Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)
1994-10-23 / 292. szám
Teli kápolnájától a halálköltészetig Bánky József Cziffra-díjas Kossuth-képeslap- kiállítás Baján Kossuth Lajos élete képeslapokon címmel nyílt kiállítás Baján, a Magyar Honvédség Helyőrségi Klubjában. A részben a Kossuth-év, részben a köztársaság kikiáltásának évfordulója alkalmából rendezett kiállításon Steiner Józsefre gyűjteményét láthatja az érdeklődő közönség. A Nagyatádon lakó asszony évtizedek alatt szerzett, mára kultúrtörténeti szempontból is páratlanul értékesnek minősíthető gyűjteményéből 190 darab képeslapot kölcsönzött a bajai klubnak. Elefántműtét Sikeres volt az állatkert fiatal elefántbikáján végrehajtott agyarműtét - nyilatkozta a beavatkozást követő sajtótájékoztatón Persányi Miklós, a Budapesti Állat- és növénykert főigazgatója. Persányi elmondta: a 18 éves Ahrun a pubertás korban megszokott erőfitogtató gyakorlatok egyike alkalmával törte el jobb agyarát. Mivel a seb a belekerült homok és piszok miatt elgennyesedett, félő volt, hogy az állat csonthár- tyayulladást vagy vérmérgezést kap. Ezért vették fel a közelmúltban a kapcsolatot dr. Kertész Péterrel, a Nagy-Britanniá- ban élő állatfogorvossal, aki elvállalta a műtétet végző orvoscsoport vezetését. Kertész Péter a beavatkozásról szólva elmondta: az egyetlen problémát az jelentette, hogy nem a „megfelelő” oldalára dőlt az elkábított ormányos. A tűzoltóságtól kölcsönkapott daruval azonban percek alatt sikerült megfordítani az állatot, így az orvosok tíz óra után néhány perccel már nekiláthattak a letört agyar kitisztításának. Éles anyanyelvűnk 1. Baj, ha az agyat mossák, de még nagyobb, ha a gondolatot csavarják ki. 2. A szegénység úgy hat- ványozódik, hogy a betevőt nem tudjuk megkeresni. 3. A béka-perspektiva csak a gólya szemszögéből kedvező. 4. Nem attól van napfogyatkozás, hogy annyian lopják. 5. A pártok megingásait taglejtések kísérik. 6. A nagyság és a kiskapu előtt mindenki meghajlik. 7. Vasmaroknak ritkán szól vastaps. 8. Könnyebb tiszteletkört futni, mint benne állni. 9. Ha nem tudsz elviselni másokat, hordd el magad! 10. Az ökör is nyomtat, ha nem kötik be a száját. Kerekes László Bánky József zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Pécsi Tanárképző Intézetének tanszékvezető tanára a Cziffra Alapítvány díját vehette át tegnap este Budapesten a Zeneakadémia nagyterűiében, azon az ünnepi hangversenyen, amelyet Liszt Ferenc születésének 183. évfordulóján tartottak Cziffra György emlékére, s ahol a Cziffra-díjon kívül átadásra kerül az 1994. évi Nemzetközi Liszt Ferenc Hanglemez Nagydíj is. A díjat négyévente ítélik oda, először 1983-ban adták ki, akkor Jandó Jenő kapta. Bánky József mellett Liszt életműve megismertetése érdekében kifejtett kiemelkedő pedagógiai és művészi teljesítménye alapján döntött idén a Liszt Társaság. Nyilvánvaló, hogy sokat Gross Arnold sajátos iróniájú, finom mívű grafikáit láthatják a művészetkedvelő polgárok Pécsett, a Műhelygalériában néhány napja. A kiállítás megnyitása előtt beszélgettünk a művésszel.- Mi az oka annak a töretlen derűnek, amely képeiből árad?- Én egy régi, polgári világba születtem bele, s olyan tanító- mesterek oktattak, akik még hittek a szépművészetekben, s én is úgy vélem, hogy érdemes jónak lenni, érdemes szépet adni. Jártam a világ számos nagy múzeumában, s föltöltődtem a nagy mesterek alkotásainak szellemével, s úgy éreztem, hogy szükség van a szépségre.- Ön 1929-ben született, tehát átélhetett háborút, forradalmat, diktatúrát s egyebeket. Képein viszont mindezek nem szűrődnek át.- Mondok egy példát. Kondor nyomot a mérlegeléskor a latba az, hogy Bánky József tavaly három hangversenyen előadta Liszt Zarándokévek című ciklusának mindhárom kötetét néhány hét leforgása alatt, amely páratlan teljesítmény volt, hiszen Magyarországon erre a nagy feladatra edig még senki sem vállalkozott. Hiszen Liszt évtizedeken átívelő óriási ciklusát a Teli Vilmos kápolnájától című darabtól kezdődően a Dante-szonátán át az öregkori „halálköltészet” nagyszerű darabjaiig megtanulni hatalmas szellemi vállalkozás, s mint Bánky József említette, apostoli munka megismertetni a közönséggel. Bánky József épp’ negyven éve, 1954-ben diplomázott a Zeneakadémián. Mint mondja, minden tevékenysége dokuBélának - aki sajnos már 23 éve meghalt - minden firkája, rajza, festménye, s még a verse is az ember tragédiáját ábrázolja. Sok művész ábrázolta azt a fajta világot igen magas szinten, s én úgy éreztem, ez az utca már nem járható, mert megtelt.- Mi a véleménye a kortárs művészetről?- Ha valaki előszedné a képzőművészeti újságokat Magyar- országon, akkor észrevenné, hogy az én nevem már 22 éve le van tiltva. Mert a perfor- mance-osok már akkor kezdtek mozgolódni. Lassan mindent elsöpörtek, nemcsak a Szőnyi-féle generációt, hanem utána az ösz- szest.- Kik?- Létezik egy nemzetközi maffia, amely nagy nyomást gyakorol a nonfiguratív és a performance általam semmitmondónak tartott képeivel. Már nem mentumát szorgalmasan gyűjtötte az elmúlt időszak folyamán, s ennek eredményét, négy évtized zenei emlékeit október 25-én, kedden a Művészetek Házában kiállítás keretében bemutatja. Lesz több nagyon érdekes dokumentum is, mint például zenei fordítói tevékenységét bizonyító írások, vagy például az a nekrológ, egy másfajta „halálköltészet” sajátos darabja, amely egy félreértés során íródott róla a Rádió és Televízió Újságban, s amely tudatja, hogy a közelmúltban elhunyt neves zongorista játékát hallgathatják a kedves rádióhallgatók. A kiállítás megnyitása után Sasvári Attila beszélget majd a művésszel, s hallható lesz Chopin, Debussy és természetesen Liszt néhány darabja is a művész tolmácsolásában. Cseri L. is engedik azt érvényesülni aki közelít a felismerhetőséghez. Akik pedig eldöntik, hogy mi a művészet, azok nem is művészettörténészek, hanem olyan új, kitenyésztett emberek, akik kirekesztik a műtörténészeket és a helyükre lépnek. Akik megmagyarázzák a piros és zöld deszkákról, hogy miért szép.- Önnek azért voltak sikerei, hiszen kétszeres Munkáesy-díjas.- De 1967-ben kaptam a másodikat! Amikor legutóbb láttam, hogy kik kapnak Kos- suth-díjakat, tudtam, hogy semmi köze a teljestményeknek az egészhez.- Milyen a képzőművészet megbecsültsége manapság?- Az egész kultúrával baj van, nincsenek remekművek a művészet semelyik területén. Akik jók voltak, azok megcsömörlött, fáradt vagy meghalt emberek.-Nincs itt véletlenül valamiféle generációs probléma?- Nem hinném, inkább azt gondolom, hogy nem tanítják ma már a főiskolán sem a mesterséget. Csak a perfor- mance-ot. Nemrégiben láttam vizsgakiállításon egy főiskolás növendéknek olyan alkotását, amely egy piszkos papírdoboz volt beleragasztott csikkekkel, kiégetve. Szerintem az egy szemét. Azt is merem mondani, hogy a lomtalanításkor kirakott kupac esztétikailag pozitivebb hatást fejt ki. Most kaptam egy kiállítási meghívót, amelyen van egy fénykép. Egy ember áll feklete napszemüveggel és papírlapot tart a kezében. Az van ráírva, hogy „útálom a művészetet”. S az alkotó úgy gondolja, hogy ez maga a művészet. Itt tartunk. Cseri László A lomtalanítás esztétikája Avagy beszélgetés Gross Arnolddal Gross Arnold pécsi kiállításának megnyitóján Fotó: Tóth A művész otthonában Fotó: Tóth László Választás élet és halál között (Folytatás az 1. oldalról) Dr. Kóczán György elmondta, hogy a jelenség nem pusztán egy tényezőre vezethető vissza. Ä magyar gondolkodásban az ön- gyilkosságnak egészen sajátos helye van, hiszen a magyar történelemben az öngyilkosság kapcsolatba került olyan mozzanatokkal, amelyek a nemzet számára valamilyen pozitív értéket jelentenek. A legnagyobb magyar, Széchenyi is öngyilkos lett, de ugyanígy József Attila, Teleki Pál, színészeink közül többen is, s az öngyilkosság összekapcsolódott egy olyan kóddal, amelyben az öngyilkosság és a pozitív értékek megférnek egymás mellett. Mindenképpen beszélhetünk a kérdés egy olyan aspektusáról is, mondta dr. Kóczán, mely szerint Magyarország az elmúlt időszakban igen gyors társadalmi változásokon ment keresztül. S akkor, amikor az embereknek olyan változásokat kell átélniük, végrehajtaniuk az életükben, amik hangsú- lyozottabb alkalmazkodást követelnek, az alkalmazkodás zavarai számának növekedésével számolhatunk. Az urbanizáció, az indusztrializáció, a gazdasági termelés strukturális átalakulása, a modernizáció folyamatai zajlottak le ebben az időszakban. Tömegesen változtattak lakhelyet emberek, az eredeti lakóhelyi kultúra elhagyásával új közegbe kerültek, új értékrendek, új magatartásminták közé, s az így kialakult beilleszkedési zavarok is forrásai az öngyilkosságnak. Ugyanakkor az élet alapvető értékei, az élet és halál kérdése a mindennapi gondolkodás szintjén válasz nélkül maradtak. Háttérbe szorult az a típusú gondolkodás, amely az élet értelmével, a jövőképpel, a sors alakulásával foglalkozik. A gondolatok inkább az osztályok, embercsoportok, s nem az individuum körül forogtak. További tényező, hogy az elmúlt időszak alatt azok az intézmények, amelyek a beilleszkedés folyamatát támogatták volna, meglehetősen elégtelenül működtek. Hiszen ebben a periódusban a legnagyobb változást a család élte át, s a családdal kapcsolatba lépő intézmények - bölcsőde, óvoda, iskola - a problémát inkább visz- szahárították a családra, s hogy a családban mi történt, azzal vajmi kevesen foglalkoztak. Szerepe van az öngyilkosságok magas számában magának a pszichiátriának is, a pszichiátriai intézmények alulfejlettségének, hiszen számos esetben a következő öngyilkossági kísérletek megelőzhetőek lettek volna. Dr. Kóczán György elmondta azt is, hogy mint minden országban, így Magyarországon is meghatározhatók a különböző tájegységek közti különbségek az ön- gyilkosságok száma tekintetében. Egy olyan tengely húzható, amely Észak-Kelet-Dél-Nyugat irányban kettévágja az országot. E fölött az öngyilkosságok száma lényegesen kisebb, mint alatta. Tehát Bács-Kiskun megye, Csong- rád megye vezet az országban, míg például Zala vagy Győr-Sop- ron megye alacsonyabb öngyilkossági rátát mutat. A két országrész nagyon sok egyéb mutatók tekintetében is különbözik, hiszen a nyugati országrészben a társadalmi átalakulások sokkal korábban kezdődtek, mint az alföldi megyékben, ahol inkább a tradicionális mezőgazdaság és az arra épülő életforma a jellemző. Cseri László Rádió mellett... Amikor - sok évvel ezelőtt, nagyon hosszú várakozás után - ' megkaptam a telefont, örömmel nyugtáztam a készüléket, főleg, amikor meg is kérdezték milyen színűt választok, pirosat, szürkét vagy feketét, boldoggá tettek azzal, hogy lehet választani is. „Szóval több féle van ..jegyeztem meg fontoskodva, de mindjárt közölték velem: „Csak fekete van ..Fölhívtam ismerőseimet, jelezve, van telefonom, megadtam a számomat, a számla meg növekedett. Többnyire akkor, ha elfelejtettem befizetni, a büntetés először húsz, második hónapban már negyven forintot rányomtak, de ebből is látszott, hogy akkor még olcsó szóra4 Új VDN kozás volt a telefon. Ahogy drágult - meg ahogy én öregedtem - ritkán nyúltam a kagylóhoz, az utóbbi években pedig - sajnos - gyakran kellett a mentőkhöz fordulnom. Vagyis életszükséglet lett a készülékem. De mert, ugye, semmi sem tökéletes a világon, a távbeszélés sem az. Kolléganőm nemrég a lányát hívta fel, mondja neki, valamivel később megy haza, ám vannak otthoni elintéznivalók, amelyekkel megbízta, kellő anyai szigorral. Ám feledékeny lévén, ismét feltárcsázza otthoni számát, és folytatja „. . . elfelejtettem mondani, hogy a kutyát is etesd meg, darabka hurka van a mélyhűtőben, ha kienged a fagytól, add neki. Jó?” Válasz nem érkezik. „Süket vagy kislányom, nem érted mit mondtam?” „De igen, csak hogy én nem Edina, hanem Margó vagyok ...” Ilyenkor az ember arra gondol, hogy tárcsázáskor melléje nyúlt, ezért jelentkezett be egy idegen telefontulajdonos. Aki szintén nem süket. nédzserek között, ha otthon szabadon készülékhez jutnak.” Az asszony elhűlt, amikor ezt meghallotta, hiszen az ő férje már „majd-hogy-nem” aggastyán korban van, unoka pedig nincs a családban. Kedves jó ismerősöm, ifjú hölgy Pestre szerződött egy intézményhez, időnként hazajön, tőle a Társaság. Kérte a Társaságot, adjanak neki részletes számlát a hívott számokról, egyebekről, de nem tudtak adni, mert... már nem is tudom miért nem. Én persze még mindig hálás vagyok a telefonomért és inkább hajlok arra, hogy a telefonberendezés - már ami a Ördög a falon... Tavaly télen egy idős, nyugdíjas asszony keres meg a szerkesztőségben és szidja a telefontársaságot, amiért 16 ezer forintos számlával örvendeztették meg. Alig kevesebb, mint kettejük nyugdíja. A reklamációra kapott magyarázatot: „Valaki szexis számot hívogat hazulról, ez a szám külföldi, méghozzá nem is európai, ez manapság divat, mondjuk unokái körökben, vagy tiolyankor nagynénje lakásán száll meg. Nem egészen három hetet - szabadságát is - Pécsett töltötte, ez idő alatt kétszer hívta fel egyik balatoni számot, nagynénje munkahelyét és még néhány beszélgetést bonyolított le helyben, vagyis Pécsett. A kislányt ugyan szűkszavúsággal nem lehet vádolni, de azért mégis meglepődött, amikor az augusztusi számlán, áfával együtt 4800 forintot kért Társaságnál működik, számlázással együtt - nem hazudik. A gépeket nem lehet becsapni, tévedhetetlenek. Nos ... A napokban régi barátom - inaskorabeli társam - hívott Győrből. Ötvenhatban az USA-ba költözött, tavaly pedig vissza, véglegesen. Váltunk néhány szót, majd megszakad a vonal. Hívnám vissza, ám ő ügyesebb volt, nálam csörgött a telefon. Viccből mondom neki „Biztosan lehallgatták csevegésünket és unták a dumát...” „Tényleg?” - ámuldozott, mondom neki, csak hülyéskedtem, ám ebben a pillanatban beszól egy női hang: „Kérem, a vonalat Pestről hívják ..Ezen fölöttébb elcsodálkoztam: „Hogy-hogy hívnak? És maga hogyan tudta félbeszakítani a beszélgetésünket?” Választ nem kaptam, csak kattant a készülék. Ismét tárcsázni kezdek, hogy barátomat felvilágosítsam, lám, mi lett a viccelődésből, nem szabad az ördögöt a falra festeni, mert megjelenik. Meg is jelent. Egy - ezúttal férfihang - megkért, rövid időre mellőzzem a beszélgetést, mert javítják a vonalat. Ezt elhittem, mert eléggé szerelő-hangon beszélt. A gyanú persze motoszkál az agyamban ... már nem hiszek a műszerek, gépek tévedhetetlenségében. Pedig a jóakarat, ugye, megvolt bennem. /»a.« 1994. OKTÓBER 23., VASÁRNAP I « í i *
