Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1994-10-03 / 272. szám

1994. október 3., hétfő Külföld új Dunántúli napló 11 Hol veszélyes kereskedni ? Irán a listán A második belga NATO-főtitkár Willy Claes Mind több veszéllyel kell számolniuk a külföldön dolgozó és a kiutazó üzletembereknek. Sajnos ezt legutóbb egy drámai magyar példa is bizonyította: Teheránban a magyar kereske­delmi tanácsost és feleségét érte brutális rablótámadás. Nagy Jó­zsef állapota még mindig válsá­gos, az asszony a helyszínen be­lehalt a bántalmazás okozta sé­rülésekbe. A londoni Buckingham-pa- lota közelében működő tanács­adó iroda, a Control Risks Group (CRG) arra szakosodott, hogy segítségére legyen a válla­latoknak, kormányoknak, ban­koknak és magánszemélyeknek a biztonsági kockázatok mérle­gelésében. Évente egyszer köz­readják a külkereskedők,mene­dzserek számára írt terjedelmes tanulmányukat, amely az üzlet­emberek szemszögéből legfon­tosabb országok viszonyait elemzi. A vállalkozást az a megfonto­lás hívta életre, hogy a kereske­dők és menedzserek az utóbbi években fokozott mértékben váltak a bűnözés célpontjává. Külföldön bántalmazás éri őket, rablótámadásoknak, merényle­teknek vannak kitéve, túszul ej­tik, illetve váltságdíj reményé­ben elrabolják őket. A kockázat minimalizálására és elhárítására számos megszívlelendő jóta­náccsal szolgál a londoni cég: az öltözködéstől kezdve bizo­nyos viselkedési normákig. A tudnivalók közé tartozik a fo­gadó ország belpolitikai hely­zete, a terrorizmus jelenlétének mértéke, az illető állam jogbiz­tonsága, de olyan „banális apró­ságok” is, hogy melyik taxivál­lalatot érdemes igénybe venni, s milyen útvonalon tanácsos köz­lekedni. Míg a politikusok biz­tonságáról hivatalból gondos­kodnak - érvelnek a CRG mun­katársai -, az üzletembernek er­ről magának kell gondoskodni. Jelenleg különösen kockáza­tos Dél-Amerikában és Orosz­országban kereskedni. Hét év alatt Kolumbiában például 1800 emberrablás történt, ugyanezen időszak alatt Pakisztánban 900. A CRG által nemrég közzétett felsorolás Afrika és főként Ázsia nagy részét is a kockáza­tos régiók közé sorolja. Irán az­zal az indoklással szerepel, hogy számítani kell a kormány­zat és az ellenzék közötti, kü­lönböző formákban jelentkező összetűzésekre. Hogy ennek ál­dozatai lettek-e magyar kikül­döttek, erre majd csak a nyo­mozás befejezése után kapha­tunk választ. Ha egyáltalán lesz válasz rá ... Toronyi Attila Az Észak-atlanti Szövetség nyolcadik főtitkára, Willy Claes 1938-ban született a fiandriai Hasseltben, és nagyon hamar a belga politikai élet egyik üstö­kösévé vált. Miután a brüsszeli flamand egyetemen végzett a politikai-diplomáciai tudomá­nyok fakultásán, huszonhat éves korában már a hasselti ta­nács egyik tagja, harminc éve­sen parlamenti képviselő, két évvel később pedig már minisz­ter lett. Szociáldemokrata Az elmúlt 24 évben aztán - leszámítva azt az időszakot, amikor pártja (a flamand szociá­list párt 1974-77 között ellen­zékbe szorult) többnyire mindig ellátott valamilyen kormányfe­ladatot. így többek között két­szer is volt az oktatási, hétszer (!) pedig a gazdasági tárca gaz­dája, míg végül az 1992 márci­usában megalakult Deha- ene-kormányban megkapta a külügyek irányítását. Ez utób­bival - pályafutása során má­sodszor - az egyik miniszterel­nök-helyettesi tiszt is hozzá ke­rült. Politikai elkötelezettsége mindig is közismert volt: korán csatlakozott a szocialistákhoz, a hetvenes évek közepén pártja egyik társelnöke lett, 1992-ben pedig az Európai Közösséghez tartozó országok szocialista pártjai uniójának élére is meg­választották. Miként a belga politikusok többsége, ő is kitűnő tárgyaló, közvetítő, kompromisszum-ke­reső. Sőt, ebbéli képességeivel alighanem még a belga me­zőnyben is kiemelkedőnek számíthat, pályafutása során Baldvin király különböző kor­mányválságok esetén többször is őt kérte fel hivatalosan is közvetítőnek, illetve egy lehet­séges újabb koalíció esélyeit felmérő úgynevezett „informá­tornak”. A mostani megbízatás, a NATO-főtitkárság felé vivő úton a döntő lökést egybe­hangzó értékelések szerint a ta­valyi belga elnökség jelentette: miként főnöke, Jean-Luc Deha- ene miniszterelnök, ő is ked­vező osztályzatot kapott ennek levezényléséért az uniós tagtár­saktól, és neve - jóllehet, akkor még csak alig másfél éves kül­ügyminiszteri múlt állt mögötte- láthatóan rákerült a különböző potenciális nemzetközi je­lölt-listákra. Fontolva haladó Igaz, ezzel egyidőben első­sorban kelet-európai megfigye­lők, szakértők körében az sem maradt rejtve, hogy - megint- csak: miként a belgák többsége- Claes is Kelet- és Közép-Eu- rópa vonatkozásában inkább a „fontolva haladó” és „apránként nyitó” megközelítés híve, vagy legalábbis korábbi megnyilat­kozásai erre utaltak. (Régi belga reflex ez: a különböző európai integrációs szervezetek egysé­géért, kohéziójárt való aggódás, amely ennek megfelelően min­den változást, bővítést csakis „biztosra menve” tud teljes szívből támogatni.) Brüsszeli diplomáciai forrá­sok ennek kapcsán tudni vélik, hogy NATO-főtitkári kinevezé­séhez azzal a feltétellel kapta csak meg az Egyesült Államok jóváhagyását is, hogy Claesnak kötelezettséget kellett vállalnia az európai-amerikai (transzat­lanti) kapcsolatok töretlen ápo­lása, illetve kelet- és közép-eu­rópai országok felé történő nyi­tás folytatása mellett. (Az előbbi hátterében hírek szerint részben az is állt, hogy Was­hingtonban mindmáig emlé­keznek, ahogy 1988-ban Claes és pártja határozottan ellene volt az amerikai közép-hatótá­volságú rakéták belgiumi telep- títésének.) Kiválasztásának hírére adott első tv-nyilatkozatában már ar­ról beszélt, hogy a kelet- és kö­zép-európai új demokráciák helyzetének konszolidálása, gazdasági talpraállásuk segítése „sokkal vonzóbb feladat” a számára, mint „a keleti blokkal korábban fennállt konfrontá­ció”. Miként fogalmazott: „A Berlini Fal leomlása nélkül aligha tudtam volna elfogadni ezt a (főtitkári) megbízatást”. Neve Wörner halála után egyébként hamar előtérbe ke­rült, amihez egyes megfigyelők szerint nagyban hozzájárult a „korfui incidens” is: állítólag különösen az Európai Unióhoz is tartozó tagországok Belgium előtt ezzel igyekezték feledtetni a Deheane körüli - s végül balul sikerült - júniusi jelölési huza­vonát, az EK Bizottság elnöki posztjára. Művészlelkű Kezdetben ugyan voltak két­kedő hangok, hogy a zenei-ze- nészi ambícióiról is ismert „művészlelkű” Claes bizonyos szempontból híján van annak a robusztus dinamikának és fellé­pésnek, amelyet a világ legje­lentősebb katonai szövetségé­nek első számú képviselőjétől sokan talán elvárnának. Jelölt­sége azonban ennek ellenére ki­állta a versenytársakkal szem­beni próbát, elvezetve a csütör­töki hivatalos bejelentéshez: személyében 37 év után ismét belga politikus lehet az Észak-atlanti Szövetség főtit­kára. Fóris György Százezer ember ünnepelte szombaton Pekingben a Tienanmen téren a Kínai Népköztársaság alapításának. 45. évfordulóját. Képünkön: tűzijáték a tér felett Többnél több svájci cég költözik át Ausztriába Mire szavaznak szomszédaink? Csak napokkal az október 9-i általános választások előtt a szavazásra jogosultak 40 száza­léka nem döntött még a közvé­lemény-kutatók nézete szerint, hogy kire bízza az ország sorsát az elkövetkező négy év folya­mán. Ebből arra lehet következ­tetni, hogy a szomszédokat alig fűti ideológiai vagy politikai szenvedély, hogy nagy- ban-egészben meg vannak elé­gedve, és hogy nem igen várnak változást a parlamenti erőviszo­nyokban. Ez azt jelenti, hogy megma­rad a szocialista többségű koalí­ció a Néppárttal (ÖVP), hogy tudomásul veszik Jörg Haider erősödő szabadelvű (FPÖ) el­lenzékét és hogy a „zöldek” a többi kis csoportosulással együtt továbbra is kénytelenek lesznek megelégedni a statiszta szereppel. A június 12-i nagy többségű népszavazás megnyitotta Ausztria útját az Európai Uni­óba, a munkanélküliség közel 3.5 százaléknyira süllyedt. Leo­pold Maderthaner, a Kereske­delmi Kamara elnöke a külföldi sajtó előtt a gazdasági fellendü­lés tartósodását igazolta és hogy a schilling állandó szoros kap­csolatban van a német márká­val, valamint a svájci frankkal, szilárdnak bizonyult az európai pénznemek ez évi zűrzavará­ban. Meglepetést keltett az a tény is, hogy többnél több svájci cég költözik át Ausztriába, mert ré­szesei kívánnak lenni az Euró­pai Unióhoz való tartozás elő­nyeinek, amiből odahaza eles­nek, mert Helvécia távol maradt az EU-tól. A politikai propaganda csak későn, a nyári szünet végeztével kezdődött, és valójában még plakátháborúról sem lehet be­szélni, mert Vranitzky (SPÖ), Busek (ÖVP) és Haider (FPÓ) nagyított képmásai szinte érin­tetlenül virítanak a Ringstras­sen, ha eltekintünk egy-egy többé-kevésbé „csípős” gúny­rajztól, mely ezeket esetenként ékesíti. Ha viszont az ÖVP túl sok szavazatot veszítene és ezáltal a párton belül erősödne a Busek alkancellár Haider ellenes irányzatát bírálók (pl. Krainer stájerországi tartományfőnök) tábora, akkor lehetséges, hogy az „ÖVP jobbszámy” Haide- rékkal megalakítja a szocialis­tákkal szemben a „kis koalí­ciót”, nevezetesen azt a „polgári blokkot”, melyet a Schlain- zer-féle ÖVP-vezetés 1970-ben könnyelműen eljátszott. Meg­nyitva ezáltal a tizenhat éves Kreisky féle szocialista egyedu­ralmat Ausztriában (1986-ig), hiszen ennek a Steger-féle sza­badelvűek csupán névleges, ko­alíciós sallangját képezték. Borsot az osztrák koalíciós idill orra alá valójában csak Ha­ider törhet, hiszen az SPÖ-ből többen, az ÖVP-ből viszont igen sokan pártolnak át az FPÖ-höz. Nem azért, mert en­nek programját istenítenék, avagy „vezetését” csodálnák, hanem mert egyszerűen beleún- tak a koalíciós basáskodásba, nyerészkedésbe, sőt olykor jog- tiprásba is a „vörös grófok” (Si- nowatz, Gratz, Blecha) pervite­leivel kapcsolatban. A második osztrák köztársa­ság olyan szerencsés ország, ahol semmit sem kell túlságo­san komolyan venni. Például a pártvezér szocialista osztály- harcosságát, amikor kormány­fői illetményei mellett a korábbi Lánderbanktól évente tizen­négyszer havi 200 000 Schilling nyugdíjat kap. Avagy a néppárti (ÖVP) Busek vezette polgári kereszteshadjárat-szerű elvhű­ségét, amikor a mostani Nép­párt busás hasznot hozó tisztsé­gek betöltése miatt bazári alku­dozásra kényszerül a „vörös” koalíciós partnerrel. Persze a „tiszta mellényt” prédikáló Szabadelvűek (FPÖ) sem men­tesek a fonákságoktól, hiszen a NEWS hírmagazin (szocialista ihletésű) - minden jogi gátlás nélkül, ami törvényes köteles­sége lett volna - felsorolta a Haider listáján 3. helyen sze­replő Hans Pretterebner bünte­tett előéletét. Voltak már ennél- minden következmény nélkül- sokkal nagyobb szocialista botrányok is az 1970 utáni Ausztriában. Mégis nehezen képzelhető el Ausztriában a szocialisták nél­kül avagy az ellenük való békés politizálás. Módjukban lenne ugyanis a szakszervezetek, az államosított üzemek és a közle­kedési alkalmazottak révén az utca mozgósítása. - És ettől még a legjobboldalibb, de józan gondolkodásúak is visszariad­nak. J. F. Balvany Kokain­tengeralattjárók Immár „víz alatti” kábító­szer-háború dúl Kolumbiában a kábítószer-maffia és a rendőr­ség között. A biztonsági erők­nek ezentúl ugyancsak fel kell készülniük, ha a kábító­szer-csempészek legújabb mód­szere, a kokainszállító tenger- alatt járók ellen próbálják fel­venni a harcot. Legutóbb egy radarral felsze­relt mini tengeralattjárót „fog­tak el”, amely akár három tonna kokain szállítására is alkalmas. A tíz méter hosszú kék színű szerkezet immár a második, amely kevesebb mint egy év le­forgása alatt a hatóságok kezébe kerül. A vízi jármű - amely minden bizonnyal a kábítószer-csempé­szek flottájának egyik példánya - háromtagú személyzetet ké­pes rakományán kívül szállí­tani, és oxigéntartállyal, teljes radarberendezéssel, valamint vastag golyóálló burkolattal van felszerelve. Namíbiái útlevél Bárki jogosult lehet namíbiai útlevél kiváltására, ehhez mindössze annyi szükségeltetik, hogy az illető legalább egymil­lió dolláros befektetést hajtson végre a délnyugat-afrikai or­szágban. A windhoeki kormány tájékoztatási minisztere szerint Namíbiának kemény verseny­ben kell megküzdenie a külföldi befektetésekért, s minden al­kalmas ösztönző eszközt meg kell ragadnia az ország vonzóvá tételére. A miniszter kijelen­tette: máris kiküldtek néhány olyan megkeresést hongkongi üzletembereknek, amelyben legalábbis letelepedési jog fel­ajánlása szerepel. A namíbiai belügyminisztérium óvatosab­ban nyilatkozott a kérdésről, mondván: a program részletei „még kidolgozásra várnak”. Pilótabravúr A román lapok vezető helyen számoltak be a TAROM román légitársaság Airbus-310-es gé­pének szombaton Párizs köze­lében bekövetkezett „légieseté­ről”. A leszálláshoz készülődő gép mintegy ezer méter magas­ságban, fedélzetén 173 utassal és 11 főnyi személyzettel, Vil- leneuve St. Georges városa föl­ött hirtelen jobb oldalra dőlt, majd orral lefelé zuhanni kez­dett - Adrian Buga főpilótának azonban 500 méterrel a föld fölött sikerült kihoznia az esés­ből. A gép ezután minden baj nélkül leszállt az Orly repülőté­ren, ahol a betonpálya mellé - minden eshetőségre - számos tűzoltó és elsősegélynyújtó jármű sorakozott fel. A légie­seményt a földről is megörökí­tették, a drámai másodperceket több televízióállomás mutatta be, Adrian Buga pedig a román beszámolók szerint valósággal a francia sajtó sztárja lett. A pári­zsi román nagykövetség szerint a gép műszaki hibája okozta a magasságvesztést és csak a pi­lóta lélekjelenléte akadályozta meg a katasztrófát. Kravcsuk képviselő lett Képviselőként folytatja poli­tikusi pályafutását Leonyid Kravcsuk volt ukrán államfő. Kravcsukot egy haláleset miatt kiírt hét végi pótválasztáson el­söprő többséggel juttatták a par­lamentbe. Kravcsuk a leadott szavazatok 82 százalékát sze­rezte meg, ellenfele, a jobbol­dali Konzervatív Köztársasági Párt jelöltje csak 10 százalékot kapott. Megfigyelők arra számí­tanak, hogy Kravcsuk jelentős szerepet játszhat a kijevi parla­mentben még kisebbségben lévő demokratikus és jobbközép irányzatú csoportok esetleges vezetőjeként. Egyelőre nincs szó arról, hogy valamelyik frakció élére kerülne, de puha- tolódzó tárgyalásokra máris vol­tak a RUH és a Demokrata Párt parlamenti képviselőivel. 4 \ V y i

Next

/
Thumbnails
Contents