Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)

1994-11-08 / 308. szám

1994. november 8., kedd Külföld üj Dunántúli napló 11 Egy felvételen a korábbi mesterkémek. November 6-án szombaton fórumon vettek részt Aschaf- fenburgban, Bajorországban, hogy a hidegháborúban játszott szerepüket boncolgassák. Balról jobbra: a brit kémszervezet szakértője Phillip Knightley, a korábbi kelet-német legendás kém Markus Wolf, a nyugatnémet elhárítás egykori főnöke, Herbert Hellenbroich, a kelet-német va­luta-szervező Alexander Schalk-Golodkowski és a volt szovjet KGB-főnök Leonid Sebarsin. Mi történt a varsói pályaudvaron? Gengszterek kifosztották az orosz turistákat Viktor Csemomirgyin orosz miniszterelnök az utolsó pillanat­ban lemondta az idén korábban már kétszer is elhalasztott varsói látogatását. A döntést azzal indo­kolták, hogy a lengyel hatóságok nem adtak megfelelő választ egy orosz turistákkal történt incidens ügyében. Mi is történt valójában a varsói Keleti Pályaudvaron? Az ügy szempontjából nem közömbös, hogy ez a pályaudvar Varsó bű­nözéstől „legfertőzöttebb” ne­gyedének szívében fekszik, s ma­gán az állomáson is naponta számtalan bűntényt követnek el. Október 23-án, amikor a Moszk­vából Brüsszelbe tartó nemzet­közi expressz megállt a pályaud­varon, a kocsikísérő - az éppen az ilyen támadások elkerülése érde­kében zárva tartott - ajtókat kinyi­totta és felengedett a vonatra egy oroszul beszélő, pisztolyokkal felfegyverzett bandát. A tízegy­néhány gengszter fegyverrel fe­nyegetve kifosztotta az orosz tu­ristákat, s aki ellenállni próbált, vagy vonakodott átadni értékeit, azt kegyetlenül összevették, majd sokezer dolláros zsákmányukkal eltűntek. Az esetre az áldozatok különbözően reagáltak. Négyen közülük bementek az illetékes rendőrkapitányságra, ahol felje­lentést tettek, s az ismert orosz maffiózók portréi közül kettőt fel­ismertek támadóikból. Ezek ellen a rendőrség azonnal körözést adott ki. A turistacsoport több tagja viszont követelte, hogy azonnal szerezzék vissza a táma­dóktól pénzüket - amit a rend­őröknek nem állt módjukban tel­jesíteni -, illetve hívják a hely­színre az orosz konzult. Ettől kezdve már eltér az ese­mények lengyel és orosz leírása. A lengyelek állítják, hogy a kapi­tányság ügyeletes tisztje felhívta az orosz követség ügyeletesét, aki azonban közölte, hogy nem haj­landók kijönni a helyszínre. Az oroszok tagadják, hogy bárki is te­lefonált volna nekik. Mivel a tu­risták hiába vártak a konzulra, nem akarták továbbengedni a vo­natot. A rendőrök könyörgése és figyelmeztetése ellenére, ahány­szor megpróbálták elindítani a szerelvényt, valamelyikük meg­húzta a vészféket. Mivel a pálya­udvari rendőrség nem bírt velük, a szabályoknak megfelelően érte­sítették a kerületi rendőrkapitány­ságot, amelyik egy 20 fős csapa­tot küldött a helyszínre. Mivel az oroszok továbbra sem voltak hajlandóak továbbengedni a nemzetközi expresszt, az eset lengyel leírása szerint a rendőrök kénytelenek voltak fizikai kény­szerítő eszközöket - ez esetben gumibotot és könnygázt - hasz­nálni. A nyomozás eddigi állása szerint a nemzetközi gyorsvonat feltartóztatása feljogosította őket az erőszak alkalmazására, így most elsősorban arra összpontosít a vizsgálat, hogy az alakulat egyes tagjai nem léptek-e fel az indokoltnál és szükségesnél dur­vábban. Cáfolják a lengyel forrá­sok a varsói orosz nagykövet azon állítását is, hogy nem része­sítették elsősegélyben a sérülte­ket. Mint mondják, azonnal a helyszínre hívtak egy mentőautót, s az egyetlen, viszonylag komo­lyabban sérült oroszt a helyszínen elsősegélyben részesítették. Mint maga a sérült, a 21 éves Andrej Nyikiscsenko elmondotta, arcsérü­lését nem a rendőrök, hanem azt megelőzően a támadó banditák okozták, s nem is tett panaszt a rendőrök ellen. Az orosz források szerint 5, az újabb lengyel közlések szerint hat orosz turistát őrizetbe vettek, s a szabálysértési bíróság elé állítot­tak. Az végül felmentette őket, mivel nem volt megállapítható, melyiküknek milyen szerepe volt a verekedésben. Az őrizetbevétel­től számított 47 óra után kienged­ték az oroszokat. Jurij Kaslev orosz nagykövet a lengyel médiának adott inteijúi- ban főleg azért vádolta a nemzet­közi egyezmények és a kétoldalú szerződések megsértésével a len­gyeleket, mert nem tájékoztatták a nagykövetséget az incidensről és az orosz állampolgárok őri­zetbe vételéről. A lengyelek ezzel szemben Ismétlés a Metropolitanban Nem mindennapi ajándék­ban részesült hétfőn, minden­szentek előestéjén a New York-i Metropolitan opera kö­zönsége. De legalább ekkora volt a sztártenorista, a Cavara- dossit éneklő Luciano Pava­rotti meglepetése is. Az történt ugyanis, hogy miután Pavarotti elénekelte Puccini Tosca című operájának 3. felvonásában a Levéláriát (E lucevan le stelle), a James Le­vine dirigálta zenekar újból az áriát bevezető muzsikát into- nálta. Az énekes - Joseph emlékeztetnek arra, hogy a kétol­dalú konzuli megállapodás értel­mében 72 órán belül kötelesek tá­jékoztatni az ilyen ügyekről az orosz konzult - ez a határidő pe­dig nem telt le szerdán reggel, amikor a nagykövet először ér­deklődött az eset iránt. Az illetékes rendőrkapitányság tisztjei a Kurier Polski című lap beszámolója szerint felháborodot­tan reagáltak az orosz vádakra. Mint mondották, az orosz nagy- követség eddig véletlenül sem ér­deklődött az állampolgáraival kapcsolatos problémák iránt, és ahányszor segítséget kértek tőlük, elutasító választ kaptak. Barabás T. János Ki szavatolja Clinton biztonságát? Az amerikai titkosszolgálat szakértői lázasan törik a fejüket. Valamit ki kell találniuk, hogy a jövőben végre elkerülhetőek le­gyenek a Fehér Ház elleni me­rényletek. A napokban ugyanis egy 26 éves kárpitos, Francisco Duran a kerítésen át gépfegy­versorozatot eresztett az elnöki rezidencia kertjébe. Néhány hé­ten belül ez már a második eset volt, amikor Bili Clinton bizton­sága kockán forgott. Szeptem­ber közepén egy sportrepülőgép zuhant le az elnök dolgozószo­bájába közelében: az elmehábo­rodott pilóta az öngyilkosság e sajátos formáját választotta. Richard Griffin, a Secret Service helyettes főnöke újság­írók előtt kijelentette: a szolgá­lat emberei legjobb tudásuk sze­rint igyekeznek végezni munká­jukat, ám a mostanihoz hasonló lövöldözés csak akkor volna el­kerülhető, ha lezárnák a Fehár Ház mellett húzódó Pennsylva­nia Avenue-t. Megfigyelők emlékeztetnek rá, hogy ez az elképzelés nem újkeletű. A nyolcvanas évek elején is felmerült, amikor attól tartottak, hgoy líbiai terroristák merényletet akarnak elkövetni Ronald Reagen ellen. Az elnök azonban nem járult hozzá a tervhez, csupán annyit hagyott jóvá, hogy betonbarikáddal tor­laszolják el az úttestet. Az óvin­tézkedés azt szolgálja, hogy megakadályozzák robbanó­anyaggal megrakott teherautó behajtását, amely esetleg a kertkaput áttörve próbált volna az elnöki lakosztály közelébe jutni. Hírek szerint Clinton is el­lenzi a létesítmény „teljes elzá­rását a külvilágtól”, mivel a „Fehér Ház a polgároké”. De ha a polgárok lőnek rá? Akik a hírekben szerepelnek: Helmut Zilk Helmut Zilk, Bécs polgár- meste tíz esztendő után hétfőn átadta hivatalát a fiatalabb Mi­chael Häuplnak és nyugdíjba vonult. Zilkkel együtt nyug­díjba ment helyettese, Hans Mayr is. A választások csak 1996-ban esedékesek, a most hivatalbalépőknek alig két évük van bebizonyítnai, hogy Zilk jól választott. A távozó politikus alighanem a legkevésbé vitatott személyi­ség Ausztriában: népszerűsége egyértelmű és töretlen. Elem­zők, újságírók, megfigyelők tit­kát kutatva valószínűleg azt a magyarázatot találják, hogy Zilk a nyerseségig őszinte em­ber, aki politikusként is önma­gát adja. Mindenütt jelen volt ebben a tíz évben: szeretett vá­rosában aligha történhett ese­mény - legyen az örömteli, avagy katasztrófa, kisebb-na- gyobb tűz, baleset - ahol a pol­gármester ne tűnt volna fel. Ugyanígy, a városáházán is: Zilk nem üzenget, odamegy, megmondja, elintézi. Bámula­tos energiával valósította meg elképzeléseit - s ezekben nem volt soha hiány. A tíz év alatt nemcsak a kommunális fejlesztés terén tör­téntek igen fontos változások: Zilk igen aktívan és tudatosan alakította Bécset nemzetközi konferencia központtá, a kul­túra fővárosává. Az emberek azt is megszokták, hogy minden időszerű kérdésben állást foglal, s bár sok évtizede a Szociálde­mokrata Párt tagja, véleményét nem feltétlenül hangolja össze pártjának állásfoglalásával. Az utolsó heteket sem önmaga ün­neplésével töltötte: most öntötte konkrét javaslat formájába azt a korábbi tervét, hogy az üzele- teknek szombaton is estig nyitva kell lenniök - legalábbis a Belvárosban. Mert lehetetlen, hogy egy világváros hétvégén megszűnjön működni - mondja és sokan egyetértenek vele. Helmut Zilk 67 éves. Egye­temi tanulmányai befejeztével, bölcsészdiplomája megszerzése után 1947-től tanárként, majd televíziós újságíróként dolgo­zott. 1967-ben az ORF progra­migazgatója lett. Működése ide­jén indult be a televízió második programja és teijedt el a színes televízió Ausztriában. Ő indí­totta az első iskolatévé adásokat is. Néhány évre az írott sajtóhoz került, majd 1978-ban a Város­háza kultúrtanácsosa lett, ahon­nan 1983-ban az oktatási minisz­tériumba hívták. Itt csak rövid ideig maradt. 1984-ben válasz­tották először Bécs polgármeste­révé, s ezt a posztot azóta se tudta senki elhódítani tőle. Zilk igen határozottan válasz­totta ki utódjául a 45 éves Mi­chael Ha:uplt, aki a bécsi egye­tem biológi szakának elvégzése után a Természettudományi Mú­zeumban dolgozott, majd 1983-tól a Városházán. 1988-ban kapta meg a környe­zetvédelmi tárcát. 1993 áprilisa óta bécsi SPÖ élén áll. Reform- politikát hirdet, és ennek jegyé­ben állította össze az új városi vezetést, amely egyben Bécs tar­tományi kormánya. A legérde­kesebb változás, hogy új poszt létesül: Bécsnek ezentúl saját „külügyminisztere” lesz. Hannes Seoboda a városfejlesztési ügyek mellett kapja feladatul a külkap- csolatok ápolását. S hogy mit fog Zilk csinálni? Mert senki nem hiszi, hogy tét­lenül ül, hogy igazán és minden­honnan visszavonul. Ő maga nemrégiben egy médiával fog­lalkozó új mnagazin indításáról beszélt — ami nem csak a téma, hanem Zilk személye miatt is si­kerre van ítélve. Szászi Júlia LEHET, HOGY csak a Felefont HASZNÁLJA? Volpe főigazgató szavai szerint- látható meglepetéssel tett né­hány lépést a színpadon, majd másodszor is elénekelte az áriát. Más operaházakkal ellentét­ben, a Met előadásain rendes körülmények közt nem ismé­telnek az énekesek, bármilyen nagy tapsot kapjanak is. Volpe szerint 1966 óta (abban az év­ben költözött a Metropolitan a Lincoln Centerbe) ez volt az első eset, hogy énekes megis­mételt egy áriát előadás közben- emlékeztet az AP. Egy nyo­mógombos telefon- készülék sokkal többet tud, mint gondolná... Nyugodtan be­szélhet, nem kell letennie a kagylót, ha egy másik hívást vár. Nem'kell otthon várakoznia, ha csak lakásának telefonszámát adta meg. Ezentúl tele­fonja csak ritkán ad foglalt jelzést. A DIGIFON szolgáltatások nemcsak az Ön életét teszik kényel­mesebbé, hanem azok dolgát is megkönnyítik, akik Önnel szeretnének kapcsolatba lépni. Közel húszféle szolgáltatás közül választhat! Legközelebbi ügyfélszolgálati irodánk­ban készségesen válaszo­lunk minden kérdésére. A szolgáltatásokat digitális központba kapcsolt előfize­tőinknek ajánljuk. SZOLGÁLTATÁSOK I A

Next

/
Thumbnails
Contents