi iratok nélkül rohant az erdei ösvényen. Azt állítja magáról, hogy ő nem más, mint Onoff, a zseniális író. Őt Gérard Depar­dieu alakítja, a jól ismert, széle­sebb gesztusokkal és a tőle megszokott színvonalon. Ki­tűnő páros, gondosan ellenpon­tozott figurák, leleményes össz- játék - ez a film egyik fő értéke. A film kiválóan sikerült be­vezető félórája azért is tetszett, mert Tomatore igen megfontol­tan, ám tőle szinte szokatlan visszafogottsággal hálózza át a képeket azokkal a motívumok­kal, amelyek jelzik számukra, finoman, mégis egyértelműen, hogy a történet valójában nem földi dimenzióban játszódik. Az életet jelképező tej kidöntése, a vacog testre borított kék kö­peny, a felső gépállásból fény­képezett, kriptaszerű helyisé­gek, s a mindent elárasztó eső­víz egyaránt egy különös, más­világi régióba vezeti a tekinte­tünket. Az sem véletlen vagy puszta hatásvadászat, hogy a bevezető képen szubjektív szu­perközelin látjuk ránk szege- ződni a pisztolyt, miközben halljuk a fülsiketítő csattanást, majd az elfúló lihegést. Bravú­ros indítás, tehetségesen felpör­getett első felvonás. Innen aztán, sajnos, fokoza­tosan leereszt a film. A dialógu­sok továbbra is érdekesek, de egyre gyakrabban emlékeztet­nek a már említett szerzők mel­lett Dürrenmatt és Pirandello egyes jeleneteire, a miliőrajz úgyszintén, a fényképekkel való játék pedig kissé elkoptatott már. Az emlékidőző gyorsmon­tázsok és a kamera meghök­kentő nézőpontjai ellenben vé­gig izgalmasak, s kellően talá­nyosak maradnak. A befejezés aztán megint fel- számyal. A keretszerű ismétlé­sek, s főként a cselekményt záró szép búcsújelenet szilárd szer­kezetet biztosítanak a látvány­nak, s tágas, mégis határozottan megvont keretet kínálnak az ér­telmezés számára. A Puszta formalitás hibáival, gyengébb szakaszaival is figye­lemre érdemes mű. Egy igé­nyes, jóllehet letisztultnak még nem tekinthető szemlélet tanú- bizonysága, egy gazdagodó pá­lya ígéretes eredménye. Nagy Imre Két pécsi pályázat is nyert a szociálpolitikai fejlesztésekre kiírt PHARE-program kereté­ben. A Nővérszolgálat Bt. és az Ifjúsági Lakóközösség kialakí­tásra kerülő foglalkoztatója ösz- szesen 100 000 ECU, mintegy 13 millió forintos támogatásban részesül. Az Ifjúságért Egyesü­let pécsi irodájában a nyertesek tegnap ismertették a megvalósí­tás közelébe került terveiket. A nővérszolgálat egy éve ápolja otthon az időseket és be­tegeket. Sasváriné Bojtor Anna, a Nővérszolgálat vezetője felso­rolta, mi mindent tudnak meg­valósítani a hat és félmillió fo­rintból. Végre lesz saját irodájuk, amelyet különböző műszerek­kel szerelhetnek fel, és jelentő­sen bővíthetik a szolgáltatások körét. Elképzeléseik szerint né­hány segédeszközt ingyen tud­nak majd a rászorulók rendel­kezésére bocsátani. Sor kerülhet az ápolónők továbbképzésére, ezenkívül az amúgy is szolid ápolási díjak is tovább csök­kenthetők. Olasz Ildikó, az Ifjúsági La­kóközösség vezetője és Pörös Béla, az Ifjúságért Egyesület titkára arról szólt, hogy a lakó- közösség tagjainak, akik több szempontból is hátrányos hely­zetűek, milyen sokat jelent ez a munkalehetőség. Számukra hozzák létre a 20 főt alkalmazni tudó üvegházas kertészetet. A város önkormányzatának támogatásáról dr. Páva Zsolt al- pogármester szólt, hiszen mind a lakóközösség, mind a nővér­szolgálat az önkormányzattól kapta a működéshez szükséges helyiségeket. P. E. Az ezred napja Taszáron Az „ezred napját” tegnap rendezték meg Taszáron a Kapos Harcászati Repülőez­rednél. A reggel kezdődő ér­dekes programokat többszáz érdeklődő tekintette meg. A veterán repülősök találkoz­hattak aktív kollégáikkal, a civil érdeklődők pedig meg­nézhették a repülőgépeket, az irányító tornyot és egyéb technikai berendezéseket. l

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents