Új Dunántúli Napló, 1994. október (5. évfolyam, 270-300. szám)

1994-10-21 / 290. szám

1994. október 21., péntek

Közélet

üj Dunántúli napló 9

Felére csökken a távolság Aranyosgadány és Pécs között

A

Épül az összekötő út

Budapestről érkeztek az útépítők Fotók: Müller Andrea

Változik a visszatérítés

A lakásépítők ÁFA-módosítása

A busz a falu végén várakozott. Pár perc múltán indult vissza oda, ahonnét jött, Pécsre. Idáig szinte végig tele volt. Ismerősökként köszöntötték egymást az emberek. A két kisgyermekes fiatalasszonyt és férjét, a később érkező nagyszülőket, akik miatt a fiatalok helyet változtattak, mondván, hogy ne üljenek százfelé. Előttük egy szikár, szemüveges középkorú férfi próbált a szatyrai között kényelembe helyezkedni, megosztva a kettes ülést ír szetter kutyájával.

A kedves fejű, meleg szemű kutya kapta az ablak melletti részt. Csendben nézelődött, mígnem a hatoson, egy lovaskocsit kerülve megfeledkezett a jómodorról: dühödten ugatta a lovakat.

A beszélgetők szava elakadt, egy pillanatra felkapták a fejüket, de csak azért, hogy megértő mosollyal nyugtázzák a lesunyt fejű kutya gazdájának elnézést kérő tekintetét. Aztán folyt tovább a szó házépítésről, dédunokákról, termésről, árakról.

Bodán leszálltak a fiatalok, meg két-három idősebb asz- szony. A mellettem olvasó fiatal nő Bicsérdre érve húzta fel a kabátját és sokadmagával sorolt a leszálló ajtó felé. Zókon megint elköszönt egy csoportnyi utas, de újak léptek helyükre. A legelő mellett kanyarodó országút alkalmi megállójában tette le őket a bennfentesnek látszó buszsofőr. Nekivágtak a szőlőhegynek.

Aranyosgadány következett. Egy jókora kunkorral, majd egy órányi buszozás után megint itt vagyunk Pécs közelében. Ha az ember elindulna a tv-torony iránt gyalog, talán hamarabb beérni a városba, mint amennyi idő alatt a busz ideér.

Ezt mondogatják a helybeliek is, évtizedek óta abban reménykedve, hogy egyszer csak mégis megépül az Aranyosga- dány-Pécs közötti út. Már a harmincas években nekibuzdultak a tervezésnek, a negyvenes években ismét előhozakodtak vele, az ötvenes években pedig már a kőzúzalékot is ide hordták, ami aztán elvitt a dunai jegesár.

Az út mindig is ott lebegett az aranyosgadányiak lelki szeme előtt, de ahogy múltak az évek egyre ködösebben. Aki belefáradt a félköríves buszozga- tásba, és ráébredt arra, hogy amíg a község utolsó házánál véget ér a világ, búcsút mondott a kis falunak.

Az elmúlt években - csak az értelmiségiek közül - 47-en hagyták el a szülőházukat. A most itt élő háromszáz ember pedig megosztotta magát munkahely, iskola, hivatalos ügyek intézése nagyobb vásárlás szempontjából Pécs, Görcsön/, Pellérd, Bicsérd között.

Látszólag öregszik a falu. A

házak többségét alaposan megrágta az idő foga, az egyetlen utcán bandukolva szinte csak idős embereket látni, valami pezsdülés mégis van a levegőben. Talán csak az, hogy Aranyosgadányról az elmúlt években gyakran lehet hallani. Hol a pécsi Értelmiségi klub rendezvényei, hol a szülőfalujukba visszahívottak találkozója nyomán. Meg úgy is, hogy mintha nőne a pécsiek érdeklődése a dombok ölelte kis falu ingatlanjai iránt.

Néhány épület már új gazdára talált, igaz, jobbára hétvégi házként, de mindig újabb érdeklődők jönnek. Amióta itt a vezetékes ivóvíz, még inkább. Igaz, ők nem tudják, hogy a rendszer messze nem tökéletes, hogy megy a huzavona az önkormányzat és a kivitelező között a javításért, s hogy ez a játék nagyon előbb-utóbb nagyon drága mulatság lesz. J Az önkormányzat azt reméli tisztességből megjavítják, amit rosszul csináltak, újból fizetni nem akar. - Egyébként is minden fillérnek száz helye lenne a faluban - nyomatékosba álláspontját Vér József, polgármester. Azt is óvni, gondozni kell, amit már megcsináltak. A kis

kápolnát, a könyvtárat, az esetleg helyben tanúló gyerekek tantermét, a világborús emlékművet, a ravatalozót. Meg azokat az utakat is, amelyeket maguk készítettek, az egykor külön településként ismert Arányos és Gadány, illetve Gadány és Keresztespuszta között.

És most elkezdték a több évtizeden át áhított Pécsre vezető összekötő út megépítését. A pellérdi szőlőhegy alatt átszaladó és a Keszüi útra csatlakozó út megépültével a mostani huszonhéttel szemben tizenegy kilométerre csökken a távolság Aranyosgadány és Pécs között. Ehhez a lényeges csökkenéshez 4300 méter hosszú szakaszon kell utat építeniük. A munka most, októberben kezdődött és a jövő év júniusának végén át akaiják adni az utat.

Aranyosgadány pályázott és 31 millió 460 ezer forintot kapott állami támogatásként az építéshez. Négymillió forintot saját erőből tesz hozzá, a zókiak hárommal, a pellérdiek 1,7 millió, a görcsönyi gazdakörösök egymillióval járulnak hozzá. Az útépítés teljes költsége meghaladja a hatvanmillió forintot, egyértelmű, hogy kell még pénz, amelynek egy része hitelként jöhet szóba.

Ilyen tételek mellett nem sokat nyom a latban, de mégis sokat mond, hogy magánszemélyék saját erőből támogatják az építést. Tíz-húszezer forinttal, ki mennyit tud adni. Ha tehetnék, biztos többet is adnának. Mert az önként adott forintok sokak óhaját hordozzák: egyenes és rövid úton érhessék el a város. T. É.

Aki új lakást épít az jelenleg az anyagok árába, illetve a munkadíjba foglalt, ÁFA 60 százalékát igényelheti vissza. Ám a visszaigényelhető forgalmi adó nem haladhatja meg a 400 ezer forintot. A tervezett új jogszabályok szerint viszont az új lakást építők 6 millió forintig, a lakást bővítők pedig 3 millió forintig igényelhetik vissza az általános forgalmi adót (rövidítve ÁFÁ-t). A visszaigényelhető adó azonban az emelkedéssel egyre csökken. E szerint a jövő év elejétől az első 200 ezer forint ÁFA - amely egymillió forint árú anyag adójának felel meg - teljes egészében visszaigényelhető. A következő egymillió forint ÁFÁ-jának viszont már csak 60 százaléka, azaz 120 ezer forint jár vissza. A következő lépcső már 2 millió forint adóját foglalja magába, és ennek 40 százalékát igényelheti vissza a lakás építője. Az utolsó lépcső újra 2 millió forintos, és itt az adó 20 százaléka jár vissza.

Összegezve tehát megállapítható, hogy 6 millió forint anyag-, illetve munkadíj ÁÉÁ-ja után 560 ezer forint igényelhető vissza. Aki ennél drágábban építkezik, az a többKöltői kérdés, vagy netán naiv? Főként azok számára tűnhet akadékoskodónak, akik ritkán mennek végig rajta. Határozott céllal, vagy anélkül, mondjuk „sétálva”. Él is érkeztünk a lényeghez: a Király utca ugyanis „sétáló utcaként” vonult be a köztudatba, még akkor is, ha egyes pontjain, a gyakorlat kénys^re folytán „törést” szenved a jelleg, ideig-óráig, vagy röpke percekig „betévedő” gépkocsik nyomán. Ez a „tévelygés” lehet szándékos kivagyiság, vagy az idegen bocsánatos bűnének elkönyvelhető eltévelyedés.

Á türelmes, béketűrő pécsi polgár morog egyet és megy tovább. Egyebet úgy sem tehet, a , jus murmurandi” viszont évezredes joga minden jól nevelt cívisnek - az ókortól a legújabb korig. (Rendőr, vagy más egyenruhás közeg úgy sem akad e tájon, ki a borult rendet helyrebillenthetné ... ezért marad a „morgás joga”. Kinek-kinek szíve és vérmérséklete szerint.

Viszont ami szép, az szép. A dísz-kövezet, a kirakatok, az épületek, a csobogó szökőkút, még el nem rontott csorgó-kút. Hangulatosak - bár az itt lakóknak nem nagy öröm, a nyáridőben kitelepült vendég-marasztalók.

A sétáló találhatna örömet,

let után nem kérheti vissza az adót.

Lényegében az előbbi szabályok szerint jár vissza a forgalmi adó annak is, aki bővíti a lakását, viszont ebben az esetben a lépcsők éppen feleakkorák, mint az új építőknél. így legfeljebb 3 millió forint anyag- és munkadíj után 280 ezer forint ÁFA igényelhető vissza.

Várhatóan új lesz az ÁFA-törvényben a vállalkozók bevallására és forgalmi adó fizetésére vonatkozó részes. Akinek az előző évben az ÁFA befizetése nem érte el az egymillió forintot, annak nem havonta, hanem negyedévénte kell csak bevallania a forgalmi adót. Természetesen negyedéves kötelezettséggé válik a befizetés is. Új szabály lesz a vállalkozók ÁFA-visszaigénylésénél az, hogy az adóhivatal nem utalja vissza automatikusan a kifizetett forgalmi adót. A vállalkozóknak az általuk befizetendő adóból kell levonniuk a nekik járó ÁFÁ-t, és az adóhivatal év végén a negatív egyenleget rendezi. A szabály alól kivétel lesz az, hogy ha az APEH tartozása eléri a 200 ezer forintot, akkor év közben is visszafizethető a vállalkozónak az ÁFA.

ha a cikázó kerékpárok nem keltenének riadalmat - a balesetveszélyről nem is szólva! Kezdetben némi fejcsóválással vettük egy-egy kiskölyök cikázását, nem nagy örömmel, de tűrtük azzal a megbocsátó gondolattal, hogy inkább itt, mint a járművektől hemzsegő utakon, életveszélyben.

E tűrésből keletkezett a bosz- szantó, olykor dühítő „szokás-jog”, hogy az utca jellegére fittyet-hányó felnőtt kerékpárosok vették birtokba a Király utcát! Amolyan ügyességi edzőpályaként. Élő, mozgó akadályokkal, emberszabású bóják közt slalomozva!

Ekként vált a sétáló utca, sokakat próbára tevő versenypályává. Edzésben a kerékpáros, és a gyalogos. Ha nincs ütközés, mindkettő nyertes.

Lassan megjön az ősz, és nyomában a tél. Még megértjük azt is, hogy kellő csapadékkal és mínuszban mért Celsius fokokkal ellátva korcsolyázók váltják a kerékpárosokat? Nem lehetetlen - elvégre a műjégpálya messze is van, és ott fizetni kell. A sétáló utca a város közepén: díjtalan. Lehet, hogy akad majd élelmes korcsolya-kölcsönző, ahol netán még fakutyát is lehet bérelni. Elvégre a vállalkozások korát éljük. Nem igaz? Dr. Hegedűs Sándor

A gépek folyamatos karbantartása biztosított

A polgár morog egyet

Király utca - milyen utca?

Gyógyszerfogyatkozás?

Nem kell az országnak annyi gyógyszer

Zárt a párizsi autószalon

Bezárta kapuit a párizsi autószalon. A nyitvataitás 11 napja alatt körülbelül egymillió látogatót vonzott: ez tíz százalékkal kevesebb, mint a legutóbbi, 1992-es szalon idején, csakhogy két évvel ezelőtt - az ideitől eltérően - a kamiongyártók is felvonultatták termékeiket. A szervezők elégedettek: rengetegen próbálták ki a kocsikat, s ez később a rendelések növekedését jelentheti. Ráadásul szerintük a kiállítás bebizonyította az európai, s azon belül a francia autóipar magas színvonalát, hiszen nagyon sokszínű palettát mutattak be, s prototípusaik is nagy figyelmet kaptak - ellentétben az ázsiai modellekkel, amelyeknél „semmi igazán eredetit nem lehetett felfedezni”.

Hazánkban a múlt év végén összesen 2657 féle gyógyszer volt forgalomban, s ebből 1985 az import termék. Sok-e ez a szám, vagy kevés?

„Nem kell egy országnak ennyi gyógyszer” - írja a Gyógyszerpiac című újságban az Országos Egészségbiztosító Pénztár képviselője. Úgy tűnik a pénzügyminiszternek is ez az álláspontja: jövőre megszűnik az importgyógyszerek állami kompenzációja, és szigorítják magyarországi bevezetésük engedélyezését - jelentette be nemrég egy szakmai tanácskozáson Békési László.

Pedig szinte kizárólag importból származnak a daganatos betegségek kezelésére alkalmazott gyógyszerek, illetve ezek kiegészítő gyógyszerei, mint például a hányáscsillapítók, vagy a vérképzésre ható szerek.

Ugyancsak nincs hazai gyógyszer az immunológia - szervátültetés területén. A kórházi kezelésekben felhasznált korszerű, "ütőképes” antibiotikumok mind importból származnak. Ide tartoznak még a pajzsmirigy hormonok zavarában, vagy az AIDS ellen használt gyógyszerek is. Ráadásul a felsoroltak: életmentő szerek.

De importra kényszerülünk olyan gyógyszerekből is, melyeket eddig hazai ipar gyártott, s vásárlói főleg a KGST tagállamok voltak. Az ottani piacok bizonytalansága, illetve megszűnése miatt a magyar gyártó sorra szünteti meg ezeket a gyógyszereket, hiszen a kis hazai piacra csak veszteséggel lehetne termelni. így vonták ki a forgalomból például a Chinoin terméket, a D vitamint (helyette van osztrák), vagy a Richter Gedeon féle Engotamint. Utóbbi a szülészetben használt vérzéscsillapító. Ezért most Merthergint adnak - Svájcból.

Ilyen körülmények között szinte természetesnek tűntek az utóbbi évek import-liberalizációs törekvései, melyek nyomán mostanra a hazai gyógyszerállomány 70 százalékát a külföldi szerek teszik ki. Ám az is biztos, hogy sokba kerül. Az elmúlt években a társadalombiztosítás 250 millió dollárt fizetett ki erre a célra.

Ha kitekintünk Európára, kiderül: Magyarországhoz hasonlóan kevés gyógyszer csak Romániában van, de ők évente ötszázat törzskönyveznek, míg mi tavaly 342 importgyógyszert és a már említett 39 hazai terméket. Bulgáriában 4 ezer feletti a választék, és évi 4-500 új szert vezetnek be. Lengyelországban 3500, Csehországban pedig 13 ezer (!) a gyógyszerek száma. Ez már megüti a nyugati mércét, hiszen Ausztriában 10 ezer, Franciaországban 8500, Svájcban 11 ezer van forgalomban. Ezeknek felét-harmadát téríti az ottani Egészségbiztosító Kasz- sza. Kivétel ezalól a német biztosító, amely az összes gyógyszereknek csaknem egészen a 8 százalékát téríti. Igaz: 50 ezer gyógyszerből ez is elég!

S hogy mennyi lenne az optimális számú gyógyszer egy adott országban? J. M. Raine, angol kutatónak az a véleménye, hogy a gyógyszerkészletét az utóbbi években legkritiku- sabban kezelő Egyesült Királyság szakértői szerint az ideális választék kb. 5300 gyógyszer akkor, ha ezek a világ legfontosabb szereit reptezentálják. A magyar piacon megtalálható mintegy 2700 szerről ez utóbbi nem mondható el...

A hazai problémákat súlyosbítja az időnkénti forint leértékelés is. A Hungaropharma Rt. ezért emelte meg az import gyógyszerkészítmények eladási árát idén július elsejével. Az Országos Egészségügyi Pénztár ugyanis a korábban százalékban meghatározott támogatást, most már fix összegű támogatásként kívánja kezelni.

A támogatás mértékét a Népjóléti Minisztériumnak kell megállapítania, de mivel ez nem történt meg, az éveleji 4 százalékos forintleértékelésből származó különbözetet a nagykereskedelmi vállalat a fogyasztóra hárította.

S mi lesz még itt jövőre?

Egyesek szerint a gyógyszer- ipar a kevés húzóágazat egyike, húszezer embernek ad munkát. Őket is védeni kell az import özöntől. Azonkívül Békési László pénzügyminiszter úgy tudja, az idén már „indokolatlanul sok, négyszáz import gyógyszerre adtak ki engedélyt a hatóságok.” Gáspár Ferenc

i

i

Á

I