Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-29 / 298. szám
8 aj Dunántúli napló Riport 1994. október 29., szombat Olyan ez, mint egy nagy család. Barátságok kötődnek, együtt ünnepelnek örömöt, átsegítik egymást a nehézségeken. Szeretetet adnak, kapnak az együttlét kis szigetén ,,, Müller Andrea felvételei A bólyi időseknek nem csak múltjuk van Huszonöt évvel ezelőtt nyitották meg a nagyközség napközijét Máriáért sokan aggódtak. A betegségből eredően fogyatékos nő addig is ide járt az otthonba, amíg idős édesanyja élt. Amikor egyedül maradt, reggeltől estig itt időzött. Kimondatlanul is tudta mindenki, hogy ha Mária nem maradhat itt, az tragédiát jelent. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy annak idején, a nyolcvanas években Mária édesanyja is jegyzett kommunális kötvényt, - részben abból bővítették a napközit - és amikor a nagyközségi tanács visszafizette a lakosság pénzét, akkor takarékba tette. És ez a pénz - a kamattal együtt - elég volt ahhoz, hogy Mária beköltözhessen a Bólyi Idősek Házába. Ez az eset példa arra , ami a bólyi idősgondozást immár huszonöt éve jellemzi. Negyedszázaddal ezelőtt, októberben nyílt meg Bólyban az idősek klubja. Harminc ember reggeltől délutánig tartó ellátására, a kellemes időtöltés megszervezésére szólt a jogosítványuk. A helybeliek kezdetben tartózkodóan nézegették az otthont: szegényházat csináltak nekünk - mondogatták. A rátartibbak nagy ívben elkerülték a napközit. De voltak, akik másként gondolkodtak. Mint a ma 95 éves Eybech Margit, aki nyitástól ide járt. Most az Idősek Házának lakója. Nagyon készült a jubileumi ünnepségre, a fodrászt is magához kérette, de mivel gyengélkedett, nem tudott részt venni. így aztán a többiek mentek hozzá nagy csokor virággal és kedvenc édességével, egy doboz konyakos meggyel. Gyönyörű virágkosarat kapott Schaffer Józsefné, azaz Anna, a gondozási központ vezetője. A lakók csináltatták neki. Scháffemé az intézet nyitása óta itt dolgozik. Huszonhat évesen bízták meg az idősek klubjának vezetésével. Épphogy befejezte a mezőgazdasági technikumot, ahol esti tagozatosként érettségizett. Korán férjhez ment, már családanyaként hallatlan szorgalommal és akarással tanult. Ezért figyelt fel rá Bősz József, aki több évtizeden át a nagyközség tanácselnöke volt. Amikor az idősek klubjába vezetőt kerestek, Schaffemére gondolt. Húsz éven át a tanáccsal együtt érték el azt Bólyban, ami országosan is példa értékű. Magától értetődő tehát, hogy a jubileum alkalmából Bősz József mondta az ünnepi megemlékezést.- Nekünk a tanács és sze- mélyszerint Bősz József csak jót tett - szögezi le Scháffemé, hozzátéve, hogy szerencsére a folytatás is törés nélküli. Huszonöt év alatt a 20 személyes napköziből 65 személyes lett. Közben a kommunális kötvényekből megépült az idősek otthona, amely tavaly a Német Belügyminisztérium 60 ezer márkás támogatásának köszönhetően a tetőtér beépítésével bővült és napjainkban 21 személy lakhelye. Kialakult egy 200 fős nyugdíjas klub. Tagjai rendszeresen találkoznak, kirándulnak. Ellátják az étkeztetést és a házi gondozást igénylőket. Ezek a szálak Scháffemé kezében futnak össze, ugyanis a klubvezetői megbízatás időközben a folyamatos fejlődés eredményeként Gondozási Központ vezetőire változott. Anna 1978-82 között elvégezte a Gyógypedagógiai Főiskolát. Tulajdonképpen ma is tanul, német tudását szeretné tökéletesíteni.- A tájnyelvet beszélem, ez azonban messze van az irodalmi némettől. Hosszú ideig zavart, de nemrég megvigasztalódtam: Georg Potz tanár úr, aki Schwieberdingenből jár hozzánk, ezt mondta: ne törődjön vele, a legszebb nyelv az tájnyelv, beszéljen csak nyuséli Scháffemé. - A gyermek felnőtt, megházasodott, de az életét - most már a közöset - változatlanul a nevelőszülők irányították. Később csak a nagybeteg nevelőanya. Amikor meghalt, a fiatalok minden gondjukkal ide szaladtak. Rájöttünk,hogy szükségük van valakire, akivel meg tudják beszélni a terveiket. így jutott eszünkbe, hogy felmérjük a községben a különböző gondokkal küszködő családokat és felajánljuk a segítségünket. A polgármester és a képviselők támogatták az ötletünket. Ötven családot találtunk, s közülük mindössze egy mondta, hogy köszöni, ő majd boldogul valahogy. Nagyon örültünk ennek a tapasztalatnak. Mi azt éreztük belőle, hogy a családok nem tolakodásnak, nem okvetetlenkedés- nek veszik az érdeklődésünket. S talán egy kicsit azért, mert látják, hogy az idősekkel miként foglalkozunk. így most A Kinasz házaspár két éve lakója az otthonnak godtan svábul. Georg Potz Harkányban nyaralt és egykori ismerőseit keresve érkezett Bolyba. Meg is találta őket a Bólyi Idősek Klubjában. Mivel Potz úr egy egész csoporttal nyaralt, hát mindannyiukat meghívták. így kezdődött, s azóta minden évben kölcsönösen meglátogatják egymást. Nemrég egy Volkswagen mik- robuszt kaptak tőlük kedvező áron. Mindezek hallatán az ember könnyen azt hihetné, hogy Scháffemé elégedett, sőt, talán egy kicsit már bele is fáradt a munkába. Hát erről szó sincs! Mint kiderül, újabb gondozási formába kezdtek.- Lakott a faluban egy idős házaspár, akik állami gondozott gyermeket neveltek - memár a családgondozás is a tevékenységünkhöz tartozik. Helyük persze most sincs. Mármint az adminisztratív munkára. De hát ezen már meg sem lepődöm. Valahányszor Bólyban jártam, mindig akkora irodában találtam a vezetőnőt és a munkatársait, amelyben egyszerre csak egy ember fért el. A bővítéseknél, új épületnél mindig betervezték a megfelelő irodát, aztán mire elkészült, kiderült, hogy valakiket sürgősen el kell helyezni, és az irodából lakószoba lett. Most újabb tervük van. Be akarják építeni a régi épület tetőterét és ott is lakószobákat alakítanak ki. Ha elkészül, talán valamennyi lakónak külön szobát tudnak adni. Erről már Hárs Józseffel, a nagyközség polgármesterével beszélgettünk, aki örömmel újságolta, hogy nemrég náluk jártak a Német Belügyminisztérium képviselői, hogy megnézzék: mi készült abból a pénzből, amit az otthonnak adtak. Nagyon elégedetten nyilatkoztak az Idősek házáról és a jövőt tekintve is bíztatták őket. A bólyiak mindenesetre már elkezdték a több ütemre tervezett változás első részét, a konyha korszerűsítését, amit a télen be is akarnak fejezni. Hogy mikor és mennyi pénzük lesz a folytatásra, azt most még nem tudni. Csak azt, hogy amit akartak, eddig mindig megcsinálták. Török É. Magyarul - magyarán Meglép Bizonyára másoknak is feltűnt már a lép (ige) szavunk gyakori, szokatlan alakban való használata. „Mit lép a kormány? „Mit fog lépni a kormány?” - hangzott el a tévé Hét című műsorában. Ezt a jelenséget a nyelvtan így minősíti: tárgyatlan igék tárgyassá válása. Tárgya rendszerint csak az ún. tárgyas (tranzitív) igéknek lehet (olvas verset, ír levelet). Néha azonban tárgyatlan igékhez is kapcsolódhat tárgy mint sajátos ige- vonzat. Gyakran halljuk a táncot jár (járja a táncot) szép életet él (éli világát) - féle kifejezéseket alanyi és tárgyas ragozásé igékkel, amelyek (mint a többi, mozgást és állapotot jelentő ige) eredetileg tárgytalanok. Az igekötő tárgyassá változtatja őket: átússza a Dunát, megüli a lovat, leüli a büntetést. Ebbe a sorba illik bele a lapunkból vet következő mondat: „Ezt az ... eldöntő lépést... az elmúlt héten lépte meg Pécs város képviselőtestülete.” A hivatali nyelvhasználatban több ilyesfélével találkozunk: betekinti az iratokat, a miniszter azt nyilatkozta stb. A köznapi nyelvből való az: elkési vagy le- kési az előadást, lekési a vonatot, előfizeti az újságot, felügyeli a munkát, megválaszolja a kérdéseket. Régies, a latin nyelv hatását tükrözi a fél, retteg, valamint vágyik valamit (féli az Istent, rettegi a halált, vágyj a a boldogságot). Az egykori vallatótiszt kérdése, amely így hangzott: Hiszi ön az Istent? - is ebbe a stílusrétegbe tartozik. Erre a stílusosan tárgyas rago- zású igealakkal válaszoltam: Hiszem. Látjuk tehát, hogy a tárgyatlan igék tárgyassá válásának és tárgyas ragozásának vannak példái a köznyelvben és az irodalmi nyelvben is. Sajátos stílusértéküknél fogva állják meg a helyüket. A hivatalos nyelv- használatban és a sajtónyelvben azonban modoroskodó divatnak tűnik, éppen ezért általában nem helyeselhetjük. A lép az Értelmező Szótár szerint tárgyatlan ige. Hat jelentését sorolja fel. A meglép a szótár szerint a bizalmas nyelvhasználatban ’megszökik’ jelentésben használatos. Második helyen tárgyas ige, a régies alaknak minősítve azt jelenti ’(Távolságot) lépve kimér’. A bevezető idézett kérdések semmit nem veszítenek hatásosságukból, ha a kormány nem lép, hanem tesz, cselekszik, a testület pedig nem meglépi az eldöntő lépést, hanem megteszi. Az ismertetett jelenség fordítottja a tárgyatlanodás. Az ige elveszti cselekvő jelentését, és szenvedő vagy visszaható értelművé válik. „A miniszter a béke védelmére szólított /<?/”. (Nem tudjuk kit, vagy kiket.) „A szóvivő arról tájékoztatott) (Kit? vagy kiket?) Ilyen az udvariasságból föltett kérdés is: (Nem zavarok - vagy ténymegállapítás: Látom, éppen zavarok.) A beszédhelyzet alapján egészíthetők ki tárggyal: Kit? vagy kiket? Mivel mindkét jelenség megfigyelhető, a nyelvművelő nem helytelenítheti őket egyértelműen, azonban a szükséges mértékletességre figyelmeztetnie köteles. Rónai Béla A Szigetvári Takarékszövetkezet rejtvény nyerteseinek nevét a hétfői lapunkban közöljük. Beküldendő a helyes megfejtés november 7-én (hétfő) déli 12 óráig beérkezőleg, LEVELEZŐLAPON 7601 Pf: 134 Új Dunántúli Napló Szerkesztősége, Pécs, Rákóczi u. 34. VIII. em. Az október 15-i lapban közölt rejtvény helyes megfejtése: „Látod, hogy nekem mindig sikerül elaltatnom a picit?” Utalványt nyertek: Galló Péter, Pécs, Nagy I. u. 52., Keller Antalné, Pócsa, Spangerberger Judit, Komló, Fenyő u. 24., Vajda Lajosné, Csertő, Újhelyi Sándomé, Pécs, Fülep L. u. 14. Az utalványokat postán küldjük el.
