Új Dunántúli Napló, 1994. november (5. évfolyam, 301-330. szám)
1994-11-01 / 301. szám
12 aj Dunámon napló Közélet 1994. november 1., kedd Megszűnő utazási irodák Marad 700 Magyarországon mintegy 800 kisebb-nagyobb utazási iroda működik. Még az idén körülbelül százat töröl nyilvántartásából az Országos Idegenforgalmi Hivatal (OIH).-Mi indokolja elhatározásukat? - kérdeztük dr. Kovács Lászlótól, az OIH elnökhelyettesétől.- A nemzetközi és hazai tapasztalatok szerint az utazásszervezéssel foglalkozó vállalkozások egynegyede szűnik meg évente. Ennek ellenére a számuk nem csökken, hiszen legalább ennyi új iroda alakul. A megszűnés fő okai a piacgazdaságra való áttéréssel függnek össze. Sok vállalkozó visszaadja az ipart, mert a számításai nem teljesültek. Van amelyiknek a cége átalakul, de olyan is akad, aki csődbe megy. Kevesebb azon esetek száma, amikor az OIH megvonja a működési engedélyt. Ez csak akkor következik be, ha az iroda nem teljesíti a rendeletben előírt működés tárgyi feltételeit. Ezek a követelmények szigorúak, éppen az utasok védelme miatt. Csak az a vállalkozás kapja meg az engedélyt, és azt jegyzik be, amelyik rendelkezik az előírt személyi, tárgyi feltételekkel. Az iroda megalakulásakor - a leendő forgalomtól függően - de legalább egymillió forint vagyoni biztosítékot tesz le. Amennyiben csődbe megy, ezt az összeget kizárólag az utasok kártalanítására lehet felhasználni.-Ha megvonták az engedélyt, nyithat-e újra az az iroda?- Az érvényes rendeletek alapján újra működhet, amennyiben a kívánt feltételeknek eleget tesz.- Mi a teendő, ha beszedték a jelentkezőktől az utazáshoz szükséges előleget, de az utazás mégis meghiúsul?- A beszedett előlegre sajnos nincs biztosíték. Ilyenkor többnyire kártalanítja az iroda az utasokat. Ha ez nem történik meg, bírósághoz kell fordulni. Szerencsére ilyen esetek ritkán fordulnak elő. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség bejelentések alapján is, de évente egy-két alkalommal egyébként is ellenőrzi az utazásszervezéssel foglalkozó vállalkozásokat. így próbálják meg kiszűrni azokat, akik engedély nélkül működnek. Ha azonban biztosak akarunk lenni, hogy valóban bejegyzett iroda útját választottuk, a Tourinform szívesen ad felvilágosítást. A. M. Harsányi János közgazdasági Nobel-díjas Mire jó Már köztudott: hárman vehetik át december tizedikén a megosztott közgazdasági No- bel-díjat a norvég fővárosban. A német Reinhard Selten, az amerikai John Nash és a magyar Harsányi János. A magas kitüntetést mindhárman a játékelméletnek a közgazdaságtanban való alkalmazásáért kapják. A mai Nobel-díj dicsőség, de számunkra az előzmény sem akármi. Ugyanis a döntéshozatali problémák eme matematikaelméleti ágának megteremtése is hazánk fiához kapcsolódik. A budapesti születésű Neumann János 1944-ben Amerikában vezette be a játékelméletet. A tudományág azokat a stratégiákat elemzi, amelyeket a játékosok használnak a győzelmi esély maximalizálására és a végeredmény előrejelzésére. A ,játék” résztvevői döntésüknél több lehetséges cselekvési stratégia közül választanak. Saját céljaikat tartják ugyan szem előtt,de be kell kalkulálniuk a versenytársak lehetséges, egymás előtt egyelőre ismeretlen reakcióit is. Vagyis az ellenfél várható és váratlan húzásait figyelembe kell venni a győzelem érdekében - épp úgy, mint a sakkban vagy a pókernél. A gazdaságban ez annyit tesz, hogy mielőtt a vállalkozó kirukkol portékájával, szemrevételezi a konkurenciát, s annak várható magatartását is felméri. A játékelmélet arra is rámutat, hogy a cselekvő személyek nem mindig viselkednek ésszerűen, váratlan kockázatvállalásuk ugyanakkor „szükségszerű véletlen”. Az idei Nobel-díjasok érdeme azoknak a konfliktushelyzeteknek a magyarázata, amelyek megnehezítik a gazdasági cselekvést. Az általuk korszerűsített játékelmélettel elemezni lehet az egymással versenyző gazdasági szereplők, államok magatartását. Mit tesz például a befutott cég, ha hirtelen szembetalálja magát a konkurenciával? Mikor indítanak a vállalkozók árháborút egymás ellen? Mikor kezdenek az államok dotációs versenybe? Mikor hatásos a blöffö- lés, mikor hat a fenyegetés? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekre szolgálhat magyarázattal az új tudományos elmélet. A közgazdászoknak máig sok fejtörést okoz, hogy megközelítő pontossággal előrejelezzék a kialakuló versenyhelyzeteket, hiszen a valóság túlontúl sokrétű. Van olyan gazdasági terület, ahol a vetélytársak dömpingárakkal juttatják egya játékelmélet? Blöffölj és fenyegess! mást a tönk szélére, másutt viszont titokban megegyeznek az árakban. (Ugyanakkor a kereskedelmi háborúskodásban a dömpingárak miatt mindenkit érintő nagy veszteségek is kekapcsán az amerikai leszerelési hivatal is foglalkoztatott játék- elméleti szakértőket, közöttük a most kitüntetett német Selten professzort is. Toronyi Attila letkezhetnek.) A megegyezés talán megoldást hozhat, ám ha ez megtörténik is, a játékszabályokat a résztvevők egyik-másika felrúgja, s ebből előnye származhat a „renitensnek”. Hacsak nem büntetik meg a „ki- táncolót”. A játékelmélettel megmagyarázható például az is, miért olyan kemények a GATT-tár- gyalások, IMF-csaták vagy a leszerelésről szóló eszmecserék. Természetesen nem jósolható meg a matematikai modellezésnek e válfajával sem bármely konfliktushelyzet kimenetele, már csak azért sem, mert az új magatartási módokra más és más játékelméleti modellt kell kidolgozni. De mégis, az Egyesült Államokban ma már a politikusok is kikérik a tudományág jeleseinek véleményét egy-egy döntés előtt, alkalmazása a gazdasági életben pedig a mindennapi gyakorlat része. A hatvanas években például, a nagy hadászati problémák Arzénfaló baktériumra bukkantak Amerikai tudósok olyan mikróbára bukkantak, amely a patkányok és a már megúnt házastársak elpusztítására használt mérgen, az arzénen él és szaporodik - adta hírül a Reuter. A MIT-13-nak elnevezett mikroba remények szerint a halálos szer veszélyes maradványainak, szennyező nyomainak eltüntetésére használható fel. Dianne Ahmann, a tekintélyes amerikai Massachussetts Institute of Technology kutatója és kollegái a Nature című tudományos folyóiratban kifejtették, hogy a mikroorganizmus akkor szaporodik, ha arzénnel táplálkozhat és a méregevő MIT-13 egyelőre az egyetlen élőlény, amely a toxikus fémet megeszi. A Páneurópa Unió jelene Aki figyelemmel kísérte Európa fontos eseményeit, tapasztalhatta, hogy kontinensünk művelt országai milyen óriási jelentőséget tulajdonítottak annak, hogy hazájuk csatlakozzon az Európa Unióba. A képernyőn láthattuk a kitörő örömöt Finnországban, Ausztriában, amikor a nép az Únió mellett szavazott. A napokban a Pécsett tartózkodó dr. Erich Kussbach, Ausztria nagykövete egy ünnepi rendezvényen mondott beszédének gerincét képezte, hogy hazája milyen óriási jelentőséget tulajdonít annak, hogy tagja lett az Európa Uniónak, és Magyarország így nemcsak Ausztriának, hanem a Közösségnek is közvetlen szomszédja lesz. A magyar kormány legmagasabb rangú képviselői számos alkalommal - akár hazai nyilatkozat formájában, akár Európa országaiban tett látogatásaik alkalmával - adtak hangot azon óhajuknak, hogy a lehető legrövidebb idő alatt szeretnének tagjai lenni az Egyesült Európának. Kohl kancellár közelmúltbeli győzelme után (és előtte is) biztosította hazánk vezetőit csatlakozási szándékunk támogatásáról. Dr. Habsburg Ottó, a Páneurópa Unió nemzetközi elnöke a magyarországi választások után a TV-ben és sajtóban igen kulturált nyilatkozatban fejezte ki azon véleményét, hogy a Közös Európa felé tartó irányultságunk változatlanéi időszerű, s ebben minden általa lehetséges módon támogatja hazánkat. Tényeken alapuló mondanivalónkhoz csatlakozik a Páneurópa Unió szerepének elemzése. Nevében viseli Európa egyesü- ■ lését, több mint 70 éve. Világosfejű, előrelátó, történelmi távlatokban gondolkozó politikusok terjesztették eszméjét, s megvalósítását a Hitler fellépését megelőző helyzet, majd a második világháború akadályozta meg. Ennek befejeztével elemi erővel jelentkezett az eszme megvalósításának igénye, Európa gyakorlati egyesítése. A folyamat a szemünk előtt zajlik le. Az Európában bekövetkezett óriási változások egyik eredménye a „Nyugat” felé való törekvés. A felszabadult közép-ke- let-európai országok mind nagyobb érdeklődést tanúsítanak a Páneurópa Unió szervezete iránt függetlenül attól, milyen ideológiát képviselő rendszer van uralmon. Ennek oka sokrétű. A legfontosabbnak azt tartom, hogy „európai” gondolkodású emberek nevelődjenek és sokasodjanak, ha majdan elérkezik a szavazás ideje az Európához való csatlakozáshoz, akkor a nép erre pozitívan válaszoljon. Természetesen nem várható el sehol a világon, hogy a lakosság teljessége történelmi távlatokban gondolkozzon. Az összlakosságot vezetik, irányítják számos eszmét, pártot képviselő emberek, akiknek egy része tisztalelkű, karizmatikus egyén, de bőven akad közöttük demagóg. Az ország sorsát dönti el az, hogy kire hallgat a „nép”. A Páneurópa Unió eszméje kizáija, hogy részt vegyen a minden országban, - így hazánkban is - a politikai csatározásokban, de azt is kizárjuk, hogy bármilyen párt kihasználja vagy hatást gyakorolhasson rá. Bizonyítja a fentieket a helyi példa, mely szerint tagjaink között (bár ezt nem kérdezzük és nem is szempont) egymással szemben álló politikai eszmék és pártok személyei (és nem képviselői) élnek együtt békésen, mert a leglényegesebb tulajdonságokban megegyeznek. Ezen tulajdonságok között legfontosabbak a feddhetetlen magatartás, a közéleti tisztaság, viszonylagos népszerűség, mely- lyel hatást gyakorolhat környezetére, a kulturált viselkedési forma, s a leglényegesebb: híve az Egyesült Európának. Természetesen ez senf szentek gyülekezete, s mint minden eszméhez, e mozgalomhoz is csapódnak elemek oly nézetekkel és magatartással, melyek számunkra elfogadhatatlanok. Ez előbb-utóbb kiderül, s meg is oldódik. Ami a politikai pártokkal való kapcsolat illetve saját pártatlanságunkat illeti: sokszor előfordult, hogy rendezvényünkön valamelyik párt vezető személye tartott előadást, de itt a meghívás a kiváló költőnek, a világhírű tudósnak, a közismert sportdiplomatának szólt, és ebbeli tulajdonságát értékeltük. A kérdés: akar-e Európa valamennyi országa egyesülni, és mit akar hazánk? Úgy tűnik, jelen esetben a válasz mindkét esetben igenlő, mert évtizedes távlatokban gondolkodó politikus és mindennapi gondjaiból kitekintő nép számára nincs más értelmes alternatíva. De a megvalósulás korántsem egyszerű. A kicsinyes egyéni gazdasági szempontok, a kontinensek konkurenciája, a szélsőséges nacionalizmus, mind-mind gátló tényezők. Nem kis feladat tehát a népek szemléletét a várható új világ elismerésére áthangolni. A Páneurópa Unió a maga szellemiségével igyekszik ösztönözni a már egyesült országokat a csatlakozást óhajtó nemzetek mihamarabbi befogadására. Hazai szervezetünk azon munkálkodik, ha majd néhány év múlva elérkezik a várva-várt lehetőség, ez az esemény egy felvilágosult, magasabb rendű politikai kultúra szintjén álló lakosságot találjon, amely többségi szavazatával bejuttatja országunkat Európa közösségébe. Dr. Szalai István Ufó és társa végzett a hobóval ítélet egy csóró-halál ügyében Azon a márciusi éjszakán Ufó, vagyis T. J. nem volt 15 éves. Este csak kólát ivott, a Füzes Motel diszkójában azt sem. Azon a márciusi éjszakán Tü- lem, vagyis N. I. még.nem volt 18 éves. Este pár üveg sört lehajtott. Azon a márciusi éjszakán M. István hajléktalan, éjfél után, a füzesabonyi vasútállomás közelében, a sínek mellett bandukolt. Nem sejtette, hogy nem éri meg a reggelt. Ufó és Tülem nagyon erősnek érezte magát. Kalandra vágytak. Mielőtt Ufó, Tülem és Ki. István találkozott volna, március 19-én, szombaton a két fiatalember a diszkóban futott össze. Éjfél után jöttek el. Fiúk, lányok, összesen öten indultak el a Füzes Motelből a város felé. Ki-ki hazakísérte barátnőjét, végül ők ketten maradtak. Nem volt kedvük hazamenni. Ekkor dobta fel az ötletet Tülem: - Gyerünk a vasútállomásra. Lerendezzük a hobókat.- Oké - rántotta meg a vállát Ufó - én sem csípem őket. Tülem és Ufó a vasútállomás hátsó bejáratánál összesen hét hajléktalant talált. Három a pádon ült, a többi ott álldogált. Ez sok. Valamit ki kell találni. Tülem dobta be a csalit, jó hangosan odaszólva Ufónak:- Jössz velem? Azt mondják, a tornyos iskolánál, a borkimérésben olcsón mérik a piát!- Felőlem - vetette oda Ufó - indulhatunk... Hárman követték őket. Átmentek az aluljárón, majd balra fordultak. A zöldségesnél a három ember lehagyta őket. Megállva, a cipőjükkel bíbelődve, ezt is akarták. Tülem támadt az utolsóra: egy harcsabajuszú combjába rúgott hátulról. Ufó is földre terítette a magáét, bele is rúgott többször. A harmadikat könyökkel ütötte le Tülem. Az is hanyatesett. Ököllel is kapott az arcába. Otthagyták őket. Kettő feltápászkodott és eltűnt, a harmadik utánuk kiáltott: „Szemét gyerekek vagytok!” Tülem egy facsemete mellől kikapott egy karót, visz- szafordult. A harmadikat, aki ott maradt, csépelni kezdte. Aztán Ufó vette át a karót, ütötte a már földön fekvő embert. Búcsúzóul egy hasbarúgást és egy ökölcsapást adtak neki, majd otthagyták. A férfinek, Sz. Istvánnak, ez volt a szerencséje. A fiúk, miután - úgymond - lerendeztek három hobót, az aluljárón át visszamenve elindultak hazafelé. Ekkor vették észre a velük szembe jövő M. Istvánt a sínek mentén, a bútorbolt és a raktár között. Ufó megszólalt: ez is egy hobó! A férfi közepes testalkatú volt, hosszú kabátot viselt. Egy szatyor volt nála. Fekete szakálla, bajusza egybeolvadt. Ahogy elhaladt Ufó mellett, kapott tőle egyet. Hanyatt esett egy szemetes konténer közelében, majd felült. „A kurva életbe!” - nyöszörögte. Tülem vagy háromszor rúgott a fejébe, majd a testébe. Ufó előbb ökölcsapásokat osztott, majd rúgott is. Amikor a szerencsétlen felállt, ráordítottak:-Bújj be a kukába! Büdös vagy, ott a helyed! M. István a túlerővel szemben tehetetlen volt. Békésen belemászott a konténerbe. Tülem rácsapta a fedelet. Ismét hazafelé indultak, mikor hátranézve látták, hogy a szakállas kimászik. Visszamentek, és kezdődött minden elölről, csak még erősebben. Pofonok, ökölcsapások, hasbarúgások. Aztán beleuntak, otthagyták egy lámpa alatt. M. István még valahogy eljutott egy Széchenyi utcai ház szeméttárolójáig, egykori lakása közelébe. Holttestét hajnalban itt találták meg. A gyanúsítottakat még aznap délután elfogták. A boncolás megállapította, hogy M. István lassú, kegyetlen véget ért. Halálát a bántalmazás során okozott májrepedés, belső elvérzés okozta. A rendőrségi és ügyészségi vizsgálat, a bírósági tárgyalás alatt kiderült, hogy a fiúk egyik hajléktalant sem ismerték, fülemnek annyi rémlett, hogy talán mintha előző év tavaszán látta M. Istvánt. A fiát vitte focizni a Víztorony melletti játszótérre. Két fiatalember elvette egy hajléktalan életét. Csak úgy, balhéból. A jogi minősítés szerint társtettesként követték el a bűncselekményeket, úgymint: halált okozó testi sértés, aljas indokból elkövetett könnyű testi sértés valamint garázdaság vétsége. A Heves megyei bíróság, mint a fiatalkorúak bírósága, ez év szeptember 27-én hirdette ki első fokon az ítéletét: N. I.-t 4 év 6 hónapos, T. J.-t 3 év 6 hónapos börtönbüntetésre ítélte... Némethy Gyula Gumikesztyűs buszvezetők Ezentúl gumikesztyűt ölthet- nek a floridai Broward megye buszvezetői egészségük védel- mezésére. A megye mintegy 400 buszsofőré panaszkodott, hogy előfordul, hogy nyállal vagy vérrel szennyezett átszállójegyet kell kezelniük. Az 1000 darabonként 80 dollárba kerülő kesztyűk péntektől álltak a buszvezetők rendelkezésére. Nem tudni, hányán vették igénybe ezt az új munkavédelmi szolgáltatást. Bár szakemberek szerint az AIDS rendszerint szexuális érintkezés vagy vérátömlesztés útján terjed, s kevés az esélye annak, hogy papír érintésével is fertőzzön, a vezetők ragaszkodnak a védelemhez, annál is inkább, mivel egy-egy műszak alatt legalább négyszáz jegyet kell kezelniük. - Sokan a szájukban tartják a jegyet, vagy a nadrágjukban, vagy a melltartójukban. El sem tudja képzelni, honnan vesznek elő jegyeket - panaszkodott az egyik sofőr. A
