Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-26 / 295. szám
6 aj Dunántúli napló Riport 1994. október 26., szerda James Nachtwey: A fotós a májusi, boszniai állapotokat ábrázolta felvételein. A szerb csapatok miközben áttörték a védelmi vonalakat (területeik növelése érdekében), az útjukba kerülő muzulmán falvak lakóit mészárolták. Larry Towell: A megszállt gázai övezetben néhány fiatal provokálólag emeli a magasba játékfegyverét Roman Sejkot: Bronislav Zemek 23 éves, szellemileg fogyatékos fiatalember. Az úgynevezett Down kór szindrómában szenvedő fiú gyermekkorában félt a víztől. Küzdeni akarásának köszönhetően sikerült félelmét legyőzni és így képviselni országát a madridi paraolim- piai versenyen. Ricardo Davila Wood: A csernobili nukleáris katasztrófát követően közel 12 000 gyermek és 1700 felnőtt utazott Kubába, hogy ott kezeltesse betegségét. James Nachtwey: Bosznia. Orvosok látják el a sérülteket egy minaret lábánál, amit egy szerb telitalálat tört ketté. Ronald Frommann: Egy háromhetes, koraszülött bébit próbálnak életben tartani egy dort- mundi kórházban. A gyermek súlya: 1200 gramm, fürdetése egy salátástálban megoldható. James Nachtwey: Szerb halottakat raknak le egy teherautóról. A katonák előző nap estek el. World Press Photo ’94 Másfél évszázada az emberiség megajándékozta önmagát a fotográfiával, amely azóta elérkezett az elektronikus korszakba, hiszen egyre tökéletesebb, többet tudó fényképezőgépekkel lepik meg a gyárak a vásárlókat, érdeklődőket. Az ember mindig arra törekedett, hogy a környezetében zajló eseményeket, örömét és bánatát valamilyen módon megörökítse. A legtökéletesebb technikai eszköz sem lehet igazán tökéletes nélkülünk. Agyunk, szemünk, alkotókészségünk, az, ahogyan látjuk a világot, a történéseket, csupán eszközzé teszik a gépet. S ez különösen igaz a fotográfiára, amelynek mindig is az egyik legnagyobb hivatása, küldetése volt, örökítse meg a visszahozhatatlan pillanatot, a minket, az egész emberiséget foglalkoztató eseményeket. Az idei (Kölnben már bemutatásra került) World Press Photo kiállítás is azt bizonyítja, hogy az elmúlt évtizedekben mennyire háborgott a világ, száz és százezrek vesztették életüket a helyi háborúkban, s miközben milliárdosokról, gazdagodásról beszélünk, sajnos milliók az éhezés mindennapos elviselhetetlen gondjával küzdenek. Egy-egy fotó vádirat az értelmetlen pusztítás ellen, s egyben reménysugár, hogy a holnap talán mást ígér. S ha ez így lesz, ahhoz hozzájárulnak a fotóriporterek is, akik így látták a világot, mert másképp szeretnék látni __ Ö sszeállította: Müller Andrea v ■?I r
